Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-13 / 33. szám
1997. augusztus 13. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Párnakönyv Peter Greenaway angol rendező filmjeiben a mozgóképes technika lehetőségeinek határáig megy el. Sokan formalistának tartják, hiszen nála a látvány - akár a tartalom kárára is - elsődleges. Az egyik rosszmájú kritikus legismertebb művét, a Prospero könyveit ekként jellemezte: Terminátor értelmiségieknek. Legtöbb munkájának megtekintése nem kis feladatot ró a nézőre, mégis jelentős rajongótábort tudhat magáénak. Legutóbbi opusa, a Párnakönyv a legelszántabb Greenaway- híveken kívül másoknak nemigen ajánlható. A több mint kétórás látványzuha- tag ugyanis az állandóan visszatérő motívumokkal, a helyenként elviselhetetlenül brutális jelenetekkel alaposan igénybe veszi a néző türelmét. S hogy miről szól a Párnakönyv? Legjobb, ha magát a rendezőt idézzük: „A film a klasszikus japán irodalom, pontosabban Sei Shonagon Párnakönyve iránti csodálatból született. A mű 1000-ben íródott, a császárnő egyik udvarhölgyének emlékkönyve. Nem összefüggő mese, csupán rokon- és ellenszenvek, fájdalmak és emlékek, szertartások, szeretői csevejek személyes hangú jegyzéke, katalógusa... Ez a film nem próbálja meg dramatizálni az eredeti művet. Főhőse, Nagiko a függetlenség és az egyenesség példáját látja Sei Shonagon sorsában, és csaknem tökéletesen azonosul vele. A filmvászon osztott képmezőin egyszerre követhetjük a császári udvarhölgy és a huszadik század végi Nagiko életét, akinek apja író volt. Lánya születésnapján finom ecsetvonásokkal arcára, az ajkai köré, a szemhéjára írja a köszöntőt. Ezt a lány minden születésnapján megteszi hároméves korától egészen az esküvőjéig, tizennyolc éves koráig. Később hiába vágyik az ecset simogatására... Férjétől, szeretőitől várja, hogy újraélhesse születésnapjainak érzéseit, nekik kell arcára, testére festeni...” Jó hír Delon újra dalra fakad Húsz év után nemrég megint dalra fakadt a hatvankét esztendős francia filmszínész, Alain Delon. A sztár soha nem bízott énekesi képességében, és évtizedekig legfeljebb csak a fürdőszobában dudorá- szott. Ezért is keltett nagy feltűnést, hogy a francia származású kanadai énekesnő, Céline Dión nemrégiben mégis mikrofon elé citálta - mint mondta - kamaszkora kedvenc mozihősét. Delonnak bizonyára hízel- gett a titulus, mert három számban is közreműködött Dión legújabb lemezén. A korong azóta három kategóriában elnyerte a rangos Zenei Világdíj arany fokozatát. Delon a monacói díjkiosztó gálára is elment családostul, hogy tapsolhasson Céline-nek. Megszállott matematikus, több nyelven beszél, és szuverén egyéniség Sziporkázó nyelvtudással „Szeretem a cinikus és a szatirikus humort.” Somogyi Tibor felvétele Tallósi Béla _____________ Ko máromban rendezték meg az Ismerd meg a szlovák nyelvet! verseny döntőjét. Eme szlovák nyelvi vetélkedő célja - a minisztériumi illetékes meghatározása szerint -, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban tanuló diákoknak segítsen a szlovák nyelv tökéletes elsajátításában. S ha már verseny, természetesen egyfajta felmérés is, hiszen a Komáromban tartott országos forduló során is azt mérték fel a szlovák nyelvi szakemberekből álló zsűritagok, hogy milyen szinten beszélik a magyar tanulók az államnyelvet. A gimnazisták, illetve a szakközépiskolások mezőnyének résztvevői azonban a verseny során nemcsak nyelvtudásból, hanem általános műveltségből is vizsgáztak. A legtöbbjük kitűnőre. Bizonyították, hogy az anyanyelvükön, a magyar iskolákban szerzett tudást idegen nyelven is könnyűszerrel tovább tudják adni. Akár szabadon választott, akár adott, meghatározott témáról kellett értekezniük, tizenöt perces felkészülés után kerek fogalmazványok hangzottak el a legkülönbözőbb témákban. A rákkutatás, a természetvédelem legégetőbb problémái, a szervátültetés morális kérdései, a joggyakorlat hiányosságai, a filmművészet elüzletiesedése. Sőt egyesek a politika árnyoldalaira is ügyesen reagáltak, mégpedig azzal a konklúzióval, hogy a mát a rossz uralja, próbáljunk meg egy kicsit toleranciával élni. Bartko Zolit nem lehetett nem észrevenni. Ő volt a verseny legeredetibb, legszuggesztívebb egyénisége. Bármilyen témáról szólt, sziporkázott. Zoli, a Kassai Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja. Láthatóan jól érezte magát, élvezte, hogy szerepelhet a komáromi nyelvi versenyen. Feltűnési viszketegséggel megáldott ember vagyok - mondta, amikor leültünk egy kicsit beszélgetni. - Ha bekerülök egy társaságba, akkor ott mindenképpen vagy világítok, vagy nem vagyok ott. Ez az exhibicionizmusomból fakad. A kereplőm társaságban nem szokott beállni. Ha jó napunk van, akkor gyorsan felvillantjuk magunkat, hogy Zolikám, te vagy most a sztár. Megmutatjuk mindenkinek, hogy mennyi poént tudunk. És milyen témákban szeretsz sziporkázni? Amihez értek, és amihez hozzá tudok szólni. Kezdve az általános dolgoktól a számítástechnikáig, mert még létezik ilyen abnormális természeti beállítottságú egyén, aki a matekot szereti. De a nyelvészet sem idegen tőlem, mivel szerencsémre édesanyám és tanáraim megtanítottak egynéhány nyelvre. Melyekre? Angol, német. Negyedik éve már franciául is gagyogok egy picit. Angolul milyen szinten beszélsz? Mondjuk úgy, hibákat azért itt- ott csinálok. Nyelvtudásodat kipróbáltad már külföldön is? Igen. Olaszországban, Francia- országban jártam, és két hétig voltam Angliában. Hogy érzed magad idegen helyeken? Ahol társalogni tudok az emberekkel, s ahol el tudok igazodni a környezetben, ott általában jól. Az exhibicionizmusodat nem próbáltad alkotásban kamatoztatni? A múlt tanév vége felé szóltak az iskolaszínpadosok, hogy Zolikám, az egyik szereplőnk meggondolta magát, kilépett a buliból, énekelni, mozogni tudsz, nem akarsz beugrani? Kipróbáltam, részt vettem öt előadásban. Ennyi volt a színészi pályafutásom. írogatok is, de csak úgy otthon, magamnak a számítógépbe. Szeretem a cinikus és a szatirikus humort. Ezenkívül kórusban énekelgetek. Egyházi zenét, vasárnaponként. Végre valami, amiben téged is komolyan lehet venni. Édesanyám rettenetesen szereti a komolyzenét, anélkül talán nem is tudna élni, vagy legalábbis ezt állítja. És engem is erre szoktatott egész kiskoromtól. Hiszel is abban, amit énekelsz? Igen, hiszek Istenben. Mit jelent a számodra? Példával válaszolok. Szenvedélyes kerékpáros vagyok. Voltam egyszer egy száznegyven kilométeres, egynapos kis túrán, és a Szoroskőnél, egy veszélyes szakaszon száz méterre előttem ment egy busz. A tetőn megálltam egy kicsit, elvégeztem ezt- azt, amikor láttam, hogy a busznak nekivágódott egy autó. Ha nem állok le, akkor épp odaérek a helyszínre, s a kocsi engem visz el. Lehet, hogy egyesek ezt véletlennek tekintik. Nekem azt jelenti, hogy van, aki vigyáz az emberre. Az iskolában nem lógsz ki a körből? Nem, hiszen én mindig a közepén állok. Ezt mikor tudatosítottad? Őszintén szólva az utóbbi időben nagyfokú amnéziám van, úgyhogy pontos dátumot nem tudok mondani. Mesélnek rólam olyanokat, hogy hároméves koromban azt magyaráztam a turistáknak az erdei pihenőhelyen, hogy merre van a mellékhelység. Nem lehet könnyű veled. Én ugyan rettenetesen individualista ember vagyok, de mindenkivel megvagyok, aki velem meg tud lenni. Hogy érzed, könnyű most diáknak lenni? Nem tudom, máskor még nem próbáltam. Igaz! Akkor Inkább azt kérdezem, milyen jövőt szeretnél magadnak? Jót. Ahol érvényesülni tudnék. A fellépésedből, a megnyilvánulásaidból ítélve nem kell téged félteni. Nem fogsz elveszni a sűrűben... Az biztos. Optimista vagyok. Amerika első számú angol „importszínésze”: Hugh Grant. Legújabb filmjében, a Halálos terápiában orvost alakít. Az angol, aki könnyűszerrel meghódította Hollywoodot Kulcsár István ______________ Hu gh Grant, a ködös Albion szülötte a sors kegyeltje. Az élet mindennel elhalmozta, amire egy ambiciózus fiatalember vágyhat. Boldog gyermekkor, felhőtlen egyetemi évek a patinás Oxford- ban, végül pedig a diáktársak körében népszerű amatőr színjátszóból a harmincas éveire ünnepelt filmsztár lett. A jó tündér, aki Hughie élete fölött őrködik, először is figyelemre méltó külsővel ajándékozta meg. Férfiúi csábereje főként különös mosolyában rejlik. Kisfiús zavartság, egészséges önirónia, ártatlan báj - ezek azok a tulajdonságai, amelyek ellenállhatatlanná teszik. Bár 1987-es Maurice című első munkájában homoszexuális fiatalembert játszik, rögtön népes rajongótábort tudhat magáénak. ,A Maurice óta tömegével kapom Japánból azokat a leveleket, amelyekben a távol-keleti leányok kis origami sárkányokat küldenek nekem, és biztosítanak a szerelmükről. Néha maguk kötötte pulóverrel ajándékoznak meg.” Miután több filmben is (A keserű hold, Szirének, Napok romjai) egy bizonyos típust alakít, úgy érzi, beskatulyázták: „Az angol kritikusok szerint én már örökre a görcsös polgári figura maradok, s színészként nem fogok megszabadulni a tisztességes ember skatulyájától. Semmi egyébre nem vágyom, csak egyszer valami lazább darabban játszani.” Úgy fest, ezt a kívánságát a jó tündér meghallhatta, mert 1994-ben megkapta a Négy esküvő, egy temetés című Oscar- esélyes vígjáték főszerepét. A rendező, Mike Newell elsőként fedezte fel Hugh Grant komédiástehetségét. A nemzetközi siker nyomán Amerikában Grant az egyes számú angol „importszínésszé” vált. Elképesztő ajánlatokkal halmozták el. Még az is felmerült, hogy ő lesz a következő James Bond. Grant azonban jól tudja, hogy karrierje azon áll vagy bukik, miként választ szerepet. Mivel alkatától mi sem áll távolabb, mint a rettenthetetlen akcióhős, inkább a csendesebb, érzelmesebb műfajok irányában tájékozódik. így járult hozzá az Oscar-díjjal jutalmazott Értelem és érzelem sikeréhez. Ezt követően ő alakította a kedves humorú brit vígjáték címszerepét (Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le). Sikere csúcsán van, nem telhet el úgy hét, hogy ne láma napvilágot több tucat sajtótermék a fotójával, amikor kitör a botrány. Grant évek óta együtt él a gyönyörű színésznővel, Liz Hurleyvel. A világ szemében ők az „álompár”. Hugh éppen a tengerentúlon népszerűsíti legújabb filmjét, míg a szépséges jegyes odahaza. A fülledt Los Angeles-i éjszakán az egyik járőröző rendőr közszemérmet sértő magatartása miatt bekísér egy párocskát. Az őrszobán derült ki, hogy a színes bőrű prostimáit szolgáltatását nem más vette igénybe, mint Hollywood legújabb üdvöskéje: Hugh Grant. A „megtévedt bárány” - ismerve az Amerikát uraló prü- dériát - egy televíziós talk-show- ban nyilvánosan meggyónta bűnét, és elnézést kért rajongóitól. Hughie ezúttal is meggyőzően játszotta a „szerepét”. Egy ideig úgy látszott, a megcsalt kedves is túlteszi magát a botrányon, ám lábra kaptak olyan hírek, hogy Liz nem tud megbocsátani. Az idei cannes-i nagy filmünnepen ismét együtt jelentek meg, karöltve fotóztatták magukat. S hogy ez pusztán a nyilvánosság megnyugtatását szolgálja, vagy ténylegesen szent a béke, ki tudhatja?
