Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-11 / 24. szám

Sport 1997. június 11. Hogyan ízlik Román Pivarníknak az ausztriai profikenyér? Bécsi zöld-fehér mezben Raliverseny volt Kassán Európai szinten Alsómajori Tibor Dusán Uhrín, a cseh labdarúgó­válogatott szövetségi kapitánya 1996tavaszán az angliai Európa- bajnokságra kereste a legjobb já­tékosokat. A fülébe jutott, hogy a szomszédos Ausztriában, a bécsi Rapid színeiben is találhatna egy labdarúgót a keretébe. Román Pivamíkot, mert róla van szó, meg is hívta a Teplice elleni elő­készületi mérkőzésre, ahol a szlo­vákiai származású focista jó be­nyomást tett rá. Mégsem került ki a kontinensviadalra. Az alábbi­akban vele és ausztriai profi­életével ismerkedünk. Talán már feledésbe merült, hogy pályafutásod Kassán In­dult... Tízévesen kezdtem el focizni a VSS Kosice csapatában. Végigjár­tam az összes korosztályt, tizen­hat esztendősen már a felnőttek között játszottam. Kassán még három évet futballoztam, majd elvittek katonának. A prágai Duklába? Nem. A múlt rendszerben a bevo­nuló focistákTáborban gyülekez­tek, az egyes katonacsapatok csak azután osztották szét maguk között a játékosokat. Mivel én Kassán csak második osztályban rúgtam a bőrt, nem kellettem sem a besztercebányai, sem a prágai Duklának. így maradtam Táborban. Fél év múlva átvezé­nyeltek a CH Bratislavába, majd végül a Dukla Banská Bystrica színeiben kötöttem ki. Végül hogyan kerültél Prágába ? A leszerelés után ajánlották, hogy maradjak Besztercebá­nyán. Mivel csalogattak Prágába is, és ott lehetőségem nyílt, hogy elvégezzem a testnevelési fő­iskolát, hát a cseh fővárost válasz­tottam. De nem onnan Igazoltál külföld­re... Név: Román Pivamík Született: 1967. február 17- én, Kassán Testi adottságai: 180cm/74kg Családi állapota: nős Eddigi klubjai: VSS Kosice, VTJ Tábor, CH Bratislava, Bécsi zöld-fehér szerelésben Négy évig voltam a prágai Duklában, majd következett az Olomouc. Igaz, hogy a Spartából is kaptam ajánlatot, de én inkább a morva várost választottam. Ak­kor kerültem oda, amikor a csa­pat a legjobb éveit élte. Kilencvennégyben már Bécs kö­vetkezett... Olomoucba érkezésemkor úgy ír­tam alá a szerződésemet, hogy két év után elmehetek külföldre. Persze, kellett egy kis szerencse is ahhoz, hogy a Rapidhoz kerüljek. Abban az időben a bécsiek új csa­patot építettek, és pont egy Dukla Banská Bystrica, Dukla Praha, Sigma Olomouc, Ra­pid Wien Élvonalbeli szereplései: Csehországban 123 mérkő­zésen 3 gól, Ausztriában 59 találkozón 5 találat Archív-felvétel deffenzív középpályást kerestek. Két előkészületi mérkőzés után megállapodtunk. Netán a némettel sem álltái hadi­lábon? Amikor kikerültem Ausztriába, csak angolul tudtam. Egy kis ide­ig tartott, mire megtanultam né­metül. Feleségemmel hetente hat órán át ismerkedtem a nyelv­vel. Mivel a csapatban Ausztria összes részéből voltak játékosok, és mindenki a saját tájszólása sze­rint beszélt, így eleinte nehéz volt őket megérteni. Más egy Ausztriában profiskodó labdarúgó élete, mint otthon? Egészen más. Például Csehor­szágban bruttóban kaptuk a fize­tést, saját magamnak kellett adóznom, biztosítást fizetnem belőle, amivel sok elintéznivaló van. A Rapidnál nettó bért kere­sek, a többi a klub dolga. Mivel általában az előkelő helye­kért viaskodtok, nem nehezedik nagy nyomás a játékosokra? Nincs idegeskedés ? Egyáltalán nincs. Nyugott a lég­kör a csapat háza táján, nem va­gyunk semmiféle stressz alatt. Össze sem lehet hasonlítani a csehországi helyzettel. Milyen klub is valójában a Ra­pid? Gondolom, azt sokan tudják, hogy Ausztria legnépszerűbb csapatáról van szó, ahol minden profi módon működik. Mielőtt idejöttem volna, minden romok­ban hevert. Ekkor az együttes kö­rül egy üzleti csoport alakult és a főszponzor az ország legerősebb pénzintézete, a Bank Austria lett. Rögtön az első évben megnyer­tük az osztrák kupát, majd a kö­vetkező esztendő még jobban si­került: egészen a KEK-döntőbe kerültünk, ugyanakkor bajnokok is lettünk. Legutóbb pedig beju­tottunk a Bajnokok Ligájába, te­hát a szponzorokjó helyre fektet­ték be a pénzüket. Néhány műhelytitkot is elárul­hatnál, mondjuk a mérkőzésre való felkészülésről. Általában két órával a meccs előtt találkozunk a pályán. Nincsenek semmüyen edzőtáborok, minden­ki a saját családja körében fo­gyaszthatja el az aznapi ebédet. Mivel Ausztria kicsi ország, ezért az ellenfelekhez is a találkozó nap­ján utazunk. Kivétel Innsbruck, ahová két napra szoktunk menni. Ősszel, amikor a Bajnokok Ligájá­ban szerepeltünk, kicsit más mű­sor várt ránk: reggel találkoztunk, tíz órától egy rövid átmozgató edzés következett, majd az ebéd és a délutáni pihenés. Szlovákiában születtél, ma még­is cseh állampolgár vagy. Kilencvenháromban az Egyesült Államokban Univerziádét ren­deztek. Felkerestek a cseh válo­gatott szakvezetői, és megkér­dezték, hogy nem akarok-e a szí­neikben játszani. A szlovákok nem fordultak hozzám ilyen ké­réssel. Mivel abban az időben elég volt két évig élni Csehor­szágban és építkezni is Olo- moucban akartam, felvettem hát a cseh állampolgárságot. Az igazsághoz tartozik, hogy végül mégsem játszottam az Uni- verziádén, ahol a csehek az első helyen végeztek. Én valójában ma is csehszlovák állampolgár­nak érzem magam. Gazdag József EUROPEAN CHAMPIONSHIP - CHAMPIONSHIP OF THE SLOVAK REPUBLIK- CHAMPIONSHIP OF THE HUNGARIAN REPUBLIC - hirdették a feliratok angol nyelven is. Azaz a Kelet­szlovákiai Vasmű Rt. véd­nöksége alatt rendezett má­jusi XXIII. kassai közúti au­tóverseny nem csupán a ralisport szlovákiai és ma­gyarországi bajnoki soroza­tának volt a része, hanem az Eb-futamok egyik állomásá­nak is számított. Az utóbbi minőségében először szere­pelt a versenynaptárban, s a tapasztaltak alapján talán nem utoljára. Peter Szczeczina verseny- igazgató a háromnapos küz­delem előtt sajnálkozva je­lentette be, hogy a beneve­zett hetvenöt versenyzőpá­ros közül végül is csak öt­vennégy futott be, de szer­vezőtársai nevében megje­gyezte: bízik abban, hogy él­vezetes, színvonalas viadal várható. És a ralifőnök nem tévedett... Igaz, az időjárás egyáltalán nem kedvezett a verseny­zőknek meg a nézőknek sem, ám még érdekesebbé tette a ralit. Tudniillik a vi­zes, helyenként sáros úttes­ten lényegesen nehezebb volt a volán mögött ülők dolga, mint ha napsütéses, száraz időben folyt volna a viadal. Beigazolódott ez már az esti belvárosi előfu­tamban is. A Furcsa-Téhány és a belváros peremén lévő kétszintes, nagy útkereszte­ződésben lebonyolított rö­vid távú körverseny alapo­san próbára tette a Mazdák, Toyoták, Feliciák, Fordok, Audik és más típusú gépko­csik képességét, s egyúttal kezelőik ügyességét. Persze, az nem a versenyzőknek ró­ható fel, hogy a nézők néhol túl közel merészkedtek a versenypályához, s közülük egy fiatalembert az egyik autó szerencsére csak fellö­kött... A két fő versenynapon óriá­si küzdelmet vívott egymás­sal a több mint hatszáz kilo­méter hosszú pályán a foko­zatosan haminckét fősre apadt mezőny. Csak fokoz­ták az igazi versenyhangu­latot a Szalánci- hegyvonulat tekervényes, néhol szűk, néhol meredek útjai. Végeredményben a leggyorsabbnak a magyar- országi Ranga László és na­vigátora, Büki Ernő bizo­nyultak. Mögöttük, máso­diknak, a szintén esélyesek között emlegetett púchovi Chovanec-Kurus kettős ért célba, ám a végső kocsiel­lenőrzés után az ő eredmé­nyüket a zsűri érvénytelení­tette, mert a turbószerke­zetről hiányzott a verseny előtt felhelyezett plomba, így aztán a mögöttük vég­zett Szeleczky-Penderik pá­ros lett a második az ugyan­csak magyarországi Érdi-Varga duó előtt. A ket­tes szorzójú Európa-bajnoki futamról elégedetten távo­Ranga László, a győztes piló­ta... i 4* ... és navigátora, Büki László Archív-felvételek zó győztes, Ranga László már a következő évfolyam­ra gondolt. Jövőre is szíve­sen eljövök, mondta. A leg­jobb szlovákiai versenyző a debrődi Béres József lett. A korábbi kassai ralielső a magyarországi Csepela Ta­más oldalán végzett a hete­dik helyen. Sportolóktól hallottuk Golonka kontra Drágán Aki figyelemmel kísérte Szlo­vákia szereplését a finnorszá­gijégkorong vb-n, tudja, hogy állandó feszültség vibrált Jozef Golonka vezetőedző és a legjobb kapus, Jaromír Drágán között. A zárótalálkozót követően né­zeteltérésük a tetőfokára há­gott. A válogatott szakvezető­je így emlékszik a történtekre: ,A lettek elleni vesztes meccs után, amikor egyetlen, nem a játékosaim hibájából esett gól választott el bennünket a sportsikertől (a hetedik helye­zéstől - a szerkesztő megj.) és nem akármilyen anyagi elő­nyöktől, nem léphet fel jó kol­lektívánk egyetlen tagja az edzővel szemben azért, mert az első gól után lecserélte őt. A mérkőzésre való felkészülés során megegyeztünk, hogy ha Drágán bekapja az első gólt, ez megzavarhatja őt, ezért nem kockáztatunk, és rögtön a másik kapust küldjük a he­lyére. Ez egy megállapodás volt, me­lyet már az összecsapás előtt tisztáztunk, tehát semmilyen érzelmi alapja nem lehetett. A mérkőzés előtt megkérdez­tem Dragant, hogy vállalja-e a védést. Igennel válaszolt. Sze­rencsétlen gólt kapott, és a megegyezés szerint lecserél­tük. Az öltözőben nem szabad úgy viselkednie, ahogy tette, mikor gratulálni mentem a já­tékosoknak a világbajnoksá­gon nyújtott teljesítményük­höz. Megtagadta a kéznyúj­tást, és mindenféle szitkokat szórt rám, mondván, ő egyéni­ség. Ilyen nincs. Finnország­ban a csapat aratott sikert, nem egyetlen ember. És ezt Drágán úrnak is tudatosítania kell. Világosan megmondtam neki: amikor kezet nyújt neki az edző, és ő nem fogadja el, az a világon mindenütt a barátság végét jelenti. Mert a meccs után is folytató­dik az élet, további idény vár ránk. Mi senkit sem károsítot­tunk meg készakarva, csak a szlovák csapat sikere érdeké­ben cselekedtünk.” Villeneuve ellenzi... Jacques Villeneuve kanadai Forma-l-es pilóta ellenzi azt a szabálymódosítási szándé­kot, hogy a jövő évi világbaj­nokságon már csak bordázott felületű gumikkal lehet majd versenyezni, következéskép­pen lassúbbak lesznek a ko­csik: „Nem hiszem, hogy a ver­senyek lassítása lenne a leg­fontosabb. Az már többször is beigazoló­dott, hogy a friss változásokra a nagy istállók gyorsabban re­agálnak, mint a kicsik, így a csapatok közti különbség to­vább nőne. A lassúbb versenyekről pedig csak annyit mondok, ha mégis bevezetik az új szabályokat, Villeneuve nem a versenyek lassítását tartja a legfonto­sabbnak CTK-felvétel akkor fontolóra veszem, hogy visszatérek az IndyCar- bajnokságba.” A magyar Sumi Schumacher Ákos négyszeres magyar triatlonbajnok, az 1996-os év duatlonistája Ma­gyarországon. Megkérdezték tőle, zavarja-e a névrokonság Michael Schumacher Forma-l-es világbajnokkal. „Kicsit talán igen. Furcsa ér­zés, hogy ő is Schumacher, én is Schumacher vagyok, de azért ne keverjük össze a dol­gokat... Ő egy híresebb sport­ágban van a csúcson, én pe­dig egy kevésbé híresben, rá­adásul nem is olyan magassá­gokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom