Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-05 / 6. szám

b 1997. február 5. Anja Andersen, napjaink legjobb női kézilabdázója a decemberi Európa-bajnokságon is lenyűgöző játékkal rukkolt elő Hallgatni a pályán is arany(érem) Törik-zúzzák a svéd védők, mégis kapura fordul Vlado Gloss felvétele Bendó Zsolt, Koppenhága Már számtalanszor bizonyí­totta, hogy a világ legjobb já­tékosai közé tartozik, de a de­cemberi dániai Európa-baj­nokságon minden eddigi tel­jesítményét túlszárnyalta. Nem tűnik merészségnek kije­lenteni, Anja Andersen ma a világ legjobb női kézilabdázó­ja. Mint a zsenik általában, ő sem egyszerű eset, körülötte min­dig történik valami. Az atlan­tai olimpiai arany után leg­alább annyit cikkeztek játé­kostársa, Camilla Andersen­hez fűződő szerelméről, mint kiemelkedő játékáról. Örök té­ma a bírókkal folytatott véget nem érő csatája, természetét nehezen viselik el az ellenfe­lek és játékostársaival sem mindig felhőtlen a viszonya. A kontinensviadal előtt ismét sikerült felkavarnia maga kö­rül az állóvizet. Pár héttel a nyitány előtt az olimpiai baj­nok tízgólos kijózanító vere­séget szenvedett legnagyobb riválisától, a norvég váloga­tottól. Ezen a találkozón Anja úgy küldte melegebb tájakra a jugoszláv bírópárost, hogy en­nek hallatán talán még Mé­szöly Kálmán is elpirult volna, pedig hát ebben a műfajban ő sem tartozik a kezdők közé. Tette mindezt a tévé mikro­fonjába, a nagyobb közért­hetőség kedvéért angolul, de nem hagyta kétségben azokat sem, akik nem beszélik Sha­kespeare nyelvét. Megmutatta or- szágnak-világnak, hogy mire gondol. Produkcióját piros lappal honorálták a bírók. Nem sokat váratott magára Anja válasza, amelyben kifejtet­te, hogy az európai bírói kar korrupt, élén a kelet-euró­pai játékve­zetőkkel. Az elmondottak nem túl nagy diplomáciai ér­zékről tanúskodnak, még a vele szimpatizálók is úgy vél­ték, kijelentésével megvárhat­ta volna az Eb befejezését. Ugyanis a dán szurkolók kép­zeletben már jóval a konti­nensviadal megnyitója előtt a „metál ladyknek” becézett lá­nyok nyakába akasztotta az aranyérmet. Számukra nem volt kétséges, hogy Dániát csak egy földrengés, világhá­ború vagy netán űrből érkező invázió foszthatja meg a végső győzelemtől. Érthető tehát, hogy a Dán Kézilabda Szövetség Ulrik Wilbekkel, a csapat edzőjével karöltve megpróbálta csillapítani a ke­délyeket. Elmondtak min­dent, amit ilyenkor szokás, hogy a lab­da gömbölyű, hogy becsúszhat néhány rossz meccs, és kü­lönben is, az egész világ a dán lányo­kat próbálja két- vállra fektetni. Anja természete­sen ismét más véle­ményen volt. Szo­kott stílusában ki­jelentette, hogy az őket nemrég laposra verő Norvégia a döntőben nem je­lenthet akadályt. Nem kell mellébeszélni, az esélytelen­ség számára nem teher, ha­nem kihívás. Olyan pedig, hogy valaki ezüstérmet nyert az ő szótárában nem szerepel, ezt úgy nevezik, hogy elvesz­tette az aranyat. A merész kijelentéseket tettek követték, Anja Andersen ezen az Eb-n olyan játékot nyújtott, ami csak Maradona mexikói vb-n mutatott teljesítményé­hez vagy Magic Johnson ko­sárjátékához volt mérhető. Nehéz ugyan három sport­ágat, három sportembert összehasonlítani, de azért egy közös vonás akad: sportágukat mind­hárman a művé­szet szintjére emelték. Anjának sikerült legnagyobb ellen­felét, önmagát is legyőznie. Tartot­ta magát a régi bölcsességhez, hallgatni a pályán is arany. Nem a já­tékostársaival, a bírókkal és az ellenfelekkel foglalkozott, hanem a játék­kal. Világversenyen ilyen ke­veset még sohasem ült a bün- tetőpadon. A házigazdák remek csapattal vágtak neki a tornának, szinte minden poszton világklasszik- sok álltak Ulrik Wilbek ren­delkezésére. Anja ebből a re­mek társaságból is kiemelke­dett. A horvátok elleni játékát a dán sajtó nemes egy­szerűséggel földönkívülinek minősítette. Az egyik legnép­szerűbb napilap, a BT egytől hatig osztályozza a játékoso­kat. A hatos osztály­zattal fukarul bán­nak, ez csak vi­lágklasszis teljesít­mény után dukál. Ez a lap a nemlétező pi­ros tizenhármassal díjazta a fantaszti­kus alakítást, indok­ként megemlítve, hogy nincs olyan ér­demjegy, amely megfelelne Ander­sen akkor nyújtott teljesítményének. Lőtt egy olyan gólt, amiről verset lehetne írni, mert ezt a könnyedséget, hanyag ele­ganciát, ugyanakkor szemte­lenséget képtelenség prózá­ban visszaadni. A tényékhez ragaszkodva: Anja egyedül tört kapura, mindenki a már ismert mutatványt várta, ami­kor a hatosról felugorva hátat fordít a kapusnak és a lába kö­zött kilövi az egyik sarkat. A horvát kapus is erre számítva repült ki a kapujából, ám Anja - még mindig a levegőben - lába közül visszahozta a lab­dát, amelyet a válla magassá­gából egy könnyed csukló- mozdulattal az akkor már süllyedő, elképedt portás fe­lett a hosszú felső sarokba ej­tett. A gólt hetekig ismételték az európai sportcsatornák. Ez volt a leglátványosabb mérkőzése, ami nem jelenti azt, hogy ne lepte volna meg ellenfeleit minden egyes talál­kozón, a játék minden fázisá­Neve: Anja Andersen Született: 1969. február 15. Testi adottságai: 173 cm/64 kg Klubja: Baekkelaget BK (norvég) Válogatottságainak száma: 114 bán, a legelképzelhetetlenebb trükkök sorozatával. Betartotta ígéretét, a döntőben hatalmas küzdelemben vissza­vágtak Norvégiának. A két egyforma erős csapat összecs­apásában Dánia „egy Anjával” jobbnak bizonyult. Megérde­melten választották meg az Európa-bajnokság legjobb ját­ékosának. Újra bebizonyította, ha fegyel­mezetten kézilabdázik, csapa­tát sem károsítja annyiszor, kivételes képességei pedig még jobban kidomborodnak. Gólok a válogatottban: 583 Világversenyeken elért eredményei: 1993 vb-ezüst; 1994 Eb-arany; 1995 vb- bronz; 1996 olimpiai és Eb­arany. Végzettsége: gimnáziumi érettségi 5 A nagy jeleneteket megelőző pillanat: Anja azon töpreng, mivel lepje meg az ellenfél kapusát Archív-felvétel Anjának si­került leg­nagyobb el­lenfelét, ön­magát is legyőznie. Lőtt egy olyan gólt, amelyről verset lehetne írni. Névjegykártya Kuriózumkosár Magyar gólzsákok a dobogón Münchenben ünnepi külsősé­gek közepette - egyéb más dí­jak átadásával egyetemben, ott lett Puhl Sándor immár zsinórban harmadszor a világ legjobb labdarúgó játékve­zetője - kihirdették az 1888 és 1996 közötti időszakban föld­kerekségünkön legtöbb bajno­ki gólt szerzett focistáinak lis­táját. A sorrend: 1. Puskás Fe­renc 511 gól; 2. Schlosser Im­re 417; 3. Zsengellér Zsolt 416; 4. James Edward McGrogry (skót) 410; 5. Gerd Müller (német) 405; 6. Szusza Ferenc 393; 7. Hugó Sanchez (mexikói) 392; 8. Carlos Bian- chi (argentin) 385. Egy kamion tégla a győzelemért A minap elővezették azt a há­rom belgrádi labdarúgó játékve­zetőt, akik 1994júniusában a sabaci Radnicki és a pozegai Sloga közti minősítőn bíráskod­tak. Vukosav Kukic, valamint segédjei, Zorán Mitrovic és Bajo Ivanovic a kihallgatás során be­ismerték, hogy a nevezett talál­kozó előtt „ajándékot” fogadtak el a „korrékt” bíráskodás fejé­ben. A jól végzett munka után - a sabaciak 7:0 arányban diadal­maskodtak a találkozó végére nyolc játékosra zsugorodott vendégcsapattal szemben - a Zorka Transport igazgatója is betartotta ígéretét, azaz egy ka­mionra való építőanyagot aján­dékozott a három feketeruhás­nak, amit aztán ők eladtak és megosztoztak a pénzen. Kronberger Lili elismerése Először kerül magyar bajnoknő a műkorcsolyázó Hírességek Csarnokának sportnagyságai közé. A negyedszázada Colora­do Springsben létesített Hall of Fame az idén csak egyetlen ki­válóság nevével gyarapodik, az pedig nem más, mint Kronber­ger Lili (1890-1974), a kivéte­les képességű műkorcsolyá­zónő, aki 1907 és 1911 között négy alkalommal nyerte meg a világbajnokságot, s még több­ször is győzhetett volna, de há­zasságkötése után, huszonkét évesen, visszavonult. Két királyt mattolt! Alekszandr Aljechin, egykori sakkvilágbajnok egy szimul­tán játékban világos gyaloggal bejutott riválisa alapvonalára, ám saját dámája helyett téve­désből még egy sötét királyt helyezett el a sakktáblán. Amatőr ellenfele észrevette a bábucserét, és kezéből felkí­nálta a világos dámát Alje- chinnek. A világbajnok azon­ban közbeszólt: „Hagyja úgy, eléggé erős vagyok ahhoz, hogy mindkét királyt mattol­jam.” A parti folytatódott, és Aljechin maradéktalanul betartotta szavát... A hét fotója: pihenő motorosok és autóversenyzők a Ralley Dakar egyik állomáshelyén CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom