Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 4. szám
4 1997. január 22. Háttér Jelcin gyengélkedése Az állam még betegebb Borisz Jelcin tüdőgyulladása kapcsán utólag ismét kiderült: állapota sokkal súlyosabb annál, amit a patikamérlegen adagolt szűkszavú közlemények nyilvánosságra hoznak. Oroszország mindinkább a Brezsnyev-Andro- pov-Csemyenko korszak ge- rontokráciájába süllyed, miközben a hatalmi elit már a Jelcin utáni korszakra készül és lázasan keresi a politikai túlélés receptjét. Jelcin influenzájáról, majd erős meghűléséről egy hét alatt kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladásról van szó. Szergej Mironov kezelőorvos egy-egy elejtett megjegyzéséből valósághűbb kórkép körvonalazódik: ez mindenesetre közelebb áll ahhoz, amit a tüdőgyógyászati tankönyvek fejezetben időskori pneumómiaként tárgyalnak. A teljes valóság alighanem csak később derül ki, akárcsak őszi szívműtéte után. Az elnököt operáló Akcsurin utólag bevallotta: sokáig kérdéses volt még az is, hogy Jelcin egyáltalán műthető-e. Az ellenzék után mindinkább a közvélemény is megkérdőjelezi Jelcin munkaképességét, aki tavalyi megválasztása óta alig néhány napot dolgozott, s ezért egyre kevésbé válogatott szavakkal sürgetik lemondását. A moszkvai sajtó kommentárjainak végkicsengése, hogy Oroszország még betegebb, mint Jelcin. Az égetően fontos döntések halasztódnak, csakúgy, mint a Újraválasztása óta alig néhány napot dolgozott FÁK-csúcs, amelyet már háromszor elnapoltak. A Kom- szomolszkaja Pravda nyíltan megkérdőjelezte Jelcin alkalmasságát. A lap felvetette: az ország érdemi vezetése jelentős szeüemi erőfeszítést és elemzést igénylő munka, amely nem merülhet ki az elnöki ukázok aláírásában. Kreml-szakértőktöbb receptet is lehetségesnek tartanak a Jelcinnel együtt az országot is legyengítő kórra. A legkevésbé valószínű, hogy az elnök, beismerve alkalmatlanságát, lemond. A másik lehetőség, hogy a felépülés reményében átmenetileg átadja a hatalmat Csemomirgyin kormányfőnek. Valószínűbb, hogy az elnök környezete az országot próbálja meggyőzni: mindezek ellenére is rendben mennek a dolgok. Ebben az esetben folytatódik a Brezsnyev-kor- szakból ismert hanyatlás, melynek jelei már mutatkoznak. A hatalmi elit máris igyekszik felkészülni a Jelcin utáni korszakra. Ennek jeleként a felsőház elnöke az államfői hatalmat megkurtító alkotmány- módosítást sürgetett. Egy esedeges előrehozott választás fő esélyese a nacionalista Alekszandr Lebegy, illetve a kommunista Gennagyij Zjuganov. Sokak szerint nem látszik biztosítottnak, hogy a Lebegynél tetten érhető dik- tátori hajlamot nem erősítené-e az elnököt szinte korlátlan hatalommal felruházó mostani alkotmány. Vannak más jelek is. Ajelenlegi elit tisztában van azzal, hogy a ma szóba jöhető vezetőket, Csemomirgyin kormányfőt, Luzskov moszkvai polgár- mestert aligha választanák meg elnöknek. A Kremlben lázasan keresik a nemzetegyesítő eszmét, ami lehetővé tenné a hatalmi váltással járó megrázkódtatások elkerülését. Oroszországban minden lehetséges. Jól példázta ezt, hogy Jelcin újraválasztásának egy éve éppoly kevés esélyt adtak, mint a mostani teljes felépülésnek. K.L. A Kreml már a Jelcin utáni időkre készül, ám kevés a valószínűsé ge, hogy lemond. Egy szkopjei lány életútja, aki Isten hívó szavára Indiába utazott Teréz anya, a világpolgár Teréz anya krédója: A pártfogásra váró emberek szeretetre szomjaznak. Archív-felvétel Aunikor 1979 decemberében Oslóban az indiai irgalmas nővérek szerzetesrend főnökasszonya, Teréz anya átvette a Nobel- békedíjat, az időközben felbomlott Jugoszláviából származó hölgy akkor már 50 éve Indiában élt. Ennek a szikár, aszkéta kinézetű kicsi apácának az irgalmas cselekedetei akkor már rég túlnőttek India határain, s ha valakire rámondhatták, hogy világpolgár, ő leginkább rászolgált erre. Kis dolgokat cselekedni - nagy szeretettel. A most 87 éves Teréz anya az utóbbi időben egymás után három szívműtéten esett át, és november közepe óta szűnni nem akaró hörghurut és malária kínozta. Úgy látszott, hogy szervezete nem reagál a klasszikus gyógyszerekre, míg végül, szinte az utolsó pillanatban, megtalálták a megfelelő antibiotikumot. Ekkor orvosainak újabb baja támadt vele: - Karácsonyra engedjetek haza - rendelkezett, mert megszokta, hogy az ő szava szent. Avüág 111 országában 156 rendházban, tehát nem zárdában, 4500 szerzetesnő dolgozik az ő rendelkezései szerint. Ki is valójában Teréz anya? Valódi nevén Agneza Gonxhe Bo- jaxhiu (ejtsd: Gondzse Boja- dzsajo). Jól szituált polgári család második gyermekeként 1910. augusztus 27-én született. Édesanyja háziasszony, édesapja gyógyszertári alkalmazott és egy építkezési vállalkozás társtulajdonosa volt. A család albán volt és katolikus. Házuk Szkopje szívében, a mai kereskedelmi központ helyén állt. Anyagiakban nem szenvedtek hiányt, a gyermekek nevelésükben mindent megkaptak. Gonxhe - így szólították szülei a lányukat, ami törökül kipattanó bimbót, virágszirmot jelent - zenét tanult és elvégezte a szerb gimnáziumot. (Századunk második évtizedében a mai Macedónia már a Szerb Királyság része volt.) A család még élő ismerősei szerint Gonxhe szép és öntudatos lány volt. Tagja volt a Jézus Szíve egyházi zenekarnak és énekkarnak, és édesanyjával rendszeresen részt vett a katolikus szeretetszolgálat munkájában. Jól beszélt albánul, vlahul, macedónul és szerbül, tudott törökül és gimnáziumi tanulmányai alatt szépen megtanult franciául. Tizennyolcadik évében nagy szerelmi csalódás érte, ráadásul hirtelen meghalt az édesapja is, és akkor Gonxhe jezsuita kapcsolatai révén Írországba, Dub- linba utazott, ahol felkészítették a misszionárius tevékenységre. Családja is elhagyta Szkopjét, édesanyja Tiranába, bátyja Zágrábba költözött. Gonxhe új élete Kalkuttában kezdődött, ahol 17 évig a Szent Szűzanya főiskolán történelmet és földrajzot tanított, de szabad idejének szinte minden percét a szegények és kitaszítottak gondozásával, felkarolásával és a megsegítésükért folyó gyűjtéssel töltötte. 1931-ben felszentelték, misszionárius apáca lett, és evilai Szent Terézt választotta védőszentjéül, felvette a Teréz anya szerzetesi nevet. Ekkortájt már rájött, hogy a szerzetesi életben nem annyira az ájtatos- ság, hanem inkább a szegények iránti irgalmasság vezérli, így a zárdái élettől eltérően a munkakörén kívüli idejét azzal töltötte, hogy az elhagyott épületeket, raktárakat kikönyörögte tulajdonosaiktól, és azokban iskoláSem faji, sem vallási, sem nemzeti választófal nem állhat közénk. kát, menhelyeket, szeretetháza- kat és a leprás betegeknek zárt telepeket létesített, és szinte minimális eszközökből tartotta fenn őket. Megkérdezték tőle, hogy mit adhat a szegényeknek egy áldozatkész apáca, aki maga is szegény, s ő így válaszolt: Nem cselekedhetünk nagy dolgokat. Csak kicsiket, de nagy szeretettel! Tizenhét évi fáradhatatlan munkája gyümölcseként 1948-ban XII. Pius pápa megadta számára az engedélyt, hogy megalapítsa a polgári élet felé nyitott szerzetesi rendet, az indiai irgalmas nővérek rendjét. Egyenruhájuk fehér, egy darabból álló kelme, szélén egy széles és két keskeny tengerkék csík fut végig. Jótékonyságáért, emberi megértő modoráért egyre-másra kapta a nagy pénzekkel járó kitüntetéseket, díjakat, amelyeket mind szervezete alapjaiba tett, így ki- teijeszthette hálózatát más kontinensekre is. Az 1979-ben kapott Nobel-békedíjat is, 190 000 dollárt, az alapítványba tette. 1985-ben felszólalt az ENSZ- ben, és beszédét így zárta: - Sem faji, sem vallási, sem nemzeti választófal nem állhat közénk, mert minket csak egy gondolat vezérel, az, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Teréz anyát tavalyelőtt az amerikai kongresszus Amerika díszpolgárává választotta. Indiába való távozása óta négyszer járt szülőhazájában. Legutóbb 1980-ban. A kérdésre, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát, azt válaszolta, hogy ő szkopjei lány, és Isten hívó szavára utazott Indiába. Látogatásakor itt is szeretetházat létesített, amely négy fiatal apácával most is működik. A rendház főfalán itt is a többihez hasonlóan egy felirat van: Szomjazom! - vagyis a pártfogást váró emberek szeretetre szomjaznak. Első balkáni látogatása alkalmával mindenáron szeretett volna eljutni Albániába, hogy meglátogassa édesanyját, de hiába volt Kennedy elnök, De Gaulle tábornok és Indira Gandhi intervenciója, katolikus apáca nem léphetett Enver Hodzsa földjére. Teréz anya úgy talált gyógyírt soha nem múló fájdalmára, hogy a rendszerváltás után négy szeretetházat nyitott Albániában. Macedóniában, Teréz anya szülőhazájában sehol egy emléktábla, utcanév, vagy emlékszoba nem jelzi, hogy ez az ország számon tartja egyetlen Nobel-díja- sát. Karácsonykor Teréz anyáért imádkoztak az egész világon, a hivatalos macedón vezetőség azonban említést sem tett róla. (Az újvidéki Magyar Szó nyomán) Egy hirtelen megöregedett 13 éves kislány megrázó feljegyzései a háborúról, a legyilkolt iskolatársakról A szarajevói Anna Frank talán nem tér vissza hazájába Világhírű vendége volt nemrég az ENSZ fél évszázados jubileumát ünneplő Gyermekalapja, az UNICEF ljubljanai gálaestjének. A szlovén fővárosban rendezett díszelőadáson megrázó élményt jelentett, hogy a közönség elé lépett Zlata Filipo- vics, az a kislány, akit sokan csak úgy ismernek: a szarajevói Anna Frank. Zlata naplója, amely a bosnyák főváros ostromának csaknem két esztendejét öleli fel, a világ számos nyelvén, így magyarul is megjelent. Egy hirtelen megöregedett 13 éves gyerek megrázó feljegyzései ezek meggyilkolt barátokról, ellenséges felnőttekről. Háborúról. Zlata Filipovics 1992 áprilisától 1993. december 23-ig lakóházuk pincéjében vészelte át a harcokat. Két nappal karácsony előtt a francia békefenntartók menekítették ki őt és társait Szarajevóból. Az ENSZ segélyszállító gépén, titokban hagyták el otthonukat.- A gyermekkorom 1992 áprilisáig tartott - mondta a gálaest színpadán. - Mint minden korombeli, én is vezettem naplót, hogy ha felnövök, emlékezzem arra, mi történt. Végül ez az írás segített abban, hogy elmeneküljek a pokolból. A 16 éves Zlata most Duóimban él. Két éve hagyta ott Párizst, és elfogadva Írország baráti meghívását, annak fővárosában telepedett le családjával. Másodikos középiskolás, angolul már anyanyelvi szinten beszél. Talán soha nem fog hazatérni...- Az idén nyáron jártam Szarajevóban, a nagy- szüleimet látogattam meg - mesélte. - Igaz, vége a háborúnak, de semmi más nem változott. Az emberek gyűlölködnek, a felszín alatt forrnak az indulatok, a város romokban van, s egyelőre nem kap pénzt újjáépítésre, hátha holnap újból kitörnek a harcok. Szarajevó olyan, mint régen volt. A boszniai Filipovicsék menekültek Írországban. Zlata már szerzett barátokat, de az igaziak otthon maradtak. Otthon? Jó ideje már ők sem Szarajevóban, hanem Ljubljanában adják föl Dublinba címzett leveleiket. A szarajevói Anna Frank pedig továbbra is járja a világot, hogy a háború borzalmaira figyelmeztessen. À naplóírás segített abban, hogy elmeneküljek a pokolból. Egy felvétel 1993-ból, a napló címlapjáról: Zlata és barátja egy ENSZ-katonával
