Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-15 / 3. szám

2 1997. január 15. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fától az erdőt Kövespi Károly ________ Ak iben pislákol még halvány gyertyája a reménynek, hogy a Szlovákiában uralkodó vi­szonyok békés úton rendez­hetők, vagy ki lehet szúrni a diktátort csizma egyre rücs­kösebb talpát, régóta nem a kormánykoalíció politikáját tartja aggasztónak. A minisz­terelnöknek és csapatának „filozófiáját” már a csecsszo- pók is ismerik, tudjuk, mire képes. Meciar újabb trükkje, hogy a választási rendszer megváltoztatásáról egyez­kedni akar az ellenzékkel, nem más újabb vezércselnél. Az ellenzék az elnökválasz­tásra vonatkozó alkotmány- módosítással ugyan elérheti, hogy nem DSZM-es elnöke lesz Szlovákiának, hanem mondjuk egy ellenzéki politi­kus. Jobb esetben egy függet­len, karizmatikus személyi­ség. Ugyanakkor bárki lesz a majdani szlovák elnök, ha Meciaréknak sikerül megváltoztatniuk a választá­si rendszert (ellenzéki segéd­lettel), olyan többséggel árasztják el a majdani parla­mentet, hogy a majdani el­lenzéki vagy független, ka­rizmatikus elnöknek játszva ajándékozhatnak takarítónői vagy éjjeliőri jogokat. A maj­dani parlamentben az törté­nik, ami eddig, csak még úgyabbul, s a majdani elnök által visszaadott majdani tör­vényeket kollektív hurrával szavazhatja meg új formában a majdani parlament. Az el­lenzék nyer egy elnököt, aki semmire sem jó, a Mozgalom pedig még nagyobbakat rö­hög a markába. És tarol min­den szinten. Nagyon rosszul teszi az ellenzék, ha alkuba bocsátkozik a választási rendszerről (amelynek meg­változtatását az égvilágon semmi sem indokolja), mert a saját sírját ássa meg vele. A majdani elnök az eladott or­szágért fizetett ló szerepében fog dobrokolni, s a hajdani ellenzékből legfeljebb majda­ni földalatti mozgalom lesz. Akinek egy csöpp esze van ebben a társaságban, jobban teszi, ha már most igyekszik beszerezni egy jó öreg sok­szorosító gépet, vagy letenni a kazánfűtői vizsgát. Vendégkommentár Mégiscsak azt mondom, hogy egy hordó tetejéről tűnik legszebbnek a világ! A miniszterelnök újabb elterelő manőverei... Tárgyalni, de miről? Napok óta foglalkoztatja a saj­tót és a közvéleményt Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök újabb ajánlata, amelyben fel­szólította az ellenzéket a politi­kai verseny „tisztaságáról” és a választási rendszer megváltoz­tatásáról folytatott tárgyalásra. Igaz, konkrét meghívók nélkül csak találgatni lehet, mit rejt az újabb manőver: komoly tárgya­lási szándékot, vagy csak a koa­líción belüli problémák feloldá­sát igyekszik a miniszterelnök © Tárgyalni kell a miniszterelnökkel O Szó sincs komoly ajánlatról más úton megoldani. Esetleg a külföldnek szól az újabb ka­csintás, mint már annyiszor? Az ellenzék részéről tapasztal­ható fogadtatás meglehetősen felemás, annál is inkább, mivel az ellenzéki pártokat mostaná­ban inkább az alkotmány mó­dosításának a lehetősége fog­lalkoztatja, a köztársasági el­nök személyének választása okán. Az alábbiakban három ellenzéki politikus véleményét közöljük e kérdésben. a politikai verseny feltételeiről, akkor ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha megtör­ténne a visszatérés azokhoz az alapvető feltételekhez, amelye­ket a jelenlegi kormánykoalíció az utóbbi két évben fokozato­san leépített. Az ilyen jellegű tárgyalások egyetlen témája ki­zárólag az lehetne, hogy Szlo­vákiában helyre kell állítani a demokratikus politizálás felté­teleit. Duray Miklós, az Együttélés elnöke: A A politikai versengésről ^ nem tárgyalni kell, hanem be kell tartani a játékszabályo­kat, amelyeket éppen a kor­mánykoalíció sértett és sért meg folyamatosan. Ahhoz, hogy a politikai versengésről vagy tisztességről tárgyalhas­sunk, az kell, hogy helyreálljon a politikai demokrácia. Ennek feltétele, hogy a kormánykoalí­ció bizonyos pozíciókat a par­lamentben adjon át az ellen­zéknek. Elsősorban alakulja­nak át a parlament által válasz­tott ellenőrző tanácsok (Nem­zeti Vagyonalap, titkosszolgá­Áldás és csapás BereckJózsef _________ Be fagyott a tízéves Skodám, busszal megyek ki a közeli kisközségbe, a mögöttem lévő ülésen két asszony be­szélget: - Legalább száz csir­két kell levágni. - Kétszáz vendégnek az meg sem kottyan. - No, nemcsak csir­ke lesz ott. Egy hízóról és borjúról is beszélnek. A tor­tákat a Wagnertől rendelték. Kibérelték az egész kultúr- házat. - Jézus Mária! - csap­ja össze a kezét egyikük. - No megsínyli ezt a Mari, az isten nem bottal ver. Sze­gény anyjától sajnál egy tá­nyér meleg levest, most meg... - Úgy hallottam, ott lesz az egész községháza, mivel a menyasszonyka ott dolgozik. - Es micsoda a vőlegény? - Semmi. Sofőr. - Ezért vannak úgy oda vele?- Látod. Ennyit hallok a párbe­szédből, de a téma a buszról leszállva is foglalkoztat. Nem az, hogy nagy lakoda­lomra készülnek valamelyik faluban és meg kívánják ad­ni a módját. Inkább a párbe­szédnek az a rosszalló éle, amellyel az örömanyát illet­ték. Lehet persze, hogy csak pletyka az egész, s mint min­den pletyka, rosszindulatú, talán az irigység beszélt belőlük, mert őket kifelejtet­ték a meghívottak listájáról. A lényeges az ítéletük: az örömanya - egy bizonyos Mari - milyen áldozatkész, amikor a lányáról van szó és milyen szűkmarkú, amikor az édesanyjának kell adnia egy tányér meleg levest, s hogy az isten nem bottal... Meg ami mindebből kikövet­keztethető: magukra való­színűleg áldást, másokra csapást várnak, s ebben a szomorú várakozásban telik el életüknek ez az új eszten­deje is. A szerző prózaíró, a Csallóköz című hetilap főszerkesztője Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Csáky Pál, az MKDM alelnöke: O A Úgy gondolom, hogy v w a kormánykoalíció ér­zi, csökken a társadalmi támo­gatottsága. A miniszterelnök úr a bel- és a külföld felé meg­próbál egy másik arcot mutat­ni azzal, hogy ezt a témát be­dobta a köztudatba. Az ellen­zéki pártok még nem kaptak konkrét meghívást. Támoga­tom azt a gondolatot, hogy az ellenzék közös dokumentum­mal forduljon Meciar minisz­terelnök úrhoz, amelyben nyil­vánvalóvá teszi, hogy milyen feltételek teljesítése mellett tudja komolyan venni ezt az ajánlatot. A február eleji parla­menti ülésen jószándékát bi­zonyítandó, a kormánykoalí­ció az ellenzék néhány kérését teljesíthetné. Csak ezután lá­tom értelmét a tárgyalások­nak, enélkül a hazudozási hul­lám új lépcsőjének tartom az ajánlatot. Peter Zajac irodalomtörténész, a Demokrata Párt konzultánsa: O a A Demokrata Pártnak ™ az a meggyőződése, hogy Szlovákiában jelenleg nem szükséges az arányos vá­lasztási rendszer módosítása, ami egyébként nem is lenne hasznos. A mostani politikai helyzetben az arányos választá­si rendszer a legmegfelelőbb megoldás. A Demokrata Párt eddig nem kapott a DSZM-től tárgyalásokra szóló ajánlatot. Ha ez mégis megtörténne és a DSZM tárgyalni akarna velünk lat, közszolgálati médiák). Csak ezt követően lehet komo­lyan venni a miniszterelnök ajánlatát. Ami a választási rendszer meg­változtatására tett javaslatot il­leti, azon valóban változtatni kellene. Ez azonban nyilván egy olyan probléma, amely elsősorban a DSZM-et érinti, amely nem tud megegyezni a koalíciós társaival. Az ellen­zéknek nincs oka erről a kér­désről tárgyalni. Ha változtatni kellene valamit, akkor elsősor­ban a területi elosztás megvál­toztatásáról lehet szó. Veszé­lyes dolognak tartom, hogy az ellenzék egy része hajlandósá­got fog mutatni az egyezkedés­re. Mi több, az ellenzék egy ré­szének szintén elfogadható lenne a kombinált választási rendszer, vagy a választási ko­alíciók indulásának a megaka­dályozása. Olvasói levél Nyelvtörvény - kutyául Öregebb parasztember vagyok, aki egyedül lakom egy pusztán az állataimmal. Csak a Vasár­napot olvasom. Ezt is az itt nem lakó családom rendelte meg, és mikor kiolvasták, egy nagy dobozba rakják, amit én minden három hónapban egy­szer kihozok és elolvasok. Nem mindig sorrendben kerül a ke­zembe, de így is élvezhető. Megszoktam az ilyen olvasást még a régi kommunista rend­szerben, amikor kötelező volt az újságolvasás. Én is mindig bejelenthettem, hogy olvasok újságot, mert volt nekem a Hasznos mulattató három évfo­lyama bekötve. Az évek folya­mán már megviselten, hisz a múlt században volt kiadva. De én negyven évig találtam ben­nük újat. Most a maguk családi magazinját olvasgatom, és itt van a probléma. Sokat olvas­tam a nyelvtörvényről. Idáig még nem találkoztam vele az újságjukban konkrétan, csak a kritikájával. Ezt a törvényt nem ismerem. Tudom, hogy az nem mentség, ha valaki a törvényt nem ismeri, megbüntetik, ha nem tartja be. Erről már van ta­pasztalatom, valamikor a fel- szabadulásunk utánról, amikor megtiltották az anyanyelvűnk használatát. Laciak tanítóm ti­zenkét pofont adott, mert ma­gyarul mertem beszélni az egyik barátommal. Nem volt mentség az sem, hogy én más­képpen nem tudok, sem az, hogy nem az iskola területén követtem el a bűnt, mert be­árultak. Kerülni szeretném, hogy az újabb Laciakok meg­büntessenek, s mivel beszélem a szlovákot, szeretném betarta­ni a Törvényt, csak nem isme­rem. Igaz, én nem nagyon já­rok emberek közé, itt meg ma­gam élek. Nem tudom, mi a helyzet az állatokkal, mert én kérem, azokkal beszélek, és ha magyarul szólítom őket, úgy lá­tom, megértenek. Vannak ku­tyáim is, és itt félek a legjob­ban. Ha valaki meglátogat - jó, tudom, szlovákul fogok beszél­ni vele. De mi lesz a kutyáim­mal? A többi állatom okosabb, elhúzódik az idegen elől. A ku­tyák viszont, mintha bosszanta­ni akarnának, pont akkor ro­hannak elő. Főleg a legkisebb okozza a legnagyobb gondot, mert őt Tökmagnak hívom, mert a legkisebb a társaságban. Hiába kiabálok rá, hogy: Tyek- vicové szemeno, igyes precs!, nem hallgat rám, úgy figyel, hogy nem vagyok-e részeg. Ha magyarul rászólok, hogy Tök­mag helyedre, és a látogató beárul, már dupla büntetést kapnék, mint valaha a barátom kapott Laciaktól (most már dr.), mert ő tudott szlovákul. Szépen megkérném a tisztelt szerkesztőséget, írják meg a törvényt is egy kis magyarázat­tal, hogy tudjam, mihez tart­sam magamat. Én ezt majd há­rom hónap múlva elolvasom és pontosan betartom. Addig ret­tegve fogadom a látogatókat - nem besúgók-e? Maradok tisztelettel egyik olva­sójuk: Zdeno Obuvník, Rimaszombat ul. Mleru 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom