Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-03 / 36. szám
1997. szeptember 3. Kópé Csoóri Sándor Benedek Elek Csupa zöld az álmom is Nagy Zoltán illusztrációi Én vagyok Ág Borka, csemegém az uborka, nem dió, nem torta, se nyalókás cukorka. Ráadásul nyersen eszem, ropogtatom, hersegtetem, csupa zöld a leheletem. Csupa zöld az álmom is, még a lábam ujja is, macskám farka, kutyám orra zöldül, mint az új uborka - Lomb-hintóba szállók, jobbra-balra tekintgetek s jó napot kívánok! A parazs Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Szegények is voltak, öregek is voltak, csak úgy tengőd- tek-lengődtek egy napról a másikra. Mondja egyszer az asszony az urának:- Menjen el kend a bíróhoz, az gazdag ember, hátha adna egy fazék lisztecs- két. Elmegy a szegény ember, lisztet kér a bírótól Isten nevében, de a bíró azt mondja:- Isten nevében nem adok, hanem csak kölcsönbe, holnap hozza meg. Mit volt mit tenni, a szegény ember fogadta, hogy holnap meghozza a lisztet, ha a föld fenekéből is. No, hazaviszi a lisztet, s az asszony fő- zéshez-sütéshez akar látni, de tűz nem volt.- Menjen, hozzon már egy kevés parazsat is valahonnét - mondja az urának. Kiüríti a szegény ember a lisztet a fazékból (annál több fazék nem is volt), s megy végig az utcán, de akkor már minden háznál sötét volt, sehová sem mehetett be. Egyszer csak tűzvilágot pillant meg az utca végén, megy arrafelé, de bizony a tűz sokkal messzebb volt, mint ahogy látszott. No, mindegy, addig ment, amíg a tűzhöz nem ért. Hát egy ősz öregember ült a tűz mellett, sokkal, de sokkal öregebb, mint ő. Fehér volt a szakálla, mint a hó, s éppen övig ért. Köszönti az öregembert:-Adjon isten jó estét, öregapám! -Adjon isten, fiam! Mi jóban jársz?- Tüzért jöttem, öregapám. Ad-e egy fazék parazsat?- Hogyne adnék, fiam, mikor látom, hogy szegény ember vagy. A szegény ember színig töltötte a fazekat jó eleven parázzsal, megköszönte az ősz embernek, azzal nyugodalmas jó éjtszakát kívánt neki, s elment haza. Mindjárt tüzet gyújtottak, s ami parázs megmaradt, a fazékban hagyták, s azonmódulag az ágy alá tették, hogy másnap reggel is tüzet gyújthassanak. Hát, uram teremtőm, reggel, amikor fölkelnek, mit látnak a fazékban?! Csupa arany meg ezüst volt a parázs helyett! De bezzeg szaladt a szegény ember a boltba, vett egy zsák lisztet, s mindjárt megvitte a bírónak a kölcsönt. Csodálkozott a bíró, hogy ilyen pontosan megvitte a szegény ember a kölcsönt. Szerette volna, ha nem viszi meg, mert akkor a lisztért elvette volna a szegény ember házacskáját! Kérdi a szegény embertől:- Hát kend hol kapott lisztet?- A boltban.- S hát a pénzt hol kapta? A szegény ember egyet sem hímezett-hámozott, elmondta, hogy s mint járt. Hiszen egyéb sem kellett a bírónak! Csak azt várta, hogy beesteledjék, ment ő is ahhoz a tűzhöz: vitt magával egy fazekat is. Hát csakugyan ott ült a tűz mellett az ősz öregember, köszönti a bíró:- Adjon isten jó estét, öregapám!- Adjon isten, fiam! Mi jóban jársz?- Tüzért jöttem, ha adna.- Töltsd meg, fiam, a fazekadat, van itt elég. Bezzeg hogy megtöltötte a bíró a fazekat színültig, jó dombosán, betette a fazekat az ágy alá. De még a reggelt sem tudta megvárni, hajnalhasadtakor bekukucskált az ágy alá, hadd lám, tele van-e arannyal s ezüsttel a fazék. Az ám, tele volt - pernyével! Gondolkodom, tehát... Keresd meg azt a 12 furcsaságot, amely sehogyan sem illik a képbe. Minden képen van egy elrejtett tárgy, aminek a hasonmása egy másik képen is szerepel. Keresd meg a párokat! A Vasárnap 34. számában közölt rejtvényekre sok helyes megfejtés érkezett. Könyvjutalomban részesülnek: Sirgely Boglárka, Szepsi; Ifj. Tóth Borbála és ifj. Tóth Lajos, Ipolypásztó, Majoros Richard, Fülek; Nagy Diana, Érsekújvár; Narancsík Ferike, Nagyabony. I^fT' \\fr~
