Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-14 / 20. szám

Politika 1997. május 14. A konzervatív demokrata pártoknak össze kell fogniuk Ki támogatja Pavol Hamzík jelölését? A KDF a rendszerváltásért Aki az elsők között indította mega rendszerváltást: Lech Walesa egy­kori lengyel elnök Archív-felvétel Duka Zólyomi Árpád _______ A túlzottan „békés” rendszer- váltás, illetve átmenet meg­bosszulta magát. Hiába áll pél­daként előttünk a nyugati típu­sú demokrácia és piacgazdaság, a mi körülményeink mások. Itt van ismét az egykori nómenkla­túra, megerősödve az őket szol­gáló populistákkal. Néhány de­mokratikus, sikeres év után csaknem valamennyi kelet-kö- zép-európai államban visszatér­tek a hatalomba azok a poszt- kommunista erők, amelyek a múlt rendszer képviselőire és módszereire építik pártjukat és politikájukat. Ügyesen kihasz­nálták a demokratikus hatalom gazdasági és társadalmi transz­formációs nehézségeit, a szociá­lis biztonság egyre erőteljesebb gyengülését. A volt pártrend­szer kipróbált módszereit alkal­mazva, a reformot vállaló de­mokratikus pártoknál hatáso­sabb szervező munkát és politi­kát végezve - gyakran szociál­demokrata vagy liberális kön­tösbe rejtőzve - populista ígére­teket használva kerültek hata­lomra és elindították a poszt- kommunista restaurációt. Ke­let- és Közép-Európa országai­ban a rendszerváltó pártok is­mét ellenzéki helyzetbe szorul­tak. Hatalomra jutásukhoz ugyanazt a harcot kell megvív­niuk, mint a ’89-90-es években. Vytautas Landsbergis, Litvánia elnöke Archív-felvétel Ez a helyzetfelismerés vezette a posztkommunista országok rendszerváltását végrehajtó ke­reszténydemokrata, konzerva­tív és nemzeti liberális pártokat és mozgalmakat annak a célnak a megfogalmazásához, hogy a valóban demokratikus erőknek csakis a szoros és rendszeres együttműködés árán lehet hata­lomra jutni, és csak ezáltal biz­tosítható a térség demokratikus fejlődése és az Európához való teljes értékű csatlakozása. Az MDF kezdeményezésére áp­rilis 18. és 20. között háromna­pos tanácskozást tartottak Laki­telken, ahonnan tíz éve az MDF indult. Magyarországgal együtt 17 ország több mint 30 pártjá­nak és mozgalmának képviselői Elemezték a de­mokratikus erők háttérbe szorulá­sának az okait. gyűltek össze azzal a szándék­kal, hogy az együttműködés ki­alakításával meg kell győzni a társadalmakat arról, hogy a kö­zép- és jobbközép pártok jelen­tik a biztonságos jövőt. A Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával szervezett ösz- szejövetelt az Európai Demok­ratikus Unió és az Európai Ke­reszténydemokrata Unió is tá­mogatta. Alexis Wintoniak, az EDU főtitkára rámutatott, hogy a posztkommunista államok­ban a társadalmi, gazdasági re­formok folyamatában váratlan, kiszámíthatatlan problémák­kal, nyugat-európai értelemben gyakran durva helyzettel kell szembenézni. Az alakuló de­mokratikus fórumnak az ala­pozás feladatát kell vállalnia, hogy Európában jólét, elegendő munkahely és jó szociális rend­szer legyen, biztonságot szava­toló demokrácia alakuljon ki. A bevezető előadásokat ismert vendégek tartották: Jaroslava Máserová, a cseh szenátus alel- nöke, Lech Walesa volt lengyel államfő, Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke és Ká­dár Béla volt gazdasági minisz­ter. Átfogóan elemezték az el­múlt hét év fejleményeit, a de­mokratikus erők háttérbe szo­rulásának okait. Előadásaikban rámutattak, hogy a konzervatív, liberális és egyáltalán a jobbol­dali demokratikus értékeket mi­lyen mesterien tönkretette a kommunista rendszer. Ennek köszönhetően a posztkommu­nista erők demokratikus parla­menti választások útján igen könnyen ismét hatalomra kerül­tek. Ezért a demokratikus erők­nek világosabb, céltudatosabb programokat, pártstruktúrákat és pártközi együttműködéseket kell kiépíteni. Szlovákiából csak az Együttélés és az MKDM képviselője szólalt fel. Kár, hogy szlovák részről nem tulajdonítottak kellő fon­tosságot a fórumnak, s csak a KDH képviselője jelent meg, a DU és a DP nem képviseltette magát. A vitában nemcsak az domborodott ki élesen, hogy mi­lyen más közegben működnek a nyugat-európai közép, jobbkö­zép és jobboldali erők, hanem az is, hogy csupán csak itt, Kelet- és Közép-Európában is milyen kü­lönbségek vannak a demokrácia értelmezésében és a megvalósí­tási lehetőségében. Lezsák Sándor alapos értékelé­sében pontosan megfogalmazta a hogyan továbbot, fölvázolta a konkrét tevékenység tervét és a fórum ehhez szükséges belső fel­építését. A Közép-európai De­mokrata Fórum (KDF) informá­ciós központja Budapesten, az MDF központi épületében lesz. Feladata az információk begyűj­tése, összegzése, feldolgozása és terjesztése. A KDF feladata a kö­zös rendezvények, a választási együttműködés és a nemzetközi szervezetekkel való szorosabb együttműködés megszervezése. Közös nyilatkozat elfogadásával és a jelen lévő pártképviselők aláírásával megalakult tehát a KDF, melynek tiszteletbeli elnö­ke Lech Walesa, ügyvezető elnö­ke Lezsák Sándor lett. Szlovákiá­ból az Együttélés és az MKDM csadakozott a KDF-hez. Az együttműködő pártok elkötelez­ték magukat térségünk eu- roatlanti integrációja mellett. A KDF konzultatív fórumként fog működni, ülésére évente kerül sor. Küldetése a különböző or­szágok pártjai közti bizalomerő­sítés, ami még a hatalomra jutás előtt lehetőséget ad a jó együtt­működésre és megkönnyíti majd a kormányok közti párbe­szédet. Helyünk az ENSZ-ben P. Vonyik Erzsébet Mióta Jozef Moravcík hazahívta New Yorkból külügyminiszter­nek Eduard Kukant, Szlovákiá­nak nincs állandó nagykövete az ENSZ-ben. Több mint három év eltelt, Kukán külügyminisz- tersége tiszavirág-életűnek bi­zonyult, hisz a választások után nem vállalta Meciar oldalán a külügyek irányítását. Oda sem óhajtott visszatérni, ahonnan hazahívták - pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetében való­ban profi munkát végzett. Vé­gezhetett, hiszen minden adott­sága megvolt ehhez: a nyelvtu­dásán kívül megjárta a diplomá­ciai ranglétra minden fokoza­tát, s a különböző állomáshelye­ken eltöltött diplomáciai szol­gálatok idején értékes, kama­toztatható kapcsola­tokat épített ki. A kor­mányfő nem siette el Kukán utódjának a ki­jelölését, s Meciar csak nagysokára kö­zölte: Olga Keltoso- vára esett a választá­sa, aki szerinte a leg­kiválóbb jelölt. A pionírlap-szerkesztő- ből lett szociálisügyi miniszternek semmi­lyen diplomáciai szol­gálati tapasztalatai, kapcsolatai nincsenek, s ezért merész dolog volt Meciar részéről az az állí­tás, hogy a Tátra alatt más jelöl­tet képtelen megnevezni. Tud­ta, miért köti az ebet a karóhoz: azért, hogy lehetetlen helyzetbe hozza Michal Kovácot. A mi­niszterelnök jól sejtette: az ál­lamfő nem adja áldását Kelto- sová kiküldésére. Másfelől, a hölgyjelölt nyilvános szereplé­Hamzík kormányzati munka köz­ben CTK-felvétel seiből ítélve úgy tűnik, hogy nem éppen a higgadtság, az ész­szerű határokon belüli enged­ményekre is képes tárgyalópart­ner mintaképe. Márpedig az ENSZ-ben, ahol több mint 180 állam diplomatái vannak jelen, ezeket az erényeket naponta többször meg kell csillogtatni. Szlovák ENSZ-nagykövet tehát nincs, viszont elérhető az ENSZ- közgyűlés idei ülésszakának el­nöki tisztje, sőt a rotációs elv alapján Szlovákia bejuthat a Biztonsági Tanács 10 nem ál­landó tagja közé. A szlovák je­lölt ez esetben rátermett, ta­pasztaltdiplomata, a tavaly ősz­szel a bonni szlovák nagykövet­ség éléről hazahívott jelenlegi külügyminiszter, Pavol Ham­zík. Elődjéhez, az enervált, a magabiztossággal hadilábon ál­ló Schenkhez viszo­nyítva a fellépése megnyerő, határo­zottságot sugall. Ki­lencedik hónapja külügyminiszter, s azóta szajkózza tárgyaló- partnereinek: bo­nyolult a szlovák transzformáció, s csak ebből szár­maznak a gondok, a problémákat pe­dig az okozza, hogy az ellenzék nem valósághűen festi le a hely­zetet. Nem hálás feladat az övé, s nem hinném, hogy ezt hosszú távra vállalta volna. Sokkal in­kább ugródeszkának érezhette jónak az ENSZ-be. Hogyan vál­hatna Hamzík az idei ENSZ- közgyűlés elnökévé? A legegy­szerűbben úgy, ha a közép-eu­rópai térség két soros országa, Ukrajna és Szlovákia megálla­podna a jelölésében. Csakhogy a szlovák külügyminiszter leg­utóbbi kijevi látogatásakor erre nem tudta rávenni az ukráno­kat. Ők ragaszkodnak saját Udovenkójukhoz. A másik lehe­tőség: Hamzík saját magáért lobbyzik, a környező országok támogatását próbálja megsze­rezni. Hamzík nem adta fel. Ar­ra számít, hogy Budapest, Prága és Varsó támogatja a személyét. Kérdés azonban, hogy milyen alapon várhatja el ezt a támoga­tást Pozsony a magyaroktól (hi­szen Gyarmati István jelölését az EBESZ főtitkári tisztségére épp Szlovákia akadályozta meg) és legfőképpen a csehek- től, akik ellen a NATO-ból kima­radó Szlovákia kormánya bosz- szúból kiásta a csatabárdot. Az ukránok ragaszkod­nak a saját Udoven- külföldi kójuk jelöléséhez. Vonal alatt Végső döntésre várva Szűcs Béla ________________ Am ikor ezeket a sorokat papír­ra vetem, még majdnem húsz nap választ el bennünket a népszavazástól, de lakótöm­bünk bejárati ajtaján már ki­függesztették a népszavazásra jogosultak névjegyzékét és az iskola címét, ahol szavazha­tok. Úgy tűnik, minden a leg­nagyobb rendben, határidő­ben történik. Ez azonban csu­pán a látszat. Ugyanis a NATO- ba lépés támogatásáról az egyik népszavazás kérdéseit a kormány intézi a lakossághoz, a két alkérdéssel együtt. Ennek adminisztrálását a közigazga­táson keresztül vállalja és inté­zi. Napról napra nyilvánva­lóbb, hogy ez a népszavazás teljesen felesleges, mivel Szlo­vákia NATO-felvétele az első körben már csaknem biztos, hogy elmarad. Ezt diplomati­kusan a kormány tudtára adta a legutóbb nálunk járt német külügyminiszter is. Azonban Kinkéi is hiába sorolta fel a de­mokráciát sértő szlovákiai problémákat, mint minden al­kalommal, ezúttal is azt ismé­telgették neki, hogy Szlovákia van olyan demokratikus or­szág, mint a többi felvételre ki­szemelt állam (Lengyelország, Csehország és Magyarország). Németországnak azonban más a véleménye, amit a külügymi­niszter pontokba foglalva írás­ban nyújtott át a köztársasági elnöknek. Ezek a problémák jól ismertek, hiszen naponta jelennek meg az ellenzéki la­pok hasábjain. Természetesen köztük van a kisebbségi nyelv­törvény elszabotálása. De már szerepel a népszavazás körüli gáncsoskodás is. A miniszter- elnök és a külügyminiszter ugyan azt ismételgeti, ha ki­maradunk az első körből, a kormány továbbra is törekedni fogaNATO-tagságra. Közben egyre több fórumon hangzik el a nemzetiek és a munkáspárti­ak nagy ideálja, a semlegesség. Először csak a moszkvai nagy­követtől kérdezték meg, haj­landó lenne-e az orosz kor­mány szavatolni Szlovákia semlegességét. Legutóbbi lá­togatásakor az orosz minisz­terelnök is kijelentette, ha fel­kérik Moszkvát, fontolóra ve­szi a dolgot. Meciar mélyen hallgatott, ahogy nem határol­ta el magát koalíciós partnerei­nek semlegességi törekvéseitől sem. Ezek hivatalosan fel akar­ják kérni, kérdezze meg az orosz kormánytól, támogatná- e Szlovákia semlegességét. így törekszik miniszterelnökünk a NATO-ba. Egyre nyilvánva­lóbb, hogy a belépésről kiírt népszavazás csupán manőver, mely azonban a lakosság több­ségének támogatása esetén politikája ellen fordulhat. A helyzetet bonyolítják a kor­mány intézkedései az aláírási mozgalom alapján a köztársa­sági elnök által kiírt másik nép­szavazásról, amely a szavazó­lapon a negyedik kérdés lenne. Ez ellen alkotmányos kifogáso­kat emelt az Alkotmánybíró­ságnál és bejelentette, hogy döntéséig nem biztosítja a népszavazás lebonyolítását. Az elnöki javaslattal szemben két szavazólapot óhajt. A köz- társasági elnök azonban a nép­szavazás szabotálása miatt szintén az Alkotmánybíróság­hoz fordult. így most a köztár­sasági elnök közvetlen válasz­tásáról két panasz is fekszik az Alkotmánybíróság előtt. Pedig közismert, hogy a népszavazás kiírása a köztársasági elnök jo­ga, lebonyolítását pedig az időközben megalakult Köz­ponti Népszavazási Bizottság irányítja és ellenőrzi. így a kor­mánynak nincs joga beleavat­kozni. Ennek ellenére a bel­ügyminiszter megtiltotta a négykérdéses szavazólapok ki­nyomtatását és kézbesítését. Sőt a miniszterelnök meg is fe­nyegette a közigazgatási alkal­mazottakat, hogy aki megszegi a tilalmat, azt elbocsátják. Az Alkotmánybíróság elnöke megígérte, gyorsan döntenek, hogy a népszavazást a kitűzött időben le lehessen bonyolíta­ni. Az ország érdeklődéssel várja az ítéletet, amely bizo­nyára nem okoz csalódást a la­kosság háromnegyedének, akik a felmérések szerint el akarnak menni szavazni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom