Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-03 / 36. szám
Politika 1997. szeptember 3. Politikai boszorkánykonyha, illetve Szlovákia és a Magyar Koalíció útjai Veszélyek és esélyek... „Meciar, felelned kell a nép ellen elkövetett bűneidért” - hirdeti a tábla egy pozsonyi tüntetésen Somogyi Tibor felvétele BeRÉNYI JÓZSEF Folytatás az előző számból Egy ilyen kormány Szlovákia lassú nyugati reintegrációjára tett kísérletként fogható fel, amely során megszűnne a durva nacionalista felhang, és az alkotmány is nagyobb tiszteletet kapna. Csakhogy Meciar közismert politizálási stílusának és (emiatt) az SDE-t elhagyó politikusoknak, valamint a széles palettájú erős ellenzéknek köszönhetően ez a kisebbségi kormány csakhamar előrehozott választásokkal fejezné be a pályafutását. Meciar ellenzékbe szorul A második alternatívánk szerint a HZDS elveszti a választásokat az SZDK-val szemben, amely a parlamenti számtannak megfelelően kormányt alkot a Magyar Koalícióval és/vagy az SDE-lel. Ez az optimista lehetőség az ország gyorsabb nyugati rein- tegrációját jelentené, visszatérne a decentralizáció gyakorlata, átláthatóbbá válna a megmaradt vagyon privatizációja, elfogadnák a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényt stb. Kiszámíthatatlan viszont, hogy az SDK-MK-(SDE) kormány bevált(hat)ja-e az ellenzéki padsorokban helyet foglaló gyanús privatizőrökkel, volt titkosszolgálati ügynökökkel szembeni számonkérését. Kiszámíthatatlan, hogy a nem tiszta múltú, ellenzékként fellépő HZDS és SNS miként viselkedne a parlamentben, mint demokratikus intézményben. Pontosabban: Meciar hatalmának visszaszerzése, embereinek megvédése érdekében az utcára vinné-e a fanatikus Pasienky- tömeget és ha igen, milyen jelszavakkal és célokkal. Nem osztom az ellenzék néhány politikusának véleményét, hogy a mai parlamenti ellenzék győzelme, a HZDS ellenzéki szerepbe való szorítása egy csapásra megoldja Szlovákia legégetőbb problémáit. A demokratikus ellenzéki munka megkívánja az alkotmány, a másság tiszteletét az írott és íratlan parlamenti szabályok betartását. Az alapvetően autoritativ (HZDS) és szélsőséges (SNS) pártok nem alkalmasak a demokratikus ellenzék szerepére, mint ahogy a demokratikus kormányzás kritériumainak sem felelnek meg. Meglehet, furcsán hangzik, de még a legelkötelezettebb kormány sem tud demokratikus módon kormányozni nem demokratikus ellenzékkel. Második alternatívánk tárgyalásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni és lebecsülni azokat a híreket, miszerint sokan egy új szlovák politikai párt létrehozására spekulálnak. Igazuk van azoknak, akik szerint a mai szlovákiai bebetonozottnak látszó pártpreferenciák mellett, egy évvel a választások előtt, nem lehet egy új pártot „felfuttatni”. Emellett viszont, a mára kialakult újgazdag, tulajdonosi, menedzseri réteg számára egyértelművé kellett válnia, a nyugatiak számára szalonképtelenné vált Meciarral nemcsak csatlakozni nem lehet az EU-hoz, de előbb vagy utóbb eleshetnek az asszociációs szerződés adta előnyöktől is. Ezért szinte ordítóan egyszerűnek tűnik a megoldás: mai kormánypárti politikusokból és politikailag elkötelezetlen közismert személyiségekből létre kell hozni egy olyan politikai szubjektumot, amely lehetővé teszi a mostani HZDS-SNS- ZSR újgazdagok, politikailag sáros egyének választások utáni alkotmányos hatalmon maradását más szlovák politikai szubjektumokkal kormánykoalícióban, de Meciar és a magyarok nélkül. Egy ilyen elképzelésnek a rendelkezésre álló idő hiánya mellett csak egy (nagy) akadálya van: maga Meciar, akit - tapasztalhattuk többször - nem akármilyen politikusi fából faragtak, aki mindent megtesz, hogy ne alakuljon még egy párt vele szemben. Alkotmányellenes hatalommegtartás Harmadik alternatívánk szerint a jelenlegi kormánykoalíció hatalmát, pozícióját, vagyonát, becsületét féltve megakadályozza az alkotmányos hatalomváltást és a választások manipulációjával vagy eredményeinek figyelmen kívül hagyásával kormányon marad. Többször napvilágot látott már az elképzelés, hogy a kormánykoalíció több tagja olyan mértékben visszaélt a hatalmával, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának a sima hatalomátadás luxusát, hiszen nemcsak hogy nem tudná élvezni a megszerzett vagyon örömeit, hanem személyi szabadsága is veszélybe kerülne. Sajnos, a kormány- koalíció szélsőséges hatalommegtartási kísérletére tett felkészülés megfigyelhető. A jövő év februárjától, Michal Kovác mandátumának lejárta után, a parlamenti erőviszonyok közt az ország köztársasági elnök nélkül maradhat, az elnöki jogkörök a kormányra szállnak. így a kormány formálisan nem tudja kinek benyújtani lemondását, nincs, aki a választások győztesét megbízná kormányalkotással, és nincs, aki kinevezze az új kormányt. Készül a törvény a szükségállapot bevezetéséről, és ismert az a miniszterelnöki törekvés is, hogy a hadsereg feje a hadügyminiszteri államtitkár legyen. Ezek alapján könnyű feltenni a kérdést: nem puccsra készülődik-e a HZDS? Egy ilyen forgatókönyv alapján nem kizárt az erőszak, a nyílt politikai konfliktus megjelenése. Nincsenekkétségeim viszont afelől, hogy az alkotmányellenes hatalomgyakorlás ilyen geopolitikai elhelyezkedésű kis ország miniszterelnöke (és környezete) számára, mint Szlovákia, a vég kezdetét jelentené. A HZDS csak a legsúlyosabb belső válság esetében dönthet az alkotmányellenes hatalommegtartás mellett, ha minden feltételezett gazdasági, politikai és egyéb (bűn) tett, amit ma az ellenzék a fejére olvas, a legutolsó betűig igaz. Az MK politizálása Mára csaknem minden keleteurópai polgár megtanulhatta: a demokratikus hatalomátadás egyben a későbbi legitim visszatérés lehetőségét is tartalmazza (lásd, az MSZP Magyarországon). Ennek ellentéte, az erőszakos hatalomgyakorlás hosszú távon politikai megsemmisüléssel jár. Nem lesz ez másképp Szlovákia esetében sem. A kérdés csak a mecia- rizmus fémjelezte kelet-orientáltságú autokráciából való átmenet (kis szójátékkal élve), a „visszamenet” időtartama és módja a nyugati demokrácia felé. Elsősorban nem a választási törvény változásaitól, hanem ezen szlovákiai társadalmi átmenet (értékváltás) viszontagságaitól látom veszélyeztetve a Magyar Koalíciót, pontosabban a szlovákiai magyarságot. Helytelennek tartom, ha a legfelsőbb politikai szinten csak egy - választások utáni - (optimális) jövőképben, a mai ellenzék kormány- alakításának a lehetőségében gondolkodunk, hiszen a fentiek alapján még legalább 5 demokratikus és egy nem demokratikus kormányzási lehetőségre van valós esély. Helytelennek tartom azt is, hogy a szlovákiai magyarság felé valamiféle felfokozott várakozás hangulatát sugározzuk: még 3/4 évet kell kibírni, aztán minden másképpen lesz. Ismétlem, a magyarok kormányalkotási esélye csak 1:5-höz, és nem fordítva. Emellett tudjuk, a reguláris választások utáni esetleges MK-s kormányalkotási sikertelenség, csalódásból fakadó politikai helyzet kihasználására már van jelölt, az ún. Gyimesi-párt, amely az MK-val szemben, Meciar akaratából akár kormánypozícióba is kerülhet. Sőt a jól hangzó nyilatkozatok szintjén túl, komolyan ki kell dolgozni a szlovákiai magyarság politikai stratégiáját és taktikáját is egy esetleges HZDS-SNS-ZRS tömb alkotmányellenes hatalommegtartására is. Szerző kerestetik?! Reménykedve, aggódva? Milyen lapok jutnak a jövő évi leosztásban? Prlkler László felvétele Vajon nem puccsra készülődik a HZDS? A magyarok kormányalkotási esélye csak 1:5-höz. Vonal alatt Cinkelt magyar kártya Szűcs Béla Egy szlovák hírmagyarázó találóan jegyezte meg, hogy a kormánykoalíció olyan nemzetiségi politikát folytat, amely segít megnyernie a választásokat. Egyre gyakrabban játszik a magyar kártyával, amelyről régen kiderült, hogy cinkelt. Me- ciarék szeretnék választóik között látni azokat a nacionalista érzelmű szlovák tömegeket, amelyeknek nem tetszik a szlovák-magyar közeledés, melyek az elszlovákosítás hívei és minden magyarokat korlátozó intézkedésért lelkesednek. Sajnos, ezeknek az elfogult embereknek a száma elég jelentős. Számunkra kellemetlen, hogy még az ellenzéki pártokban is szép számmal akadnak, akik felteszik a kérdést: érdemes-e eleveszíteni a mélyhazafi szlovák választókat a Magyar Koalícióval kötendő választási egyezség miatt? Ez a probléma tisztázásra vár, de a jelek szerint jó irányban halad a kibontakozás. A választások közeledtével kiéleződnek az ellentétek, és az uralkodó párt egyre gyakrabban húzza elő a magyar kártyát. Pedig a győri találkozó óta asztalán fekszik a 9 pontos magyar emlékeztető, amelynek alapján meg lenne minden lehetőség a két ország között aláírt alapszerződés betartására. Igaz, Slota már kétségbe vonta ennek pozitívumait és nem ellenezné akár a felbontását sem. Erre azonban már csak nemzetközi következményei miatt sem gondolhatnak. Sőt úgy tűnik, minden probléma ellenére sem olyan lehetetlen a kilenc pont teljesítése. Annál is inkább, mivel Győrben már három pontban megegyeztek. Mégpedig: a hágai bíróság döntése után kidolgozzák a Duna közös kihasználásának elveit és a Párkány-Esz- tergom közötti híd újjáépítését. Közös nevezőre jutottak a biztonságépítő katonai megállapodás kérdésében is, amelyet év végéig aláírnak. Magyarország megígérte, hogy támogatja Szlovákia euroat- lanti csatlakozását. A fennmaradó hat pontban is van kettő, amelynek teljesítését Budapest vállalta: 1. A magyarországi szlovák és többi kisebbség parlamenti képviseletének megoldását december 31 -ig. 2. A magyar fél átadja Szlovákiának a magyarországi szlovák kisebbség jogainak összehasonlító tájékoztatóját. A fennmaradó négy pont a legvitatottabb, mivel a szlovákiai magyar kisebbség problémáit veti fel: Megalakítani az alap- szerződésben felsorolt vegyes bizottságokat és azokban biztosítani a kisebbség részvételét. Talán ez a legbonyolultabb pont. Miniszterelnökünk a napokban újra kijelentette, ne képzelje a Magyar Koalíció, hogy „trójai falóként” belopakodik a bizottságba. A magyar tagot a kormány választja. Nehéz lesz a megegyezés egy ilyen kirakatbizottság jóváhagyásában. November 30-ig a szlovák parlament törvényjavaslatot dolgoz ki a kisebbségi nyelvhasználatról. Kérdés, a sok Ígérgetés után eleget tesz- nek-e ennek a követelménynek, amelyet az európai struktúrák is követelnek. Egyelőre semmi biztató jel. Nemzetiségi szempontból még igen jelentős az emlékeztető 4. pontja, amely az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek javítását tűzi ki, amelybe bevonják a kisebbségek képviselőit is. Itt említik a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítását a jövő tanévtől. E rövid áttekintésből kitűnik, hogy az emlékeztető legalább annyi pontjában tartalmaz a szlovák félnek kedvező feltételeket, mint a magyaroknak. A pozsonyi kormánylap mégis zsarolásnak minősítette és otromba támadást emlegetve próbálja félrevezetni a szlovák közvéleményt. A hamis magyar kártyával naponta próbálják megtéveszteni a szlovák tömegeket, hogy a közelgő választások idejére fokozzák a magyarellenességet és azok malmára hajtsák a vizet, akik nem óhajtanak jószomszédi kapcsolatokat Magyarországgal.
