Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 3. szám
4 1997. január 15. Háttér Életrajz A negyvenkettedik Az Amerikai Egyesült Államok 42. elnöke 1946. augusztus 19-én született az Arkansas állam határvidékén lévő Hope városkában. Eredeti neve William J. Blythe IV. volt, az édesapja után, aki még a születése előtt autóbaleset áldozata lett. Életrajzírói szerint kompromisszumokra hajló természetének első jele volt, hogy 15 éves korában, saját elhatározásából, felvette nevelőapja családnevét, a Clintont. Szuperdiák volt, óriási ambíciókkal, aki egy őszinteségi rohamában bevallotta: kora ifjúságától fogva az USA elnöke akart lenni, tudatosan készült a politikusi pályára. Egy középiskolai verseny győzteseként egyszer meghívták a Fehér Házba, ami a kisvárosi kamasznak maradandó élményt jelentett. Nemzetközi kapcsolatokat tanult a Georgetowni Egyetemen, majd a Rhodes-ösz- töndíj elnyerése után két évet töltött Oxfordban. Miután hazatért Angliából, három évig tanult a Yale Egyetem jogi karán, ott ismerkedett meg feleségével, Hillaryvel. Az angliai tanulmányok tették neki lehetővé, hogy ne kelljen részt vennie a vietnami háborúban. Ezért később rengeteg támadás érte, azon a címen, hogy hiányzik belőle a hazafiasság. 1972- ben George McGovern demokrata elnökjelölt kampányában dolgozott. Fiatalon, 1977-ben lett Arkansas állam igazságügy-minisztere, 32 évesen pedig már kormányzója. Túl modern, túl fiatal volt, s négy év múlva megbukott, de ’82-ben már ismét bevonult a Little Rock-i kormányzói palotába, egészen 1992-ig, majd onnan indult harcba a Fehér Ház elfoglalásáért. 1936 óta az Egyesült Államokban egyetlen demokrata elnöknek sem sikerült újraválasztatnia magát, ebből a szempontból Franklin Roosevelt örökösének érezheti magát. 1992 novemberében választották először az USA elnökévé. Akkor 46 éves volt az Egyesült Államok történelmének legfiatalabb elnöke. (-nák) Amerikai elnökök G. Washington 1789-1797 J. Adams 1797-1801 T. Jefferson 1801-1809 J. Madison 1809-1817 J. Monroe 1817-1825 J. Q. Adams 1825-1829 A. Jackson 1829-1837 M. Van Buren 1837-1841 W. H. Harrison 1841 J. Tyler 1841-1845 J. K. Polk 1845-1849 Z. Taylor 1849-1850 M. Fillmore 1850-1853 F. Pierce 1853-1857 J. Buchanan 1857-1861 A. Lincoln 1861-1865 A. Johnson 1865-1869 U. S. Grant 1869-1877 R. Hayes 1877-1881 J. A. Garfield 1881 Ch. A. Arthur 1881-1885 S. G. Cleveland 1885-1889 B. Harrison 1889-1893 S. G. Cleveland 1893-1897 W. McKinley 1897-1901 T. Roosevelt 1901-1909 W. Howard Taft 1909-1913 W. Wilson 1913-1921 W. G. Harding 1921-1923 C. Coolidge 1923-1929 H. C. Hoover 1929-1933 F. D. Roosevelt 1933-1945 H. S. Truman 1945-1953 D. Eisenhower 1953-1961 J. F. Kennedy 1961-1963 L B. Johnson 1963-1969 R. M. Nixon 1969-1974 G. Ford 1974-1977 J. E. Carter 1977-1981 R. Reagan 1981-1989 G. Bush 1989-1993 W. Clinton 1993A demokrata elnök republikánusra bízza a védelmi minisztérium irányítását Bili Clinton új csapata Christopher: Néha nagyon szorított a cipő TASR/EPA-felvétel Malinak István ___________ Január 20-án, hétfőn iktatják be hivatalosan tisztségébe, újabb négy évre, a tavaly november 5- én újraválasztott Bili Clintont, aki a hagyományoknak megfelelően új csapattal vág neki az új elnöki ciklusnak. A négy évvel ezelőtt még erősen liberálisnak tartott elnök, aki a választási kampányban mindinkább a jobbközép felé sodródott, ezentúl a politikai centrumból kíván kormányozni. A legutóbbi beszédeit elemzők egybehangzó véleménye szerint Clinton mostani elképzelései markánsan eltérnek attól a képtől, amely első elnökségi ciklusának elején alakult ki róla. Legfontosabb belpolitikai célkitűzéseként jelölte meg a szövetségi költségvetés egyensúlyba hozását, mielőbb neki akar fogni a segélyrendszer reformjáról intézkedő törvény végrehajtásának, valamint szintén fontos feladatnak tartja az oktatási rendszer korszerűsítését is. Ebben a szellemben állította össze új csapatát, s ez motiválhatta a demokrata elnököt, hogy republikánus politikust bízzon meg az egyik legfontosabb tárca, a védelmi minisztérium vezetésével. Ami nem kis dolog, még Amerikában sem. Hazai hasonlattal élve olyan huszárvágás, mintha Meciar mondjuk Camo- gurskyt vagy Dzurin- dát ültetné miniszteri székbe, minden ideológiai elkötelezettség nélkül. Az új kormánytagok kiválasztásánál közrejátszott az is, hogy figyelembe vegyék a különböző kisebbségek kívánságát is. Pontosabban: hogy Clinton elnyerje e kisebbségek támogatását. Példaként említhető az energiaügyi tárca, amelyet az eredeti jelölt helyett Federico Pena kapott, ő fogja képviselni a csapatban a spanyol ajkú közösséget. A 14 tagú belső kabinetben egyébként három fekete bőrű és két spanyol ajkú politikus szolgál majd, s öt lesz a női miniszterek és kormánytanácsadók száma. E cikk megírásakor a Clinton által a különböző fontos kormányzati posztokra javasolt személyeket a törvényhozás még nem hagyta jóvá, és bár csak formális kérdésről van szó, elméletileg megeshet, hogy a kongresszus valaki ellen komoly kifogást emel. Ennek ellenére nem árt, ha mielőbb megtanuljuk azoknak a politikusoknak a nevét, akikkel nemsokára naponta találkozhatunk majd. Mindenképpen első a sorban - és persze az ő neve nem isme- reden - Madeleine Albright asszony, az új külügyminiszter, aki január 20-án veszi át a hivatalát Warren Christophertől. Két különböző típusú és vérmérsékletű emberről van szó. Christopher tudását, tapasztalatait senld sem kérdőjelezte meg, de sokak szerint túl finom, túl csöndes, túl diplomatikus volt ahhoz, hogy minden esetben kellő eréllyel tudott volna hangsúlyt adni az amerikai érdekeknek. Az MTI washingtoni tudósítója jellemzésként azt írta: Christopheren kívül még soha senkit nem láttak, aki késsel és villával ette volna az M 8c M cukorkát. Madeleine Albright viszont nyílt, szókimondó, nem riad vissza a nyers jelzőktől sem. Akik ismerik, szívósságát és munkabírását emelik ki. Több cseh tévéállomáson is láttam vele készített interjút, s ezekben főleg az ragadott meg, hogy nem ragaszkodott a protokollhoz. Már áz ENSZ-ben is megtörtént, hogy elhagyta a kötelező merevséget: amikor bejelentették Clinton választási győzelmét, a BT termében a macarena ritmusára lejtett örömtáncot. E tulajdonságai miatt sok támadás is érte. Például Szaddam iraki diktátor fia, Udaj bűnös és szégyentelen nőszemélynek nevezte, egy iraki költő pedig nem túl hízelgő hangnemben versében azt tanácsolta neki: mielőtt kiejti az Irak szót, előtte használjon szájöblítőt, s a zengeményt ekképp fejezte be: .Albright, a te szíved fekete!” Az USA történetében ő lesz az első női külügyminiszter. 1937. május 15-én született Prágában Maria Jana Korbelová néven. A háború alatt Londonban élt, Svájcban járt iskolába, itt vette fel a Madeleine nevet. Az apja neves csehszlovák diplomata volt, a háború után politikai menedékjogot kért az USA-ban. Madeleine a Columbiai Egyetemen fejezte be tanulmányait. Sokáig a Georgetowni Egyetemen tanított. Az angol mellett, természetesen, jól beszél csehül, továbbá lengyelül, oroszul és franciául is. Talán származása miatt is egyik legfontosabb szakterülete Kelet-Közép- Európa. William Perry védelmi miniszter William Cohennek, a törvényhozásból visszavonuló eddigi republikánus szenátornak adja át a bársonyszékét. A Pentagon új főnöke huszonnégy évet töltött parlamenti munkával, ötvenhat éves, és a jellemzések szerint mindig is a republikánusok mérsékelt szárnyához tartozott. Nagy tapasztalatokkal bíró politikus, kiváló, művelt elme, aki ráadásul verseket ír (állítólag nem is rosszakat), és több izgalmas kémregény szerzője. A CIA jelenlegi igazgatója, John Deutch is visszavonul, az ő helyére Clinton az eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadót, Anthony Lake-et javasolta. A többi jelölttel ellentétben vele szemben már merültek fel ellenvetések. A titkosszolgálatokat ellenőrző szenátusi bizottság elnöke azt kifogásolta, hogy előle is eltitkolták azt a tervet, amellyel az USA megsértette a Boszniára is érvényes fegyverembargót. Az amerikai kormány ugyanis 1994-ben egy olyan titkos határozatot hozott, amely szerint az USA nem akadályozza meg, hogy Irán titokban fegyvert szállítson a boszniai muzulmánoknak. Laké erről nem tájékoztatta sem a Kongresszust, sem a CIA-t, ráadásul, a hivatalos washingtoni álláspont szerint Irán terrorista állam. Laké helyett a nemzetbiztonsági főtanácsadói tisztséget várhatóan Sámuel Ber- ger fogja betölteni, aki eddig a főtanácsadó helyettese volt. Berger ötvenegy éves, eredetileg ügyvédként dolgozott, az amerikai lapok szerint kiváló szakember, kifinomult politikai érzékkel. ....mintha Meciar Car- nogurskyt ültetné miniszteri székbe. Figyelembe vették az USA-ban élő kisebbségek elvárását is. Madeleine Albright vezényletével nagyon valószínű a hangnemváltás a washingtoni külpolitikában Tüzetesen ismeri a szlovákiai politikai viszonyokat Clinton újraválasztásával az amerikai belpolitikában korszakosnak is nevezhető változások várhatók. És mire lehet számítani a külpolitikában? Olyan új irányváltásra aligha, amely alapvetően megváltoztatja az ezredfordulóhoz közeledő amerikai társadalom életét. Sőt, hivatalos kormány- tisztviselők nyilatkozataikban inkább a folytonosságot húzzák alá. És bár nem alapvetően a külügyminiszter személye a meghatározó egy nagyhatalom külpolitikai koncepciójának kidolgozásakor, a diplomácia irányítójának személyisége mégsem elhanyagolható. Valószínű, hogy Madeleine Albright előtérbe kerülésével lesznek hangnemváltások, ugyanakkor - szükségszerűen - a változó nemzetközi helyzet miatt hangsúlyeltolódások is. Abból, ahogyan fenti írásunk jellemzi az új külügyminisztert, választ kaphatunk a bennünket leginkább érintő és foglalkoztató kérdésre: mire számíthat Szlovákia. Albright asszony a NATO bővítésének egyértelmű híve, amiben összhang van közötte és Clinton között. Az elnök emlékezetes október 22-i kampánybeszédében először jelölte meg a bővítés időpontját: „Az USA célkitűzése az, hogy az északatlanti szövetség megalakulásának 50. évfordulójára, 1999- re, tíz évvel a berlini fal leomlása után, a csatlakozási tárgyalásokra meghívott országok a NATO teljes jogú tagjává váljanak” - mondta. Felfigyelhettünk arra, hogy egy másik alkalommal az első körben esélyesek között nem említette Szlovákiát, s azóta csak romlott a helyzet. Meciarék több amerikai figyelmeztetést kaptak: ezekben az USA aggódik a szlovákiai demokrácia állapota miatt, legutóbb a Gaulieder-ügy kapcsán. Albright asszony vezénylete alatt az amerikai diplomáciai szótár valószínűleg még keményebb megfogalmazásokat fog tartalmazni Szlovákia irányába. A prágai származású politikus-asszonyt ráadásul azzal sem lehet majd megvádolni, hogy nem ismeri a szlovákiai helyzetet, nem ért Szlovákiához. Netán azzal, hogy a washingtoni magyar lobby befolyása alá került. Emlékezhetünk, tavaly júliusban, amikor barátnője és az elnökfeleség, Hillary Clinton kíséretében Pozsonyban járt, tárgyalt Meciarral is, akinek nagyon kémény dolgokat mondott. „Valódi demokratizálódási folyamatot” sürgetett, és rögtön konkrétumokat is említett: felemlítette a közszolgálati tévé és rádió kormány általi ellenőrzését, kifogásolta az alapítványokról, valamint a felsőoktatási intézményekről szóló törvényt, valamint bírálta a Btk. akkor még csak tervezett módosítását. S mivel azóta a szlovákiai viszonyokban nem történt javulás, várható, hogy a Meciar-ka- binet külföldi megítélése - amiben az amerikai vélemény sokat nyom a latban - romlani fog. És ami már nemcsak minket érint: Albright asszony eddig Moszkvával szemben sem volt annyira elnéző, udvarias, mint elődje. Megengedhetetlennek tartja, hogy Oroszország beleszólhasson abba, fel- vegyék-e valamely kelet-európai országot a NATO-ba. M. I.
