Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-10 / 37. szám
Politika 1997. szeptember 10. 3 Duray Miklós jóslatai a belpolitikai őszről és a szlovákiai magyar politikáról „Szükség van a magyar pártok uniójára” Polák László ____________ A zátonyra futott rendkívüli parlamenti plénum égjük, a kormánypárti obstrukció okozta kényszerszünetében beszélgettünk az Együttélés elnökével. Azt mondják, Duray Miklóst politikai prognózisra kérni meglehetősen kockázatos újságírói vállalkozás, mertjóslatai rendre bejönnek. Persze, kockázat ide vagy oda, a parlamenti zűrzavar kellős közepén egy meglehetősen, legalábbis az első látszatra banálisnak tűnő kérdésben kértem a vélményét. Hogy látja, milyen lesz Szlovákiában az ősz? Meteorológiai értelemben valószínűleg kellemes. Politikai értelemben kellemetlen. Nem arra gondolok, hogy úgynevezett forró ősz lesz, hanem sok kérdésben tisztázódnak a nyitott helyzetek és feltevések. Valószínűleg sokkal okosabbak leszünk a jövő megítélésében. Arra gondolok, hogy eldől, hogyan alakulnak a parlamenti viszonyok, erősödik- e a kormányelnök pozíciója vagy sem. Megtudjuk, milyen új választási rendszer lesz, vagy legalábbis közel leszünk a döntéshez, megismerjük, hogy az Alkotmánybíróság hogyan látja az államnyelvről szóló törvényt, vagyis feltehetően ismerni fogjuk az Alkotmánybíróság leletét a nyelvtörvényről, de közelebb kerülünk annak a kérdésnek a megítéléséhez, hogy a szlovákiai magyarság tud-e jövőt építeni, vagy csak egyéni érdekeket tud képviselni. Lehet, hogy félrehallottam, vagy nem figyeltem kellőképpen oda, de mintha Horn Gyula augusztus derekán jó osztályzatot kapott volna Duray Miklóstól. Rosszul értettem? Tudtommal Horn nem a szíve csücske! Én azt mondtam, hogy Horn fölülmúlta önmagát. Ez nem jó osztályzat, ez a tények tömör jellemzése. Tény, hogy a győri Horn-Meciar találkozón a magyar miniszterelnök határozottabb álláspontot képviselt, mint eddig. Az átadott kilencpontos emlékeztető azonban csak a jéghegy csúcsa, és nem szabad azt hinni, hogy ha az emlékeztető akár mind a kilenc pontjában pozitív eredmény születne, akkor már minden rendben lenne. Mint ahogy azt sem lehet kielégítőnek tekinteni, hogy a magyar kormányfő azt mondta: sem többet, sem kevesebbet nem vár el a szlovák kormánytól, mint amit elvárnak tőle a njmgat-európai országok. Tehát nem pozitívan értékeltem, hanem a realitásoknak megfelelően. A Gaulieder-ügy, a nyelvtörvény mintha háttérbe szorították volna a készülő választási törvény kérdését a tervezett és a kisebbséget sújtó küszöbjeivel. S utalnék a nyitókérdésre: amikor annak idején előállt az uniós tervezettel, akkor erre számított? Igen, ezért már 1994 kora tavaszán javasoltuk, jöjjön létre a magyar politikai pártok uniója. Ezt akkor az Együttélés kivételével mindenki elutasította. A javaslatunkat azóta is életben tartottuk, és többször előléptünk vele, annak ellenére, hogy a Magyar Koalíció pártjai az Égyütt- élés kivételével elvetik, illetve tartózkodóan viselkednek irányában. Nem egészen. A Magyar Koalíció másik két pártjának politikusai azt nyilatkozták, hogy szükség esetén nem zárkóznak el választási párt létrehozásától... A választási párt nem megoldás, hanem a káosz fokozása. Elutasítom. Az unió vagy a pártfúzió a helyes megoldás. Lát esélyt arra, hogy a koalíciós partnerekkel, vagyis az MKDM- mel és az MPP-vel sikerül közös nevezőre jutni? Én attól tartok, hogy ez a most kialakuló helyzet sem lesz elegendő a józan helyzet ítéletre és az erők reális felmérésére, arról nem is beszélve, hogy ha csak a választási törvény kényszere alatt jönne létre valamilyen változás a szlovákiai magyar politikában, az nem lenne maradandó. Ha nem meggyőződésből, közérdekből és a szlovákiai magyarság közös érdeke megjelenítésének a szándékával történik változás, akkor ez ugyanolyan formális lesz, mint ahogyan létrejött a jelenlegi hármas magyar koalíció, amely sok kérdésben teljes formalitás. Az Együttélés álláspontja tehát változatlan. Lát esélyt a megegyezésre? Mármint magyar-magyar megegyezésre? Természetesen esély a megegyezésre mindig van, ám még egyszer hangsúlyozom, le kell mondani a személyes ambíciókról. A szlovákiai magyarság az egységes és hatékony politizálást támogatja. Visszakanyarodva a jelenbe: tudjuk, hogy végződött a parlament rendkívüli ülése a Gauiieder-ügyben. Beszélgetésünk idején azonban még nem tudni, hogy dönt az Alkotmány- bíróság a nyelvtörvény-bead- ványról. Tény, hogy a parlamenti többség semmibe veszi az alkotmányt. Nem lenne helyénvaló a a törvénysértő parlamentet bojkottálni? A parlamentet, mint olyat, nem szabad bojkottálni. De lehet nem részt venni a kormánypárti képviselőkkel a közös munkában. A parlament, mint intézmény, a nép intézménye. Képviselői vagy a népet képviselik, vagy párthatalmi érdekeket, mint a jelenlegi kormány- koalíció. Ezekkel együttműködni nem lehet. Ezt a különállást, már-már szembenállást, lépten-nyomon ki kell nyilvánítani. „Okosabbak leszünk a jövő megítélésében” Somogyi Tibor felvétele Magyar tükör Hornék győzni akarnak A NATO és az Európai Unió Magyarország számára kedvező nyári döntései új szakasz kezdetét jelentik. Van esély arra, hogy a piacgazdaság nyertesei legyenek többségben, a felzárkózás esélyét senkinek sincs joga rontani - jelentette ki Horn Gyula kormányfő-pártelnök az MSZP- frakció múlt heti ülésén, melyen igen keményen bírálták az ellenzéki pártokat. Horn Gyula szerint a kormánynak sajátos ellenzékkel van dolga, amely egyre mohóbban törekszik a hatalom megszerzésére, s eközben nem válogat az eszközökben. A szocialistáknak az eddigi politika folytatásához kell mandátumot kérniük a választóktól 1998- ban. A kormányfő szerint az ország számára nem jelent gondot az EU- ba illeszkedés. Magyarország az ezredfordulótól várhatóan évi 700-800 milliárd forintot kap a szervezettől a csadakozás segítésére. A kormány ősszel hatvan törvényt szeretne elfogadtatni a parlamenttel. Azt szeretné, ha november 30-ig a jövő évi költségvetést is elfogadnák. Horn kiemelte, hogy az idén 3, jövőre pedig 4-5 százalékos lesz a gazdasági növekedés, ez az ütem pedig magasabb az EU- tagországok átíagánál. A kormányfő védelmébe vette a privatizációt, amely szerinte valódi struktúraváltást eredményezett a magyar gazdaságban. A magánosítás azonban nem fejeződik be ebben az évben, a privatizációs folyamat 1998-ban ér véget. A kormány 2010-ig szóló nemzeti fejlesztési programot kíván kidolgozni, melyhez a Miniszterelnöki Hivatal mellett működő stratégiai tervezőintézet létrehozását tartja szükségesnek Horn Gyula. A földtörvény módosítása kapcsán a miniszterelnök megismételte: a kormány nem akarja külföldieknek eladni a magyar földet. Szerinte az EU-csatlakozásig el kell érni, hogy reális ára legyen a földnek. Az ellenzék népszavazási kezdeményezését silány politikai hecckampánynak nevezte, melynek célja szerinte a lakosság becsapása. Az MDF-nek nincs erkölcsi joga részt venni ebben az akcióban, hiszen az előző kormány teremtett zűrzavaros helyzetet a mezőgazdaságban. Pártja belső ügyeiről az MSZP elnöke elmondta: egyes szocialista polidkusokban túlteng a személyi ambíció. Aki nem vállalja az MSZP politikáját, azt a pártnak sem kell vállalnia - tette hozzá. A kormányfő felszólalását követő vitában Suchman Tamás volt privatizációs miniszter elmondta: az MSZP-nek reagálnia kell arra, hogy megkezdődött a választási kampány, ezért stílusváltásra lenne szükség. Szerinte Szekeres Imrének kampányfőnökként kevesebb idő jut a frakció irányítására, emiatt két- három fővel meg kellene erősíteni á képviselőcsoport vezetését. Horn egyik megállapítására, amely szerint egy modem szociáldemokrata pártnak el kell felejtenie a munkásmozgalom régi jelszavait, Suchman kijelentette: ő most is reformkommunistának, baloldali szociáldemokratának vallja magát. Kovács László külügjmiiniszter szerint az ellenzék népszavazási kezdeményezésének sikere lehetetlenné tette volna Magyarország EU-csatlakozását. Hazugságnak nevezte Orbán Viktor kijelentését, hogy a termőföldön kívül már semmi sincs magyar tulajdonban. Baja Ferenc választmányi elnök szerint az MSZP, belső vitáit lezárva, rendezte sorait. Horn Gyula szerint a szocialistáknak nincs szükségük stílusváltásra, szerinte az ellenzék az obstrukció eszközét alkalmazza majd a parlamentben, ezért feladatai végrehajtásakor a koalíció csak magára számíthat. Az MSZP célja világos: 1998- ban meg akarja nyerni a választásokat, s a legnagyobb pártként kormányt akar alakítani. Magyar Hírlap Nem jelent gondot az Európai Unióba való beilleszkedés. Vonal alatt Alkotmánytiprás Szűcs Béla _____________ A szlovák alkotmány kihirdetésének ötéves évfordulóján az egyik szlovák napilapban öt- venháromszor fordult elő Gaulieder neve. A hírek, jegyzetek, nyilatkozatok mind a kormánykoalíció által a parlamentből kiebrudalt képviselő körül forogtak, azt latolgatták, hogy az alkotmánybírósági döntés alapján van-e esélye a parlamenti döntés megmásítá- sának és Gaulieder visszatérésének. Az egész belpolitikai élet ettől hangos, és a külföld is kíváncsian lesi, milyen határozatot hoz az ülésekről napokig távol maradó koalíció, mit spekulálnak ki a nagyokosok, akik már az Alkotmánybíróságot is megvádolták az ellenzék támogatásával és a döntését nem hajlandók elfogadni. Szlovákia már a Guiness-rekordok könyvébe is bekerülhet alkotmány- ellenes parlamenti döntései alapján. A köztársasági elnöki iroda tizenhármat számlált össze, de a Sme című napilap már tizenkilencet sorolt fel hasábjain. Nagyban folyik tehát az alkotmánytiprás, miközben az uralkodó párt vezetője úgy tesz, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A hozzánk érkező külföldi politikusoknak, küldöttségeknek magyarázgatja ezt a szlovák specialitást, az új állam kezdeti nehézségeit, no meg az ellenzék és a köztársasági elnök cselszövéseinek következményeit. Meéiar már odáig jutott, hogy a tévé képernyőjén kijelentette, „ma abban a helyzetben vagyunk, amikor meg kell oldanunk alkotmányos problémáinkat. Ki kell mondanom, hogy a nemzeti tanács képviselőit csak a saját lelkiismeretük kötelezi és nem az Alkotmánybíróság határozata.” Hát ez bizony nyílt beszéd, az alkotmány semmibevételének újabb meéiari figurája, a képviselői eskü egyértelmű megszegésére való biztatás. Ebből már nagyjából nyilvánvaló is, hogy a Gaulieder-ügy az ellenzék minden igyekezete ellenére marad a régiben. Az alkotmánybírák hiába bizonygatják, hogy minden betűt alaposan mérlegeltek és megfontoltak, a kormánynak más a véleménye és egy jottányit sem hajlandó engedni. A kormánjfő bejelentette, hogy még az idén tanácskozásra hívja az ellenzéki pártokat, hogy megoldást találjanak a Gauiieder-ügyben. Ám, tette hozzá, ha azok kitartanak az alkotmánybírósági döntés mellett, „ha nem értjük meg egymást, akkor a problémák megoldása leghamarabb az 1998-as választásokra marad, hiszen Szlovákia úgyis haladékot kapott ügyeinek az intézésére.” Nyilvánvaló, hogy a Gaulieder- ügy rendezése egyelőre elmarad. De alszik a népszavazás meghiúsítását elítélő alkotmánybírósági határozat is. A belügyminiszter úr büszkén járja az országot, s úgy nyilat- kozgat, mintha nem is érdekelné az ellene benyújtott negyven bírósági feljelentés. Amikor e számunk megjelenik, akkor hozza nyilvánosságra egy további döntését az Alkotmánybíróság, mégpedig az államnyelvtörvényről. Kíváncsian váijuk, hogyan döntenek az alkotmánybírák a bennünket sértő nacionalista törvényről, és az alkotmányban biztosított anyanyelv-használati jogainkat szavatoló törvény hiányáról. Az európai struktúrák minden alkalommal sürgetik a probléma megoldását, amit talán egy tisztességes alkotmány- bírósági határozat meggyorsíthat. Miniszterelnökünk erre is azt mondhatja, hogy van még két év haladékunk. Valóban úgy tűnik, hogy csak egy új, demokratikus kormány vethet véget az alkotmánytiprásnak és oldhatja meg az anyanyelvhasználat kérdését is. Reméljük, hogy a következő hetekben, hónapokban tovább erősödik a Demokratikus Szlovák Koalíció, és sikerül konkrét egyezségre jutnia a Magyar Koalícióval a jövőt illetően. Ötéves alkotmányunkra a legsúlyosabb csapásokat a meciarizmus mérte. Jó, hogy ezt egyre többen látják.
