Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-04 / 23. szám
Szlovákiai magyar családi magazin Riport Kirobbanó sikerű bemutató a Rába partján. Pozsonyban is láthatjuk őket. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. jún. 7-től 13-ig Sport Michael Stich szeptemberben végleg búcsút int a teniszvilágnak. A gyermeknapokat újabban a kormányhivatalban tartják, amikor a dalárda elfúj egy-egy nótát Játékok - szlovák kormány módra Ők még nem tudják, ki az úr az erdőben... Méry Gábor felvétele Kövesdi Károly ____________ A legifjabbakon kívül talán mindannyian emlékszünk még arra a kínos (a korabeli viszonyok közepette némi savanyú vigyorra feljogosító) incidensre, amikor Husák elvtárs-bácsi külföldről hazaérkezett, s a reptéren felháborodott anyukák várták. Hajói emlékszem (hej, de szívesen felejti az ember a rosszat!), gyermekruhákat lobogtattak, gyermekcipőkkel integettek a munkásosztály felkent képviselőjének. Talán a csemetéiket is kiterelték repülőgép- és Gustáv- nézőbe. Sőt (dereng már, dereng!) szakadt, rongyos ruhákba bújtatták a törpöket, hadd lássa a nemzet atyja, mi a véleményük a ruhaáremelésről, ameíy (csak úgy mellesleg) gyermeknapra esett. Es rosszul. Őfelségének, a népnek. De hát mit lehetett tenni? A munkásosztálynak, a földművesnek és a dolgozó intelligenciának az volt a dolga, hogy dolgozzék, s ne üsse az orrát abba, amibe elvtársi orrok inklinálták maguknak a beleverés jogát. Egyedül a mutterok társadalmi rétege engedhette meg magának a luxust, hogy elvtárs-bácsi- nak megmutassa. Azóta sok mindent meg lehet mutatni, a beleverés joga és repertoárja is kibővült némileg, ám a helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz a régihez. Az elvtárs nem vész el, csak átalakul. Ma Meciarnak, Krajcinak, Tóth- nénak, Gasparovicnak hívják azokat, akiket azelőtt Húsúknak, Salgovicnak, Litvajnénak, Bil’aknak, egyebeknek. Az orwelli névsor persze tetszés szerint bővíthető és nyújtható, mint ama pártállamilag megdrágított gyermeki gumibugyik, amelyek úgy kiborították a szüle elvtárs-hölgyeket. Ám a nátura, az maradt. Különben jön a vadász bácsi, és köveket varr a hasukba... Gyermeknap talán most is volt, ha ugyan volt. (Bár a gyermeknapot újabban a kormányhivatalban tartják minden ülés előtt, amikor eldanásznak egy-egy dalocskát. Amiről az erdőben elbóklászott csemete jut az ember eszébe - különösen, ha a kényszeredett, mondhatni elcsem- pült vigyorukat látja -, aki félelmében dalolgat, hogy ne gondoljon a farkasra.) Egyszóval gyermeknap. Ami kissé hamar kezdődött, s jó sokáig fog tartani. Egészen addig, míg körülöttünk fel nem nő a többi ország, s a fenekünkre nem paskol, mondván: Ej, ej, Szlovákia, mikor nő már be a fejed lágya? Mert ugyebár most is megengedhető egy-két kínos vi- gyor, röhincsélhetnénk azon, hogy milyen remekül elbaltázta ez a társaság a renoméját, ha nem lenne szó egyszersmind az ország és valamennyiünk jövőjéről is. Mert ha az ember egy kicsit gondolkodni kezd, s elképzeli, milyen viszonyok lehetnek nálunk egy-két éven belül... Hogy eljöhet biz az az idő, amikor még a dupla fedőrétegű, át nem eresztő helyett is előkerülhetnek a klasszikus pelenkák, hogy a GSM-csodaher- kentyűkért sorba álló tömeget ne is riogassuk: fogtok ti még krumpliért, kenyérért is sorakozni! Mondom, lehet vihorászni, mesélni, bohóckodni, körbegajdol- ni az európai megfigyelőket, új külügyminisztereket küldözni nyugatra, rajtunk most már egy új párthatározat sem segítene, amely visszacsinálná az egész gyermeteg bulit. A bújócskának vége, a farkas énekel. Aki ismét megmutatta, hogy ő az úr ebben a kis Kerekerdőben, s akinek még vannak illúziói, az nem ismeri a mesék lélektanát, vagy nem tudja, mire képes a hatalom. A modern mesékben a rossz győz, a bűnözőnek szurkolunk, s együtt vágjuk ki a védőbeszédet a gonosz bíróság előtt. A szlovákiai gyermeknap környéki mesejáték világosan jelzi: Meciar bácsiék azt csinálnak velünk, ami épp jólesik nekik. Ha úgy akarják, megváltoztatják a választási törvényt, ha jobb lábbal kelnek, eltörlik a választási törvényt, ha ballal, az alkotmányt, ha mindkettővel, kive- zénylik a hadsereget. Miért is ne? Ezt a cécót már csak előre menekülve lehet fokozni, és főleg megúszni, különben jön a vadász bácsi, és köveket varr a hasukba. És ők ezt nagyon nem szeretnék. Vezércikk Ha igaz, hogy... Miklósi Péter _____________ Ha igaz, hogy Gustáv Krajci - aki ma a szlovák kormány belügyminisztere - még 1978- ban, általános iskolai tanítóként ököllel összezúzta felettese, az iskolaigazgató állkapcsát és egyben agyrázkódást is okozott az illetőnek, s ezért akkoriban jogerősen elítéltetett; ha igaz, hogy a mai miniszter 1996júniusában - akkor a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, azaz a HZDS titkáraként - megvádolta a külföldi alapítványokat, hogy a Szlovákiába juttatott anyagi támogatásokkal a szlovák kormány megbuktatásának szándékát és a más irányú zavarkeltést pénzelik; ha igaz, hogy Krajci úr ezzel gyidőben azzal rágalmazta a hazai újságírók zömét, hogy csillagászati összegeket keresve a kormánykoalíció lejáratására törekszenek, a diákság ellen pedig oly módon áskálódott, hogy azok a külföldről ígért ösztöndíjak fejében manipulálni hagyják magukat; ha igaz, hogy a belügyminiszteri kinevezését azzal indokolta a nyilvánosság előtt, hogy kijelentette: a DSZM titkáraként lényegében valamennyi szaktárcába bepillantást nyert; ha igaz, hogy belügyminiszteri ténykedésének egyik első „eredménye” az ominózus Hudek-Lexa telefonbotrány, a Remiás-ügy és az ifj. Michal Kovác elhurcolása körüli skandalum eltussolása volt; ha igaz, hogy épp e három bűnügy felgöngyölítésében sikerrel nyomozó rendőrtiszteket ellehetetlenítette, a történteket ad acta helyező nyomozókat viszont sorra megjutalmazta; ha igaz, hogy 1997. március 10-én a színészek és a kulturális miniszter konfliktusa ürügyén válságstábot létesített, majd brutális rendőrakciót indíttatott a kulturális minisztériumban békésen tüntető művészek, az eseményről tudósító újságírók és a helyszínen tartózkodó, mentelmi joggal bíró parlamenti képviselők ellen; ha igaz, hogy az államfőt durva törvényszegéssel gyanúsította, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsából kiebru- dalt Frantisek Gaulieder házának bejáratánál történt robbantásról pedig azt állította, hogy az szándékos „öndurran- tás” lehetett; ha igaz, hogy a Központi Nép- szavazási Bizottság alelnöke- ként rendre megtagadta a ko- misszió határozatainak teljesítését; ha igaz, hogy a törvényesen meghirdetett és már kinyomtatott négykérdéses szavazólapok helyett - önkényesen - csak három kérdésre szűkített hamisítványokat készíttetett, s ezzel egyidőben a szavazókörzetekből visszaszállíttatta a kerületi hivatalokra a törvényes szavazólapokat és azokat lakat alá záratta; ha igaz, hogy Gustav Krajci a törvényesség sorozatos felrúgásával meghiúsította az 1997. május 23-24-re kiírt népszavazást, amelynek rezsi- költségei meghaladták a 150 millió koronát; ha igaz, hogy a referendum büntetőjogilag bizonyítható meghiúsításával nemcsak nemzetközi felháborodást okozott, hanem Szlovákia mielőbbi euroatlanti csatlakozásának lehetőségét is végleg kútba ejtette, akkor érthetetlen, hogy miként lehet egy ilyen alak mindmáig a hivatalában, és vajon mit kellett volna Szlovákiában a bel- ügyek vezetőjének elkövetnie ahhoz, hogy a kormányfő rögvest felvesse minisztere személyes felelősségének a kérdését? Persze, ha igaz, hogy épp a miniszter- elnök tudtával cselekedett, akkor mit kell még elkövetniük a jövőben, hogy az ellenzék bárminő teketóriázás nélkül, AZONNAL bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen ellenük?!
