Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-27 / 35. szám

Kultúra 1997. augusztus 27. 13 Steven Spielberg: „Minden jelenetet egy röpke filmnek tekintek...” Hollywood nagyra nőtt, pajkos gyereke Hét gyerek apjának lenni sokkal nehezebb, mint hetvenmlllló dollárért forgatni - vallja Kulcsár István Steven Spielberg az idén de­cemberben lesz ötvenéves. Leg­újabb munkája, a Jurassic park folytatása, az Elveszett világ a bemutató utáni héten máris megdöntötte az első rész „kasz- szacsúcsát”. Spielberg minden idők anyagilag legsikeresebb rendezőjeként vonult be a moz­gókép történetébe. Tizenhat évesen kétórás sci-fit rendezett, amellyel díjat nyert. Csodagye­rekként tartották számon, gyer­mek-rendezőzseniként. S a- hogy teltek az évek, úgy lát­szott, lelkében megmarad gye­reknek. Egyik 1982-es interjú­jában egyenesen így fogalma­zott: „Még mindig kölyöknek érzem magam. Elmúltam har­mincnégy éves, de még nem nőttem fel.” Az E.T., a Harma­dik típusú találkozások, a Hook középpontjában az az amerikai kertvárosi gyermektípus áll, akinek életét maga is élte és akit így jellemzett: „Három szülő neveli föl. Az apa, az anya és a televízió.” A filmmogul, hét gyermek apja, három év szünet után, tavaly is­mét a kamera mögé állt. A hosz- szúra nyúlt pihenőről nemrég így beszélt: „A három esztendő a családom körében igen boldo­gan telt. Kamerát csak akkor vettem a kezembe, amikor a kis High 8-asommal családi felvé­teleket készítettem. Több me­sét mondtam el esténként a srá­coknak, mint egész filmes mun­kásságom alatt. Aztán felötlött bennem, hogy most már mesél­hetnék a mozinézők millióinak is.” így aztán az említett dino­szauruszmozin kí­vül az Amisted című kosztümös történel­mi film, valamint a Saving Priváté Ryan forgatásával ismét „beállt a sorba”. Spielberg kivételes rendezői tehetsége abban is megnyilvá­nul, hogy a rendel­kezésére álló anyagi forrásokkal a lehető legjobban gazdál­kodik. „Láttam Az angol beteget. Mi a fele költ­ségből megcsináltuk volna. Amikor egy jeleneten dolgo­zom, már a következő húsz is pontosan megvan a fejemben. Egyébként a jeleneteket egy- egy olyan rövidke filmnek te­kintem, amelyben meg kell lenni az érdekfeszítő kezdés­nek, az erőteljes csúcspont­nak, de amelyet nem kell le­zárni.” A családfői tisztét rendkívül ko­molyan vevő Spielberg immár az ifjú filmesek köré­ben is afféle apafi­gurává vált. Kezdő rendezők tucatjai köszönhetik neki az első bizonyítás lehe­tőségét (Zemeckis: Vissza a jövőbe, Chris Columbus: Mrs. Doubtfire, Kathleen Kennedy: Congo stb.). „Nem Spielberg-után- zatokat akarok látni magam kö­rül. Nem azért támogatom a fia­talabb nemzedéket, hogy a ma­gam képére formáljam őket. Abban akarok segíteni nekik, hogy megformálják saját ren­dezői személyiségüket, megta­lálják a maguk stílusát.” Mozgalmas jelenet a legújabb Spielberg-filmből Archív-felvételek A filmmo­gul, három év szünet után, tavaly ismét a kamera mögé állt. Heti kultúra Könyvespolc Bíró András Keresztek, kardok, koronák A magyar irodalomban ne­mes hagyományai vannak a történelmiregény-írásnak. Ez a közkedvelt műfaj most újabb jelentős művel gazda­godott, Bíró András Keresz­tek, kardok, koronák című könyvével. Egy lófő székely család törté­netéről szól a regény, amely alkalmat ad a szerzőnek ar­ra, hogy színes tablót fessen hazánk múltjáról, amely iz­galmakban bővelkedő olvas­mány, különösen a történel­mi tárgyú irodalmat kedve­lőknek. Évekig fáradozott a szerző adatgyűjtéssel, be­utazta Erdélyt a Máramaros- szigetig, majd gyalogosan in­dult el a Visó völgyén. Meg­mászott havasokat, betért kis falvakba, városokba, ősei nyomát így keresve ismerke­dett a helyszínnel és a népi szokásokkal. Ennek az uta­zásnak gazdag összefoglalá­sa ez a regény, amely tulaj­donképpen egy tervezett tri­lógia első kötete, amelyben a szerző kilenc nemzedéken át követi őseinek sorsát. Vissza­vezeti az olvasót az Árpád­kor zivataros évszázadaiba, pogánylázadások és belvi- szályok sűrűjébe, s így az ol­vasó az események hömpöly­gő, színes sodrában maga is úgy érzi, hogy a tatárjárás iz­galmas és drámai eseménye­inek részesévé válik. Gondo­latébresztő regény ez, nem ártana az ifjúság kezébe ad­ni. Nemcsak múltunkkal is­merteti meg az olvasót, de hazaszeretetre és helytállás­ra is nevel, amire napjaink­ban is nagy szükség lenne. Bíró András regénye sok olyan történelmi forrás- anyaagot gyűjt egybe, amely segít bennünket eligazodni a magyar történelemben, és ezáltal az ismeretterjesztést is eredményesen szolgálja. Az első kötet két és fél század történelmét fogja össze, és az utolsó Árpád-házi király, III. András halálával zárul. A tri­lógia második kötete, a Lilio­mok, hollók, félholdak már elkészült. Azzal indul, hogy Kán László, Erdély vajdája átadja Károly Róbertnek Szent István koronáját. Ez a kötet több mint három és fél évszázadon átível, és Buda várának töröktől való vissza­foglalásával zárul. A harma­dik kötet napjainkig kíséri majd a reménybeli Esztelneki család történetét. A három tervezett kötet 29 nemzedék életét, küzdelmét mutatja be, ami röpke ezer esztendő. A magyar múlt. Kiállítás Szabó Gyula képei Dunaszerdahelyen Szabó Gyula ismereden fest­ményeiből rendezett kiállítást Kubicka Kucsera Klára a dunaszerdahelyi Kortárs Ma­gyar Galériában. A művész születésének kilencvenedik, valamint halálának huszon­ötödik évfordulója alkalmából létrehozott kiállítás a Párbe­széd a holddal címet kapta, s szeptember 14-ig látogatható. Képünkön a Kék madár. Regény- Ez egy elsietett határozat, nem készültünk fel rá - jegyez­te meg az egyik. Idősebb hölgy volt, nem szerette az újdonsá­gokat sem a munkájában, sem a magánéletében.- Pardon, ebben nem értek egyet önnel - mondta Harvey. Igaz, átkozott egy dolog, hogy februárban kezdenek bele ilyesmibe, de felkészíteni fel­készítettek rá, mégpedig már jónéhány éve. Ne hazudjunk önmagunknak hölgyeim, és valljuk be, hogy egyszerűen nem vettük tudomásul a dol­got, mert az utolsó pillanatig reméltük, hogy valahogy megint kilábalunk belőle vagy legalábbis elodázzuk egy ide­ig, mint eddig mindig. tanárnők megmere­vedtek, mint a meg­rögzött dohányos, akivel az orvos várat­lanul közli, hogy tüdőrákja van, holott minden egyes ciga­rettacsomagon, amelynek a tartalmát a beteg elszívta, vilá­gosan fel volt tüntetve, hogy a dohányzás árt az egészségnek.- És mi lesz a gyerekekkel? - kérdezte szelíden és meggon­doltan Dóra Clairwater, aki ed­dig hallgatott. Ritkán szólalt fel a gyűléseken, csak akkor be­szélt, ha kérdezték. Halkan be­szélt, de ha megszólalt, minden­ki nyomban felfigyelt rá. Fekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 10. rész A kérdés mindenkit meghök­kentett, néhányan lesütötték a szemüket. Csak Harvey mo­solygott és jelentőségteljesen bólogatott, mint egy ezredes, aki elismeri tábornoka fölé­nyét.-Ah, Clairwater kisasszony, milyen hálás vagyok önnek ezért a kérdésért - mondta, amikor már úgy érezte, hogy elég időt adott mindenkinek a föleszmélésre. - Mert hiszen amint tudjuk, a gyerekek áll­nak vagy legalábbis állniuk kellene figyelmünk közép­pontjában. A gyerekeket a la­kóhelyük szerint fogják felosz­tani, aszerint, hogy melyik is­kolához laknak közelebb. Vá­rosunkat ebből a célból néhány zónára osztották. arvey nem várta, hogy ez a bejelenté­se olyan heves in­dulatokat ébreszt majd a tanárnőkben. Elfelej­tette, hogy néhányuknak még gyerekeik, másoknak pedig unokáik járnak a helyi nyilvá­nos iskolákba, és most ezekről a gyerekekről a saját gyereke­ikről és unokáikról van szó, ez pedig mindennél előbbre va­ló... a többi: a tanári karrier, a szerződések, a hagyomány... ez mind, mind háttérbe szorul. Harvey bejelentése a felhábo­rodás és csodálkozás új hullá­mát váltotta ki, sokkal nagyob­bat, mint a tanárok áthelyezé­séről szóló értesítés.- Hölgyeim, hölgyeim, nyu­godjanak meg, kérem, nem eszik forrón a kását - kiáltotta Harvey harsogó hangon, és te­nyerét az izgatott nők felé for­dítva fölemelte kezét. Széthúz­ta az ujjait, és úgy mozgatta őket, mintha egy láthatatlan falat kopogtatna. A nők visel­kedése új tapasztalat volt szá­mára, nem tudta, mire képesek a felindult pedagógus anyák, ha gyerekeik javáról van szó. Gyűlölte a női sírást és a jele­neteket. Arra gondolt, hogyha választania kellene, milyen nőkkel ütközzön meg, harcias- okkal-e vagy sírókkal, akkor a harciasokat választaná. Azok­kal el tudna bánni. Néhány lépést hátrált, mintha várná, melyik lehetőséget vá­lasztják a nők. Amikor aztán a veszedelem elmúlt, visszalé­pett a helyére, és újra eszébe juttatta alárendeltjeinek, hogy ő is déli, és hogy mint katona és apa, ő is tudja, mit jelent egyik iskolából a másikba he­lyezni át a gyerekeket a tanév közepén. Aztán még megje- • gyezte, hogy déliek lévén, kö­telesek vallási meggyőződésü­ket észben tartani: Jézus is szenvedett, de csendben, egy­magában. Harvey utolsó sza­vai nyomán csend támadt a te­remben, a tanárnők zsebken­dőjükkel megtörölték a szemü­ket, kifújták az orrukat, és úgy néztek föl Harvey re, mint az üdvözítőre. R áébredtek, milyen szerencse, hogy ezekben a válságos időkben katona­igazgatót kaptak; ő majd biz­tonságosan átvezeti őket a várt hullámverésen, mert őt más fá­ból faragták, mint az előző igazgatót, aki nem tudta meg­fékezni a rakoncátlan fiatalsá­got, és a nap nagy részét az iro­dájába zárkózva töltötte. A tanárnők most arra vágytak, hogy a fenyegető válságban hajójuk kormányát Harvey, a kersztény-déli katona tartsa kezében.- Minden iskola vegyes lesz Lamingtonban, vagy csak a mi­enket választották kísérleti nyúlnak? - kérdezte szelíden Wilma Hubbard, már csak olyan hanghordozással, ahogy egy déli nő beszél egy déli fér­fival és nem egy pedagógusnő az igazgatójával. Hála istennek Wilmáért, gondolták a kolléga­női. Mindig olyanokat kérdez, amit ők maguk is tudni szeretnének, de nem mernek megszólalni, vagy mire megszólalnak, már késő. Wilma senkitől sem fél, és az olyan kényes helyzetek­ben is mint ez a mostani, diplo­matikusan meg tud kérdezni olyan dolgokat, amelyeket mindazok után, amiket Harvey mondott, már senki se merne bolygatni, vagy amelyek talán senki másnak nem jutottak volna eszébe.- Minden iskola vegyes lesz Lamingtonban - felelte Harvey szilárd hangon.-Az általános iskolaegyesítés mintájául Dél-Karolinában a mi járásunkat választották, ép­pen úgy, mint mindjárt alat­tunk Jazoo járási székhelyt a szomszédos Georgia államban.- Miért éppen a mi Lamingtonunkat és miért ép­pen Jazoot? - kérdezte valaki. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom