Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-18 / 25. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1997. június 18. ♦ 30. évfolyam Melléklet Nyolcoldalas, színes reklámmagazin. Kitört a nyár- ■ lehet üvegezni! J Riport A megroggyant épületet már csak az imádság meg az ötszáz éves tám- Q pillérek tartják. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. jún. 21-től 27-ig P»l#l Minél rosszabb a műsor, annál fényesebb a reprezentálás, avagy miből telik hat Mercedesre az állami tévé igazgatójának? Geronimo’s Cadillac, Kubis’s Mercedes Előbb-utóbb mind a szemétdombra kerül... Prikler László Illusztrációs felvétele Kövesdi Károly __________ Ge ronimo egy híres fehérverő indián vezér volt, akit ugyan hiába keresnénk a lexikonban, mert a lexikont mindig fehérek írták. Természetesen fehér szellemben. Kubis, a szlovák tévé törzsfőnöke sem igen remélheti, hogy szócikk lesz valamelyik enciklopédiában. Nevét, viselt dolgait a Larousse helyett legfeljebb az egykori hazai X-akták tározóiból csemegézhetné ki valaki. Hogy mi köze van Kubisnak Geroni- móhoz? Az égvilágon semmi. Sőt Geronimónak, az indiánnak sincs köze Geronimóhoz, akiről a fülbemászó dal szólt úgy húsz évvel ezelőtt. Az utóbbi inkább bandavezér, vagy valamilyen New York-i kültelki nepperből felkapaszkodott kokaincsászár lehetett. Neve is a dugulásig dúdolható nóta miatt volt izgalmas, no meg a Cadillac okán, melyről a nótában szó esett. A Geronimo’s Cadillacet különösen a rozoga Skodákkal száguldozva volt felemelő hallgatni, már ha egy-két dallamnak sikerült átütnie a rosszul szigetelt csehszlovák motor ordításán. Ám - s ebben rejlik a meredek párhuzam lényege - míg Geronimo nem az állam pénzén szerezte Cadillacjét, s talán a Fehér Házban és a Kongresszusban sem csemegéztek rajta a szenátorok, addig Kubis úr a szlovák tévének vett hat darab Mercedest (melyekből egy az övé) bizony az adófizetők zsebéből ajándékozta magának és szűkebb csapatának. Mert a koncessziós díj, az állami támogatás és a reklámbevétel (minden mindennel összefügg) csalafinta módon egyenes arányban áll Mari néni zsebével. Akitől újabban elveszik a buszokat. Kubis urat nyilván nemigen háborítják fel a riasztó hírek, amelyek szerint a Rozsnyói vagy a Nagykürtösi járás falvaiba estelente már nem járnak buszok. Se Mercedesek, se Volvók, se Skodák. A legalacsonyabb nézettségű tévé központi igazgatója szerintem amiatt se kap epeömlést, hogy ezekből a kis falvakból vasárnap vagy gyalog megy Mari néni az orvoshoz - ha épp nincs kellemesebb szórakozása -, vagy fuvarost fogad. Merthogy vasárnap ilyen luxus nem dukál neki. Hogy az alacsony keresetűek hogyan járnak például műszakra dolgozni, az nemhogy Kubist, de a balos-nemzeti-munkás- párti (gyűjtőnéven: demokrata) kormányt se igen foglalkoztatja, hiszen meghosszabbított karjai, a kerületi állami hivatalok, áldásukat adták a népjólétnek eme, az ötvenes évekből ismert, infer- nójára. Hogy Kubisék kitől rendelték, hogyan törlesztik, mire használják a féltucat Mercedest, legyen az ő keresztjük, de az már csak szöget üt az ember fejében, hogy miért is akarják emelni a tévé- előfizetési díjat? Talán csak nem a nézettségi arány esésével egyenes arányban kell emelni? Miközben a polgárok többsége nem az ő „független” tévéjük előtt éli meg napi szellemi és nemi izgalmait? Ezek után még azt is megérhetjük, hogy a kormány egy szép napon bevezeti a kötelező egyházi adót, melyet beáramoltat a költségvetésbe, onnan pedig a kormánypárti sörgyárakba és malmokba pumpálja. Mert nemcsak malaszttal él az ember, s egyébként is, miért ne lenne még jobb azoknak, akiknek már semmi sem elég jó? Különben is, akik olyan remekül gazdálkodnak, hogy egy év alatt összegruntolnak 99 millió veszteséget, azok ugye nem járhat- nakTrabanton... Dehát a Bibliában is meg vagyon Írva: utolsókból lesznek az elsők. Szlovákiaiul: minél rovot- tabb a múltad, annál fényesebb karriert futhatsz be Meciar harmadik országlása alatt. Sovány vigasz: a Cadillacek, Mercedesek, de még a Trabantok is szemétdombra kerülnek egyszer. Miként a politikai kalandorok is. Valamiből csak meg kell fizetni a luxusautókat. Például a koncessziós díjainkból. Vezércikk Távol Romániától P. Vonyik Erzsébet Hazafias érzelmű, tisztességes, konfliktuskerülő jó ember ön? Ez esetben, hölgyem- uram, megvan az elméleti esélye arra, hogy Szlovákia következő elnöke legyen. Legalábbis a kormányfő ezeket a a fő szempontokat tartja mérvadóknak. Közben szemérmesen elhallgatja, hogy az általa döglődő lónak titulált Michal Kovác utódja csakis a saját DSZM-es holdudvarából kerülhet ki. Nem tudom, Meciar, mikor erről szónokolt a köz- szolgálati rádióban, tükörbe nézhetett-e előbb. De nem olyasfélébe, amely Hófehérke mostohájának is szüntelenül azt hajtogatta, hogy úrnőjénél nincs tökéletesebb teremtmény a világon. Mert ha lenne önkritikája, rá kellene jönnie arra, hogy jómaga, bármenynyire is feni a fogát a Grassal- kovich-palotára, egyik szempontnak sem tesz eleget. De Meciar sajátos kritériumai szerint nem jöhetne számításba egyetlen itteni legitim magyar politikus sem, leszámítva a kormányfőhöz bejáratos leke- nyerezett pár magyart. Pedig az országnak egyetlen jogszabálya sem tiltja, hogy magyar nemzetiségű szlovákiai polgár is induljon a legmagasabb állami tisztségért. Az már más lapra tartozik, hogy milyen esély- lyel. Itt még nem jött el az ideje annak, ami tavaly ősszel még Iliescu Romániájában is normális dolognak számított: senki nem botránkozott meg azon, hogy az RMDSZ saját jelöltet állított. Aztán a Frunda Györgyre szavazók voksai a második fordulóban annak az Emil Constantinescunak a pozícióját erősítették, akinek pár hónapos elnökösködése alatt Bukarest egészen közel került a NATO kapujához. Nálunk mindez addig nem megy, amíg a Duna menti Lukasenkó van hatalmon - ahogy az alkotmányt sutba dobó szlovák miniszterelnököt becézi az egyik orosz tévécsatorna. Arra sem lesz ebben az évezredben példa, hogy a szlovák rádió élő adásban közvetítse Göncz Árpád beszédét, mint nemrég Bukarestben. Olykor azért a pozsonyi várdombon is rugalmasak. Ha orosz vendége van a parlamentnek, mit sem számít a házszabály, az államnyelv használatát előíró törvény, rögvest oroszra váltanak a szlovák elvtársak. Ha ez így folytatódik, lassan jogszabály születik a kötelező oroszbarátságról. Míg mi, magyarok, arra számíthatunk, hogy Csáky Pált hamarosan Szlovákia elő számú közellenségének kiáltják ki, azért, mert nemzetközi emberjogi bírósághoz merészelt fordulni.Pedig legfőbb ideje, hogy az MKDM alelnöke ezt megtette, hiszen az alkotmánybíróság maga ösztönzött erre a lépésre. Az alkotmányos rend fő őre ugyanis épp a népszavazás előestéjén bizonyította, vannak ügyek, amelyekben napokon belül is tud dönteni, nincs szükség hetekre- hónapokra. Az államnyelvet védő törvény alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét firtató ellenzéki beadványt ellenben már több mint egy éve jegelik Milán Cicék, s nincs hír arról, hogy érdemben foglalkoznának vele. A húzás-halasztás oka egyszerű: ki kellene mondani, hogy igenis, kell a kisebbségi nyelvhasználatot lehetővé tevő törvény is, amit a külföldnek már rég beígért a kormány. Csakhogy itt, Szlovákiában, a választások közeledtével nincs politikai akarat ennek az elfogadására. S így lesz a félévihez hasonlóan a tanévvégén is hercehurca a kétnyelvű bizonyítványok körül, ami arra jó, hogy másra ne figyeljenek oda az emberek. Habár nem biztos, hogy ez a kormány, ez az oktatási minisztérium tartaná magát a kisebbségi nyelvtörvényhez, ha lenne, hiszen az alkotmányt is két lábbal rúgja fel. Itt már valóban semmire sincs garancia. Aki ezeken a közállapotokon meglepődik, az nem emlékszik valamire. Vladimír Meciar már tavaly világosan megmondta: mindenkit meghallgatunk, de a magunk feje után megyünk.