Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-20 / 34. szám
t> 1997. augusztus 20. Pilótavadászaton a tizenkettedik Forma-l-es Magyar Nagydíj világsztárjai között Balszerencsés Hill, boldog Villeneuve Házi Hajnalka ______________ Va lószínűleg a Forma-1 idei legizgalmasabb, de mindenképpen legmeglepőbb versenyét hozta a 12. Magyar Nagydíj a Hungaroringen. Az eddigi viadalok eredményeit figyelembe véve logikus módon mindenki Schumacher-Villeneuve párharcra, majd befutóra tippelt Magyarországon. Aztán a korábbi futamokon egyetlen pontot szerzett Damon Hill alaposan felborította a papírformát. Hasonlóan az előző évekhez, idén is négy-öt nappal a vasárnapi verseny előtt beindult a csapatok érkezése, az autók beállítása, na és természetesen a pilóták hajszolása A legelső érkező versenyző Berger volt, ő már augusztus hatodikán Budapesten tartózkodott. A leg- megszállottabb rajongók persze ekkorra már rég tudomást szereztek valamennyi pilóta és csapat szálláshelyéről. Érthetően a nagy (és drága) szállodák környékét már csütörtökön fanatikusok tömege „szállta meg”, ugrásra készen egy-egy versenyző érkezésekor. Szerencsénkre az összes nagy csapat pilótája egyazon helyen lakott, ami csak könnyített a helyzetünkön. Talán mondani sem kell, az autogramvadászok nagyobb hányada Schumacherre várt, de Villeneuve és a többi pilóta szurkolótábora is jócskán életjelt adott magáról. A csütörtöki nap első ismert érkezője Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke volt, aki kedvesen és mosolyogva osztott ki mintegy harminc autogramot. Nem sokkal utána jött Jackie Stewart, a róla elnevezett csapat első embere. Jó volt látni, hogy évek múltán is mennyire népszerű az egykori háromszoros világbajnok. Ugyanezen a napon már a versenypályán is nagyüzem volt, elsősorban a boxutcában nyüzsögtek a technikusok, a szerelők és az újságírók. Ekkor még kérdéses volt, vajon melyik csapatnak sikerül a legjobban beállítani autóit, és melyik gumigyártónak (a Good-Year vagy a Bridgestone) fekszik majd ez a Damon Hill, aki végül is nem nyert, de az idén először volt dobogós. pályatípus. Csütörtökön a Hun- garoring főbejáratánál ugyancsak megvolt az esély néhány híresség „elcsípésére”. Az ösz- szegyűlt tömeg zászlókkal, fényképezőgépekkel rohant meg minden gyanúsan elegáns autót. Schumachert egy Mase- ratiban, Irvine-t pedig egy Alfa Rómeóban fedeztük fel, és kényszerítettük sok-sok autogram kiosztására. A pályára és a boxutcába való bejutás - a komoly biztonsági intézkedések miatt - már ekkor szinte lehetetlen volt. Sokan kilátogattak nézelődni, a tribünökről figyelték a csapatok munkáját, a színes gépcsodákat, a szorgoskodó szerelőket. Mindenképpen csütörtökön arattak a legjobban az aláírások és fényképek gyűjtői. Nemcsak napközben, de még az est folyamán is rátaláltunk néhány F-l-beli ismert emberre. Az egyik Duna-parti vendéglőben vacsorázás közben fedeztük fel Damon Hillt. A hír futótűzként terjedt, így mire a világbajnok elfogyasztotta a menüt, lehettünk vagy harmincán a vendéglő előtt. Szegény, még ki sem tette a lábát, már lépni sem tudott a rajongók gyűrűjében. Közben a szomszéd asztalnál Prost, Briatore és Ecclestone úr falatozott. Nekik sem kellett kettőt lépniük, máris kereszttűzbe kerültek. Számomra Alain Prost volt az idei évre betervezett „fogás” - és sikerrel jártam. Megvan az aláírása. Pénteken aztán az első szabadedzéssel megkezdődött a 12. Magyar Nagydíj. Már ekkor hihetetlen tömeg látogatott ki a ringre, megelőlegezve a vasárnapi nézőszámot. Nem volt meglepő, hogy szinte piroslot- tak a tribünök és a domboldalak, hiszen rengeteg német szurkoló jött el Schumi miatt, s ugyancsak sokan Olaszországból, a Ferrari szurkolói. Nekünk, megszállott F-l rajongóknak pénteken délután sem volt lazítás - a szabadedzés után lóhalálában futottunk a szállodákhoz, ahová még a versenyzők visszaérkezése előtt szerettünk volna odaérni. Sikerült is, sőt ekkorra már odáig merészkedtünk, hogy egyszerűen belógtunk a hotelbe, ahol naivgft M A Hungaroring-győztes kocsiban mégsem volt olyan hatalmas tömeg. Bent sokkal könnyebben pásztázhattuk a terepet, és kis idő múlva megjelent Berger, aki éppen vacsorázni indult. A lehető legügyesebb csellel ott termettünk mellette, s már készült is a fotó. Gerhard nagyon közvetlen és barátságos volt, nem titok, hogy szereti Magyarországot. A szombat reggel természetesen ismét a szállodák környékén ért minket - nem kis sikerrel. Előbb összefutottunk Tóm Walkinshaw-val, az Arrows csapatfőnökével. A találkozás után a szálloda garázsának kijáratát „torlaszoltuk el”. Voltak is kisebb konfliktusok a biztonsági emberekkel. Ahhoz azonban már bizonyos tapasztalat kellett, hogy nagyjából megsejtsük, melyik versenyző melyik kijáraton, milyen autóval Körülbelül másfél órát szobroztunk egy helyben, felfokozott idegállapotban várva Villeneuve-re. hagyja el a szállodát. Sőt Villeneuve esetében még azt is figyelembe kellett venni, hogy nem ő vezetett, így az autó jobb oldalán kellett ugrásra készen várakozni. A szombat reggeli „vadászat” is sikerrel járt, hisz begyűjtöttük Coulthard, Frentzen és Villeneuve autogramját - ha csak autóból is. Az esemény után azonnal hajtottunk a pályára. A délelőtti szabadedzést követően délután már élesben ment a játék - a legjobb rajtpozíciókért. Az időmérő edzés csúcspontja mindenképpen Hill teljesítménye volt, aki az edzés utolsó percében futotta meg a harmadik legjobb időt. Az első sorba - mint az várható volt - Michael Schumacher és Villeneuve bérelte ki a helyeket. Ezután a hétvége csúcseseménye történt meg velünk a Kempinski Szálló halijában. A szálloda körül minden addiginál nagyobb embertömeg gyűlt össze, főleg Ferrari-szurkolók. Mi ekkor már csak VilleneuveHa hiszik, ha nem: én nyertem, jelzi Jacques Villeneuve a dobogó tetejéről CTK-felvételek re hajtottunk, vele szerettünk volna közös képet készíteni. Tudtuk, hogy ez csak egyetlen helyen, a szállodán belül sikerülhet. Ismét besétáltunk tehát, és leültünk a garázsból érkező lift közvetlen közelébe. Körülbelül másfél órát szobroztunk egy helyben, felfokozott idegállapotban várva Villeneuve-re. És befutott. Szinte ösztönszerűen rohantam hozzá, amikor kinyílt a lift ajtaja. Közös fényképet kértünk tőle, és ő nem ellenkezett. Hát így esett meg, hogy a későbbi győztessel s egyben a világbajnokság egyik nagy esélyesével is sikerült „testközelbe” kerülnöm. Vasárnap aztán a verseny váratlan fordulatokat produkált. Olyannyira, hogy az eddig teljesen nyeretlen Hill Arrows kocsijával kis híján megnyerte a Magyar Nagydíjat. Érthetetlen módon a viadal tizenkettedik körétől az utolsóig hatalmas fölénnyel vezetett a mezőny előtt, mígnem kocsija felmondta a szolgálatot, és éppen hogy csak be tudott futni a második helyen. Aki pedig profitált Hill szerencsétlenségéből, az a kanadai Jacques Villeneuve. A második helyét a legutolsó körben cserélhette elsőre, és szerzett ezzel tíz pontot. A „pirosak” kedvence, Michael Schumacher végig küszködött a Ferrarival, és csak negyedikként futott a célba. Az összetettben még mindig ő vezet, de már csak három ponttal, Villeneuve előtt. Ez mindenesetre izgalmasabb folytatást ígér az idény hátralévő versenyeire. Kuriózumkosár Villeneuve csapatot alapít Jacques Villeneuve kanadai Forma-l-es autóversenyző 1999-ben csapatot vált és a saját maga által alapított istállóban kíván szerepelni - adta hírül a brit Autocar and Motoring News hetilap. A huszonhat éves Williams-Renault pilóta a brit Reynard konstruktőrcsapattal, valamint az angol-amerikai érdekeltségű Tobaco céggel együttesen hoz tető alá egy új Forma-l-es csapatot, amelyben a kanadai sportoló lesz a főrészvényes. Villeneuve 1995-ben a Reynard istálló színeiben diadalmaskodott az IndyCar- sorozaton, valamint az Indianapolisban rendezett ötszáz mérföldes futamon. Mandela változtat Változás előtt áll a Dél-afrikai Köztársaság sportélete. Az átszervezés szellemi atyja a sport szerelmesének tartott államfő, Nelson Mandela. A mintegy négy évtizedes, 1994-ig tartó faji megkülönböztetés okán a fekete bőrűeket a sport területén is elnyomták. A három éve uralmon levő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) pártrendeletben kívánja szabályozni a testmozgást és a versenyzést. Az élsportot is érintő átalakítás során több színes bőrű férfi és nő kapna helyet a csapatokban, klub- és válogatott szinten egyaránt. Az elképzelés szerint a feketék számára több edzést biztosítanának, várhatóan központi támogatásból, mint a fehéreknek, hiszen - hangzik az indoklás - az elnyomás alatt a fehérek sokkal jobb körülmények között készülhettek. Szponzoráló szülők Dávid Kirk, a queens'.andi egyetem professzora a gyermekek sportolási költségeinek nagyságrendjét vizsgálta. A felmérésben 220 brisbane-i és melbourne-i család vett részt. A tanulmányból kiderül, hogy a családok évente átlagban nagyjából ezer dollár körüli összeget költenek a gyermekek sporttevékenységének támogatására. Némely család tízezer dollárt is fizet azért, hogy a gyerekek indulhassanak az ausztráliai és a nemzetközi versenyeken. A legdrágább sportágak a tenisz és a szertorna, amelyek évi ezer-háromezer dollárba kerülnek. Kirk szerint az edzők és az utazás emészti föl a legtöbb pénzt. Nálunk hasonló felmérés egyelőre nem készült, de ha valaki elvégezné, alighanem meglepő adatokra derülne fény. Arról csak a jelenlegi világelső szülei vagy közvetlen hozzátartozói tudnának mesélni, vajon mennyi pénzébe került a családnak, míg Pete Sampras (képünkön) a jól kereső férfi teniszezők közé küzdötte fel magát CTK-felvétel
