Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-03 / 36. szám
4 1997. szeptember 3. Háttér---------------- Hitélet --------------Re formátusok a világban Napjainkban több mint 60 millió református vallású ember él a világon, egy-egy negyedük Európában, illetve Ázsiában. Észak-Amerikában a számuk mintegy 11,5 millió, Afrikában meghaladja a 17 milliót. Az Egyesült Államokban például 8,5, Hollandiában 4,3, Nagy-Britanniá- ban 3,5, Indonéziában 10,6 millió református él. A magyarországi egyházak közül számarányát tekintve a református a legnépesebb, kereken 2 millió főt számlál. A Kárpát-medencében ezután az erdélyi kálvinisták következnek, akik a romániai magyarság felét alkotják, összesen egymilliónyian vannak. A reformátusok igazi ereje a nemzeteken belüli egyházi közösségekben mutatkozik meg, ehhez minden bizonynyal döntően hozzájárul, hogy nincsenek merev dogmáik és a kulturális sajátosságokon túl nincsenek jelentős teológiai különbségek az egyes egyházak között. A magyar nyelvterületen reformátusnak vagy kálvinistának nevezett egyházat az angolszász országokban presbite- riánusnak hívják. Közösek abban, hogy valamennyi egyház a reformáció svájci ága, Kálvin és Zwingli irányzata alapján alakult ki és hitelveiben, szervezeti rendjében a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté tanítását követi. Az egyetemes papság elvét vallják, miszerint minden hívő pap is egyben. Egyházszervezetükre a demokratikusan választott presbiteri rendszer a jellemző, amivel a világiakat is bevonják az egyházkormányzásba. A világ református egyházainak többsége az elmúlt évszázadban jött létre a különböző missziók nyomán. Eltérések köztük elsősorban a Biblia szó szerint való értelmezésében, illetve egyes etikai kérdések megítélésében vannak. A közép-kelet-európai társadalmakban visszahúzó erők hatnak a lelki élet kiteljesedésére Méry Gábor illusztrációs felvétele A nagygyűlés határozatban bírálta a szlovákiai magyarság elleni nyelvtörvényt Debreceni világtalálkozó Tőkés László szerint elsősorban a kisebbségek érdekeit kell megjeleníteni Fotó: archív Botlik József A Református Világszövetség másfél hétig tartó 23. nagygyűlését Debrecenben tartották, pontosan 120 esztendővel a szervezet első, hasonló tanácskozása után. Az RVSZ most először rendezte összejövetelét ke- let-közép-európai államban. A szövetségbe három új egyházat vettek fel, amelyekkel immár 104 ország 214 tagegyházát tömöríti. A debreceni nagygyűlésre 197 tagegyház képviseletében több mint 400 küldött érkezett, többségük Afrikából, Ázsiából és Európából, de jelen voltak a tanácskozáson Észak-, illetve Dél-Amerika, a Közel-Kelet és a csendes-óceáni térség egyházainak delegátusai is. A nagygyűlés résztvevőit köszöntő Bölcskei Gusztáv, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke hangsúlyozta: azokról a kérdésekről tanácskoznak, amelyek felelős állásfoglalást, cselekvést kívánnak mindenkitől, aki ezredvégünk elbizonytalanodott, kusza világában református módon akarja megélni keresztyén hitét, és felkészülni az új évezred küszöbére. A magyar Országgyűlés nevében Gál Zoltán házelnök köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd arról szólt: Magyarországon kialakultak a lelkiismereti és vallásszabadság törvényi garanciái, valamint törvény született az egyházi ingatlanok visszaadásáról, illetve a kárpótlásról. Az oktatás minden szintjén létrejöttek az egyházi intézmények, amivel megszűnt az oktatásügy állami monopóliuma. A kívánatos cél megvalósítása, miszerint az egyházak ne csak jogi, hanem gazdasági értelemben se legyenek függő helyzetben az államtól és a mindenkori kormánytól, azonban még várat magára. A megoldás érdekében jelenleg is élénk párbeszéd folyik az állam és az egyházak között, a kölcsönösen megfelelő, ezzel kapcsolatos törvényeket várhatóan még ebben az esztendőben megalkotja a budapesti Parlament. A Református Világszövetség debreceni nagygyűléséhez II. János Pál pápa üdvözlő levelet intézet, amelyben a megbékélésre, a múltban gyakran éles ellentétek lezárására, a jó viszony kialakítására, együttműködésre szólította fel a különböző felekezeteket. Az afrikai és ázsiai felszólalók főként a harmadik vüágot sújtó gazdasági elnyomást, az igazságtalanságokat ostorozták. A következő napokon a női és az ifjúsági előkonferenciák állásfoglalásait vitatták meg. Az előbbi tanácskozás többek között megállapította, hogy néhány területen az egyházakban, illetve a társadalmakban már „széttörtek az igazságtalanság bilincsei”, mert sok helyen a nők folytathatnak teológiai tanulmányokat, egyházi szolgálatot, és lehetővé vált a missziókban való együttműködés. A társadalomban pedig megnőtt az esélyük arra, hogy csupán női mivoltuk miatt ne legyenek elnyomottak. A dokumentum szerint ugyanakkor sok helyütt „még épek a bilincsek”. Az RVSZ tagegyházainak egyharmadában például korlátozott a női lelkészi szolgálat. A romániai magyar egyházi személyek - köztük Tőkés László királyhágó-melléki püspök - dokumentumot terjesztettek a nagygyűlés elé, melyben hangsúlyozták, hogy a kárpát-medencei országokban kisebbségi létben működő református és más egyházak addig nem tudják betölteni keresztény hivatásukat, amíg jogtalanul elkobzott tulajdonaikat nem kapják vissza. A romániai reformátusok remélik, az igazságtalanságok orvoslását az RVSZ is segíti. A nagygyűlésen az RVSZ és a Magyar Reformátusok Világ- szövetsége között vita alakult ki a fődokumetum azon részletéről, miszerint a református egyházak a közös érdekeket e- lőbbrevalónak tekintsék, mint az egyes nemzetek vagy kisebbségek érdekeit. Tőkés püspök szorgalmazta, hogy amíg egyes országokban a kisebbségek hátrányt szenvednek, addig elsősorban az ő érdekeiket kell megjeleníteni. Ismert, hogy az RVSZ nem nézte jó szemmel a magyar reformátusok egyetemes zsinatának korábbi megalakulását, mert abban nacionalista törekvéseket vélt látni. Azóta létrejött ez a környező országok magyar reformátusait tömörítő szervezet, amit tanácskozó zsinatnak neveztek el, s amely hozhat ugyan döntéseket, de azok nem kötelezőek mindaddig, amíg az adott ország zsinata nem fogadja el őket. A zsinat fontos eredménye egy közös énekeskönyv összeállítása, illetve, hogy elkészült a határon túli magyar nyelvű teológiák egységes képzési rendje. Az RVSZ nagygyűlésének záró- dokumentumaiban a tagegyházak közötti megértésre, a hit hirdetésére, a közösségi élet és az egyházi szolgálat összehangolására hívták fel a figyelmet. Á nagygyűlés határozatban bírálta a szlovákiai magyarság ellen hozott, a nyelv- használatot, mint az alapvető emberi jogot korlátozó nyelvtörvényt, amely gátolja nemzeti identitása megőrzését. Megfogalmazta azt is, hogy az erdélyi és a kárpátaljai református egyházak talpra állítását nagyban akadályozza a kommunizmus által erőszakkal elkobzott egyházi javak visszaadása körüli huzavona. Ezeket az igazságtalanságokat mihamarabb meg kell szüntetni - mondja ki a határozat. A tisztújításon a küldöttek köz- felkiáltással Choan Seng Songot, a tajvani presbiteriánus egyház lelkészét választották meg az RVSZ új elnökévé. Csak úgy tudják betölteni hivatásukat, ha elkobzott vagyonukat visszakapják. A harmadik világot sújtó gazdasági elnyomást, az igazságtalanságot ostorozták. Exlex állapotok Miklósi Péter______________ Huzamosabb ideje ízlelgetem ezt a mai szlovákiai közállapotokra jellemző idegen szót, melynek jelentése: törvényen kívüli állapot. És mert mind kormányzati szinten (a májusban meghiúsított népszavazás), mind a hazai törvényhozás legmagasabb fokán, a parlamentben is (a ‘96 decembere óta gyűrűző Gaülieder-bot- rány) az exlex uralkodik, gyanítom, egyre többen kényszerülünk megtanulni e latin szót. Az már csak a szóban forgó abszurditások teteje, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának döntéseit, azok helyességét és jogosságát megkérdőjelező képviselők, kormánytisztviselők és egyéb Meciar-párti tudorok - alkotmánysértéseiket igazolandó - holmiféle magasabb, fennköl- tebb princípiumokról papolnak. Szavaikkal annak a hatalomnak a jogállamiság elementáris normáit megcsúfoló, cinikus baklövését akarják hitelesíteni, amely bizony nem demokratikus, erősen auto- riter s fojtogatóan centralizált. Ráadásul még korrupt és so- vén is, gondolkodásában egypárti, eszközeiben pedig az egykori kommunista párt Visszhan módszereit mentette át. Mindez bőven elég ok volna ahhoz, hogy napokon, heteken át emberek tízezrei vonuljanak ki az utcára, a törvényesség visszaállítását, a demokrácia balkáni-kárpáti típusának euró- paizálását követelve. A törvényen kívüli állapotok állandósulásának van ugyanis egy óriási veszélye: az exlex helyzetekben halászgatók elszemte- lenedése. Légyen szó az alkotmánybírósági döntéseket elszabotáló parlamenti képviselőkről, a népszavazást meghiúsító belügyminiszterről, vagy éppenséggel a privatizációt szabadrablássá változtató főhivatalnokokról. Az alkotmányosságból gúnyt űző állapot azoknak kedvez, akik így hoszszabbítják meg a politikai karrierjüket; no meg a mindenkori dörgölőzőknek és a besúgói múlttal is bíró köpönyegforgatóknak, akik egy tál lencséért tesznek új s még újabb szolgálatokat az önmagát bebetonozni kívánó hatalomnak. Ismétlem: mindez bőven elegendő ok lenne ahhoz, hogy tízezrek követeljék a jogállamiság visz- szaállítását. Ám mi történik e helyett? A többség hallgat, ül az otthonában és kivár... Az exlex állapotot előidéző pártok támogatói pedig ennél is köny- nyebb helyzetben vannak: ők vakon megbíznak az országatyaként bálványozott Megváltóban, akitől azt remélik, hogy felemeli a fizetésüket, megduplázza a nyugdíjukat, felére csökkenti az adókat, a vajat újra öt, a tejet két koronáért áruitatja majd. No meg azt is, hogy Iván L. titkosszolgálata kiszimatolja, mely irányból repülnek a sültgalambok, amelyeknek majd Gustáv K. minisztériumának rendőrei fognak szabad utat biztosítani! De ha mégsem így alakulnának a dolgok, majd Ó megmagyarázza: ki és mi gátolta OT e kolosszális célok megvalósításában. És így is jó lesz, hiszen közben újra akad majd, akit gyűlölni lehet - elvégre azzal is szépecskén eléldegélhet az ember. Hogy eközben az orosz medve karjaiba sodródik az ország? Hogy az Európai Unió - például Hans van den Broek pozsonyi kijelentései szerint -azt várja, hogy a szlovák kormány egyértelmű bizonyítékát adja a jogállam kiépítését célzó törekvéseinek? Hogy Franciaország, az USA, Hollandia, az Európai Komisszió, a washingtoni képviselőház több szenátora figyelmeztet: a szlovák törvényhozásnak kötelessége visszaadni Gauliedemek a tőle jogtalanul megvont képviselői mandátumát? Ugyan kérem, egy országban, ahol a felfuvalkodott gyűlölség magvait szertehintő, gátlástalan kormányzat a törvényen kívüliségre építi hatalmát, ott a parlament is akár napokig, akár huzamosabb ideig a bolondját járathatja országgal-vi- lággal. „Természetesen” az exlex állapotokat prolongálva.
