Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-04 / 23. szám
1997. június 4. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A döglődő lovak Fekete Marian ___________ Sz lovákiában ez már csak így járja, röhögtem el magam, amikor megtudtam, hogy két cseh újságíró konfliktusba került Milán Meciarral, kormányfőnk édestestvérével. Kintről próbálták meg fényképezni a szavazóhelyiséget. Mömö elvette a villanójukat, kihívta a rendőröket, a cseh újságírók hat órát töltöttek a rendőrőrsön, nem hívhatták fel a cseh nagykövetséget, elvették az inkriminált filmkockát stb. Szlovákiában ez már csak így járja, röhögtem, hiszen magam is tapasztalhattam mindezt 1988-ban, Érsekújváron:, az Új Szó újságírójaként egy sokkal jelentéktelenebb ügyben. Én csak egy korrupciógyanús kilakoltatást akartam megnézni. Megálltam a kiürítendő családi háztól úgy 30 méterre, a jegyzetfüzetet helyettesítő diktafonba lediktáltam a napi dátumot, a helyszínt és máris a nyakamon volt két pártállami zsaru meg a bíró. A diktafont és a kazettát lefoglalták, bevittek a járási bíróságra, hat óra hosszat fogva tartottak, jegyzőkönyvet vettek fel, és amikor a kazetta letörlése után végre elengedtek, még odaszólt a bíró, hogy mire visszaérek Pozsonyba, a kommunista párt központi bizottságának titkársága (lapunk akkori gazdája) már értesítve lesz újvári botrányomról. Hazafelé volt időm gondolkodni. Eszembe jutott Gály Iván sokat tapasztalt újságírónak néhány héttel korábbi figyelmeztetése a döglődő lovak (rendszerek) utolsó, de igencsak erőteljes rúgásairól. Éppen ezért címeztem panaszomat az igazságügyi miniszterhez. Milán Cic javára kell mondani, a pártállami Új Szó szerkesztőjével nem kivételezett. A panaszt átadta az illetékes hivatalnoknak, akitől hamarosan megkaptam az udvarias választ; örüljek, hogy nem állítanak bíróság elé, nem emelnek vádat, mert puszta jelenlétemmel akadályoztam a kilakoltatás végrehajtását. Örülhetnek a cseh újságírók is. Otthon. Vendégkommentár után csak a Slovenské mamicky dalolását vehetjük. A dalárda éneke azonban tragikusan hangzik: a fedélzeten szórakozik, miközben süllyed a hajó. A kormány már hónapok óta „mindent megtesz” a felvételünkért, ám közben úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban: ahány lépés, annyi katasztrófa. A kormány mindenre képes, csak arra nem, amit a nemzet többsége és a fejlett világ elvár tőle. Maximális erőkifejtést végez, az eredmény pedig fordított: a NATO és az EU nem közeledik, de távolodik tőlünk. S a kormány, ahelyett, hogy beismerné kormányzási tehetetlenségét, táncol a fedélzeten, és kijelenti, nem követett el hibát. A rossz irányért az elnök a felelős meg az ellenzék, az elpackázott népszavazásért pedig még azok is, akik a polgár nevében kérdeznek. Azaz, az újságírók. A Prácában megjelent kommentár, rövidítve Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16^án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Vigalom a fedélzeten ZUZANA KOLLÁROVÁ _______ Mikor e lolvastam a hírügynökségijelentést, hogy a kormány a népszavazási fiaskó után zavartalanul folytatja a munkáját, s közben még énekel is, azt hittem, rosszul látok. Idézem: „A kormány a mai tanácskozását a Slovenské mamicky népdal eldalolásával tette szórakoztatóbbá. Ezután az ülés teljes komolysággal folytatódott. A kormány elnöke elemezte a helyzetet, és konstatálta, a kormány nem követett el sem politikai, sem jogi hibát.” Állítólag az ellenzék és az elnök élezte ki annyira a helyzetet, hogy Szlovákiát valószínűleg nem veszik fel az első körben a NATO-ba. A kormány azonban mindent megtesz azért, hogy jövőre Szlovákiát felvegyék az EU-ba. „Teljesen komolyan” ezek A népszavazásnak vége - felejtse el... Folytatódik a menetelés? A közelmúltban tartott népszavazási fiaskó, illetve a referendumnak a kormány általi meghiúsítása rendkívül bonyolult helyzetet teremtett Szlovákiában s egyben az országnak a külföldi megítélésében. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Meciar miniszterelnöknek és csapatának nincsenek skrupulusai, ami az alkotmányos jogokat, a törvények betartását illeti. Hatalmuk megőrzéséért bármire képesek. A kérdés már csak az, meddig folytatják erőltetett menetelésüket, meddig ér a gátlástalanságuk, amellyel a pozícióikat védik. Várható-e, hogy okulnak a történtekből, vagy tovább folytatják a demokrácia leépítését Szlovákiában? Az alábbiakban erről kértünk három véleményt. (Ankétunknak különös aktualitást ad az a figyelmeztető levél, melyet lapzártakor kapott az Új Szó főszerkesztője, s amely a belügyminisztériumból érkezett.) Tehát: várható- e, hogy tovább folytatódnak a törvénytelenségek? q Megjön az eszük Q Tovább folytatják Ugye mondtam, anyjukom, hogy ne dobjuk el az azbukát, még szükségünk lehet rá! Rajz: MS-Rencín Huszár László Csemadok-titkár, Dunaszerda- hely: A Meggyőződésem, hogy ^ igen. Ez nem az út kezdete, hanem a közepe, amelyen a kormányzó garnitúra végig akar menni. Elegendő, ha csak a magyar példát látjuk: május 25-ig ígérték, hogy válaszolnak a szülők beadványaira. Mint petíciós bizottsági tag, várom a választ, melyet a mai napig nem kaptam meg. Ez a hatalom azt csinálja, ami jólesik neki, legalábbis addig, amíg a nép ezt megengedi neki. Ennek a hatalomnak (én diktatúrának nevezem) a módszerei kísértetiesen ismerősek. Hogyan minősíthetjük például a kormányüléseket, amikor feláll a társaság és elénekli a főnök kedvenc dalát? Emlékszünk rá, hol zajlottak ilyen események a huszadik században? Aki látta a Mephisto című filmet, kísérteties hasonlóságok juthatnak az eszébe. Tóth Károly, az MPP főtitkára: A Az elmúlt hónapokban két ^ rendkívül komoly nyílt színi, az alkotmánnyal ellenkező lépésre került sor. Az első az egyik parlamenti képviselő (Gaulieder) megfosztása volt a mandátumától, a másik a szavazólapok meghamisítása volt. Mindkét esetben ugyanarról volt szó: a jogállamiság és az alkotmányosság totális felrúgásáról. Az első látszólag csak a parlamenti képviselőket érintette, a másik Szlovákia egész lakosságát. Ezek után ez a kormány bármire képes, és ha sikerül szlovákiai népszerűsége folytán ezeket a lépéseit a lakosság nagy hányadával elfogadtatnia úgy, hogy minél inkább összekuszálja a dolgokat, akkor meg is fogja lépni ezeket. Ezek a lépések várhatóan a választási törvény módosítása és a választások megmanipulálása lesznek. Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője: A Nincsenek illúzióim. Ahogy Pelikán elvtárs, Bacsó Péter elhíresült főhőse nálunk mondaná: a belpolitikai helyzet fokozódik Szlovákiában. A törvénytelenségek egyre tragikusabb törvénytelenségeket gerjesztenek, minden letűnt, vagy még ma is tomboló diktatúra könyörtelen logikája szerint. A kormányfő betegesen ragaszkodik hatalmához és egyeduralmához, az őt körülvevő szolgalelkek semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy megóvják a tisztességtelenül szerzett milliárdjaikat, közéleti pozícióikat, eltussolják bűntetteiket. Mindezzel együtt a legkülönbözőbb fondorlatokkal igyekeznek megőrizni a törvényesség látszatát. Ellenzéki képviselőkkel beszéltem, akik elmondták, hogy több tízmilliót ajánlottak fel nekik, ha máshogy szavaznak, ha másként politizálnak. Megzsarolt állami hivatalnokok mesélték suttogva, hogy főnökük belépési nyilatkozatot és felmondó iratot lobogtatott előttük. Vagy belép a kormánypártba, vagy kirúgják. A szaporodó megfélemlítés bennünket is elért: éppen ma kaptam figyelmeztetést Peter Onderától, a belügyminisztérium szóvivőjétől: főszerkesztőként vagy jobban szelektálok, tehát megcenzúrázom azokat, akik a meghiúsult népszavazás kapcsán Krajci és Meciar urak büntetőjogi felelősségét firtatják, vagy levonják a jogi következtetéseket. Napról napra komo- rabb a szlovákiai kép, tragikusabb a kórkép. Illúzióm nincs, hitem viszont töretlen. Hiába hiszik a diktátorok: hatalmuk nem végtelen, nem is időtlen. Ezzel az igazsággal jövőre ez a rezsim is szembesül. Olvasói levél A demokrácia és a közterhek A Vasárnap 20. számában megjelent „Az Úr színe előtt is” című írásra szeretnék „Egy felháborodott olvasónak” válaszolni. Úgy gondolom, hogy az adományozást nem kell kötelezővé tenni, ezt mindenki lelkiismeret szerint döntse el. Igaz, volt egy nyilvános gyűlés, ahol a község vezetősége az egyháztagokkal úgy határozott, hogy aki csak teheti, 1000 koronával járuljon hozzá az építkezéshez. Azt azonban elutasítom, amit Ön is állít és „szégyenlistának” nevez, ha van lexikonja, ajánlom, tanulmányozza, mit jelent az a bizonyos szégyentábla, itt szégyenlista. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a demokráciában is vannak kötelezettségek, ahol közösség él, ott van közteherviselés is. Hogy mi az? Egy pár példa: amikor a szövetkezet alakult, kötelező volt minden hónapra 1200-1700 koronás kulcs megfizetése, úgyszintén, amikor a villanyt és a vezetékes ivóvizet bevezették, minden családra kiróttak egy bizonyos összeget. Hát ez az a közteherviselés, ami Önre is érvényes. Ne bántsuk azokat, akik önzetlenül, de annál lelki- ismeretesebben tenni akarnak azért, hogy szebb legyen a községünk. Ha bírálatot akar tenni, nézzen szét a község területén, ha mer. Hogy mi történik azokkal, akik a létminimum alatt élnek? Hát ilyen nemigen van, arról az állam gondoskodik, de Ön is meggyőződhet, ha szombatonként végigmegy a falun, hogy hány helyen van disznóvágás, nem hiszem, hogy ezek annyira a létminimum alatt lennének. Akinek pedig más a világnézete? Erre csak azt tudom mondani, hogy ez nem egészen vallási téma, de ha Ön nem akar csatlakozni, hát ne tegye, de ez nem mentesít. Hogy az Úr színe elébe kerülve is lesz-e az a bizonyos választófal? Lesz. Más értelemben! Lesznek jók és rosszak, lesznek irigyek, kapzsik, akik nem képesek megérteni azt a bölcs mondást, hogy ha jót nem csinálsz, rosszat ne csinálj, hogy az Isten nem siet, de nem is késik. Egy nyugodt, állandó olvasó A messziről jött „úriember” Ipolyhídvég polgármestereként kötelességemnek tartom, hogy a Vasárnap 16. számában megjelent Juhász Irén,.Altesti profit” című levelére néhány sorban válaszoljak. Ipolyhídvég valóban kis község. Mint minden falut, emberek lakják, ilyenek is, olyanok is, szegények, gazdagok is. A levél írójának sikerült a közelmúltban találkoznia Ipolyhídvég „gazdag német urával”, aki megálmodott kaszinójába rogyásig megtelt bőröndjeiben szállítja a „nyugati kultúrát”. Vonaton utaztak, s gondolom, jól szórakoztak. A messziről jött „úriember” azt mond, amit akar. Az olvasók kedvéért közlöm, hogy Ipolyhídvégen még egy év elteltével sem alkalmaznak „csinos fiatal lányokat szex céljára”. Ez a bizonyos német úr jelenleg is ingázik Németország és Ipolyhídvég között, ahelyett, hogy az építkezési engedélyt intézné. Mitől gazdag ez a német úr? Hát a Németországban kapott nyugdíját és az ittenit is nálunk költi el az ő gondolatvilágához oly közeli célokra. Ha már ez is gazdagság, lehet irigyelni. A továbbiakban kívánok Juhász Irénnek élményekben gazdag találkozókat vonaton ingázó milliomosokkal. Elég sokan vannak, tessék vigyázni! Mezei László Ipolyhídvég
