Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-14 / 20. szám
4 1997. május 14. Háttér Évforduló Koronázási Domb tér Dr. Ortvay Tivadar _______ „( Krönungshügelplatz.) A Ferenc-Józsefvároshoz tartozó ezen szép tér a Duna partján több utcának a gócpontja. Belé torkollik a Hid-utca, a Grössling-utca, a Justi-sor és a gróf Batthyány Lajos- part. Nevét azon domb után kapta, mely e tér közepén 96 éven át állott, s amelyre a megkoronázott királyok fellovagolva, onnan az ég négy tája felé kardcsapásokat tettek annak jeléül, hogy készek az országot a bármely tájról jövő ellenséges támadás ellen megvédeni. Régibb neve Königsbergerplatz illetve Königsbergergasse volt. A nevezetes történeti emlékmű domb az ország összes vármegyéinek idehordott földéből 1775-ben épült 39 999 forintnyi költségen. A dombot díszes gránitfalazat vette körül s három följárója volt, egyik a város felől, másik a Vízilaktanya felől s a harmadik a Justi- sor felől. A domb gyepes lejtőit láncos oszlopok szegték be. Ezen széles ez országban unikumot tevő nevezetesség utcarendezés ürügye alatt, de azon biztosíték mellett, hogy helyére a koronázásnak emlékére méltó emlék állítandó, Justi Henrik polgármestersége idejében 1870-ben máj. 4-én városi tanácsvégzéssel szét lett bontva s földe az egykori Kindervatter-féle krt (...) feltöltésére lett fordítva, kőalkatrészei részben eladattak, részben egyidőben a Malom- ligeti-út mentén hevertek, oszlopai pedig a Fülep-féle védcölöp-úti kert kerítéséhez használtattak fel. Később, 1897-ben, a Fadrusz János által tervezett és car- rarai márványból kifaragott hatásos Mária-Terézia monumentális lovasszobor került a domb helyére a Duna felöl való kőballustráddal. A mű a városnak 150 ezer forintnyi költségébe került. Inkább sajádagos Mária-Terézia szobor, semmint koronázási emlék. A mű stilizált vas kerítéssel van körülvéve, mely a közéje foglalt üde pázsittal és virágágyakkal a tér különös díszére válik. A szobornak 1897-ben május 15- én történt ünnepélyes leleplezésén Őfelsége I. Ferenc József király személyesen vett részt egész családjával, az ország prímásával és a törvényhozás mindkét házának tagjaival. A szoborral együtt ugyanaz napon a Sz. Ferenciek megujitott tornyát is felavatták. A Koronázási Domb-teret három oldal felől palotaszerű épületek veszik körül. Éjszakról a Mária- Terézia-féle magtár s a Hid- utcai nagy épületek. Nyugat felől a monumentális stilü Esterházy-, ma Dessewffy- féle úri palota s a tőszomszédságában álló nagy Ester- házy-féle bérház, földszinti helyiségeiben Pozsony egyik leglátogatottabb kávéházával: a Berlin testvérekével. A tér délnyugati sarkát a nagy Vizilaktanya keleti szárnya szegi be a dunai vizmérővel. Keleti oldalát az 1880-ban Feigler Ignácz által épített Lanfranconi- féle 3 emeletes nagy bérház szegi be, mig a tér déli oldala szabad a Duna felé, gyönyörű perspektívát nyújtva a hatalmas folyamra s az ezen túl levő ligetre. Ez oldalon a ballustrádon belül gyep és virágágyak díszítik a teret s ülőpadok kínálkoznak a tér s szobor szépségében ülve gyönyörködni szeretőknek. (...) Még megemlítjük, hogy a Koronázási Domb-téren át haladt a már megszűnt nagyszombati lóvasút sinútja be abba a közegbe, mely a Berlin-féle szálló mellett van. E közegen belül, a Palugyay-féle szálló udvarában volt e vasút pozsonyi állomáshelye, amint azt még a Halácsy-féle 1849-50. évi térkép is feltünteti. Végre a Koronázási Domb-téren van a túlsó folyamparton levő ligetbe vivő csavargőzös állomáshelye...” Pozsony város utcái és terel, 1905 „Ülőpadok kínálkoznak a tér szépségében gyönyör- ködni szeretőknek.” Száz éve, 1897. május 15-én avatták fel Fadrusz János Mária Terézia-szobrát És így rombolták le... * H A szobor eredeti állapotában... Jankovics Marcell „...Hiszen majdnem negyedszázadon át jóformán naponta csodáltam e szobrot és képzeletem márványából épp oly tökéletesen megalkotom magamnak, mint a megdicsőült szobrász az eredetit. Hisz ott álltam fiatalon, mikor a lepel leomlott a csodaműről a viharverte nemzet ezredik születése napján. Látom Fadruszt, aki akkor bécsi körök szűklelkűségéből az alkotó géniusz remekművéért ugyanazt a rendjelet kapta, mint Pozsony rendfenntartó rendőrkapitánya... Látom, hogyan szorítja meg márványt és ércet formáló vastenyerével az egyik leereszkedő herceg kezét. De ott álltam a hármas kivégzésnél is, mikor a cseh türelmetlenség sansculotte-jai királynőt fejeztek le, mint valamikor a Carmagnole idején a jakobinusok Mária Antoinette- et, - és kivégeztek két márvány vitézt, mert ha ezek nem lettek volna kőből, ez a kivégzés nem ment volna ilyen simán. Már előző este jókedvű csapat - csupa Morván túli egyének - dalszóval járta körül a deszkaköpenybe burkolt szobrot. Egy- pár magyarral néztük e daloló csoportot. Szeretem a dalszót, ha a daltxvalami emberi vagy emberséges érzés váltotta ki. Ez rettenetesen baljóslatú dal volt. Egymásra néztünk és azt éreztük, itt valami készül, valami, ami nem lehet szép vagy jó. Másnap, az őszi alkonyattal megjelentek a nemzeti önérzettől duzzadó - kicsodák. Nincs nevük. Srobár kormánya küldte őket. Ott voltam. Néztem két napon át munkájukat. A munka szó - érzem - most elpirult, hogy erre alkalmaztuk. A teherautóról hurok röppent a királynő, majd a magyar daliák nyakába. A teherautó motorja dolgozott, hullámos robajjal. A drótkötél elpattant. A második is elpattant... Azok vagy ők, vagy hogy is hívjam e néhány buzgólkodót, - nekiestek kalapácsokkal, vésőkkel. Vékonnyá „Hát önök nem is szerették ezt a csodaszép szobrot.” verték a daliák csizmaszárát, a királynő paripájának patáit, hogy végre ledőlhessenek. A földön azután lehetett a márványarcokat pofozni, rugdosni, torzzá kalapálni. Két álló napig néztem ezt, mintha delírium- ban látomásaim lettek volna, mintha lázasan olvastam volna Szent János jelenéseit. Csak a két dalia csizmacsonkja és valami a paripából mered bele a szürke őszi égbe. A rendőrkordon is olyan rendületlenül nézte, akár mi a kordon mögül. Csak akkor mozdult meg egy- egy rendős-sbirr, mikor valaki lehajolt, hogy egy-egy darab márványszilánkot ereklyének rejtsen zubbonyába. Vagy mikor valaki fölszisszent. Akinek nem tetszett e dicső térrendezés, még aznap mehetett Ara- nyosmarótra, a fogházba. A kiszabadításon újra szépen kereshetett egypár új úr, éppen azok, akik ez olcsó térrendezést elrendelték vagy előmozdították. (...) Minderről a pozsonyi lapok a cenzor urak kegyelméből egyelőre csak ennyit írhattak: Fadrusz művét tegnap eltávolították. A német lapok csak ennyit: «Das Maria Theresia Monument wurde umgelegt.» Még ennek is megvolt a maga furcsa következménye. A rombolást végignézte a New York Héráid munkatársa, ki éppen Pozsonyban böngészte az ismeretlen Európát. Mint amerikai, azt sem tudta, mi lehet a cenzúra? Meglátogatott és nekem is szemrehányást tett: «Hát önök nem is szerették ezt a csodaszép szobrot... Hisz lapjaik semmi utóhangot sem találtak ennyi pusztulásnak! Pedig ilyen fenséges műemlék elmúlása legalábbis oly fájdalmas, mint a nagy emberek halála...»” Húsz esztendő Pozsonyban, 1939 ...és a rombolás stációit követően. A szobrot nem a „magyar oligarchia” állíttatta, hanem Pozsony város polgársága. Arhcív-felvétel Tűnődés A róka röhög a vackán Aczél Endre, Népszabadság A hír, amely Szlobodan Milosevics szerb elnök terveiről megjelent, értesülés csupán, de a logikája kifogástalan. Megint arról van szó, hogy miként lehetne a Milosevics nevű tünettel Jugoszláviát tovább terhelni, mert ott délen úgy fest, csak egyvalami képviseli a maradandóságot a változásban: az elnök csillapíthatatlan hatalomvágya. Holott ennek az országnak az érdeke azt kívánná, hogy Sz. M. eltűnjön a színről, és ezáltal legalább rések nyíljanak azon a vesztegzáron, amely Jugoszláviát egyre konokabbul körülveszi. E nézetnek még a hatalmon belülről is hangot adnak, e belső ellenzék leghangosabb szószólója a jó értelemben vett technokrata értelmiség vezéralakja, Djukanovics montenegrói miniszterelnök. Milosevics harmadszorra már nem pályázhatja meg a szerb elnöki címet, így idén már a szerb-montenegrói államszövetség elnöki posztjáért indulhat csak. Ám ez a tisztség, amelyet jelenleg a politikai hullának számító Zorán Lilies birtokol, jobbára formális, az igazi hatalom a szerb elnök kezében van. Addig, amíg nem módosítják az alkotmányt és nem szélesítik ki a szövetségi elnök jogkörét. Sz. M. nem az az ember, aki önszántából lemondana arról, ami a sors akaratából jutott neki, sőt. Ha lehet, még az eddiginél is nagyobb hatalmat akar, pontosabban: nagyobb hatalmat egy megnagyobbított országban. A nagyobbodás forrása a Boszniai Szerb Köztársaság, amelynek jogalanyiságát, továbbá a Jugoszláviával képzendő konföderációjának a jogát a daytoni egyezmény is elismerte. A hír tehát, hogy a boszniai szerbek csatlakozni kívánnak az anyaországhoz, nem jogellenes állapot születéséről tudósít. Sőt. Bármi hosszúra merevedjék is a szőr az urak hátán, akik a daytoni egyezményt, mint Bosznia-Hercegovina állami egységének szavatolóját kiagyalták, a nagyszerb konföderáció kínos, de (átmenetileg) megnyugtató rendezési forma volna még az Egyesült Államoknak is, amelyjövőre befejezi boszniai katonai vendégszereplését. A megnagyobbodott Jugoszláviával rendezni kellene Montenegró Milose- vics-ellenes tendenciájú önállósági törekvéseit is. Ehhez a szerb elnöknek jó partnere Bulatovics montenegrói elnök, aki a saját miniszterelnökével ellentétben a szerb főnök oldalán, a belgrádi hivatalokban látja politikai jövőjét. És akaratlan segítőtársnak szegődött Sz. M. mellé Tudjman horvát elnök is, aki az ENSZ-megfi- gyelők júliusi távozása után katonailag meg akarja szállni a Montenegro szempontjából létfontosságú Prevlaka földnyelvet, ahonnan sakkban tartható a kotori öböl. Tudjman kardcsörtetésével a háttérben Milosevics épp azt akarja a montenegrói „kis testvér” tudomására hozni, hogy az ország a jugoszláv szövetségi haderő nélkül Tudjman halálos ölelésébe hullana, tehát kell egy erős ember Belgrádban. Aki azt hinné, hogy Milosevicsnek csak rossz hírei vannak a Nyugat számára, téved. Elhiszem, hogy a szerb elnök, ha hatalmi ambíciói teljesülnek, megszavaztatja az önálló köztársasági státust a 90 százalékban albánok lakta Koszovónak. Hogy pár évvel ezelőtt Sz. M. még Koszovó autonómiájáról se volt hajlandó hallani? Igaz. De ha a hatalmon maradás a tét, akkor SZ. M. páratlan rugalmasságot tud mutatni. S ha valaki azt kérdezné, hogy mit szól az új Milosevics-korszakhoz a szerb ellenzék, amely nemrég oly egységben fúrta meg az elnök egyeduralmi ambícióit, akkor a válasz: semmit. Tudniillik a tavasz eleji nagy győzelem óta Draskovics és Djindics kizárólag egymás lejáratásával van elfoglalva. A róka pedig röhög a vackán.
