Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-03 / 36. szám
8 1997. szeptember 3. normáit igazolja, példázza. Irodalom csak az, ami ezt az egyetlen kritikát kibírja”. Azért fontos ez, azért e hosszabb idézet, mert manapság éppen az az egyik gyakran - s nem egészen alaptalanul - hangoztatott szempont Fábry esetenkénti kedvezőtlen megítélésekor, hogy a téma, a mondanivaló, bizonyos társa- dalmi-szociológiai-ideológiai, tehát: irodalmon kívüli meggondolásokból időről időre maga is engedményeket tett ezeknek - az esztétikai kánonok kárára. Vagy, ahogy Tőzsér Árpád fogalmaz egy helyütt: „...túlságosan közel engedte magához a tárgyát (a háború és a századunkban két totális társadalom által is kisebbségbe szorított humanizmusélményét), s így végül is nem ő formálta a tárgyát, hanem a tárgya formálta őt. S ő pedig - irodalomkritikánkban ehhez az alapvető élményéhez formálta irodalomképét. Szám ra csak az volt a jó irodalom, amely háborúellenességéhez é humanizmusélményéhez illuss rációs anyagot szolgáltatott.” Egy esetleges vitában azonban azt sem nehéz bizonyítani, hog a csehszlovákiai magyarság, m után megtépázva, meggyengír és megalázva kikeveredett a m sodik világháború utáni magya üldözések poklából, elsősorbar benne találta meg magatartásá nak erkölcsi igazolását, önössz szedésének és újbóli önmagára ébredésének gesztorát, az 1941 után nagyon mélyről (újra) induló csehszlovákiai magyar iro dalom benne lelte meg a mérce melyhez felzárkózni, felemelTanévkezdés fölösleges indulatokkal Kövesdi Károly Elkezdődött a tanév, s valószínű, hogy az ország egyik legnagyobb magyar alapiskolájában (928 gyerek látogatta az elmúlt évben), a tornaijaiban is megnyugodtak a kedélyek. Legalábbis úgy-ahogy, látszatra. A sajtóban nagy teret kapott igazgató- leváltási ügy, illetve próbálkozás, amely az áskálódok vereségével végződött, elég nagy hullámokat vert, s bárhogy is alakuljanak a dolgok, a történtek után nehéz úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. De miről is volt szó Tornaiján? A Nagyrőcei járásban még az idén tavasszal mintegy tíz iskola- igazgatót visszahívtak a járási szervek. Közöttük nem szerepelt Szögedi Anna, a tornaijai magyar alapiskola igazgatója, aki 1991-től vezeti az iskolát. A leváltásokat követően, a nyár derekán azonban az igazgatót váratlanul Nagyrőcére hívták, ahol jegyzőkönyvbe vették a kétnyelvű bizonyítványok ügyében feltett kérdések kapcsán kifejtett állásfoglalását, majd azzal bocsátották el, hogy közük a „vizsgálat” eredményét, ha a szabadságon tartózkodó főhivatalnok hazajön és dönt az ügyben. A járási szervek eljárása meglehetősen furcsa volt, mert Szögedi Anna a „hivatalos” államnyelven kiállított bizonyítványok mellett kétnyelvű okmányokat is kiosztott a szülők tájékoztatására. Ily módon nemhogy az alkotmánytörvényt (amely kimondja az anyanyelvhez való jogot), de még a hírhedt nyelvtörvényt sem sértette meg. Munkája ellen pedig sosem merült fel kifogás. Sőt. Irányításával az iskola kiváló eredményeket ér el évek óta, s az előző járási (rimaszombati) tanügyi szervek sok tekintetben a tornaijai iskolát állították példának a többi iskola elé. A fekete szél (hogy az ugyancsak Tornaiján élő Kovács Magda írónőt parafrazáljuk) ezúttal nem is felülről fújt, hanem „alulról jövő kezdeményezésről” volt szó. Feljelentő levelek és különös ígérgetések nyomán kezdett Szögedi Anna ügyével foglalkozni a járási hivatal... A feszültség forrása közvetlenül az új igazgató megválasztása után alakult ki. Belső súrlódások mindig is voltak a tantestületben, ahol ott maradt a régi igazgató, akivel szakmai kérdésekben nem tudtak egyetérteni. Mint Szögedi Anna kifejti, első lépéseinek egyike a szakmai differenciálás volt, amit most igyekeznek kihasználni ellene. „Miután megvizsgáltuk a tanulók előmenetelét, rájöttünk, hogy nem helyes módszer, ha a hagyományos módon osztjuk szét a gyerekeket, vagyis, hogy minden osztályban legyenek kitűnőek, közepesek és gyenge előmenete- lűek. A mérleg óhatatlanul a gyengébbek oldalára billen. Nem akartuk, hogy ez a jók rovására menjen. Tehát, ha egyesek ezt diszkriminációnak nevezik, akkor azt mondom, hogy ez pozitív diszkrimináció, és a jobb képességű gyerekek érdekében történt.” Az igazgató szerint vétek lenne ekkora létszámú iskolában a gyerekek adottságait nem kihasználni. S miután a szülők is látták, hogy a pedagógusok nem ülnek a babérjaikon, hogy az üj módszereknek köszönhetően a gyerekek előmenetele is javul, kezdtek együtt „élni” az iskolával. Ami azelőtt nem volt szokásban. A szülők számítógépeket vásároltak a matematika, magnókat az idegen nyelvek oktatásához, tehát segítik az iskolát, mivel látják, minden a gyerekek érdekében történik. Ahol a Zsolnai- és Tolnai-módszerek segítségével a leggyengébb adottságú gyerekek is négy-öt hónap alatt megtanulnak írni-olvasni, ott szakmai kifogások aligha lehetnek. Tudni való, hogy a Meciar-barát hosszú nevű magyar mozgalomnak még a „bölcsőjében”, Király- helmecen sem sikerült a pedagógusokat beszerveznie. Tornaija az egyedüli Dél-Szlovákiában, ahol a Gyimesi-féle mozgalomnak egy-két pedagógus is a támogatói közé tartozik. S nyilván nem véletlen, hogy éppen ők támadják az igazgatót. Ok küldték a feljelentő leveleket a járási szerveknek, s ők kaptak homályos ígéreteket Szögedi Anna visszahívásának esetére. A dolog persze meg is fordítható: a hosz- szú nevű mozgalom többek közt igyekszik a sértődött emberekre építeni, s így építeni bástyáit Dél-Szlovákia-szerte. Tornaiján megtalálta a megfelelő emberét a régi igazgató személyében, hiszen az egész város tudja, milyen ígérgetések hangzottak el egy máglyás ünnepségen, s hogy a pártállami egykori igazgató nem is rejti véka alá véleményét: visszakerül még ő a székébe. Csakhogy ami hatalmi úton egyetlen tollvonással elintézhető, az egy-két ember akara- ta-óhaja. Vele szemben a pedagógusok és a szülők tábora, s végső soron az iskola eredményei, amelyek a jelenlegi igazgató mellett szólnak. Hogy ki lesz a győztes? A szinte órák alatt ösz- szegyűjtött ezernégyszáz tiltakozó aláírás önmagáért beszél... Az utolsó információk szerint a DSZM járási szervei szeretnék „elaltatni” az ügyet, gondolván a jövő évben esedékes választásokra. Azt ők is tudják, nem jó a város egész közvéleményét magukra haragítani. A járási szerveket felkereső MPP-küldöttség és a szülők a kérdéseikre, minek alapján jutott eszükbe egyáltalán Szögedi Anna „ügye”, mindenesetre kitérő feleletet kaptak a hivataltól, homályos utalásokat panaszlevelekre, végül afféle „majd meglátjuk”-válaszokat. A dolognak talán a legfontosabb tanulsága így is: nem mindig a hatalom jár elöl a demokrácia aláásásában, akadnak köztünk „derék magyarok”, akik megpróbálják ösztönözni azt. A tanévet a tantestület igyekezett úgy kezdeni, mintha mi sem történt volna, hiszen a gyerekeknek nem szabad megérezniük, mi zajlik a színfalak mögött, milyen hatalmi harc dúl a városban, a város politikai birtoklásáért, amelyben az iskola csak egy a mozaikkockák közül. Külön témát érdemelne például, mi zajlik a tornaijai egészségügyben. Az ügy tehát nincs lezárva, csak elaltatták, s „csak” fölöslegesen bolygatták meg egy eredményesen dolgozó közösség, s keserítették meg egy lelkiismeretes, eredményes igazgató életét. Adalékként még hozzá kell tennünk, hogy miután az új közigazgatási törvény értelmében megalakult a Nagyrőcei járás, az átszervezés hevében az új járáshoz kerülő minden iskola igazgatója „kinevezést” kapott. Kérdés: jogszerű volt-e az eljárás a választott igazgatók esetében, mivel így az új járás vezetése több iskola esetében is semmissé nyilvánította a demokratikus igazgatóválasztást, a tantestületek és a közakarat döntését... A súrlódások már a demokratikus igazgatóválasztás után megkezdődtek. Kitérő válaszokat kaptak, homályos utalásokat panaszlevelekre. „Ajellem szerzetese”, avagy időszerű-e Fábry Zoltán? Tóth László Augusztus 10-én ünnepeltük Fábry Zoltán születésének századik évfordulóját. A stószi író egy ellentmondásokkal terhes kor tanúja volt, akinek élete és életműve - valljuk be - szintén nem mentes az ellentmondásoktól. Ezzel persze nem mondtam sokat, hiszen már felületes történelmi ismeretekkel is könnyű belátni, hogy nincs kor, melyet valamüyen szempontból ne terhelnének ellentmondások, s amelyek a saját életünkben, eddigi cselekedeteink között, mondatainkban, erről-arról alkotott véleményünkben is szép számmal találhatók. Mégis, úgy gondolom, olyan valakiről szólva, akinek élete, sorsa egy időben s egy időre annyira egybefonódott szűkebb közössége történelmével, sorsával, mint Fábry Zoltáné, aki véleményével, erkölcsi értékrendjével, hivatkozásaival, sőt tévedéseivel is oly mértékben meghatározta egy közösség szellemi-irodalmi életét, önértékelését, hivatkozásait, s talán kisebb-nagyobb tévedéseit is, mint ő, nem árt fokozottabban tisztában lennünk velük. Különösen, ha Fábry- értékelésünkben egészen a legutóbbi évekig meglehetősen könnyed mozdulattal oldottuk föl ezeket az - nem egy esetben súlyos - ellentmondásokat. (...) Már rögtön a legelején, 1923- ban, Irodalom és magyarság című írásában, egész nemzeti kisebbségére is érvényesen, világos és határozott célt fogalmazott meg: „..megszüntetni egy olyan értékelés hatalmát és irodalmi befolyását, mely a pillanat lokális eszközét szentesíti, és ezzel elgáncsol, halálra üldöz minden értéket, mely a jelent a jövő távlatának erejével az egyetemesség víziója, megérzése, kritikája elé állítja”. Az „egyetemesség víziója” pedig, irodalomról lévén szó - jól látja az „örök művészi... gyújtópontjából” kell, hogy kiinduljon, s ennek érdekében kevés (cseh) szlovákiai magyar író lépett föl az övénél élesebben és határozottabban „az önképzőköri irodalom..., az urambátyám-írók, kataszteri tollnokok, a kvaterkamagyar- ság, az asztaltársasági magyarság irodalma” ellen „...olyan időket élünk, olyan helyzetben vagyunk, hogy létfeltétel, szükség: az írott szó - mint eszköz, de ez még nem szentesíti az írott szót irodalommá. Az író alkotóművész: teremtő, formáló (kiemelések tőlem - T.L.). A művészi alkotás kiválasztó, értékelő törvénye: az esztétika. író tehát csak az, aki az esztétika Szögedi Anna igazgató, akit tagadhatatlanul megviselt ez a cirkusz: „Nem sértettem törvényt, mivel a gyerekek megkapták a hivatalos és a kétnyelvű bizonyítványt is. Szakmai kifogás nem merült fel a személyemmel kapcsolatban. Volt egy ellenőrzés a szlovák nyelv oktatásával kapcsolatban a járásról, s tartottak egy általános ellenőrzést is a tan- felügyelők, s bár nem kaptam írásbeli jelentést róla, mind az oktatással, mind az iskola igazgatásával kapcsolatban elégedettek voltak. Azelőtt több ellenőrzést tartottak, mivel elhúzódott az új iskolaépület átadása, majd az alternatív oktatás miatt. Utóbbi elég okot adott az ellenőrzésekre, mivel a legagilisabb iskola voltunk a járásban. Az ellenőrzések dokumentumai mind pozitívak, egy feladatot sem kaptam, amit utólag kellene teljesítenem. Szakmai téren a rőceieknek sem lehetnek kifogásaik.” Miért rossz a hangulat az ország egyik legnagyobb magyar alapiskolájában?
