Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-02 / 27. szám
16 1997. július 2. Sport A bajnoki küzdelmek ugyan már véget értek az I. labdarúgóligában, ám a gyanúsítgatások folytatódnak Valóban a pénz volt a főszereplő? Zsigárdi László _____________ A múltban igencsak unalmas volt az I. labdarúgóliga hajrája, már jóval a befejezés előtt megismertük a bajnokot és a kiesőket. Ezért szinte senkit sem érdekelt, milyen eredménnyel végződnek az utolsó mérkőzések. Talán csak a tippelők - akik jobbára a meglepetésekre voksoltak - izgultak... Tavaly és tavalyelőtt például a bajnok Slovan alaposan lekörözte az őt üldözőket. Most viszont? Ritkán látható izgalmak és színjátékok közepette ért véget az élvonalbeli futballbajnokság negyedik felvonása. A zárófordulóban dőlt el a bajnoki cím, valamint a kiesés (a Nitra már korábban elbúcsúzott az I. ligától) sorsa. Nem panaszkodhattunk tehát, szó sem lehetett ese- ménytelenségről. Sőt! Az utolsó pillanatokig nyitott volt az elsőség kérdése, egy olyan gól döntött, amelyet talán százévenként látni. Summa summarum: a 29. fordulóig vezető Spartak Trnava elszórakozta a zárótalálkozót, és nagy riválisa, az FC Kosice megelőzte a nagyszombatiakat. Sokan azt rebesgetik, a kassaiaknak volt több pénzük, azért lettek aranyérmesek. Apropó, pénz! Egyesek horribilis összegekről beszélnek, titkos forrásokat emlegetnek. Állítólag a kulisszák mögött jóval mozgalmasabb volt a játék”, mint a zöld gyepen, és nemcsak az utolsó, 30. fordulóban. De ezeket a kisebb-nagyobb stikli- ket nehezen lehetne bizonyítani, éppen ezért nem lenne „sportszerű”, ha konkrétumokról szólnánk, helyesebben írnánk. Azt talán a kedves olvasó is tudja, vagy legalább sejti, hogy ki(k)nek kellett mélyre nyúlniuk a pénztárcájukban. Az is a napnál világosabb, hogy ki(k)nek tellett a csúszópénzre. De nevezzük nevén a gyereket: a bundázásra! Van kétféle bundázás: az egyik, ugye, arra ösztönzi a „honorált” csapatot, hogy önmagát felülmúlva győzze le az esélyesebb ellenfelet. A másik viszont arra, hogy egyik percről a másikra felejtsen el futballozni, és feküdjön le az ellenfélnek. Magyarán: tegyen meg mindent a vereségért. Minden jel arra mutat: mindkét bundával „találkoztunk” az élvonalban. Még egyszer hangsúlyozom, ember legyen a talpán, aki ezeket a sportszerűtlenségeket bebizonyítja. Mert még mindig a pénz beszél az I. futball-ligában is... A honi labdarúgásban már évek óta szinte mindenki (szakvezető, játékos, szurkoló) mosolyogva (sokszor nyíltan!) beszél a bundázásról - és semmi sem történik. Illetve igen. Egyre több pénzt vágnak zsebre a lekenyerezett sportolók, sportvezetők, akik mindig és mindenkor azt nyilatkozzék: ők nem, ők sohasem bundáztak, bundáznak. Csakis másokat gyanúsítgatnak. Az a legszomorúbb, hogy a több tízezer koronát havonta zsebre vágó futballisták (nemcsak az élvonalbeliek) a szó legszorosabb értelmében hülyének nézik a szurkolókat. A szegény átvert drukker meg tisztában van azzal, hogy palira vették, s megfogadja: nagy ívben elkerüli majd a labdarúgó-stadiont. Aztán egy-két hét múlva meggondolja magát, s abban reménykedik, hogy hátha megjavultak a kedvencek. És ezt nagyon jól tudják az érintettek, meg azt is, hogy ők akkor is megkapják a busás fizetést, ha csak pár százan lézengenek a lelátókon. Az alábbiakat a közelmúltban hallottam a pályákon: „Azt hiszed, hogy a pályán dőlnek el a sorsdöntő mérkőzések?” „Elájulnának az emberek, ha megtudnák, mennyi pénzt kapnak a bírók! „Nem nézhettem a disz- nóságokat, szögre kellett akasztanom a sípot.” „Hogy tiszta volt-e az idei bajnokság? Ugyanolyan bundaízű volt, mint a tavalyi!” No comment! Az illetékesek talán még akkor sem kongatnák meg a vészharangot, ha valami égbekiáltó disznóság történne a pályán. Ők csak hallgatnak, hallgatnak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Most sem mert kiállni egy sportvezető sem a szövetségből, és azt mondani: uraim, itt valami nincs rendben; próbáljunk meg rendet tenni! Hallgatni arany... De meddig? Mert azt már régen tudjuk, hogy a lámpa alatt van a legnagyobb sötétség! Most nehogy valaki azt higgye, hogy a nagyszombatiak elúszott elsőségén siránkozom! Nem! Nem! Az I. liga tisztaságán, a sportszerűségen. Mert, ha valaki azt mondja, hogy minden rendben zajlott az 1996/97-es idényben, az vagy hazudik, vagy pedig annyit ért a futballhoz, mint a hajdú a harangöntéshez. Sajnos, ez a meztelen igazság. Mindig az tiltakozik a legjobban, akinek vaj van a fején. Akit nem érint a bundázás, az - mint szükségest?) rosszat - tudomásul veA rimaszombati törzsszurkolóknak határtalan volt az öröme: csapatuk a záróforduló legizgalmasabb találkozóján harcolta ki az I. ligában maradását Somogyi Tibor felvétele Minden jel arra mutat, kétféle bundázás folyik az élvonalban. Gólöröm Dunaszerdahelyen. Ám ennél is többet ér, hogy a csallóközi csapat megkapaszkodott az élvonalban. M. Nagy László felvétele szí, legyint egyet és elítéli az ügyeskedőket; az pedig, aki részese volt valamilyen rázós ügynek, elkezd hevesen tiltakozni: hogy ő nem, hogy merik ilyennel meggyanúsítani. Tehát: akinek nem inge, ne vegye magára. Egy pillanatig sem vitatom, hogy megérdemelten nyerte a bajnoki címet a kassai FC. És, ugye, azzal sem gyanúsíthatom a kelet-szlovákiaiakat, hogy megkörnyékezték ellenfeleiket. Azt is megértem, mindent megtettek az aranyérem megszerzéséért. Mert megtehettek. Ők csak ott folytatták, ahol hónapokkal előtte mások befejezték. És ez a lavina jövőre - minden bizonnyal - újabb áldozatokat szed majd. Mindent összevetve: akár volt bunda az utolsó fordulókban, akár nem, a legutóbbi bajnokságot a nagyszombatiak szóra- kozták el. Ha nyernek Rimaszombatban, akkor függetlenül a többi eredménytől, aranyérmesek. Az első félidő után vezetni l:0-ra, és aztán 2:l-re kikapni, hihetetlen dolog. A második félidőben rá sem lehetett ismerni a piros-feketékre, egyesek úgy játszottak, mintha nem is a bajnoki cím lenne a tét. És itt van a kutya elásva... A szakvezetés sem értette, mi történt a szünet után, ezt bizonyítja az is, hogy hat játékost feketelistára tettek, meggyanúsították őket, hogy... Az érintettek természetesen fel vannak háborodva, és tagadnak. De hát a tolvajok is csak nagy ritkán vallják be tettüket! Nem helyénvaló a bírószidás sem. Az is igaz viszont, hogy amit Stredák játékvezető művelt a 90. percben Rimaszombatban, az kabaréba illő jelenet volt. Komoly bátorság kell ahhoz, hogy visszavonjon egy korábban megadott tizenegyest. Vajon miért tette? Mire gondolhatott akkor, l:l-nél? És vajon mire gondolhatott akkor, amikor a rimaszombatiak a 91. percben ritkán látható szerencsés góllal vezetést szereztek? És vajon mire gondolhatott akkor, amikor nyolc percet túlóráztak a futballisták? És vajon mire gondolt akkor, amikor másfél órán át az öltözőben kuksolt, s partjelzőivel vitatkozott? Kérdések, amelyekre - több mint valószínű - sosem kapunk választ. Sajnos, vannak olyanok, s nem is kevesen, akik nem is akarják, hogy kiderüljön az igazság. Stredákot ugyan négy hónapra eltiltotta a játékvezetői testület, ám október 11-én ismét folytathatja. A megadott, később pedig visszavont tizenegyes meg feledésbe merül. A karaván megy tovább... Természetesen a korábbi vétkesekkel, akik úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Valóban? Addig, amíg a labdarúgó-szövetség vezetői szemet hunynak a stiklik fölött, addig, amíg nyíltan mernek beszélni a bundázásról, addig, amíg a gyanús eredmény után nem büntetik meg (zárják ki) a vétkest, nem lesz rend a honi futballban. Akár tetszik, akár nem, előbb- utóbb el kell kezdeni a rendcsinálást. A szlovák futball érdeke ezt kívánja meg. Véget ért egy igen mozgalmas bajnokság. Felejtsük el? El le- het-e felejteni? Nem! Ne felejtsük el! Tegyünk meg mindent azért, hogy kiderüljön az igazság! Az illetékesek csak hallgatnak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kuriozumkosár Hat ország részvétele kérdéses Elképzelhető, hogy Bissau-Guinea, Gambia, Kamerun, Kambodzsa, Laosz és Salvador nem vesz részt a jövő évi naganói téli olimpián, mivel egyik ország sem tagja olyan sportági szövetségnek, amely részese a játékoknak. Az érintett nemzetek így azután nem is tudják versenyzőiket elindítani a selejtező viadalokon, következésképpen esélyük sincs ott lenni Japánban. A nem éppen „télisportos országoknak” számító féltucatnyi állam a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabadkártyájában reménykedett, de a NOB elutasító választ adott ezzel kapcsolatos kérdésükre. Kuerten-láz Brazíliában Gustavo Kuerten váradan győzelme a francia nyílt teniszbajnokság férfi egyesében valósággal lázba hozta hazája teniszrajongóit. A sportszergyártók egyre több olyan színes ruhát készítenek, amilyet Kuerten viselt a Ro- land Garroson. Az egyik cég marketingfőnöke elmondta, hogy három nap alatt háromezer megrendelés érkezett hozzájuk. Felkészületlenül érte őket ez a roham, így eleinte nem tudtak minden igényt azonnal kielégíteni. A Gustavo Kuerten aláírásával ellátott kék-sárga póló és rövidnadrág gyártása közben már elkezdődött, és havonta mintegy 2500 darabot dobnak piacra belőle. Doppingoltak az NDK-ban Önmagában nem új a hír, hisz évek óta már a verebek is arról csiripeltek, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársaságban nagyban doppingoltak a sportolók. Ezért régóta várták a berlini főügyész bejelentését, melyből kiderült: négyévnyi nyomozás után bizonyítékokat találtak arra, hogy az 1990 októberében megszűnt NDK-ban államilag irányított, rendszeres doppingol(tat)ás folyt. Ennek a veszélynek főleg a gyerekek voltak kitéve. A szakemberek azt mondták (ezért számos orvost és edzőt terhel majd a felelősség): csak vitaminokat szedettek a sportolókkal. Azonban több mint bizonyos, hogy a versenyzők, különösen az élsportolók nagyon is tudatában voltak annak, milyen szereket és módszereket használtak. Többen emlékeznek rá: a keletnémet úszónőknek tilos volt rádiós vagy televíziós nyilatkozatot adniuk, mert mély és érdes hangjuk arról árulkodott, hogy férfihormonokkal fokozták a teljesítményüket. A hét fotója, avagy Sárka Kaspárková cseh olimpiai bronzérmes hármasugró (mint ismeretes, a dunaszerdahelyi Pogány Mihály az edzője) talajfogása a pozsonyi atlétikai viadalon, melyen a második helyet szerezte meg M. Nagy László felvétele
