Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 3. szám
Politika 1997. január 15. „A magyarok elvárásai is teljesülnek és a románok nemzeti büszkesége sem szenved csorbát” A megegyezés jegyében Bárdos Gyula és Tóth Károly a csölösztői fórumon Somogyl-felv. Születőben a magyar értelmiségi fórum Intézményesítésre ítélve EMIL CONSTANTINESCU, az új román államfő hosszabb interjút adott a Magyar Nemzetnek, melynek bennünket leginkább érdeklő, legfontosabb megállapításait ismertetjük. Milyen biztosítékokat lát arra, hogy a jelenlegi bizakodást ne kövesse kiábrándulás, és a történelmi kiegyezés német-francia mintára megvalósulhasson? A német-francia megbékélés a demokrácia és a modem piacgazdaság felé vezető közös úton történt meg. Csakis a demokrácia és a jólét képesek megalapozott garanciákat nyújtani a komoly együttműködésre. A szegénység, a nyomor társadalmi feszültséget gerjeszt. S mindig találni olyan politikai erőket, amelyek elferdítik a reális gondokat az etnikai és vallási konfliktusok irányába, mind belpolitikai téren, mind az országok között. Ez az a lecke, amelyet ez a két diktatúrát (fasisztát és kommunistát) megélt évszázad ránk hagyott. A veszélyt most nemzeti kommunizmusnak hívják. Másfelől: két nép és ország viszonya nem korlátozódhat gazdasági kérdésekre. Ezért amikor 1994-ben Budapesten jártam, a Románia és Magyarország közötti megbékélés kulturális modelljéről beszéltem. Olyan modellről, amely nem zárja ki a múltról szóló igazságot sem, még akkor sem, ha ez gyakorta tragikus is volt. De amelynek a jelen építésére kell összpontosítania, és a közös jövő kitalálására.... Ennek kell ugyanis jelentenie a jövő Európájának az alapját. Látható volt, hogy a két ország lakosainak nagy többsége támogatta a megállapodást (a magyar-román alapszerződést - a szerk. megj.). Befolyásolhatja a magyar-román viszonyt a NATO-döntés a bővítésről, illetve az a lehetőség, hogy nem mind a két országot veszik fel az első körben? Három variánsban kell gondolkodnunk: mindkét ország belép, mindkettő kimarad, vagy az egyik belép, a másik kimarad. Ám Románia elkötelezettsége a NATO irányában visszavonhatatlan. Nincs más alternatívánk. Az alap- szerződésnek is van egy nagyon fontos, a kölcsönös támogatásra vonatkozó előírása. Mi határozottan meg akarunk tenni mindent annak bizonyítására, hogy nem vetélytársak, hanem partnerek vagyunk. A NATO egyik fő célkitűzése a regionális stabüitás biztosítása. Márpedig Románia és Magyarország modellt nyújthat a regionális stabilitásért történő együttműködésre. ÚJ kormányok gyakorta száz nap türelmi Időt kérnek partnereiktől Is. Az új román kormány tagja az RMDSZ Is, amely bizonyította, hogy Románia gondjaival általában Is törődik, de vannak sajátos elvárásai Is. Kértek-e önök e téren türelmi Időt? Mi mindenki türelmét kértük, beleértve az RMDSZ-t is. Megvolt és meg is van az erkölcsi tekintélyem ehhez, mert végső soron e radikális változásban a legfőbb kockázatot az elnök vállalja. ... Valóban történelmi pillanatot élünk át, amikor több száz évre előre építkezünk. S reményeink nem hiúsulhatnak meg semmiféle párt, személyes vagy helyi büszkeség miatt. Bizalmi kapcsolatokat kell építenünk, s ez nem történhet meg egyik pillanatról a másikra. A román népnek összességében is meg kell győződnie arról, hogy az RMDSZ törődik az ország gondjaival, és nem csupán a magyar kisebbség problémáival. A székely megyék prefektusainak kényes ügyében végül fele-fele megoldást választottunk. Egyik megye élére magyar, a másikéra pedig román prefektus került. Ezzel két elvet szerettünk volna bizonyítani: lehetséges, hogy ne egy erő kezében összpontosuljon minden helyi hatalom, meg hogy a prefektust nem kell a magyar kisebbséggel szemben ellenséges kormányzat képviselőjének tekintem. Most olyan kormányról van szó, amelynek a kisebbség pártja is a tagja, a szélsőséges pártok viszont nem. Figyelembe kell venni azt is, hogy a helyi költség- vetési és vagyontörvény segítségével a hatalom súlypontja a megyei önkormányzati testülethez tevődik át, és fokozatosan csökken majd a prefektus szerepe, aki nem egy központosított hatalom teljhatalmú képviselője lesz, hanem összekötő kapocs a helyi vezetők és a kormány között, mint minden fejlett demokráciában. A pozitív diszkrimináció erőltetését nem lehet támogatni akkor, amikor a romániai magyarok erős kisebbséget képeznek, konszolidált nemzed érzelmekkel, s most képviselőik is vannak a hatalom minden szintjén. Kipróbáljuk azt is, mi történik a másik esetben, Szatmár megyében, ahol a magyar kisebbség csak harminc százaléka a lakosságnak. Bár említette, általánosságban miért nem híve a pozitív diszkriminációnak, megemlítenénk mégis néhányat a romániai magyarság elvárásai közül; a Bolyai Egyetemet, az erdélyi magyar konzulátus újbóli megnyitását, valamint az államosított egyházi javak sorsát. Miként vélekedik ön ezekről? Nem lehet egyedi esetként kezelni a Ba- bes-Bolyai Egyetem kérdését, a kisebbségi anyanyelvi oktatás összefüggéseiben kell megvizsgálni. Megvitathatjuk az egyetemek kérdését. Ezt meg is fogjuk tenni. Előítéletek nélkül. Beleértve az anyanyelvükön tanuló román és magyar diákok közös ténykedésének kedvező feltételeit is. A magyar konzulátus újbóli megnyitása lehetséges és szükséges. Ez nem politikai kérdés, hanem szükségszerűség, amely a Románia és Magyarország közötti kapcsolatok gyors fejlődéséből fakad és szerintem hamar megtörténik. Túl kell tennünk magunkat azon, hogy büszkeségünk, dölyfösségünk prizmáján keresztül vizsgáljunk meg bármilyen kérdést. Azt kell választanunk, ami jó és hasznos a kapcsolataink fejlődéséhez. A harmadik problémát is átfogóan kell megvizsgálni. Ez nem csupán a magyar kisebbség javaira vonatkozik, hanem a németekére is, a zsidókéra csakúgy, mint a román közösségi vagyonokra. Hangsúlyozom - talán már makacsul -, hogy közösen kell elvetnünk azokat a szektáns megközelítési módokat, amikor kizárólag csak a saját problémáink érdekelnek. Sűrű és közvetlen kapcsolataim vannak a romániai magyarokkal, és nem véleden, hogy 1992-ben és 1996-ban is rám szavazott az erdélyi románok és magyarok meggyőző többsége. Már akkor megértették, hogy fontos jogok szerezhetők meg, ha az általános elvekből indulunk ki. Mert ez esetben a magyar kisebbség elvárásai is teljesülnek, és a románok nemzeti büszkesége sem szenved csorbát. P. Vonyik Erzsébet ________ Pá rtsemleges fórumra invitálták január elején a honi magyar értelmiségieket a sajtó hasábjain, holott a hivatalos meghívó szövegében nem szerepelt ilyen minősítés. Sőt, rögtön a második mondatból az derült ki, hogy két olyan alapítvány karolta fel a rendezvényt, amely szorosan és egyértelműen egy-egy párthoz kötődik. Ami önmagában még nem lenne baj, elvégre a kétnapos fórum költségeit valakinek állnia kellett. Ennél azonban el- gondolkodtatóbb, hogy életrehí- vói zömével valójában nem is pártoktól független értelmiségiek, hanem többségük konkrét pártokhoz kötődik. Ezek után azonban kérdéses, hogy a csölösztői fórum folytatásaként beígért hasonló akciók és a heteken belül megalakuló Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum valóban nem kerül a pártpolitizálások uszályába. Elvégre a szerveződő fórum megnevezésében nem is szerepel sem a pártsemleges, sem pedig a független megjelölés! Kételyeinket eloszlathatja, avagy éppenséggel táplálhatja, ha fehéren feketén olvasható lesz a szerveződő fórum működési szabályzata, illetve vezető szervének személyi összetétele. Az mintha már előzetesen eldöntetett volna, hogy a fórum mindenképpen intézményes keretek között fog működni, tehát élén fizetett, főállású vezetővel. A pusztán lelkesedésből, mindössze szóbeli elismerés fejében végzett közhasznú ténykedés manapság fehér hollónak számít, s tény, hogy ebből nem lehet megélni. De ha most csak azért kreálunk intézményes kereteket egy független magyar értelmiségi szerveződés számára, hogy korábban pártműhelyekben segédkezett, s onnan viszályok, pénzszűke, vagy más miatt kiszorult egyének főállással a zsebükben reflektorfényben maradhassanak - hát nem tudom, épp erre van-e szükség. Nem marad más hátra, mint hogy kivárjuk a végét. Azt, hogy végül- is milyen irányba mennek el a soron következő fórumok. Legyen ezeken valóban nyűt, de pártbábáskodástól független vita akár az ún. Duray-szindrómáról, legyen polémia tárgya minden olyan kérdés, amelyeket eddig épp önös pártérdekek miatt gondosan szőnyeg alá söpörtek, pedig az itteni magyarság bögyében vannak. De egy a fontos: ezek a viták tisztázó, ne pedig lebunkózó szándékkal folyjanak, s ne osszák meg még jobban magyarságunkat. Ne legyen tabutéma az sem, hogy már ezen a mostani fórumon is a többiekkel egy tálból cseresznyéztek páran azok közül, akik időközben a kormánykoalíció kedvenc magyar pártjának a mi adóinkból átjátszott közpénzekből tömik a zsebeiket, amik egyébként a Cse- madokot, meg más kulturális intézményeinket illetnék meg. Ne zárjuk ki őket sem, de azt számon kell kérni tőlük, hogy ezek után pironkodás nélkül a többiek szemébe tudnak-e nézni. Vagy ajándék pénznek ne nézd a fogát? Sőt, azokat sem szabadna e fórumoktól távol tartani, akiknek meredek, esetleg valaki számára kellemetlenül kritikus nézeteik vannak. Mert csak így van esély arra, hogy valamennyi értelmes magyar fej összedugásának igazi eredménye legyen. „Nem vetélytársak, hanem partnerek vagyunk a NATO-belépőt illetően” Archív-felvétel A szegénység, a nyomor társadalmi feszültséget gerjeszt. Azt kell választanunk, ami jó és hasznos a kapcsolataink fejlődéséhez. ... nem kerül-e a fórum a párt- politizálás uszályába? A román példa Vonal alatt Szűcs Béla A politikában nem ritkák a váratlan fordulatok, államcsínyek, meglepő választási győzelmek, amelyek teljesen átalakítják az illető ország arculatát, módosítják addigi besorolását. Ilyesmi történt Romániában, ahol a demokratikus erőknek sikerült felülkerekedniük és olyan kormányt alakítaniuk, amelyben fontos pozíciókhoz jutottak a romániai magyarok is. Tudjuk, hogy az előző román kormányban ugyanolyan hangadók voltak a nacionalisták, mint nálunk ma a Szlovák Nemzeti Párt. Minden román-magyar közeledést ugyanúgy fékeztek. Kirekesztő oktatási törvényüket a hírhedt szlovákiai nyelvtörvény előtt a helyszínen tanulmányozták a szlovák politikusok és azt a kormánylap jó példának minősítette. Sőt, a honi szélsőséges hazafiak Magyarországgal szemben egy román-ju- goszláv-szlovák érdekközösség létrehozásának távlatait is felvetették a volt kisantant példájára. Ezeket a vérmes reményeket azonban eltemették a román választási eredmények, ahol az ellenzék győzelme alapvetően megváltoztatta a helyzetet és vele együtt az ország nemzetközi megítélését is. Az előző rendszer által hátrahagyott áldatlan gazdasági helyzet ellenére ma már a nyugati sajtó nyíltan latolgatja, hogy Románia esetleg még hamarább bekerülhet az euroatlanti struktúrákba, mint Szlovákia. Ez megoldaná ugyanis Szlovákia kimaradása esetén a földrajzi kapcsolatokat a NATO-országok- kal, még ha valamilyen oknál fogva Szlovénia sem kerülhetne be az első csoportba. Románia stratégiai helyzete is növeli integrációs lehetőségeit. Ami pedig a választások óta eltelt rövid idő alatt történt Romániában, az egyenesen példaértékű. A világsajtó és a nyugati politikusok elsősorban a román-magyar kapcsolatok demokratikus rendezésére, valamint a kétmilliós magyar kisebbség helyzetének javítására tett első lépéseket emelik ki. A román külügyminiszter első hivatalos külföldi útja Magyarországra vezetett és olyan baráti légkört teremtett, amelytől tanulhatnának a mi politikusaink is. Megállapodtak új konzulátusok megnyitásáról, amiről eddig szó sem lehetett, létrehozzák az alap- szerződésben foglaltak valóra váltását gyorsító bizottságokat és elmélyítik a gazdasági kapcsolatokat. Számomra a romániai példa leglényegesebb változása, hogy az új kormányban magyar miniszterek, államtitkárok vannak, prefektusi helyekre kisebbségi politikusok kerültek. Romániában az új vezetés nem tart attól, hogy a magyar többségű területeken elmagyarosítják a románokat. Már szó van az igazságtalan oktatási törvény megváltoztatásának a lehetőségéről és magyar egyetem megnyitásáról is. Nálunk, természetesen, a nagyhangú kormánylap erről mélyen hallgat és tovább dicséri az idén nálunk hatályba lépett nyelvtörvényt, amelynek bevételeit farizeusi módon a kultúra fejlesztésére akarják fordítani. Azt hiszem, a szlovákiai ellenzék számára a legtanulságosabb a romániai példa. Komolyan rá kell az ellenzéki erőknek döbbenniük, hogy a magyar pártok nélkül nem kerekedhetnek felül Meciarékon, Slotáékon. Minél előbb ki kell nyilvánítaniuk, hogy választási győzelem esetén a romániaihoz hasonló lehetőségeket biztosítanak a magyaroknak. Ez nem lehetetlen, hiszen a volt Moravcík-kormányban is tevékenykedtek magyar politikusok. A magyar pártoknak nyíltan ki kell jelenteniük, hogy győzelem esetén a minden tizedik állampolgárt képviselő magyarok szavazataiért biztosítani kell részvételüket a vezetésben, egy új államigazgatásban. Sajnos, egyelőre a szlovák ellenzék nem egységes, a jövő kisebbségi politikáját még nem dolgozta ki és nemigen tűnik fel köztük a román elnökhöz hasonló európai léptékű politikus. Itt az ideje a nyűt kérdések megoldásának, hogy a választók jó előre tudják, mire szavaznak a következő választásokon. Különösen fontos lesz ez, ha a baloldal továbbra is elutasítja az együttműködést. A Romániából érkező biztató híreket érdemes tanulmányozni.
