Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-05 / 6. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1997. február 5. • 30. évfolyam Sport E hét végén ismét női párbajtőrvívó Vk-viadal lesz Pozsonyban. 15 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. febr. 8-tól 14-ig ;4 'jú 6. szám • Ara 10 korona Melléklet Királyhelmeci j képeslap. A másikban a segítőtársat lássuk... I A kormány tagjainak alacsony a „tájékozottsági szintje” Akár egy pakli Zsilka László ______________ Imm ár kormányhatározat mondja ki, hogy Szlovákiában nincs szükség a beígért és annyira várt kisebbségi nyelvtörvényre, mert a kisebbségi nyelvek használatát már eddig is harminckét jogi norma szabályozza. A kulturális minisztérium kisebbségi nyelvtörvény előkészítésével megbízott dolgozójának a Szabad Európa Rádió adásában elhangzott szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy a készülő törvényjavaslat már embrionális stádiumában is inkább az anyanyelvhasználat lehetőségeinek korlátáit szabja meg, semmint annak lehetőségeit szavatolná. A minisztérium képviselője fennhéjázó önteltséggel kijelentette, hogy a magyaroknak igazán lett volna módjuk a szlovák nyelv elsajátítására, hiszen az elmúlt évtizedek folyamán harmincmilliár- dot „áldoztak” a magyar iskolákra. Mármint ők! Szerinte a kisebbségi nyelvtörvény mindenki számára lehetővé teszi az anyanyelv használatát, csak éppen pénzbe kerül. A hivatalokban, a bíróságokon a magyar ügyfél tolmácsot fogadhat. A magyarok így legalább valamit visszafizetnek az iskoláikra költött szlovák pénzekből. Nesze neked, kisebbségi jog! Ezek után szlovákiai magyar létemre, az illetékeseket alázatosan megkövetve, mégis megkockáztatnék egy kérdést: a magyar állampolgárok évtizedeken át befizetett, a fenti összegből bizonyára nagyságrendekkel nagyobb adóiból igazán nem jutott az iskoláinkra? Vagy netán a kisebbségek által befizetett adók összegét a Mati- ca felvirágoztatására költötték? Akkor még nem tudták, hogy „nincs szükség” a törvényre? De nem is ez a lényeg. Eddig több hitelesnek tűnő nyilatkozat hangzott el a készülő (?) kisebbségi nyelvtörvényről. Nem is minisztériumi portások, hanem külföldi útjaik során a kormányfő, a miniszterelnök-helyettes és nemrég a parlament külügyi bizottságának elnöke szájából. Ők akkor még nem tudták, hogy erre a törvényre „nincs szükség”? Legalább ott, helyben válaszolhattak volna a külföldi partnereik nem éppen kellemes kérdéseire, ha már arra vállalkoztak, hogy a kisebbségek nevében beszéljenek. Mert mégiscsak furcsa, ha ugyanaz a kormányfő és helyettese, korábbi ígéreteikről megfeledkezve, a kormány ülésén a kisebbségi nyelvtörvény szükségtelenségét kimondó határozatra szavaznak! Sebaj, nyilatkozta Milán Ferko, a minisztérium nyelvügyekben illetékes főkorifeusa. Csupán az történt, hogy a kormánytagoknak és a parlamenti bizottság elnökének az adott pillanatban a „tájékozottsági szintje” volt alacsony. Még szerencse, hogy a minisztérium kiváló dolgozói a jogot végzett kormányfőt és az egyetemen jogot oktató helyettesét e hiányosságukra legalább utólag figyelmeztették. Mi következhet ezután? Ki tesz beismerő vallomást és kér elnézést a félretájékoztatott külföldi partnerektől az alacsony tájékozottsági szint miatt támadt félreértésekért? Mert azok az amúgy is sokat kellemetlenkedő külföldi államférfiak nem olyan feledékenyek ám, mint amilyeneknek a Tátra alatt tűnhetnek. Meggondolandó, hogy újabb baklövések elkerülése végett e feladattal ne a művelődésügyi minisztert és a nyelvügyekben jártas munkatársát bízzák-e meg, ha már feletteseik oly csúnyán elszúrták a dolgot. A harminckét idézett jogi normából pont egy pakli magyar kártyára telik. Hátha egy jó kártyavető asszony épp a politikában úgyis használt magyar kártyából jósolhatná meg az alacsony tájékozottsági szintű politikusok és szaktanácsadóik jövőjét. Vezércikk Félelem Miklósi Péter _____________ Kere ken másfél esztendeje, hogy a rendőrség képtelen zöldágra vergődni ifj. Michal Kovác külföldre hurcolásának az ügyével. Nem azért, mert a nyomozók ütődöttek, hanem mert a titkos (szolgálati) felsőbb érdekek így kívánják... Pár hét híján egy esztendeje, hogy a rendőrség képtelen lezárni Róbert Remiás halálának ügyét. Nem azért, mert a nyomozók tökkelütöttek, hanem mert a titkos (szolgálati) felsőbb érdekek ezt így kívánják... December eleje óta szépecskén telik-múlik az idő, ám a rendőrség képtelen felgöngyölíteni a Frantisek Gaulie- der házánál történt robbanás ügyét. Nem azért, mert a nyomozók agyalágyultak, hanem mert a titkos (szolgálati) felsőbb érdekek ezt így kívánják... Eközben a jobb napilapok már-már bombarovattal, gránáthíradóval jelennek meg. A hazai sajtó azt gyanítja, hogy a honi gengszterizmus átveszi a politika modorát. Mert a titkos (szolgálati) felsőbb érdekek ezt így kívánják. Igaz, a rendőrség akcióképességében már nem lehet bízni - legalábbis ami a gengsztervilág hátterének felderítését illeti -, a statisztikák még hitelesek. Eszerint Szlovákiában a múlt esztendő első kilenc hónapjában 37 robbantásos merénylet történt; a nyomozás viszont csak egyetlen alkalommal bizonyult eredményesnek: amikor a robbanó saját durrantásának áldozata lett. A többi ügyben folyik a ködszurkálás. Az is csupán a jobbik eset, elvégre itt és most inkább a dolgok eltussolásá- nak módija járja. Mert a titkos (szolgálati) felsőbb érdekek ezt így kívánják! Ugyanis nehéz elképzelni, hogy Szlovákiában, egymástól függetlenül, 37-nél is több olyan színész is akadjon, aki az érdekeit rendre robbantgatással érvényesíti. Ennél jóval valószínűbb, hogy a rendőrség olyan szervezett bűnözéssel áll szemben, melynek szálai a legfelsőbb körökig nyúlnak; s akik e szálakat rángatják, jókat röhögnek a markukba. E feltevést igazolja egyebek között az is, hogy ‘95-ben Szlovákiában 23 alkalommal durrant gránát vagy egyéb komoly robbanószer, ám a rendőrség egyetlen alkalommal sem tudta kézre keríteni a merénylőt. Nem azért, mert a nyomozók süsük, hanem mert a honi gengsztervilág fölé védőkart nyújtó titkos (szolgálati) felsőbb érdekek ezt így kívánják. Ezzel szemben a lakosság a rendet és a biztonságot szereti. Egy demokráciában ennek letéteményese a szakmailag- műszakilag felvértezett, semleges rendőrség. Igaz, a nyomozó nálunk is nyomoz, a járőr járőrözik; ám biztonságról beszélni veszedelmes ábránd. Miről van hát szó? Arról, hogy a rendőrség súlyos szakmai-erkölcsi válságba került. Például azért, mert jó néhány, egyébként sikeres, rendőrtiszt távozni kényszerült korábbi posztjáról. Úgy tudni, a testületen belül a korrupció is terjed, aminek nem is a jövedelmek elértéktelenedése, hanem a felsőbb érdekek diktálta panamák és eltussolások jelentik az igazi okát. Romboló hatásuk van a rendőrség vezetésében mutatkozó zavaroknak, szakmai-emberi ellentéteknek is. így hát botor alak, aki az ilyen helyzetben, megrögzött civilként, megbízik a rendőrségben, hisz a saját és a családja biztonságában. Ugyanis mind az állampolgár, mind a rendőr fél az ököljogtól. És ez még a jobbik eset, hiszen mostanában a durrantga- tás, vagy egyenesen a kinyírás a „sikk”. Az eredmény: az ál- ‘ lampolgár fél a rendőrtől, a rendőr tart a félelem nélküli állampolgártól; az állampolgár fél, hogy a megfélemlített rendőr nem védi meg őt a félelem nélküli állampolgártól, a rendőr pedig félelmében rendőrért kiált. Csoda hát, ha a felsőbb érdekek szerint titkosan is, szolgálatilag is a gránátok logikája diktál?! Elvégre mi sem egyszerűbb, mint az érveket keményen az ellenfélhez vágva KARDOSkodni. Méry Gábor felvétele Tavaszra várva...
