Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-07-02 / 27. szám

16 1997. július 2. Sport A bajnoki küzdelmek ugyan már véget értek az I. labdarúgóligában, ám a gyanúsítgatások folytatódnak Valóban a pénz volt a főszereplő? Zsigárdi László _____________ A múltban igencsak unalmas volt az I. labdarúgóliga hajrája, már jóval a befejezés előtt meg­ismertük a bajnokot és a kieső­ket. Ezért szinte senkit sem ér­dekelt, milyen eredménnyel végződnek az utolsó mérkőzé­sek. Talán csak a tippelők - akik jobbára a megle­petésekre voksoltak - izgultak... Tavaly és tavalyelőtt például a bajnok Slovan alapo­san lekörözte az őt ül­dözőket. Most viszont? Ritkán látható izgalmak és színjátékok közepette ért véget az élvonal­beli futballbajnokság negyedik felvonása. A zárófordulóban dőlt el a bajnoki cím, vala­mint a kiesés (a Nitra már ko­rábban elbúcsúzott az I. ligától) sorsa. Nem panaszkodhattunk tehát, szó sem lehetett ese- ménytelenségről. Sőt! Az utol­só pillanatokig nyitott volt az elsőség kérdése, egy olyan gól döntött, amelyet talán száz­évenként látni. Summa summarum: a 29. for­dulóig vezető Spartak Trnava elszórakozta a zárótalálkozót, és nagy riválisa, az FC Kosice megelőzte a nagyszombatiakat. Sokan azt rebesgetik, a kassai­aknak volt több pénzük, azért lettek aranyérmesek. Apropó, pénz! Egyesek horribi­lis összegekről beszélnek, titkos forrásokat emlegetnek. Állító­lag a kulisszák mögött jóval mozgalmasabb volt a játék”, mint a zöld gyepen, és nemcsak az utolsó, 30. fordulóban. De ezeket a kisebb-nagyobb stikli- ket nehezen lehetne bizonyíta­ni, éppen ezért nem lenne „sportszerű”, ha konkrétumok­ról szólnánk, helyesebben ír­nánk. Azt talán a kedves olvasó is tudja, vagy legalább sejti, hogy ki(k)nek kel­lett mélyre nyúlni­uk a pénztárcájuk­ban. Az is a napnál világosabb, hogy ki(k)nek tellett a csúszópénzre. De nevezzük nevén a gyereket: a bundá­zásra! Van kétféle bundá­zás: az egyik, ugye, arra ösztön­zi a „honorált” csa­patot, hogy önma­gát felülmúlva győzze le az esé­lyesebb ellenfelet. A másik vi­szont arra, hogy egyik percről a másikra felejtsen el futballozni, és feküdjön le az ellenfélnek. Magyarán: tegyen meg min­dent a vereségért. Minden jel arra mutat: mindkét bundával „találkoztunk” az élvonalban. Még egyszer hangsúlyozom, ember legyen a talpán, aki eze­ket a sportszerűtlenségeket be­bizonyítja. Mert még mindig a pénz beszél az I. futball-ligában is... A honi labdarúgásban már évek óta szinte mindenki (szakveze­tő, játékos, szurkoló) moso­lyogva (sokszor nyíltan!) be­szél a bundázásról - és semmi sem történik. Illetve igen. Egy­re több pénzt vágnak zsebre a lekenyerezett sportolók, sport­vezetők, akik mindig és min­denkor azt nyilatkozzék: ők nem, ők sohasem bundáztak, bundáznak. Csakis másokat gyanúsítgatnak. Az a legszomorúbb, hogy a több tízezer koronát havonta zsebre vágó futballisták (nem­csak az élvonalbeliek) a szó leg­szorosabb értelmében hülyé­nek nézik a szurkolókat. A sze­gény átvert drukker meg tisztá­ban van azzal, hogy palira vet­ték, s megfogadja: nagy ívben elkerüli majd a labdarúgó-sta­diont. Aztán egy-két hét múlva meggondolja magát, s abban reménykedik, hogy hátha meg­javultak a kedvencek. És ezt na­gyon jól tudják az érintettek, meg azt is, hogy ők akkor is megkapják a busás fizetést, ha csak pár százan lézengenek a lelátókon. Az alábbiakat a közelmúltban hallottam a pályákon: „Azt hi­szed, hogy a pályán dőlnek el a sorsdöntő mérkőzések?” „El­ájulnának az emberek, ha meg­tudnák, mennyi pénzt kapnak a bírók! „Nem nézhettem a disz- nóságokat, szögre kellett akasztanom a sípot.” „Hogy tiszta volt-e az idei bajnokság? Ugyanolyan bundaízű volt, mint a tavalyi!” No comment! Az illetékesek talán még akkor sem kongatnák meg a vészha­rangot, ha valami égbekiáltó disznóság történne a pályán. Ők csak hallgatnak, hallgatnak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Most sem mert kiállni egy sportvezető sem a szövetségből, és azt mondani: uraim, itt valami nincs rend­ben; próbáljunk meg rendet tenni! Hallgatni arany... De meddig? Mert azt már régen tudjuk, hogy a lámpa alatt van a legnagyobb sötétség! Most nehogy valaki azt higgye, hogy a nagyszombatiak el­úszott elsőségén siránkozom! Nem! Nem! Az I. liga tisztasá­gán, a sportszerűségen. Mert, ha valaki azt mondja, hogy minden rendben zajlott az 1996/97-es idényben, az vagy hazudik, vagy pedig annyit ért a futballhoz, mint a hajdú a ha­rangöntéshez. Sajnos, ez a meztelen igazság. Mindig az til­takozik a legjobban, akinek vaj van a fején. Akit nem érint a bundázás, az - mint szüksé­gest?) rosszat - tudomásul ve­A rimaszombati törzsszurkolóknak határtalan volt az öröme: csapa­tuk a záróforduló legizgalmasabb találkozóján harcolta ki az I. ligá­ban maradását Somogyi Tibor felvétele Minden jel arra mutat, kétféle bundázás folyik az élvonal­ban. Gólöröm Dunaszerdahelyen. Ám ennél is többet ér, hogy a csallóközi csapat megkapaszkodott az élvo­nalban. M. Nagy László felvétele szí, legyint egyet és elítéli az ügyeskedőket; az pedig, aki ré­szese volt valamilyen rázós ügy­nek, elkezd hevesen tiltakozni: hogy ő nem, hogy merik ilyen­nel meggyanúsítani. Tehát: aki­nek nem inge, ne vegye magá­ra. Egy pillanatig sem vitatom, hogy meg­érdemelten nyerte a bajnoki címet a kas­sai FC. És, ugye, az­zal sem gyanúsítha­tom a kelet-szlová­kiaiakat, hogy meg­környékezték ellen­feleiket. Azt is meg­értem, mindent megtettek az arany­érem megszerzé­séért. Mert megte­hettek. Ők csak ott folytatták, ahol hó­napokkal előtte mások befejez­ték. És ez a lavina jövőre - min­den bizonnyal - újabb áldoza­tokat szed majd. Mindent összevetve: akár volt bunda az utolsó fordulókban, akár nem, a legutóbbi bajnok­ságot a nagyszombatiak szóra- kozták el. Ha nyernek Rima­szombatban, akkor függetlenül a többi eredménytől, aranyér­mesek. Az első félidő után ve­zetni l:0-ra, és aztán 2:l-re ki­kapni, hihetetlen dolog. A má­sodik félidőben rá sem lehetett ismerni a piros-feketékre, egye­sek úgy játszottak, mintha nem is a bajnoki cím lenne a tét. És itt van a kutya elásva... A szak­vezetés sem értette, mi történt a szünet után, ezt bi­zonyítja az is, hogy hat játékost fekete­listára tettek, meg­gyanúsították őket, hogy... Az érintettek természetesen fel vannak háborodva, és tagadnak. De hát a tolvajok is csak nagy ritkán vallják be tettüket! Nem helyénvaló a bí­rószidás sem. Az is igaz viszont, hogy amit Stredák játék­vezető művelt a 90. percben Rimaszombatban, az kabaréba illő jelenet volt. Ko­moly bátorság kell ahhoz, hogy visszavonjon egy korábban megadott tizenegyest. Vajon miért tette? Mire gondolhatott akkor, l:l-nél? És vajon mire gondolhatott akkor, amikor a rimaszombatiak a 91. percben ritkán látható szerencsés góllal vezetést szereztek? És vajon mire gondolhatott akkor, ami­kor nyolc percet túlóráztak a futballisták? És vajon mire gon­dolt akkor, amikor másfél órán át az öltözőben kuksolt, s part­jelzőivel vitatkozott? Kérdések, amelyekre - több mint valószí­nű - sosem kapunk választ. Saj­nos, vannak olyanok, s nem is kevesen, akik nem is akarják, hogy kiderüljön az igazság. Stredákot ugyan négy hónapra eltiltotta a játékvezetői testület, ám október 11-én ismét folytat­hatja. A megadott, később pe­dig visszavont tizenegyes meg feledésbe merül. A karaván megy tovább... Természetesen a korábbi vétkesekkel, akik úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Valóban? Addig, amíg a labdarúgó-szö­vetség vezetői szemet hunynak a stiklik fölött, addig, amíg nyíltan mernek beszélni a bun­dázásról, addig, amíg a gyanús eredmény után nem büntetik meg (zárják ki) a vétkest, nem lesz rend a honi futballban. Akár tetszik, akár nem, előbb- utóbb el kell kezdeni a rendcsi­nálást. A szlovák futball érdeke ezt kívánja meg. Véget ért egy igen mozgalmas bajnokság. Felejtsük el? El le- het-e felejteni? Nem! Ne felejt­sük el! Tegyünk meg mindent azért, hogy kiderüljön az igaz­ság! Az illetéke­sek csak hallgatnak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kuriozumkosár Hat ország részvé­tele kérdéses Elképzelhető, hogy Bissau-Guinea, Gambia, Ka­merun, Kambodzsa, Laosz és Salvador nem vesz részt a jö­vő évi naganói téli olimpián, mivel egyik ország sem tagja olyan sportági szövetségnek, amely részese a játékoknak. Az érintett nemzetek így azu­tán nem is tudják versenyzői­ket elindítani a selejtező via­dalokon, következésképpen esélyük sincs ott lenni Japán­ban. A nem éppen „télispor­tos országoknak” számító fél­tucatnyi állam a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabad­kártyájában reménykedett, de a NOB elutasító választ adott ezzel kapcsolatos kér­désükre. Kuerten-láz Brazíliában Gustavo Kuerten váradan győzelme a francia nyílt te­niszbajnokság férfi egyesében valósággal lázba hozta hazája teniszrajongóit. A sportszergyártók egyre több olyan színes ruhát készítenek, amilyet Kuerten viselt a Ro- land Garroson. Az egyik cég marketingfőnöke elmondta, hogy három nap alatt három­ezer megrendelés érkezett hozzájuk. Felkészületlenül ér­te őket ez a roham, így eleinte nem tudtak minden igényt azonnal kielégíteni. A Gustavo Kuerten aláírásával ellátott kék-sárga póló és rövidnadrág gyártása közben már elkezdő­dött, és havonta mintegy 2500 darabot dobnak piacra belőle. Doppingoltak az NDK-ban Önmagában nem új a hír, hisz évek óta már a verebek is ar­ról csiripeltek, hogy az egyko­ri Német Demokratikus Köz­társaságban nagyban doppin­goltak a sportolók. Ezért rég­óta várták a berlini főügyész bejelentését, melyből kide­rült: négyévnyi nyomozás után bizonyítékokat találtak arra, hogy az 1990 októberé­ben megszűnt NDK-ban álla­milag irányított, rendszeres doppingol(tat)ás folyt. Ennek a veszélynek főleg a gyerekek voltak kitéve. A szakemberek azt mondták (ezért számos orvost és edzőt terhel majd a felelősség): csak vitaminokat szedettek a spor­tolókkal. Azonban több mint bizonyos, hogy a versenyzők, különösen az élsportolók na­gyon is tudatában voltak an­nak, milyen szereket és mód­szereket használtak. Többen emlékeznek rá: a keletnémet úszónőknek tilos volt rádiós vagy televíziós nyilatkozatot adniuk, mert mély és érdes hangjuk arról árulkodott, hogy férfihormonokkal fokoz­ták a teljesítményüket. A hét fotója, avagy Sárka Kaspárková cseh olimpiai bronzérmes hármasugró (mint ismeretes, a dunaszerdahelyi Pogány Mihály az edzője) talajfogása a pozsonyi atlétikai viadalon, melyen a második helyet szerezte meg M. Nagy László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom