Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-10 / 37. szám
1997. szeptember 10. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasamap 66 sor Az egyenlőtlenség joga Fekete Marian Sokan és sokszor mondták el, hogy Szlovákiába beköszönt a nyomor, ha az ország kiesik az Európai Unióba való felvételből. 1989 után az országban nagyon sok kacsalábon forgó palota épült, a koronázatlan szlovák Napkirály környezetéből sokan szereztek milliókat, milliárdokat. A munkabérek reálértéke viszont mélyen elmarad a ’89- es szinttől. Magyarán: a lakosság, a munkabérből élők többsége a kommunizmus hatalomvesztése előtti életszínvonal alatt tengődik. Megtakarított pénzét felélte, ékszerein, vagyontárgyain túladott, mert a béréből, szociális, illetve munkanélküli segélyéből a rendkívüli kiadásokat (a gyerekek iskolakezdése, betegség, orvosi kezelés) fedezni nem tudta. A kormány ennek ellenére az elmúlt héten felhatalmazást kapott a parlamenttől, hogy szabályozza a munkabéreket. A kormány rendeletével megtiltotta, hogy a külföldi rokonok használt fogyasztási cikkek küldésével támogathassák szlovákiai rokonaikat. Ilyen helyzetben hozott a kormány határozatot új adók bevezetéséről. A napokban érkeznek a pénzügyminisztériumba a behozatali illeték alóli mentesítést kérelmező beadványok (amelyek kielégítését a választási kampányra készülő kormány alighanem kétszer is meggondolja, átszámolja, lefölözi - a korrupció büntethetetlenségéről szóló törvénye alapján). A törvény előtt mindenld egyenlő, állítja az a szlovák alkotmányjog, amelyet a hazaijoggyakorlat egyszerűen nem tud igazolni. A szlovák parlament törvényei ismételten egyenlőtlenséget törvényesítettek: pl. a lakásbérlő és a lakásszövetkezet, illetve lakásgazdálkodási vállalat között, a szövetkezetek és tagjaik között, az állami, a közszolgálati intézmények és az állampolgár között. Ez a jog nem az egyenlőségről, hanem a sikkasztások, átverések kormány által szentesített szabadságáról, és az egyszerű ember totális kiszolgáltatottságáról szól. Vendégkommentár Miért hazudtok nekünk?... Fülöp Antal Hőzönghet az örök kishitűség! Szeretett kormányfőnk (még mindig: Vladimír Meciar!) próféciája elhangzott: Szlovákia itt - e rongyaszakadt Közép-Euró- pa közepén - ragyogó ékszer (dobozként?) tündököl fel... „Svájc” fedőnév alatt az első előjelek már‘95-96körül mutatkozni fognak. Zavarban vagyok! Talán a kishitű erasmusi szkepszis, amely majd ötszáz éve fertőzi a „művelt Európát”; a kételkedést a humanista gondolkozás alapjává téve, még ez sem elég neki? Inkriminált „Beszélgetések” című könyvében Rotterdami Erasmus már egyenesen a gondolkodó ember „erkölcsi kötelességének” tekinti a „dolgok” tárgyilagos szemléletét a meghirdetett, bár gyakran megtévesztő „nevek” mögött; egészen abszurd következtetésre jutva; szerinte a király csak abban az esetben volna - valóban! - király (következésképp: szeretett kormányfőnk valóban kormányfő), ha a törvény és méltányosság alapján - valóban! - a közjót szolgálná, és nem a saját érdekeit. Mondhatom, bár minden fertőzet nélkül, csak úgy a margóra, tényleg: kormányfő-e - valóban! - Vladimír Meciar? Leírni se nagyon merem, de Rotterdami Erasmus szerint már réges- rég nem az! Ha Erasmus szemtelensége kormánykörökben megütközést keltene, szeretettel megküldhetem a „Beszélgetések” c. könyvét, melyben „A dolgokról és a nevekről” traktátuson kívül az „Igazság és hamisság” dialógus is szerepel, s benne az erasmusi kérdés: Miért hazudsz nekem? S mert a társadalom, még Szlovákia társadalma sem csupán egyes szám első személy, tegyük fel mi is a kérdést: Miért hazudtok nekünk?... A szerző Komáromban élő prózaíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poüta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyedévre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tudja, szomszéd, nálunk nincsenek milliárdos bulvárkiadók, sem hercegnők, legfeljebb részeg sofőrök... Kassaiakat kérdeztünk, hogyan vélekednek városukról Ott, ahol élünk... Gazdag József Az ember boldogságához az is kell, hogy otthon érezze magát ünnepnapokon, hétköznapokon egyaránt. Otthon a házában, a lakásában, a munkahelyén, az iskolában, a strandon, a templomban, az üzletben, az utcán... Úgy érezze magát otthon, hogy örülni tudjon a település minden szép zugának és bosszantsa a legkisebb hiányosság, rendetlenség is. Köztudott, hogy Kassán érezhetően, jobb a klíma”, a hangulat, mint pélQ Mivel elégedett? Q Mi bosszantja? dául az ország fővárosában. Kassán mindig történik valami. A város lakói, vezetői többször ki is nyilvánították, nem hagynak Pozsonytól dirigálni, törődjön csak a kormány a maga székhelyével. Ám hogy milyennek tartják városukat a kassaiak, arra csak akkor kapnánk meg a legvalósághűbb választ, ha negyedmillió lakosának mindegyikét megkérdeznénk. Erre a feladatra nem vállalkozhatunk, de arra igen, hogy legalább néhány kassait megszólaltassunk ez ügyben. Kiss József gázgyári dolgozó: a Ismét jóleső érzés kassai- " nak lenni. Ez azt jelenti, hogy gyermekkoromban szimpatikus volt számomra az egész város, ám később, a hatvanas évektől kezdve a rohamos tere- bélyesítés, az új lakótelepek építése felhígította az addigi bensőséges légkört, s lezüllesz- tette a belvárost. A Fő utcai korzón az addigi családias életet ridegség és kopottság váltotta fel, s a belváros a Malom tér, valamint a sörgyár és az Olimpia vendéglő körüli régi kis utcák családi házainak lebontásával összezsugorodott. A rendszerváltás óta a történelmi városrész kezdi visszanyerni régi színét, hangulatát. A sok jó példa közé sorolnám a különböző nemzetiségű és hitvallású kassaiak együttélésében felfedezhető toleranciát. A Kazin- czy-emléktáblánál hetekig bán- tatlanul kitartanak a koszorúk, virágcsokrok, s így van ez más jeles szlovák vagy magyar történelmi személyiség emléktáblájával is. Sajnálom, hogy a már említett Malom térrel szegényebbek vagyunk, s hiányzik a Lakatos utca lebontott része is... Ha rajtam múlna, rövidesen felújítanám a Mészáros utcát, a Kovács utcát, s a belváros minden utcáját. Sőt a város egész úthálózatát korszerűsíteném, hogy csúcsforgalomban ne legyenek sehol közlekedési dugók. Majorossi Zoltánné gépgyári dolgozó: A Nekem a horoszkópom is ^ azt írja, hogy jól érzem magam Kassán. Valóban így van. Már három évtizede annak, hogy a Bodrogközből ide jöttem iskolába, s itt ragadtam. Megtaláltam itt az érvényesülésemet, munkahelyemet; lakásom és családi hátterem ehhez szintén hozzájárult, de az ismerősök, a baráti társaság is. Örülök, hogy nem csupán a városmag, a műemlékek újulnak meg, de az illetékesek kellően törődnek a közeli üdülőtelepekkel is. Természetbarátként gyakran megfordulok a Bankóhegyen, a Csermely-völgyben. Ott is megfigyelhető a rendcsinálás, a rendszeretet eredménye. Nem csoda hát, hogy Kassán jól érzik magukat az idegenek is. Talán azért is, mert gondos önkormányzatunk van. Úgy érzem, a közösségi életet a demokrácia jól fellelhető jegyei teszik otthonosabbá. Kevés dolog van, amin változtatni szeretnék. Ezek közé tartozik, hogy a Fő utcai könyvesboltra visszahelyezném a Magyar könyvesbolt feliratot. Most csak annyi áll az épületen, hogy Kultúra. Szerintem a korábbi felirat kifejezőbb volt. Nem tetszik, hogy a Thália Színház jog- alanyisága megszűnt, s a regionális kulturális központba történt besorolásával az anyagi helyzete nem javult. Rendszeres színházlátogatónak ez több mint furcsa... Major György magánvállalkozó: A Megelégedéssel tölt el, v hogy az utóbbi időben szépül a belváros arculata. Kétségtelen, hogy az eredeti tulajdonosok birtokába visszakerült épületek, vagy a privatizálás során igazi gazdára lelt objektumok kezdik visszanyerni az eredeti formájukat. Biztató, hogy nemcsak a homlokfalak szépülnek, hanem azok mögött is folyik a tatarozás. Évtizedekkel ezelőtt kár volt ide beköltöztetni az igénytelen és hanyag lakókat, köztük a sok, tisztelet a kivételnek, alkalmazkodni képtelen romát. A történelmi városrész épületeit valóban olyan üzletemberekre kell bízni, mint például a cipőgyáros Bafa és sokan mások. Úgy látom, a belvárosban tapasztalható rendcsinálás az új lakótelepekre is kedvezően hat, ott is követni próbálják a Fő utca példáját. Nem ártana, ha egyszerre csak egy utcában történne a felújítás, s csak annak befejezését követően kezdenék a másik utca általános korszerűsítését. Olvasói levél Egy tábor akkor jó... Azon szülők számára, akik nem szeretnék, ha júliusban és augusztusban csemetéikből „kulcsos gyermek” válna, évről évre nagy fejtörést okoz a nyár megszervezése. A néhány hetes nagyszülői felügyelet mellett napjainkban egyre több az okosan szervezett, hasznos, aktív kikapcsolódást biztosító ifjúsági, illetve művelődési tábor az átlagos vastagságú pénztárcával rendelkező szülő számára is elérhető áron. Elégedett lehetett választásával az a 22 bodrogközi szülő, aki július második felében a királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Ház által immár másodízben szervezett bentlakásos néptánctáborba küldte a gyermekét. A tábor felnőtt vezetői, Zvolenszkyné Kiss Gabriella igazgatónő, Kanócz Erika alkalmazott, valamint a Nádasdi pedagógus házaspár vezetésével elsősorban az Apró Bodrogközi Táncegyüttes tagjait kívánták vendégül látni, aktív nyári kikapcsolódást ígérve számukra, ugyanakkor szívesen fogadtak minden, a néptánc iránt érdeklődő ifjú jelentkezőt. így a legfiatalabb táborozó alig múlt 5 éves, a legidősebbek pedig most fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. A regionális kultúrközpont alapítványi támogatását is igénybe vevő rendezők „szigorú napirendet” szabtak a szabadságukat töltő ifjúságnak. Minden délelőtt kötelező néptáncoktatás folyt, majd ebéd után különféle szabadidős programokkal lepték meg a táborlakókat. Volt benne lubickolás, úszásoktatás, versenyek, esténként pedig koncert- és mozilátogatás. Rossz idő esetén - videofelvételekről - korábbi fellépéseiket elevenítették fel. Egy tábor akkor jó, ha mindenki letesz valamit az asztalra annak sikeréért. A gyerekek itt tüneményesen viselkedtek, s vezetőik is együtt éltek a táborral. Egyikük a reggelit készítette, a másik a táncot oktatta, a harmadik a talpalávalót húzta. S mégis mindig, mindnyájan együtt voltak. Táborozáskor az ifjú táborozok egy- egy levélben fogalmazták meg véleményüket az elmúlt öt napról. Á 10 éves Annamária utolsó mondata valamennyi résztvevő véleményét summázta: „Köszönjük, hogy fáradoztak értünk, és hogy sok mindent adtak nekünk, amit soha nem fogunk elfelejteni.” A szervezők ezek után csupán azt ígérhetik meg, hogy feltétlenül lesz folytatás. Zseblk Ildikó
