Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-27 / 35. szám
12 1997. augusztus 27. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Balhé Bronxban Nem vitte el az árvíz. Csak „áthelyezte”. Egy áldásos rendezvény magyar vonatkozásokkal. Nyári filmiskola Jihlavában Jackie Chan. Egyes vélemények szerint ma a világ legnépszerűbb színésze. Most ismét hozza a formáját, üt, vág, mint a bolondóra. Bá- csikája esküvőjére érkezett a festői Bronxba, ahol, mi sem természetesebb, rögtön piszkos dolgokba keveredett, utcai bandaharcokba, meg nagyszabású ékszerrablásba. Ám egy percig sem kell aggódnunk érte, a végére mindenkit agyonver a maga jópofa módján. Jackie Chant ugyanis leginkább a vicces dolgokhoz való ragaszkodása különbözteti meg szakmája többi képviselőjétől. így módunkban áll nagyokat röhögni a zsöllyé- ben, míg ő lerúgja néhány helytelenkedő mihaszna fejét.Minthogy kis remeke teljesen amerikai produkcióban készült, ezért most a politikai korrektség legteljesebbjegyében hullanak a pofonok. A távol-keleti nagybácsi fekete nőszemélyt vezet oltár elé, és a tolókocsiba kényszerült kisfiú is többször megmentődik az akciók során. Összefoglalva: a mű egy lejárt szavatosságú filmstílus maradék rajongóinak ajánlott. Jól fog esni a visszarévedés, de szép is volt akkor, amikor még ezredszer másolt kalózkazettákról élvezhettük a helyből felhőkarcoló tetejére szökkenő, legyőzhetetlen harcosok trükkösködéseit. _______________Heti hír ______________ Né pszerűtlen fordulat Bár a Nobel-békedíj odaítélése talán túlzó gondolat, a háborút mint bármilyen emberi-társadalmi konfliktus megoldásának módszerét elutasító sokaság elismerését feltétlenül megérdemli Harrison Ford, az amerikai film egyik legnagyobb sztárja. Pontosan még nem tudni, milyen megfontolásból állt ki a nyilvánosság elé azzal a deheroizá- ló bejelentésével, hogy a vietnami háború idején - kimondottan lelkiismereti okokból - megtagadta a fegyveres szolgálatot. Lépését bizonyos fokig érthetővé teszi egy nemrégiben adott exkluzív interjújában megfogalmazott töprengése (,.Lassan itt az idő, hogy számot adjak magamnak, mit tettem jól és mit nem.”), de barátai szerint mindenképpen rosszul sült el a dolog, mivel az amerikai átlagember számára a hősi helytállás, a haza érdekeinek habozás nélküli képviselete sokkal kézzelfoghatóbb fogalmak, mint holmi morali- zálás. Reméljük, a sokoldalú színész vonzereje azért megmarad, s a producerek mielőbb megkeresik valamilyen neki való szereppel, hogy a kamera előtt rendbe hozza a renoméját... Masahiro Sinoda, a Nyári Filmiskola japán vendége Milos Fikejz felvétele Katerina Posová__________ A már hagyományos „Nyári filmiskola” huszonharmadik menetét alig húsztagú - eme áldásos rendezvény szellemi atyja, Jirí Králík igazgató vezényletével - rendezőbizottság az idén az árvízsújtotta Uherské Hra- distéból hihetetlen nyolc nap alatt Jihlavába helyezte át. Ezer- hatszáz résztvevő - túlnyomó többségükben fiatalok, filmklubok tagjai és aktivistái, de kritikusok, rendezők, forgalmazók, producerek is - kilenc napig reggeltől kora hajnalig öt (többnyire zsúfolt) teremben 200 vetítésen mintegy 120 játékfilmet és 170 rövidfilmet láthatott. Külföldit és hazai régit és újat, sőt „őskorit” és legújabbat. Leginkább szinkrontolmácsolással, néha „élő” zongorakísérettel, sokszor szakavatott bevezetővel, gyakran külföldi vagy hazai alkotók részvételével, a vetítést követő érdekes szakmai vitával, beszélgetéssel. Ahhoz képest, hogy mindez idegen helyszíneken zajlott, alig volt némi fennakadás a programot illetően. A jihlavai városatyák és anyák, mozisok, szállásadók, vendéglősök és ren- dészek készséges közreműködése nélkül ez persze nem valósulhatott volna meg. A Nyári Filmiskolán sem filmek, sem alkotók nem versenyeznek, nincsenek sztárparádék, fogadások, partik, nincs látványos fesztiválpompa. Annál több a mozgókép iránti rajongó érdeklődés, a fáradhatatlan kíváncsiság. A mozik és vetítőtermek környékén spontán, minden konvenciótól mentes jókedv uralkodik. A batyuikon tanyázó (mert távolabbi internátusbán, sportcsarnokban elszállásolt) résztvevők egyetlen gondja, hogy idejében elfoglalják helyüket a moziban. Aki késik, leül a földre, egy magamfajta „korábban születettnek” barátságosan átengedi helyét egy szélső széken ülő fiatal. Ünnepségek nincsenek, de vannak kísérőműsorok, koncertek; a városi múzeumban, galériában érdekes kiállítások. A kultúrház nagy mozitermének előcsarnokában rögtönzött könyvvásár főleg filmes szakirodalmat, színészportrékat, szép- irodalmi újdonságokat kínál. Jihlavában nincs ideológia, nincs cenzúra, annál inkább van üzleti érdek. Akár amerikai „független” film, nagy műgonddal megcsinált francia, olasz, spanyol, japán, kínai, afrikai stb., stb. mozi, de leginkább sajátosan közös múltunkat, sokban hasonló jelenünket ábrázoló közép-kelet-európai alkotásmit kezdjen vele a maximális haszonra kényszerült mozis? A televízió nagy ritkán vetít ilyesmit, azt is csak késő éjjel. Hát ezért olyan rendkívüli jelentőségű manapság a Nyári Filmiskola, amely idén a Rózsaszín élet című beíga-francia koprodukci- ós alkotással indult. Az elsőfilmes Alain Berliner a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját nyerte el vele. Mai történet egy gyerekről, aki fiúnak született, de lánynak érzi magát, és kispolgár családjáról, amely előítéleteivel küzdve próbálja elfogadni ezt a megmásíthatatlan „születési hibát”. Ugyancsak babéros mű (a Filmklubok Nemzetközi Asszociációja „Don Quijote” díját kapta) képviselte Jihlavában a magyar színeket. Janisch Attila Hosszú alkony című nosztalgikus, kegyetlen filmje egy idős hölgy életének utolsó óráit jeleníti meg Törőcsik Mari csodálatos alakításával és Medvigy Gábor szuggesztív kamerájával a főszerepben. További „babéros” film az iráni Abbás Kiarostami Olajfák alatt című, idei cannes-i arany- pálmás alkotása. Ez a megható emberi történet akár a hetvenes-nyolcvanas évek „Budapesti iskolájának, a dokumentum- és játékfilm sajátos ötvözetének jegyében is születhetett volna. Rokonszenves rendezője néhány érdekes dokumentumfilmjét is elhozta. „Tőle kaptuk a legszebb elismerést - véli Jirí Králik. - Kiarostami bejárta a világ nagy fesztiváljait, de búcsúzóul bevallotta: itt érezte igazán, hogy annak, amit csinál, valóban van értelme...” A Münchenben élő és dolgozó, de a cseh film oszlopos tagjaként elismert Juraj Herz több régi művét vetítették a mester ittlétekor, pl. az 1982-ban Prágában forgatott, ám sokáig betiltott Szarka a marokban-t Tarján Györgyivel a címszerepben. A 31 éves dél-amerikai Rodrigo Morales a prági FAMU ab- szolvense és itt láthattuk első művét, a Visualizationt. Voltak „igazi” külföldiek is: a japán Masahiro Sinoda eddigi tizenhat filmjéből három figyelemreméltó darabot hozott. Az ötvenéves Filip Bajon ma a lengyel filmszakma egyik legismertebb személyisége. Két filmjét hozta Jihlavába. A Poznan ’56 tavaly számos díjat nyert. Maani Petgar (1959) hazájában, Iránban és Ausztráliában dolgozik. Cinema Ci- nema című hosszú dokumentumfilmjét itt nagy érdeklődéssel fogadták. Nem hallgathatom el egy vadonatúj cseh film ősbemutatóját: az operatőrként és dokumentaristaként elismert Iván Vojnár Út egy kietlen erdőben című, különös hangvételű, az 1910-es években játszódó, első nagyjátékfilmjét hozta el személyesen. Voltak klasszikus alkotások és tematikai ciklusok: Film és irodalom, Film és vallás, Fehér foltok a filmvilág térképén, a Krátky film 40 éve, Cseh negyvenévesek seregszemléje. Ki győzné felsorolni...? Befejezésül magyar vonatkozású ígéret: jövőre, ismét Uherské Hradistéban, lesz egy Szabó Ist- ván-retrospektíva, remélhetőleg a mester részvételével. Alig volt némi fenn- akadás a programot illetően. Jövőre lesz egy Szabó István- sorozat, remélhetőleg a mester részvételével. Róbert Merle: „Nem a szavakkal van baj, hanem a tettekkel. A szavak nem felelősek.” Nem az ő mestersége volt a halál - sokat tett ellene Lukácsy András __________ Ró bert Merle átlagember, közönséges kishivatalnok benyomását kelti. S mivel francia: tényszerű, racionális, nem kenyere a metafizika. Alapkönyve a Mesterségem a halál című, a téma pedig alapélménye. Hogy mennyi zsidót irtott ki „hőse”, Rudolf Höss auschwitzi parancsnokságának két esztendeje alatt, hogyan beszélt erről az amerikai pszichológusnak, Gilbertnek Nüm- bergben, milyen szenvtelen hangot használt ekkor is, későbbi kihallgatásakor is - erről vallott a minap. Alapkönyve a Mesterségem a halál. A téma pedig alapélménye. Adorno azt mondta, hogy Auschwitz után nem lehet többé verset írni. S ez nemcsak etikai axióma, valóságos gond is: a szavak elvesztették régi értelmüket. Nem a szavakkal van baj, hanem a tettekkel. A szavak nem felelősek. Ugyanabból a készletből válogatunk a halálos parancs kiadására, mint e tény elítélésére. A cselekedeteinkkel van baj, azzal, hogy mire mozgósítunk e szavakkal. Másfelől nem szabad hátat fordítani a tényeknek, mert a valóság szörnyű, és ha finnyásak vagyunk, nem ismerjük meg igazi természetét. Már csak kevesen élünk szemtanúk, a háború lassan futó történelmi adalék csupán - muszáj, hogy valaki hitelesen beszéljen az A cselekedeteinkkel van baj, azzal, hogy mire mozgósítunk e szavakkal. emberi természet negatív oldaláról is. Igen, a fiataloknak. Ezért örülök, hogy a könyv annyi nyelven megjelent, és nem azért, mert most én, a parasztgazda unokája királyi palástot vásárolhatnék a jogdíjakból. Ön itt az egykori német SS-t mint külön szektát, a fanatikusok gyülekezetét aposztrofálta. Bizonyára önben is felmerült a kérdés, hogy létezik Goethe és Thomas Mann Németországa, és létezik Hőssé meg Himleré. Hogyan egyezteti ösz- sze a kettőt? Vagy másképp: miként tesz különbséget? Nem hiszem, hogy ez olyan extra kérdés, ami csak Németországra vonatkozik. Mindenütt vannak kitűnő emberek és gonoszok. Goethét nagyon tisztelem, de ez nem zárja ki automatikusan Hitlert. Aminthogy nekem igen kedves az angol reneszánsz, fordítottam is Shakespeare-kortársakat, miközben nem kell mondanom, mi mindent csináltak angol emberek a gyarmatokon. Victor Hugó csodálatom tárgya, u- gyanakkor Petain száztízezer francia zsidót adott ki a németeknek. (Még Mussolini is megtagadta, Franco is.) Magam tízéves koromig Algériában éltem, s van tapasztalatom a gyarmatosítókról. Azt az időszakot sem kívánom senkinek. Szerencsére ez is már a múlt. Ne is jöjjön vissza soha. Mások se éljenek meg valami hasonlót.
