Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-02 / 27. szám
Sport 1997. július 2. Astrid Kumbernuss második fantomvadászata - ezúttal Pavlisra Tünemény a dobókörben Pozsonyban Astrid Kumbernuss túldobta Pavlist. De mi lesz Athénben? M. Nagy László felvétele Urban Klara ________________ Zs inórban ötvenkétszer nyert, két évig volt verhetetlen. Aztán jött az ukrán Viktória Pavlis és a párizsi fedett pályás világbajnokságon elverte a port az olimpiai és világbajnok Astrid Kumbernusson (aztán a nyári idény elején, a riói Grand Prix-viadalon még egyszer). A német súlylökő lány rettenetesen dühös volt a Bercy-csar- nokban, persze ki örül egy vereségnek, bármennyire mondogatják, hogy a sportnak ugyanúgy velejárója, mint a győzelem. Az augusztusi athéni vb-n is Pavlis lesz a legnagyobb riválisa. Mi bőszítette fel Kumbernusst? Elmondása szerint elsősorban az, hogy „távharcot vív egy fantommái”. És nem először. Két esztendeje a kínai Huang képét akasztotta föl a szobájába, most viszont ukrán ellenfeléét. Hogy ne csak gondolatban legyen állandóan jelen, hanem riválisának arcmása folyton ösztönözze is. Mert a huszonnyolc éves Viktória Pavlis, aki haját is szőkére festette, akárcsak Kumbernuss, lesz a címvédő súlylökőnő legnagyobb riválisa az augusztusi athéni világbajnokságon. Sem Astrid, sem edzője és egyben élettársa, Dieter Kollark nem rejtette véka alá véleményét. Pozsonyban, amikor Astrid itt járt a Slovnaft ’97 versenyen, újra megismételte: „Kitartok amellett, amit még Párizsban mondtam. Ha valaki csak a csúcsrendezvényeken jeNév: Astrid Kumbernuss Született: 1970. február 5- én, Grevesmüllenben (Németország) Testi adottságai: 186 cm/ 89 kg Egyéni csúcsa: 21,22 méter lenik meg, anélkül, hogy előtte részt venne a többi versenyen, az nekem gyanús. Természetesen feltevésemet nem tudom bizonyítani, de csak akkor mondok le róla, ha Pavlis legalább feleannyi viadalon indul, mint én.” Abban az esetben lehetetlenség lenne a rendszeres doppingkúra véghezvitele, mert könnyen fennállna annak a veszélye, hogy a vizeletben kimutatják a tiltott szert. Kumbernusst az év eleje óta ötLegnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (1996 Atlanta), vüág- bajnok (1995 Göteborg), Eu- rópa-bajnok (1990 Split), fedett pályás Eb-első (1994, 1996), Grand Prix-győztes női súlylökésben (1995) szőr látogatta meg a doppingellenőr... Astrid következtetése nem logikátlan. Hogy Pavlis megcá- folja-e vagy sem, rajta múlik. Tény, hogy Pozsonyban rajthoz állt ő is, de a német csillag ezúttal jobbnak bizonyult. Meglátjuk, mi lesz a folytatás. Pavlis eredeti versenynaptárában ugyanis csak a június hu- szonegy-huszonkettedikei müncheni Európa Kupa-döntő szerepelt, majd a világbajnokság. Kumbernuss erre alapozta gyanúsítgatásait, mondván, az egyes dátumok között elegendő idő adódik egy jó kis doppingkúrára. Vádjával először a párizsi vereség után (Pavlis 20,00 m; Kumbernuss 19,92 m) rukkolt elő a német hölgy: „Titokban készül föl, sohasem veti alá magát doppingellenőrzésnek és íme - egyszerre ilyen nagyot dob.” A riói balsikerét (20,73 m és 20,34 m) követően újra előjött a téma. Persze, az egészben az is közrejátszik, hogy az olimpiai bajnoknak hosszú idő elteltével először akad komoly ellenfele, aki veszélyeztetheti további győzelmeit. Maga Kumbernuss is bevallotta, hogy az új helyzet neki is komoly megpróbáltatásokat okoz, s Athénban huszonegy méteren felül kell dobnia ahhoz, hogy biztos lehessen a sikerében. Astrid a dobókörben jelenleg magabiztosabb, mint a reflektorfényben. A nehézsúlyú, legtöbbször idomtalan lányok között is csinos, szőke tünemény elpirulva nyugtázta a kollégák bókját: „Keményen edzünk, de a mesteremmel az esztétikumra is ügyelünk.” S bár a dobószámok, elsősorban a súlylökés nem túl gyakran szerepel a nemzetközi viadalok műsorán, Astrid egyáltalán nem panaszkodik: „Évente úgy harmincszor dobókörbe állok, s ez elég. Németországban külön dobóversenyeket is szerveznek.” Úgy tűnik, egyedül Viktória Pavlis tudja kihozni a sodrából. Még az sem zavarja, hogy versenyszámában, ahogy maga is beismerte, Liszovszkajának a gyanús doppingérában elért 22,63 méteres világcsúcsa túl- szárnyalhatatlan. Pedig ez sokuknak kedvét szegi, s már arA legtöbbször idomtalan lányok között csinos, szőke tünemény. ról is volt szó, hogy semmissé kellene nyilvánítani ezt és a többi akkoriban született kétes rekordot - s újra a nulláról indulni. De Astrid Kumbernuss ezt nem tartja igazságosnak: „Akkor is voltak olyan atléták, akik nem falták a tiltott szert, tehát ez nem lenne tisztességes. Mert motiváció ma is van épp elég. Nyerhet az ember nagy versenyeket, folyton javulhat, hozzájárulhat a szám népszerűsítéséhez - és még tisztességesen meg is élhet belőle. Ez nem elég?” J. Mészáros Karoly Zsigárd ezerhatszáz lakosával közigazgatásilag már a Vágsellyei járáshoz tartozik, futballcsapata mégis a galántai járási bajnokságban rúgja a gólokat. Tavasszal meg kiváltképp ment Habán Jenő védenceinek: tizenegy találkozón ugyanannyi győzelmet szereztek. Ennél jobb idényt egyeden ellenfelük sem produkált, második helyük végül is a legmagasabb járási pontvadászatba jutásukat eredményezte. Korábban már játszottak ebben az osztályban. Kollár Lajos, a sportegyesület elnöke: „Tavalyelőtt egyeden bajnoki idény után máris búcsúzni kényszerültünk. A kiesést követően rögtön a visszakerülést tűztük ki célul. Sikerült, bár az ősszel csak a negyedik helyen végeztünk, tizenkét pontos hátránnyal. Télen azonban jött a kurinci edzőtábor, majd a remektavaszi sorozat. Erőnlétben felőröltük ellenfeleinket. Le a kalappal a fiúk előtt: akarásból is jelesre vizsgáztak.” Baranyai Alajos polgármester: „Sorozatos győzelmeinket nagyban a kurinci felkészülésnek köszönhetjük. Hogy miből tellett erre? Részben a községi önkormányzat támogatásából, részben pedig az öltözői gyűjtésből. Ugyanis ott fénylik az ajtón: „Ne hagyd el az öltözőt, míg nem dobsz egy zöld lepedőt”. Aki betévedt, húzhatta ki a zsebéből a húszast. Na és a kártyás figyelmeztetésért is fizetni kellett mindenkinek. így jött össze négyezer korona, ám az egész harmincezerbe került. Az idős emberektől tudom, hogy falunkban 1928- ban alakult a sportszervezet, azzal a céllal, hogy focizzanak a fiatalok. Kilenc újvári gimnazista volt a sportághonosító, azóta él nálunk a labdarúgás, egyeduralma törhetetlen. A zsigárdiak szeretik a futballt, ma is harminc gyerek jár ki a legfiatalabbak edzéseire, örömmel rúgják a labdát. Az a fontos, hogy legyen, aki eligazítja őket, megszerettesse velük a játékot. És ha felnőnek, ne a kocsma legyen nekik az első, hanem a sportpályára húzza majd őket a szívük.” Egyszer már volt a zsigárdi futball a kerületi bajnokság küszöbén. Kollár Lajos: „Hetvenben a második helyen álltunk, s a hazai döntetlen is elég lett volna a feljutáshoz. Nem kikaptunk az utolsótól? Pedig ellenfelünk akár tíz liter borért is odaadta volna a meccset. Dehát a fiúk azt mondták: minek lekenye- rezni őket, úgyis tízet rúgunk nekik. Sajnos, kettő egyre kikaptunk.” Zsigárdon csupa amatőrök rúgják a bőrt, a meccs után egy-egy sört vagy kólát kapnak, az ifiseknek nápolyit osztanak, nehogy rászokjanak a kocsmára. Egykét ¿vételtől eltekintve tősgyökeres falubeliek húzzák magukra a felnőtt, az ifi vagy éppen a diákcsapat mezét. A szereplésükkeljáró kiadásokat javarészt a község és a helyi szövetkezet állja, de maga a sportszervezet is keres pénzt magának, különösen a rendezvényem. Zsigárdon valóságos fociláz van napjainkban. Mint a polgármester mondta: ha lesz hozzá kellő közös akarat, rövidesen sikerülhet a kerületi szintnek megfelelő V. ligába is feljutni. Ott pedig még sohasem szerepelt e mátyusföldi község focicsapata. Névjegykártya A zsigárdi társaság a tavaszi sikersorozatot megalapozó kurinci edzőtáborban Archív-felvétel Zsigárdi futballkrónika-lapok A kurinci edzőtábor titka m «4 Sportolóktól hallottuk Vastag kilépett a ringből Vastag Ferenc háromszoros romániai ökölvívó világbajnok (1989 Moszkva, 1993 Tampere, 1995 Berlin) sorozatos olimpiai kudarcai után (háromszor rajtolt, de egyetlen érmet sem szerzett) az elmúlt esztendő végén végleg kilépett a ringből. Megkérdezték tőle: eszébe sem jutott, hogy profiként folytassa? „Hét-nyolc esztendeje jó lett volna átállni, csakhogy ez akkor elképzelhetetlen volt. Romániából nem lehett csak úgy hivatásosnak menni. Hívtak még most is, de elég volt. Végre valahára jut időm a családomra, a két kisfiámra, a feleségemre. Amióta tavaly novemberben végleg abbahagytam, rengeteget horgászok, vadászok. Vaddisznóra, fácánra, őzre célzok a Resica körüli hegyekben vagy éppen ülök a Duna- parton és várom a kapást. Emellett edzősködöm és tanárképző főiskolára járok. Testnevelő leszek.” Adorján és a színes sakk Leginkább harcairól vált híressé a magyar sakkéletben Adorján András olimpiai és háromszoros magyar bajnok. Legújabban a szivárvány- és színsakk térhódításáért viaskodik. Előnyeiről mondta: „Ha a tisztek egyéni színt kapnak, akkor jelentősen könnyebbé válik a hadállások elemzése. Ajátszmák minősége javulást mutat, mihelyt nem olyan emberek találkoznak, akik először láttak életükben színes sakkot. Lékó Péter több ízben elmondta, hogy ha hat órán át szivárványsakkal gyakorol, akkor feleannyira érzi fáradtnak magát, mintha ugyanezt tenné a fékét fehér sakkal. Azonkívül esztétikai élmény, ráadásul, ami talán a legfontosabb, a televíziós közvetítések szempontjából döntő. Amikor Suvada Pali bácsi megjelent találmányával a sakkszövetségben, és egymilliós alapítvánnyal kívánta segíteni a színes sakk népszerűsítését, egyszerűen lesajnálták. Amikor én a kilencvenötös körmérkőzéses bajnokságon egyidőben szivárvány- és normálsakkon is játszottam, ebből hatalmas botrány lett. Azóta legutóbb hevesi versenyünket már a FIDE áldása alatt rendeztük, de még az elején jár az egész. Sor került már egy történelmi eseményre is: tavaly a Bundesliga negyedik osztályában én szivárványsakkon játszottam egy partit.” Adorján és a színes sakk-készletek: a két király piros, a vezérek lilák, a futók kékek, a lovak sárgák, a bástyák zöldek, a sötét bábuk mélyebb tónust kapnak. Archív-felvétel
