Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 4. szám
Politika 1997. január 22. 3 „Amíg a meglévő görcsöket nem oldjuk fel, elsiklunk fölöttük, addig nehéz előrelépni.” Pártsemleges fórumot! P.Vonyik Erzsébet ________ Vá rakozáson felüli volt az érdeklődés a január első hetében Csölösztőn megtartott szlovákiai magyar értelmiségi fórum iránt. A februárra ígért folytatás előtt a legvitatottabb téma: miként védhető ki, hogy az alakuló fórum pártbefolyásoktól mentes, valóban független értelmiségi műhelyként működhessen. Minderről MÉSZÁROS ANDRÁS egyetemi tanárt, a Komensky Egyetem Magyar Tanszékének leendő vezetőjét kérdeztük. Milyen a találkozó visszhangja azokban az értelmiségi körökben, amelyekben ön megfordult? Inkább magamban próbáltam végiggondolni az ott történteket. De hallottam olyan véleményeket, hogy a szlovákiai magyar értelmiségiek köre nem szűkíthető le azokra, akik az egyes pártokhoz kötődnek. Sorolhatnék neveket, írókat, néprajzosokat, akiket nem hívtak meg Csölösztőre, pedig mérvadó véleményük lehetett volna. Engem megragadott Öllős László előadása, aki „provokáló- an” szólt az egész szlovákiai magyar „közélet” túlpolitizáltságáról. Kezdve az alapítványoktól, a közösségek, egyesülések a pártok holdudvarába tartoznak és töb- bé-kevésbé kiszolgálják e pártokat. Amíg civil szerveződéseink nem válnak le a pártokról, addig nem tudunk értelmesen beszélgetni. Pár éve a Nap hasábjain a kisebbségi értelmiségi helyzetét csapdának minősítette. A csapda lényege az az erkölcsi nyomás, amely az értelmiségire nehezül, s ez a csölösztői fórumon is megnyilvánult. Politikusaink, vagy prófétaszerepben tetszelgő honfitársaink erkölcsi meggyőződésünkre apellálva mondják: neked viszont szolgálnod kell. A probléma már nagyon régi: az értelmiségi a kisebbség szolgálója legyen-e, vagy pedig a kritikus lelküsmerete. Az értelmiségi ott vált el más csoportoktól, amikor magára vállalta a valóság kemény, könyörtelen és racionális elemzését. Ez a küldetése. Meggyőződésem, az értelmiségi akkor „szolgál”, amikor nyíltan a kisebbségi politikus szemébe mondja, hogy valamelyik döntése félresikerült, s nem azzal, hogy nekik tetsző válaszokat adjon. Én ezt elutasítom, erre nem vagyok hajlandó. A politikusok is tisztázhatnák egymás között a koalíción belüli gondolkodás- és viselkedésbeli módozatokat, ami Duray- szindrómaként fogalmazódott meg, de lehet, más szindrómák is vannak. Míg ezeket a görcsöket nem oldjuk fel és elsiklunk fölöttük, addig nehéz lesz előrelépni. Ml a politikus szerepe egy független fórum előkészítésében? Nagyon nehéz elválasztani, hogy hol végződik a politikus és hol kezdődik az értelmiségi, s fordítva. De intézményes szinten az elválasztás elkerüheteden. A politi- ka elsősorban a mindennapi, itt és most érdekekhez kapcsolódik. Az ajó politikus, aki befolyással bír és aki változtatni tud a helyzeten. Az értelmiségit az erkölcsi törvény kell, hogy vezesse. Neki a feladata, hogy megismerje, megfogalmazza, nem pedig megváltoztassa a dolgokat. A csölösztői fórumon a legtöbb felszólaló összmagyar szellemi összefogást sürgetett. S éppen ez indokolná, hogy a politikusok és értelmiségiek közösen határozzák meg, mi is a teendő. Ez azonban az ön által mondottak fényében a gyakorlatban aligha megvalósítható. Megértem a politikusokat és azokat is, akik úgy fogalmaznak, hogy össze kell fogni és ki kell dolgozni egy jövőképet. De ennek több buktatója van. Elsősorban az, hogy az értelmiségi individualista. Áz értelmiségi eleve másfajta gondolkodásmódból indul ki. Nagybaj van akkor, ha a politikusok nem tudják, mit kell csinálni. Az értelmiséginek nem kötelessége, hogy ezt tudja. De elnézést a kifejezésért, megette a fene, ha értelmiségiek vannak a politikában, lásd 1989-et. Azok, akik komolyan vették a hivatásukat, otthagyták a politikát. Mert vagy önmagukat tették leheteüenné, vagy jószándékból olyan dolgokat csináltak, amelyek a politikába nem tartoznak. Miként tartja elképzelhetőnek a fórum működését? Nem tudom elképzelni intézményesített formában. Létezhetne úgy, mint szlovák vonalon a Fórum inteligencie, amely nem intézményesített, vannak szóvivői, és állásfoglalásokat ad ki. Ha politikusaink úgy képzelik, hogy szervezőtanácsot állítanak fel, amely kikéri az értelmiség véleményét arról, hogy mit kell csinálni, hát ez esetben bocsánatot kérek! Ha ezt így akarnák működtetni, akkor az értelmiségiek a politikusok helyett dolgoznának ki koncepciókat. Netán úgy képzelik el a politikusok - s most sarkítva fogalmazok- az intézményesített fórumot ingyen kihasználják arra, hogy értelmet adjanak a cselekvésüknek? Hogy az értelmiségiek helyettük végezzenek el bizonyos teendőket? Vagy megbízásokat adnak néhány értelmiséginek bizonyos koncepciók kidolgozására és azt honorálni fogják? Lehet, meg fognak kövezni, sőt, még a barátaim is elfordulnak tőlem a következőkért. A fórum megszervezéséért köszönet a két alapítványnak - mellesleg jómagam két évig voltam a Márai Alapítvány alelnö- ke - mert értelmes dolog volt. De nem hallgatom el, hogy e két alapítvány konkrét politikai párthoz kapcsolódik. Egyértelműen meg kell fogalmazni, hogy mit képviselnek a fórumon: az illető párt érdekeit, vagy egy független gondolkodásmódot? Milyen folytatásra számít? Valószínűleg kemény viták lesznek. Végre tisztázni kell, hogy milyen viszonyban van a szlovákiai magyar értelmiségi a szlovákiai magyar politikussal. Illetve: a szlovákiai magyar politizálás a szlovákiai magyar értelmiségi gondolkodásmóddal. Amíg ezt nem tisztázzuk, addig számomra a fórum helyzete nagyonis kétséges. Csölösztőn ugyanis voltak érthetetlen javaslatok is. Ki kell mondanom: olyasvalaki fogalmazta meg ezeket, akit nagyon értelmes politikusnak tartok. Két dokumentum elfogadását indítványozta: egyet a szlovákság felé, egyet pedig befelé, a magyarság felé. Ez a legveszélyesebb dolog, ami csak létezik. Ha ez a fórum nem fogja elkerülni ezt a gondolkodásmódot, akkor értelmiségi szempontból nem látom túl nagy értelmét. Világosan meg kell mondani, hogy ki mit akar elérni a fórummal. Értelmiségünknek szüksége van fórumra, ahol a hangját hallathatja. A politikusokat nem lehet kizárni, de megegyezésre kell jutni, miként működhet a fórum pártsemleges alapon. „Tisztázásra vár, hogy milyen viszonyban van a szlovákiai magyar értelmiségi a szlovákiai magyar politikussal.” Archív-felvétel Ghall főtitkár távozásra kényszerült Kofi Anan: Az USA sem lehet kivétel Archív-felvétel Anan mindenkitől besöpri a tagdíjat Nem lett Clintonék embere Január elsejétől új főtitkára van az ENSZ-nek Kofi Anan személyében. Általános volt a várakozás, hogy a ghanai származású diplomata a Fehér Ház szája íze szerint cselekszik. A korábban csaknem három évtizeden át a legkülönbözőbb alacsonyabb ENSZ-tisztségeket betöltött színes bőrű Anan főtitkárrá választását az Egyesült Államok erőltette. Méghozzá az eddigi főtitkár, Butrosz Ghali ellenében, akinek mandátuma tavaly december végén járt le, de mindvégig körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy újabb négy évre a világszervezet élén maradhasson. Az Egyesült Államok, pontosabban az időközben külügyminiszterré lett akkori amerikai ENSZ-nagykövet, Ma- deleine Albright kíméletlenül az egyiptomi származású Ghali tudomására hozta: jobb, ha nem pályázza meg újra ezt a posztot, mert a vüágszervezetben döntő szóval bíró Clinton-kormányzat újraválasztását megvétózza. Washington az eddigi főtitkár lecserélésének feltétlen szükségességét azzal indokolta, hogy Butrosz Ghali képtelen volt megreformálni és karcsúsítani az ENSZ-t, amit pedig Clintonék egyre erőteljesebben sürgettek. Az Egyesült Államok épp erre hivatkozva nem volt hajlandó befizetni az ENSZ kasszájába egymilli- árd dollárra rúgó tartozását, mondván, hogy nem fog egy túlburjánzott adminisztratív gépezetet éltetni. Kofi Anan alig lépett hivatalba, máris meglepő nyilatkozatot tett: mindenkitől igyekszik behajtani tartozásait, így az Egyesült Államok sem lehet kivétel. Jómaga szintén szükségét látja, hogy a hivatalnokok egy részétől megváljanak, de nem osztja azt a nézetet, hogy előbb kerüljön sor erre, s csak mintegy viszonzásként az ENSZ megkaphatja a tagdíjhátralékot az Egyesült Államoktól is. Anan azt szorgalmazza, hogy mindenki tegyen eleget befizetési kötelezettségének, s ez alól Washington sem lehet kivétel. A Fehér Házból viszont a napokban olyan hírek érkeztek, hogy Clintonék mégiscsak megpróbálják sakkban tartani az új ENSZ-főtitkárt. Tekintélyes lapok úgy értesültek, hogy a Fehér Háznak nem áll szándékában az egész tartozás egyszeri kiegyenlítése. Clinton állítólag kérni fogja ugyan a törvényhozástól az egy- milliárd dollár felszabadítását, ám fizetni csak részletekben szándékozik, s aszerint adagolja majd a pénzt, hogy Anan mennyire a Fehér Háznak tetsző dolgokat művel. Úgy hírlik, idén legfeljebb 100 millió vándorol az ENSZ kasszájába, a többi hátralék pedig fokozatosan annak függvényében, hogy a főtitkár milyen irányban viszi el a világ- szervezet reformját. Például hogy kitart-e elképzelése mellett és továbbra is afrikai vagy latinamerikai országok képviselőivel akarja kibővíteni az ENSZ csúcsszervét, az öttagú Biztonsági Tanácsot. Amerikai részről eddig Japán és Németország BT-tagsá- ga mellett kardoskodtak. Kérdés, hogy Anan képes lesz-e hosszú távon is ellenállni az amerikai zsarolásnak. Egyelőre váltig köti az ebet a karóhoz, hogy mind a 185 tagországnak haladéktalanul törlesztenie kell, ha tartozik. S mint mondja, az Egyesült Államok sem lehet kivétel. -pveKépes lesz-e hosszú távon ellenállni az amerikai zsarolásnak? Szűcs Béla Jövőre választások lesznek. Ez már az új év első hónapjának politikájára rányomja bélyegét. A legjelentősebb belpolitikai esemény az ellenzéki pártok által kezdeményezett aláírásgyűjtés egy népszavazás kiírásához, amelyben a köztársasági elnök közvetlen választásáról döntene az ország lakossága. A másik fejlemény a miniszterelnök által kezdeményezett pártközi eszmecsere a választási rendszerről. Enneklényege, hogy maradjon-e a régi arányos képviseleti rendszer, vagy vezessék be a többségit, amely minden választási körzetben csak a legtöbb szavazatot kapó képviselőjelöltet juttatná a parlamentbe. Számításba jöhet még esetleg a két módszer kombinációja is. Ezekbe a tárgyalásokba mi, egyszerű állampolgárok nem szólhatunk bele, viszont a népszavazást követelő aláírási mozgalomban minden felnőtt állampolgár részt vehet. Csak a vak nem látja, hogy Szlovákia társadalma nagyjából két táborra szakadt (ezt még kiegészíti a közömbösek jelentős serege). Egyikben vannak a kormánykoalíció hívei, a másikban pedig az ellenzékkel rokonszenvezők. A petíciós mozgalom azonban az ellenzéket is két táborra osztotta. Ma a legnagyobb talány Mi- gas baloldali pártja, amely ellenzi a népszavazást, és ezzel megosztja az ellenzéket. Csak találgatják, hogy mi lehet a baloldal távolmaradásának az oka. Jólértesült médiaverebek azonban azt csiripelik, Meciar és Migas már egyezséget kötött, hogy a választások után koalíciós kormányt alakítanak. Az elkövetkező hónapokban kiderül, mi igaz a logikusnak tűnő kombinációkból. Az ellenzék többi pártja igyekszik a kormánykoalícióval szemben egy olyan politikai csoportosulást összekovácsolni, amely a közvélemény-kutatások szerint méltó versenytársa lehetne. Ezt szolgálta a Kék Koalíció megalakulása, amely bonyolult napokat él át, a józan ész diktálta szükségszerűség remélhetőleg mégis felülkerekedik. * Ennek jó próbaköve lesz a közvetlen elnökválasztásért most folyó aláírásgyűjtés. Miért van erre szükség? Meg lehetne így akadályozni, hogy minden hatalom Meciar kezébe kerüljön, ha jövőre letelik Michal Kovác elnökségének ideje és a parlament a politikai erőviszonyok miatt képtelen javaslatot tenni az új elnök személyére. Ezért a miniszterelnök töltené be az elnöki funkciókat is, s így korlátlan hatalom összpontosulna a kezében. Ezt gátolhatná meg, ha az elnököt közvetlenül a polgárok választhatnák. Jól ismerjük, hogy a Meéiar-kormány milyen nemzetiségi politikát folytat, hogyan nyirbálja az itt élő magyarságjogait. Ezért örülök annak, hogy a Magyar Koalíció is csatlakozott az aláírásgyűjtési mozgalomhoz. Milyenek a kilátások? Egy referendumban legalább 980 ezer szavazatra lesz szükség az új elnök megválasztásához. Az aláírási mozgalmat kezdeményező pártok 1994-ben csak 935 ezer szavazatot gyűjtöttek össze, tehát legalább ötvenezerrel többre lesz szükség. Örülök annak, hogy a Magyar Koalíció csatlakozott az ellenzéki pártokhoz és felszólította híveit, hogy írják alá a petíciót. Én párton kívüli magyarként aláírom és remélem, ezt teszi sok tízezer hasonló társam is, s így hozzájárulunk a népszavazáshoz szükséges 350 ezer aláíráshoz. Ezzel Szlovákia demokratikus fejlődését szolgálom, teszek valamit a hatalom diktatórikus koncentrációja ellen és elősegítem kapcsolataink megszilárdulását a szlovák ellenzékkel. Talán sikerül kialakítani olyan közös platformot, amely a következő választásokon felülkerekedhet. Az aláírásgyűjtés is része a demokratizálási folyamatnak és ebből mi, magyarok is részt vállalunk. Ez több mint pártpolitika. Ha úgy tetszik: össznemzetiségi érdek. Persze, a hatalmon lévők mesterkedése nem szünetel, lehetséges, hogy különféle alkotmány- jogi indokokkal megpróbálják meghiúsítani a népszavazást, de maga az aláírásgyűjtés is felrázhatja az elfásult, kiábrándult tömegeket. Vonal alatt Miért írom alá a petíciót?
