Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-12 / 7. szám
1997. február 12. • 30. évfolyam hW, rm Riport A losonci Vigadó évszázados falai között újra vidáman zajlik az élet. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. febr. 15-től 21-ig Szlovákiai magyar családi magazin szám • Ára 10 korona Sport Hrbaty Melbourne- ben az utolsó percig bízott abban, hogy legyőzi J.O Samprast. Miért törvényes a sokféle piros lámpás intézmény? Altesti profit Miklósi Péter _____________ Oda a bujálkodással teli farsang, a húshagyókedd után itta hamvazószerda! Kezdődik a böjtidő, a meditációk, a higgadtabb latolgatások időszaka. Akadni bőven akad megfontolandó, hiszen immár jó pár éve csak úgy kapkodjuk a fejünket - ha még nem merevedett meg a nyakunk, nem bénult meg a figyelmünk, nem telepedett ránk a közöny. Annyi a veszély! És még több volna, ha az egyik fenyegetés nem halványítaná, nem takarná el a másikat. Új csapásnak itt van például a prostitúció. Úgymond a legalizált prostitúció. A közvélemény, amennyire ereje engedi, tiltakozik. A feministák a nők lealacsonyítása ellen emelnek szót, a pedagógusok pedig - kivált, ha a nyilvánosház iskolaközeiben van - a tanítványaik erkölcseit féltik. Sőt! Szlovákia fővárosában láttam már bordélyt apácazárda tőszomszédságában is. Az altesti üzletág védelmezői azt állítják, a törvényesen bejegyzett prostitúció kiszorítja az illegálisát. Nos, ennek épp az ellenkezője igaz. Mivel vígan burjánzik a törvénytelen prostitúció is, a kettő (mármint a törvényes és törvénytelen élvhajhászat) nemhogy közömbösítené egymást, hanem éppen fordítva: versenyben van egymással. Madame „vígantűrivel” szólva: a szex és az exlex így egyesül szex- lexszé. Meg hát különben is: miért volna törvényes a sokféle elnevezésű piros lámpás intézmény? Mert engedélyezték? Gyanítom, hogy jobbára törvénytelen eszközök révén, azaz korrupció és kijárás segítségével, vagy némi (precízebben: nemi) csúsztatással, az iparengedélyen más irányú vállalkozást feltüntetve. Magyarán: a hivatalok kijátszásával, tehát az ostobaság és a hanyagság támogatásával. Az „ami nem tilos, az szaAzt állítják, a törvényesen engedélye- zett prostitúció kiszorítja az illegálisát. bad” elvével való visszaéléssel. Ez is jelzi, hogy a bűn gyorsabban terjed az erénynél s az ellene való védekezésnél. Szlovákiában továbbra is ott tartunk, hogy széltében-hosszában pusztán fecsegünk arról, hogy sürgős szabályozásra vár a szexszolgáltató műintézetek engedélyezése és működése. Fecsegünk róla, mint ahogy tavaly is, meg tavalyelőtt is ezt tettük; és félő, hogy ez idén meg jövőre is csak ezt fogjuk tenni. Eközben a vörös lámpás nyilvánosság szószólói, illetve az altesti profit haszonélvezői egyebek között azt állítják, hogy a vállalkozás elve szabad, ráadásul az élvezeti tarifák jelentős hányadát az ország javára fordítják, elvégre kül- és belföldi vendégkört stabilizálnak, az adóik pedig az államkasszát gyarapítják. A Szlovákiában honos adózási erkölcsöt hadd ne taglaljam; ám azt azért szemforgatás lenne elhallgatni, hogy a szóban forgó üzletágnak bőven vannak más vonzatai is. Maffiákat szül, amelyek kisajátítják, majd összekapcsolják a bűnözés egyéb válfajaival. Még a törvényesség dolgában jóval civilizáltabb Nyugaton is sűrűn előfordul az ilyesmi. És a honi főhatóságok? Miközben privatizálnak és privatizálnék, egymásra tolják a nyilvánosházak ellenőrzését. Igaz, van az országban erkölcsrendészet, de Szlovákiában a rendőrségnek mostanában egyéb dolga van. És van nemibeteg-gondozás is, de nálunk nem a páciens, hanem az egészségügy szorul betegágyra. Marad hát a zavarosban való nyúlkálás. Holott köztudott, hogy a horizontális szakma nyilvántartott dolgozóinak meghatározott időközönként jelentkezniük kell az orvosnál. Különösen az AIDS-veszély idején időszerű ez. Vagy már a kéjnők dolgában is rossz hírünkkel akarjuk jó hírünket kelteni a világban? Bár a farsang lassan véget ér, s annak rendje és módja szerint „véget vetnek a zenének, hazamennek a legények”, azért a hegedűkre és a hegedűsökre jövőre is szükség lesz. Csak a zenélő kedvünk megmaradjon... Méry Gábor felvétele Vezércikk A hitegetés vége P.Vonyik Erzsébet ________ Ma gára vessen az, aki nem volt ott a Helsinki Polgári Bizottság múlt hétfői nyilvános vitadélutánján. Mert a kisebbségi nyelvtörvényről lezajlott fórum résztvevője a vita hevében kikottyintott, eddig gondosan titkolt információval lett gazdagabb. A vagy háromszáz résztvevő egyike sem teszi fel ezentúl naivan a kérdést: uraim, lesz-e az idén a legmagasabb szintű ígérgetéseknek megfelelően kisebbségi nyelvtörvény? Nem kérdezi, mert megkapta a sommás választ a DSZM egyik jelenlévő ikszedik képviselőjétől. Nevét a jegyzeteimből kikereshetném, de nem hiszen, hogy ismerősen csengene, ezért külügyminiszterünk után szabadon egyszerűen csak így nevezem őt. Hiszen a pozsonyi amerikai nagykövet is zokszó nélkül lenyelte a békát, azt, hogy Pavol Hamzík a Pozsonyban lévő x nagykövet egyikének nevezte őt. A száját szabadra engedő ikszedik kormánypárti hivatalnok olyasmit kottyintott ki, amiről eddig csak egymás között suttoghattak a DSZM tisztségviselői. Teli szájjal a következőket harsogta a teremben: emberek, ne kérdezgessék tőlem, hogy mikor lesz kisebbségi nyelvtörvény, értsék meg végre, a választásokig senki sem fogja ilyesmi elfogadását javasolni! Elvégre egyik szlovák párt sem kockáztatná a saját választási esélyeinek a rontását. Ez világos, egyenes beszéd, ám kétszer sem mondom, hogy őszinteségi rohamáért utólag tetemre hívják a kelleténél bőbeszédűbb urat. Mióta ezt az elszólást hallottam, azon töröm a fejem, mivel fogják tovább hitegetni Meciar, Gasparovic, Kálmán, Hamzík és Slobodník urak, illetve Tóthová asszonyság az Európa Tanácsot, az Európa Parlamentet, Max van dér Stoelt, Van den Broekot, meg a többi tárgyalópartnerüket, akik valószínűleg számon kérik majd a több alkalommal írott formában is rögzített ígéret teljesítését. Talán átveszik JerguS Ferkónak a fórumon előadott érvelését, miszerint két nyelvtörvény nem létezhet párhuzamosan. Egy ideig az államnyelvvédelmi törvénynek lehet csak teret adni, amíg kellőképpen megerősödik a zsenge Szlovák Köztársaság, épp „a szlovák nyelv egységesítő erejének köszönhetően”. Aztán, idővel, majd jöhet a mi nyelvtörvényünk is. Talán akkor, amikor egyesek reményei szerint már csak szórványban fogunk lézengeni, nyelvünk pedig a konyhanyelv szintjére süllyed. Esedeg hamarabb is megkaphatjuk, amit akarunk, ha, jófiúk” leszünk, miként célzott erre az időközben hirtelen semlegessé vált DU-képviselő, Anton Hmko. Az eredetileg SZNP-párti, bőréből kibújni nem tudó képviselő egyébként mintha eltévesztette volna a naptárt. Arra ugyan pontosan emlékezett, hogy vagy tíz képviselőtársával - szlovákkal és magyarral - tavaly szeptemberben egy svájci vitafórumon aláírt egy több pontos nyilatkozatot, amelyben kötelezte magát, hogy mindent elkövet a kisebbségi törvény mielőbbi megszületéséért. Most azonban ezt keresztülvihetedennek nevezte, mert úgymond a szlovákiai magyar képviselők a budapesti magyar-magyar csúcson autóniómia-törekvéseket felvállaló dokumentumot írtak alá. A gond csak az, hogy már három hónapja ismert volt a budapesti nyilatkozat tartalma, amikor Hrnko képviselő a nevét odakanyarította a svájci Mont Pellerinben vállalt kötelezettségek alá. S nem tudni, hogy bárkit is figyelmeztetett volna: vigyázat, ne íijuk alá, mert a magyarok autonómiát akarnak! A kisebbségi nyelvtörvényt tehát egyelőre ne várjuk. De ne tegyük meg azt a szívességet, hogy magunktól visszavonulót fújunk. Kormánykörökben várhatóan erőteljes magyarázkodási kampány indul be, bizonyítandó, hogy átmenetileg miért nem lehetséges a törvény megszületése.
