Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-25 / 26. szám
iblicisztika 1997. június 25. 9 Ahány rezdülés, annyi önmegvalósítási szándék és folyamat. Különös megmozdulás ez, hiszen az itt fellépő művészek sem a Nagypolitika jéghideg és bestiális korszakaiban, sem a művészetüket kétségbevonó tudálékos kritikusoknak behódolva nem lettek a kommersz műfajok áldozatai. A magyarországi Kovács István performer és papírművész kifeszített ejtőernyőjével átrepítette a híd szellemét a túloldalra. A szelet, a szellemet, a lelkünket nem lehet betömi. Áramlik, ahová akar, arra, amerre akar, mindenkor... A magyarországi Szirtes János installációját még a határőrök is tátott szájjal figyelték. A zsákokkal fepakolt kerékpárok fejjel lefelé lógtak a hídról. Nagyapáink és nagyanyáink hajdanán így vitték át a portékát a piacra. Mennyivel könnyebb volt átkelni és hazajönni... s jt f ü r£y 1 7 1 Tóth Lehel felvételei A akcióművészet gyakran használt eszköze a tűz. Tűz lobbant az újvidéki Szombathy Bálint, a lengyel Wladyszlaw Kaz- mierczak, a német Angelika Thomas és az olasz Jacob de Chirico performanszában is. A felvételen a híd középső íve lángol, akár egy tűzcsík, hogy emlékezzünk Isten választott népének, Izrael fiainak a Vörös-tengeren való átkelésére. nacskát és krokodilust... fért már láttad máma? az hogy! Nem akartam őt igedni, de annyit verte két- farkával az ajtót, hogy az akadt. Hozott egy zacskó tjánosbogarat. ízetted neki? bői vajon? Itt hagyta hitel- .. De ha ez elfogy: élhe- : a sötétben, i és aztán, nem találjuk egymást a csillagok fényé) , jó, de mi lesz a kis Ábel- Káinkáról már szólni sem ek. nyleg, mi lesz ővelük? ijenek el pásztorkodni vagy íszni? íolyan kérdem anyjuk: :s már segítség? Ennyire elkéstünk volna?- Ó, hát nézd meg a hasam! Melyik orvos vállalkozik már ilyenkor művi abortuszra?- Hát... talán az Úr angyala... Tudod melyik! Az öldöklő angyal, aki kardélre hányta a Jézussal egykorú gyerekeket. Majd ő megritkítja ezt a nép- szaporulatot. Úgyhogy... te csak szüld meg őket nyugodtan! Azt én már előre tudom, hogy Ábelka rám fog hasonlítani, ilyen mamlasz lesz, mint én vagyok, állandóan kavicsokkal fogja hajigálni Káinkát, homokot fog szórni a szemébe, amíg csak az meg nem unja, és hozzá nem vág egy nagymarha kődarabot... Mert a Természet szereti a rendet.- Ide figyelj, Ádám, te nem vagy jó eszű, te mindig sokkal előbbre gondolsz, mint kellene. Az nem jut eszedbe, hogy Már előre tudom, hogy Abelka rám fog hasonlítani, ugyanolyan mamlasz lesz, mint én vagyok. kislányt még nem szültem? Megmondanád, hogy fogja benépesíteni a Földet ez a sok fiú?- Látod, ez még eszembe sem jutott. Még jó, hogy a te figyelmed mindenre kiterjed...! Akkor hát lássunk hozzá; csináljunk egy leánykát!- Honnan tudod, hogy ha mi most elkezdünk etyepetyézni, annak leányka lesz az eredménye?- Ez tényleg kockázatos dolog; azt hiszem, érdeklődnünk kellene valamelyik genetikusnál; mondd csak, te nem ismered Endrét? Tudod, azt a szépfiút, aki olyan gyakran szerepel a budapesti televízióban, s azt is tudja, hogyan kell növelni Amerika népességét, meg arra is vigyáz, nehogy Magyarország népessége túlontúl megnövekedjen.- Nem tudom elképzelni, hogy te most melyik jövendő évezredben téblábolsz, összekeversz tücsköt-bogarat, Jézust és a genetikusokat, még jó, hogy nem zagyválod össze Gábor exminiszter úrral Szentendrét...!- Éva, maradjunk annyiban, hogy unom már én ezt a Paradisumut...:- He! Nagyszerű. Unod, holott még csak itt élsz a legkezdetén. Mondd csak: adtál már enni a kacsacsőrű emlősöknek?- Sőt már a dinoszauruszok is kaptak zabálni. Egyébként marha sokat esznek, ami csak azért furcsa, mert olyan kicsi a fejük; nem azért van ez így, mert az agyvelejük össze van sűrítve? Dichter = költő. Tehát ezek tulajdonképpen: költők???- Apuci, istenemre, te olyan vagy, mint majd F. Zoltán lesz néhány évezred múlva: egy- egy szóból megírsz néhány antifasiszta nagytanulmányt.- Akkor is unom már ezt a bolond kertet. Jó, jó, megvan itt mindenünk. Neked is megvan a derék kígyód. Nekem is megvan a mindenna pi cigarettám. Itt van, itt áll előttünk a gyönyörűségesjövő. De mondd meg, drága Évám, hol van a múltunk? Hogy kerültünk mi ebbe az áldott Édenbe...? Ahol lassan ellep bennünket a fű...?
