Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-14 / 20. szám
2 1997. május 14. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap r Ez ám a logika! Kövesdi Károly ___________ Év fordulót ünnepeltek a minap a szlovákiai atomenergetika főpapjai. A Jaslovské Bohunice-i atomerőműben lezajlott munkalöncs közben a Kubis-tévének is nyilatkozott valamelyik fejes, aki boldog mosollyal közölte, hogy az atomenergia nagyon olcsó és nagyon jó pénzt hoz a konyhára. Ami ugye pokolian megnyugtató. Még megnyugtatóbb, hogy van már nekünk Gabcíkovónk is, amely nem sugároz, csak az ártéri erdők felét tarolta le, s a nyitott gerinc ajándéka helyett olcsóbb villanyárammal látja el a környék lakóit (vagy csak ígéret volt?). S mindezek tetejébe, ha egyszer majd megépül Mohi, be- záiják Bohunicét (vagy ez is csak ígéret?). Ennyi öröm után az ember arra gondol, hogy nincs szükség áremelésre az energiaszektorban, hiszen az remekül prosperál. Ám a Kubis-tévé nem azért profi és objektív, hogy ügyeljen a részletekre. A bohuni- cei riport előtt olvasta be egy súlyos bemondónő a kormány sóhaját, miszerint emelni kell az áram árát. Amiről egyébként már a verebek is csiripelnek. Az energiatermelők profitját tekintve teljesen természetes, hogy nem tíz, nem is húsz, hanem egyenesen ötven százalékkal dobálóznak a szépreményű drágítok. Akinek még ez sem elég megnyugtató, tegyük hozzá, hogy a nagyvállalatok esetében az emelést csak tizenöt százalékkal tervezik. Ergo: a stupid polgár támogassa csak a vállalatokat. (Hátha még tudná, hogy némelyik üzem szinte ingyen kapja az áramot!?) Mi ez, kérem szeretettel, ha nem piacgazdálkodás a javából? Annak is olyan fejlett formája, hogy arra még a fejletlen Nyugat is csak irigyen csettinthet. Egy szó mint száz, Szlovákia nem áll rosszul áram dolgában, tehát drágábban kell árulni az áramot. Ez ám a logika! Vagy pedig a fenti állítások közül legalább az egyik nem igaz... Vendégkommentár CATV Bodnár Gyula _____________ Ma gyarországon már a nyolcvanas évek elején megkezdődött a közösségi televíziózás alapjainak lerakása. Ez nemcsak a televíziós kábelhálózatok kiépítését jelentette, hanem helyi tévéstúdiók létrehozását úgyszintén. Persze, mint akkoriban minden vonalon, ezen is felmerültek ideológiai akadályok, ám, egy anekdota szerint hamar eltűntek, miután a párttitkárok felismerték: ha lesz helyi műsor, akkor abban mi is szerepelhetünk. Azzal már tisztában voltak, hogy a nyugati műholdas adások vételét nem tudják megakadályozni. így történt vagy sem, mindenesetre a körzeti stúdiók után - Fehérgyarmattól Pécsig - községi és városi televíziók sokasága jött létre, nem beszélve a magántelevíziókról. Szlovákia nem áll ilyen jól. Nálunk csak a rendszerváltás után történtek meg az első komolyabb lépések, ilyenképpen a jogosítvánnyal rendelkező, saját műsort készítő helyi televíziók száma a nyolcvanat sem éri el jelenleg, és hát magának a kábel- hálózatnak a telepítése is problematikus sok helyütt. Nem véletlen hát, hogy mi, szlovákiai magyarok is szegények vagyunk e téren. Pedig számunkra - mint nemzeti kisebbség számára - különösen fontos lenne, hogy - akár önkormányzati kezdeményezésre, akár magánerőből - minél több településen létesüljön helyi televízió. Az adott falu, város mindennapjairól szóló tudósítások, a lokális értékek felfedezése, az önmegismerést szolgáló műsorok révén ugyanis rendkívül erősek lehetnek e médium közösségteremtő és közösségmegtartó funkciói. E tekintetben különben jobb a helyzet Erdélyben, igaz, jelentős magyarországi segítséggel. Mi egyelőre csak az írott sajtónál tartunk. A szerző újságíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Ismét áremeléseket tervezgetnek... Milyen mély a zsebünk? Pár hete képezi szóbeszéd tárgyát, hogy a tavalyi áremelések után az energia-lobby ismét a zsebünk mélyére készül nyúlni: a kisfogyasztók (polgárok) esetében 50, a nagy- fogyasztók (üzemek) esetében 15 százalékos áremelést tervez. Hogy hány százalékos lesz végül az áremelés, egyelőre kérdés, de azt megszokhattuk, hogy amit egyszer nálunk elterveznek, az meg is valósul. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a villanyáram drágulása további áremeléseket von maga után, szinte az élet minden területén. Van tehát minek örülnünk ismét. A témát „árnyalja” az a tény is, hogy a kormány, a munkáltatók és a szak- szervezetek nemrég tartott tárgyalásain nem tudtak megegyezni a tizenharmadik fizetés kérdésében. Azaz: több pénze a fizetésből élő polgárnak nem lesz, de az áremelések „áldásaival” joggal számolhat. Az alábbiakban erről közlünk néhány véleményt. Q Helyeslem az áremelést Q Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk Itt az ideje, hogy bejelentsük: országunk láttatása érdekében mi az egész kormányt fogjuk klónozni! MS-Rencín Andits Péter befektetési tanácsadó Q Ebbe nem tudunk beleszólni, a magasabb villanydíjat is meg fog kelleni fizetni, mert ha nem, kikapcsolják. S villanyáram nélkül a mai világban élni nem lehet. Várható volt, hogy emelik, hiszen mindennek emelkedik az ára, csak attól félek, ez az áremelés továbbiakat von majd maga után. A vállalkozók eddig is többet fizettek, mint a kisfogyasztók, de az esetükben előrejelzett 50 %-os áremelés valószínűleg sok család költségvetését meg fogja bolygatni. Gyurkovits Róza újságíró A Velünk mát megtörtént, hogy az elektromos művek kikapcsolta a villanyunkat, mert állítólag nem fizettük be a villanydíjat. Aztán, mikor személyesen utánajártam a dolognak, kiderült, hogy valóban befizettük. S velünk együtt sok más családdal is végigjátszot- ták ugyanezt. Az elektromos művek ligetfalusi kirendeltsége valószínűleg így szeretette volna elérni, hogy a fogyasztók náluk fizessék be a díjat, ne a bankon vagy a postán keresztül. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy egy monopolhelyzetben lévő vállalat miként él vissza a helyzetével. A villanyáremelésben is ez a monopoíhelyzet tükröződik vissza. Az elektromos műveket senki sem kötelezi, hogy termeljen gazdaságosabban, a fogyasztó senkitől sem tud olcsóbb villanyáramot venni. Egy vállalat van és ő diktál. A saját költségeit is a kisemberrel fizetteti meg. A mostani áremelésnél a mohi erőmű befejezésére felvett hitel levét isszuk meg. Kíváncsi vagyok, hogy ennek a birkanépnek mikor fogy el a türelme és megy ki az utcára. Ordódy Dénes tördelőszerkesztő a Ha ugyanolyan ütemben ^ emelkednének a fizetések, mint az árak, nem szólnék semmit, de így egy kicsit fel vagyok háborodva. Mi nyolcán élünk egy fizetésből, így elég érzékenyen érint bennünket ez a dolog. Otthon nyolc emberre főzünk, mosunk, vasalunk, elég sok villanyáramot fogyasztunk. Eddig is keservesen jöttünk ki anyagilag, a kilátásaink ezek után még rosszabbak. Mert nemcsak a villanyáram ára emelkedik, hanem minden más is. A kisember pedig kiszolgáltatott helyzetében mást nem tehet, mint fizet. Ami elkeserítő. Varjas! Attila magánvállalkozó A Inkább ne is beszéljünk ró- w la, mert már így is elég drága. Eddig magánemberként háromszáz koronát fizettünk havonta, kisvállalkozóként már ötezret zsebelnek be tőlünk. Ha most még jobban felemelik, még inkább belenyúlnak az ember zsebébe. A kisfogyasztók esetében javasolt 50%-ot nagyon aránytalannak tartom. Nem értem, miért a kisfogyasztók igyák meg az egésznek a levét. Ellene sajnos nem tudunk tenni. A fönt ülők eldöntik, mi megfizethetünk... Olvasói levél Hol halt meg Esterházy János? A Vasárnap idei 12. száma (8-9.0.) P. Vonyik Erzsébet tolmácsolásában méltó riportban elevenítette föl az olmützi és mírovi zarándoklat eseményeit, melyek Esterházy János halálának 40. évfordulója alkalmából zajlottak. A gróf 1953. március 6. és augusztus 20. között raboskodott először az észak-morvaországi várbörtönben. Majd 1956. május 18-án ismét Mírovba szállították, ahol 1957. március 8-án elhunyt. Hosszabb ideje foglalkozva a mártír politikus pályájával, minden magyar nyelvű kiadványban azt találtam, hogy Mirovban halt meg. Ezért nem gyanakodtam és sajnos jómagam is így, pontatlanul jelöltem e valamikor kétnyelvű település nevét. Azonban Molnár Imre, idén a Nap kiadónál megjelent, kitűnő Esterházy-mo- nográfiáját tanulmányozva, késztetést éreztem, hogy utánanézzek e helységnév helyes írásmódjának. 1919 végén és 1920 elején e várbörtönben raboskodott Andrej Hlinka, akinek akkori jegyzeteit Karol Sidor rendezte sajtó alá Zápisky z Mírova (Jegyzetek Mírovból, 1941) c. alatt. Majd átolvastam a neves cseh helynévkutató, Ladislav Hosák kismonográfiáját, mely 1956-ban jelent meg (Z minulosti Olomouckého kraje, Krajské nakladatelství, Olomouc) és ott is a Mírov formával találkoztam. Ezután számtalan forrás- kiadványt és helynévlexikont böngésztem át, melyek közül csak két alapvető munkára hivatkozom ez alkalommal (Hosák-Srámek: Místníjména na Morave a ve Slezsku II., Academia, Praha 1980 és Retrospektivní lexikon obcí CSSR 1850-197011-1, Praha 1978). Nos, ezekből a szakmunkákból minden kétséget kizáróan kiderül, e településnevet bizony hosszú í-vel kell írni, mivel a hivatalosan használt forma 1850 óta folyamatosan Mírov (németül Mürau) és nem Mirov, ahogy Molnár Imre és P. Vonyik Erzsébet is írta. Balassa Zoltán Az Úr színe előtt is? A „Modern” falusi mese, sajnos, valóság! címmel a Vasárnap 16. számában megjelent levél olvasása után bosszankodva kérdeztem önmagámtól: nem vitték túlzásba az 1000 korona kötelező adományozásokat, a parókia rendbehozatalához? Milyen jogon terjesztették elő a szégyenlistát? Ez már viszketegségi betegség! Kérdem én, aki a létminimum alatt tengődik, vagy aki valóban örül, ha a mindennapi betevő falatját megveheti, s nem tud adakozni, azt a gazdagabb hívők megszégyeníthetik, célba vehetik? Például, akinek más a világnézete, az nem ér semmit? Már csak az újgazdagok a Janik”? Szerény nézetem szerint a földön a módosabbakat és a szegényebbeket egy külön világ határolja el. Ha mind a két osztályból az „Úr” színe elé kerül egy-egy lélek, akkor is ott lesz a választóvonal? Egy felháborodott olvasó.
