Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-04 / 23. szám
Politika 1997. június 4. A kezdet kezdetén a közvetlen elnökválasztásról volt szó... Miért vette a külügyminiszter a kalapját? Miről is szólt a nóta? A konklúzió levonása keserves, de egyértelmű... Somogyi Tibor felvétele Megunta a bohóckodást 1996. december 16. - „Úgy tűnik, hogy 1998 márciusában a jelenlegi parlamenti rendszerben, a jelenlegi erőviszonyok közepette nem lesz új köztársasági elnök választva”, jelentette ki Meéiar a közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában. December 18. - Iván Simko, a Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke a parlament elé terjesztette a hét ellenzéki párt által megfogalmazott, a köztársasági elnök közvetlen választását célzó alkotmánytervezetet. A parlament ennek megvitatását elhalasztotta, mire az ellenzéki képviselők kijelentették, petíciót szerveznek. 1997. január eleje - Iván Simko, Ján Budaj, Miroslav Spejl, Duka Zólyomi Árpád, Peter Osusky, Gyurovszky László, Farkas Pál és Július Satinsky létrehozzák a petíciós bizottságot, s január 9-én megkezdik az aláírások gyűjtését. A petíció a köztársasági elnök közvetlen választását célozza, és mellékletében tartalmazza a népszavazással elfogadandó alkotmánytörvény szövegét. A kormány vezető képviselői ismételten kétségbe vonják a petíció alkotmányosságát. Január 14. - A kormány jóváhagyta a NATO-ba történő belépésről szóló nyilvános vita koncepcióját. A közszolgálati tévé és rádió kerüli a témát, és Meciar udvaroncai a NATO ellen uszítanak. Január 19. - Iván Simko, a petíciós bizottság szóvivője közlése szerint már több mint százezren írták alá a köztársasági elnök közvetlen választását célzó petíciót. Február 12. - Tibor Cabaj, a DSZM parlamenti frakciójának elnöke a parlament elé terjeszti a NATO-belépéssel kapcsolatos három kérdést. Ugyanakkor nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy ő maga akár csak az első kérdésre (Támogatja Szlovákia NATO-ba történő belépését?) is igennel felelne-e. A parlament február 14-én fogadja el a köz- társasági elnököt kötelező határozatot a népszavazás kiírásáról. Február 24. - ,A kormány végrehajtja, amit végre kell hajtania, de nem fog alkotmánysértőén eljárni, bármilyen papírt is kap a köztársasági elnök irodájától” -jelenti ki Meéiar, és ezt mindenki úgy értelmezi, hogy a hivatalnokok nem lesznek hajlandók közreműködni a petíció által támogatott népszavazás szervezésében. Március 4. - A petíciós bizottság átadta a köztársasági elnöknek az 521580 polgár által aláírt petíciós íveket. Március 13. - A köztársasági elnök kihirdeti a népszavazást 1997. május 23-24-re. Négy kérdést tüntetett fel. Április 22. - A kormány határozatban kötelezi a belügyminisztert, hogy a negyedik kérdést tartalmazó szavazólapot ne terjessze, és egyben jóváhagyja az alkotmánybíróságnak címzett beadványt is. Április 25. - Engem elsősorban a kormány határozata kötelez, jelenti ki Gustáv Krajci belügyminiszter, amikor tudomásra jut a Központi Népszavazási Bizottság (KNB) határozata, mely szerint a kormány április 22-i határozata törvénysértő. Ugyanakkor Meéiar az állásuk elvesztésével fenyegeti meg azokat a közigazgatási hivatalnokokat, akik a KNB határozatait követnék, mert „nincs miről társalogni”. Május 5. - A KNB határozata értelmében egy szavazólapon lesz feltüntetve a népszavazásra bocsájtott négy kérdés. Május 15. - Az alkotmánybíróság elutasítja a kormány beadványát. Május 19.-APerex Rt. kinyomtatja a négy kérdést tartalmazó 4,5 millió szavazólapot, és eljuttatja azokat az ország 79 járásába. Egyes járási hivatalok gátolják a szavazólapok terjesztését. Május 21. - Az alkotmánybíróság értelmező határozatában megállapítja: A Szlovák Köztársaságban a törvényhozói hatalom kétféle módon van szabályozva. Ez a hatalom nemcsak a parlamentet illeti meg, hanem közvetlenül az állampolgárokat is. Az alkotmány nem tartalmaz olyan tilalmat, amely szerint a népszavazás tárgya ne lehetne az alkotmány vagy annak egy része megváltoztatására vonatkozó kérdés. A határozat viszont azt is leszögezi, hogy a negyedik kérdés melléklete ellentmond a népszavazásról szóló törvénynek. Krajci belügyminiszter utasítást ad az új, immár csak három kérdést tartalmazó „szavazólapok” nyomtatására. Május 22. - A KNB tagjai cáfolják, hogy bármelyikük is lepecsételte volna az újabb szavazólap mintáját. Immár nyolc ellenzéki párt szólítja fel a polgárokat arra, hogy menjenek szavazni, de ne vegyék át a háromkérdéses nyomtatványokat. Május 23-24. - Tökéletes káoszról szólnak a hírek. Egyes községek nem adják át a három kérdést tartalmazó nyomtatványokat a szavazóköri bizottságoknak, másutt ki sem nyitják a szavazóhelyiségeket. Május 25. - A KNB elkészíti jelentését, amelyet a parlamentnek kellene átadnia, de a bizottság megbízott tagjaitól ezt a jelentést senki sem hajlandó átvenni, ezért nem hirdethetik ki a népszavazás eredményét. Meéiar sajtóértekezletet tart, amelyen bejelenti, hogy a népszavazás érvénytelen volt, mivel azon a jogosultak alig tíz százaléka vett részt. Május 26. - A KNB a jelentését átadja a parlament alelnö- kének. Megállapítása szerint a népszavazáson senki sem vehetett részt, mert a népszavazás meghiúsult a háromkérdéses nyomtatványok terjesztésével, illetve azzal, hogy a szavazólapok sehová sem jutottak el. Abi- zottság ragaszkodik ahhoz a megfogalmazáshoz, hogy a népszavazás nem érvénytelen, hanem meghiúsított. Lemond Hamzík szlovák külügyminiszter. P. Vonyik Erzsébet Meciar miniszterei sem egyformák. Főbelügyese máig nem érzi úgy, hogy neki kellene elvinnie a balhét a referendum kisiklatása miatt. Sőt magabiztosan vigyorog, hiszen a nagyfőnöke jó tett helyébe jót várj alapon nem váltja le őt. A külügyminiszter viszont tudta, mi a dolga, és vette a kalapját. Hirtelen elege lett abból, hogy ország-világ előtt bohóckodjon, és szajkózza: Szlovákia hajója a NA- TO-kikötőjében akar lehorgonyozni. Hamzíknak már a múlt csütörtökön meg kellett volna játszania a nagy alakoskodót, és Hans van den Broekot arról győzködnie, nem történt itt, kérem, semmilyen alkotmánysértés, fiatal államocs- ka vagyunk, népszavazni még tanulnunk kell... Ehhez már nem volt kedve a szlovák külügyek irányítójának. Lemondása erről szólt, nem másról. Vannak ugyan, akik hőst kreálnak belőle, az egekig magasztalják. Bátorság ugyan kellett a lemondáshoz egy ilyen szolgalelkű miniszteri társaságban. A többiekkel ellentétben Hamzíknak nem tudják befogni a száját azzal: bezzeg a privatizációs falat jólesett! Ugyanakkor nem feledhető, hogy Hamzík kilenc hónapig mást sem csinált, mint szolgamód védte és magyarázta Meciar külpolitikai cikcakkjait. Pedig tapasztalt diplomataként tudnia kellett, hogy nem dőlnek be neki tárgyalópartnerei. Hogy sosem figyelmeztette a főnökét? Hogy egyszer sem kifogásolta Slotáék durva NATO-ellenes kampányát? Akkor még azt hihette, szabályszerűen lezajlik a népszavazás, s neki legfeljebb újra csak az lesz a dolga, hogy elmagyarázza: Slota és Lupták ugyan nem kér a NATO-ból, de a kormányprogram mást mond. Elszámította magát, de legalább tudta, ilyen helyzetben mit kell tennie. Nem lesz tovább csicská- sa egy olyan ország kormányának, amely Európa problematikus országává vált. Távozott, még ha ezzel elúsztak is a reményei, hogy az ENSZ-köz- gyűlés idei elnöke legyen. Vagy pedig sejt valamit és taktikázik? Kivált a csapatból, hogy kormányváltás esetén az ellenzék ezt jó pontként könyvelje el? Tény, Hamzík sohasem süllyedt olyan mélyre, mint minisztertársai. Távol tartotta magát a DSZM szeánszaitól. Viszont kilenc hónap neki sem volt elég ahhoz, hogy tető alá hozzon egy Hom-Meciar találkozót, vagy belöltesse Bonnban a nagyköveti posztot. Külügyminiszterkedését átmenetnek szánhatta, azzal, hogy ősztől magas posztot kap az ENSZ-ben. Nemrég New Yorkban kilincselt, ám jó esélyeit az elszabotált referendum elrontotta. Elvégre az ENSZ-ben sem kedvelik a demokratikus elveket sutba dobó országok képviselőit. Nem akarok szürke eminenciás lenni TA SR-felvétel A külügyminiszter nem kifogásolta a durva ellenkampányt. Vonal alatt A szavazási káosz után Szűcs Béla ________________ Le éltem az életem javát, de eddig még nem vettem részt népszavazáson. Egyet ugyan már tartottak 1994-ben, amelyet a munkáspárti vezér kezdeményezett a privatizációban felhasznált pénzek kötelező igazolásáról, de arra el se mentem, és hozzám hasonlóan igen keveseket érdekelt az ügy, így a lakosságnak csupán a 20 százaléka voksolt. A minapi népszavazás azonban egészen másról kérte ki a véleményemet, és örültem, hogy egyszerű állampolgárként beleszólhatok olyan fontos kérdésekbe, mint Szlovákia NATO-csatlakozása és a köztársasági elnök közvetlen választása. Több jegyzetemben is biztattam olvasóinkat, hogy menjenek el szavazni, mert ezek olyan komoly ügyek, amelyekért érdemes vállalni a részvételt. Azzal ugyan számoltam, hogy a kormánykoalíció mesterkedéseivel igyekszik megtéveszteni az embereket, megzavarni a népszavazás lefolyását, de hogy ekkora káoszt és zűrzavart idéz elő, azt álmomban sem gondoltam volna. A népszavazás második napján, tíz óra körül, elindultam szavazni a közeli iskolába. Kicsit gyanús volt, hogy senkit sem láttam a bejáratnál, és az iskolában is alig lézengett néhány méltatlankodó polgártársam. Amikor bementem a szavazóhelyiségbe, megtudtam az okát. Ligetfaluban ugyanis nem voltak szavazólapok, hanem az ajtóra ki volt tűzve egy négykérdéses lap és mellette a polgármester magyarázata: mivel nem kapták meg a törvénytárban közölt négykérdéses szavazólapot, hanem csak a háromkérdéses hamisítványt, nem tudnak nekem szavazólapot adni. Lám, vannak még ebben a zűrzavaros világban is józan gondolkodású polgármesterek, akik ujjat mernek húzni a durva hatalommal! Igaz, hogy szinte azonnal bírósággal fenyegette meg őket a belügyminiszter. Ide jutottunk. A hatalom mindenre képes, mert azt hiszi, hogy az ország lakosságának döntő többsége még mindig hasra esik a meéiarizmus előtt. A zűrzavaros népszavazás egy sor olyan kérdést vet fel, amelyek megoldása még jobban megosztja a társadalmat. Az ellenzék feljelenti a kormányt és a belügyminisztert a köztársasági elnök által hivatalosan kitűzött népszavazás akadályoztatása miatt, a hatalom pedig megpróbál bosszút állni azokon a hivatalnokokon, akik nem fogadták el az utasításait. Lesz munkája a legfelsőbb bíróságnak és az alkotmánybíróságnak is. De mi lesz a nép- számlálás első pontjával, Szlovákia NATO-ba lépésével? Úgy tűnik, a kormánynak ez okozza a legkevesebb gondot, noha ő írta ki a népszavazást. Lehetséges, hogy épp ezt akarták, Meéiar kormányfő ezért nem szólította fel párthíveit, hogy szavazzanak a belépésre. A kudarcjó adu lehet a kezükben a harmadik út, a keleti orientáció keresésében. De ez csupán az érem egyik oldala. Nagy kérdés, hogy egy ilyen népszavazási cirkusz után a nyugati országok hogyan fogják értékelni Szlovákia demokratizálódását, milyen lehetőséget adnak egy későbbi integrációra? A köztársasági elnök közvetlen választásáról elszabotálták a döntést, pedig állítólag ettől nem zárkózik el a kormánykoalíció sem. Az ellenzék ősszel újabb népszavazást tervez, de előtte még megpróbálja a parlamentben megszerezni a szükséges többséget. Az ellenzék feltétlenül meg akarja akadályozni, hogy a köztársasági elnök távozása után minden hatalom Meéiar ölébe hulljon. Ez azonban még a jövő zenéje. Felvetődik a kérdés, hogy ennek a cirkusznak a választók számára mi a legnagyobb tanulsága? Szerintem az, hogy össze kell fogni az ország valamennyi demokratikus erejének, és olyan választási szövetséget kell létrehozni, amely felülkerekedik a hatalombitorlókon. Nem hiszek abban, hogy holmi „kerékasztallal” meg lehet reformálni a meéiarizmust.
