Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-07 / 19. szám

ó 1997. május 7. Paszterkó László érsekújvári szupernehézsúlyú hivatásos öklöző az év végén szeretne megmérkőzni Axel Schultz német bajnokkal „Kegyetlen, de őszinte a profi boksz!” Zsigárdi László Paszterkó Lászlót nemcsak Érsekújvárott, Galántán, Komá­romban (ezekben a városokban bokszolt az I. ligában) ismerik, hanem Szlovákia- és Csehor- szág-szerte egyaránt. A szuper­nehézsúlyú öklöző volt az első hivatásos bunyós a már nem lé­tező Csehszlovákiában. Maholnap huszonegy éve, hogy először léptél a kötelek közé. Ha Jól tudom: véletlenül. így igaz! A testépítésről tértem át az ökölvívásra, mégpedig Risavy Józsi bácsi beszélt rá, próbáljam meg. Megnyertem az első meccset, és elhatároztam, hogy maradok. Most már nem titok: 1976-ban Esek név alatt bokszoltam; egyszerűen azért, mert még nem volt, nem lehe­tett versenyzői igazolványom. Két meccset bunyóztam feke­tén, s mindkettőt az első menet­ben döntő fölénnyel megnyer­tem. Nem bántad meg, hogy ökölvívó lettél? A múltban bizony sokszor előfordult, hogy igen dühös voltam ezért magamra. Egy-egy jogtalan ve­reséget követően sokszor elátkoztam azt a pillanatot, amikor az ökölví­vás mellett dön­töttem. Felettébb sikeres két évet töltöttél el az érsekújvári Elektro- svit ificsapatában, amelyikkel országos bajnok lettél. Orvos szerettél volna lenni, Olmützbe készültél, J de... Hiába tett meg min- ■ dent a Dukla edzője, M mivel magyar állam­polgár voltam (most is az - a szerző megj.), a szö­vetség önkényurai hite­gettek, nem támogattak, s mint később kiderült, ha a felvételi után kifize­tik a „csúszópénzt”, be­kerülök az egyetemre. Aztán még volt egy „do­básom”: jelentkez­tem a pozsonyi test- nevelési főiskolára, az ökölvívóedzői szakra. De csak azért, mert a szövetség ve­zérei szorgalmazták ezt. Azt hi­szed felvettek? Egy nagy frászt! A miniszteri fellebbezésre még választ sem kaptam az illetéke­sektől. Később aztán elárulták, hogy a galántai testnevelési szövetség járási bizottsága tit­kárának fiát kellett bejuttatni... Apropó, Galánta! Nem nehez­teltél az ottani sportvezetőkre? Nem, mert őnekik nem volt eb­be beleszólásuk, Knotek elvtárs volt a mindenható! Nagyon szerettél volna dupláz­ni. Miért nem sikerült? Kerek perec megmondom: nem akarták a csokornyakkendősök, hogy másodszor is magyar ál­lampolgár nyerjen csehszlovák bajnokságot! Pedig négyszer is öklöztem az ob fináléjában, két­szer az ellenfél edzője is beis­merte, sokkal jobb voltam. Hát, ilyen (is) volt a szocialista sporterkölcs... Mind a mai napig nem értem: magyar állampolgárként hogyan öklözhettél a csehszlovák válogatott­ban? Amikor szükség volt rám, akkor ez sen­kit sem zavart. De viszont ami­kor jöttek a nagy tornák, a világver­senyek, az attraktív külföldi utak, mást, gyengébb bunyóst nevez­tek. így ment ez a nyolcvanas években.... Pe­dig nyolcvan­nyolcban csúcs­formában vol­tam, négy világ­ranglista-verse­nyen vettem részt. Az Ústí Nagydíjon le­győztem a fé­lelmetes ku­bai Ortegát, ennek elle­nére nem neveztek a karlsruhei Inter Kupá­ra. Saját költsége­men el­utaztam, Edzés közben mesterével, Jády Károllyal Baila Sándor felvétele ám a helyszínen kellemetlen meglepetésben volt részem: a szövetség egyik korrupt tagja elintézte a rendezőknél, hogy ne léphessek szon'tóba. Az ústíi bokszmaffia félt, hogy idegen ringben legyőzöm Hrivnákot, és én utazhatok a szöuli olimpiára. Kárpótlásul elküldték a kom­munista Koreába, ahol a döntő­ben csak 3:2-re kaptam ki a vi­lágbajnok Martineztől. Azt hiszem, az ilyen „veresé­gek” megrendítőbbek, mint egy jobbegyenes vagy egy bal­horog... Ez így igaz! Ezek után már nem volt nagy kedvem az egészhez, a komáromiak kérésére azon­ban nem fejeztem be. Azt mondtam, amíg a meccseim több mint felét megnyerem, ott leszek az I. ligás ringhen. Aztán egyszer az egyik volt nehézsú­lyú bunyós odalépett hozzám, és azt mondta: „Lacikám, ne le­gyél a ring bohóca, ezek a szél­hámos pontozók rajtad röhög­nek!” Majd odasóztál a ringbírónak! Az I. ligában az utolsó hat meccsemből négyet elveszítet­tem. Egy vereséget aláírok, ám a többi hármat nem. Nem taga­dom, megvertem a bírót, de nem a szorítóban, hanem be­rontottam az öltözőbe, és be­húztam neki egy jobbhorgot. Hogyan kerültél a profi szorító- ba? Nem sokkal a bíróverős bajno­kim után felkeresett Győry Jó­zsef, a Magyar Hivatásos Ököl­vívó Szövetség elnöke, s azt mondta: „Gyere a profik közé, itt a nagy lehetőség, bizonyít­hatsz!” Pár napig töprengtem az ajánlaton, majd igent mond­tam. Annál is inkább, mert úgy gondoltam, most talán kereshe­tek valamit. Győryben azonban csakhamar csalódtál. Mi történt? Csak a pénzt nézte, a nyereség­gel törődött; az már nem na­gyon érdekelte, mi lesz velem, hogyan végződik a meccs. Gyak­ran előfordult, hogy egy-két nappal a találkozó előtt tudtam meg, hogy bokszolni fogok. Ha egy mód lett volna rá, rögtön el­válnak útjaink. A pénzelosztás­kor rendre átvert, erre bizonyí­tékaim vannak. Neki kellett vol­na fizetnie a trénert is, de nem tette. Sőt még a szakmai dolgok­ba is beleszólt, azt akarta, vál­toztassam meg a stílusomat - egyik napról a másikra. Az új menedzserrel, Helmuth Slamkéval már elégedett vol­tál? Módfelett! A legismertebb né­met boksz-szakvezető azonnal elintézte az osztrák licencet, amely jóval előnyösebb volt, mint a német. De azért ő is meglepett kilenc­venöt nyarán... A szponzorokkal együtt lekötött egy meccset a szerbiai Niksicsben, a boszniai front tő- szomszédságában. Amikor a térképre néztem és kiderült, hogy a város könnyen célba ve­hető Gorazsdéből, valamint Szarajevóból, akkor bizony még a lélegzetem is elállt. És amikor a szállóban ágyúszó és puskaro­pogás hallatszott, igencsak el­keseredtem. Hát még akkor, amikor pontozásos vereséget szenvedtem, annak ellenére, hogy négyszer is padlóra küld­tem Draskovicsot. A szerb főbí­ró mosolyogva megjegyezte: „Tudod, a szerbek nem szeret­nek veszíteni...” Pénz, pénz, pénz... Mert ugye ezért léptek szorítóba? A niksicsi „cirkuszért” 2 500 márkát kaptam... Ezt az össze­get csak azért árultam el, mivel a rendezők - ki tudja, miért? - nyilvánosságra hozták. Meg lehet élni a profi boksz­ból? Ne gondolja valaki, hogy hor­ribilis összeget keresünk. Igaz, nem koronáért bokszolunk... Kegyetlen, de őszinte a hivatá­sos ökölvívás! Az erkölcsi és az anyagi elismerés sem mellé­kes. Másfél évvel ezelőtt Szlovákiá­ban is megalakult a profi boksz­szövetség. Nem féltetek a ku­darctól? Nem, mert nincs jövője az ál­amatőr ökölvívásnak. Ezt bizo­nyítja az is, hogy sorra szűnnek meg a szakosztályok. A galántai, az érsekújvári, a kas­sai felnőtt boksz után, sajnos, a Név: Paszterkó László Született: 1960. január 5- én, Budapesten Nevelőedző: Risavy József Jelenlegi edző: Jády Károly Klubjai: Elektrosvit Nővé Zámky, OSP Galanta, Spartak Komámo, PROBOX Slovakia Sikerek az amatőr ringben: országos csehszlovák bajnok egyéniben és csapatban (az komáromiról is csak múlt idő­ben beszélhetünk. Erről eny- nyit, senkit sem akarok meg­sérteni. Április elején Perbetén, a 3. PROBOX Gálán vívtad 34. pro­fi mérkőzésedet, amelyen ki­ütéses győzelmet arattál a cseh bajnok ellen. Pontosan ötvenszázalékos teljesít­ménnyel dicsekedhetsz. Elé­gedett vagy? Ez nem a legrosszabb mérleg, igaz, lehetett volna jobb is. Na­gyon örülnék, ha bejutnék az európai ranglista legjobb tíz he­lyezettje közé, s az év végén - hazai szorítóban - megmérkőz­hetnék a világhírű német Axel Schultzcal. Hogy meddig foly­tatom? Addig, amíg többet adok, mint kapok... ifjúságiaknál), egyéniben csehszlovák bajnok (a fel­nőtteknél -1981, Most); többszörös csehszlovák válo­gatott Amatőr mérkőzéseinek szá­ma: 353 - ebből 308 győze­lem Profi összecsapásainak szá­ma: 34 - ebből 14-14 győze­lem és vereség, valamint 6 döntetlen Névjegykártya Kuriózumkosár Járadék a magyar olimpiai bajnokoknak Április tizenötödikén az Or­szággyűlés elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely sze­rint minden harmincötödik életévét betöltött, Magyaror­szágon élő magyar ötkarikás bajnok 1998 január elsejétől élete végéig olimpiai járadék­ra jogosult. A döntés kapcsán az Olimpiai Bajnokok Klubja köszönőlevelében megállapí­totta: „A magyar sporttársa­dalom számára örvendetes határozattal kifejezésre jut­tatták, hogy olimpiai győzel­meinket a közösség érdeké­ben kifejtett szolgálatnak te­kintik, olyan szolgálatnak, amellyel országunk nemzet­közi elismertségéhez a mi szerény eszközeinkkel is hoz­zájárultunk. Győzelmeink alkalmával fel­hangzó himnuszunk nemcsak a nagyvilágnak adta hírül or­szágunk létét, létezését, ha­nem otthon is ébren tartotta, élesztette a magyar hazafisá- got.” Miért aggódnak a hakubaiak? Naganóban és környékén, az­az a jövő évi téli játékok terü­letén az olimpia nem mind­egyik színhelynek hoz igazi gazdasági fellendülést. Hakuba település - itt bonyo­lítják le az olimpia sífutó és néhány alpesi számát is - elöl­járói érdekes és kicsit különle­ges statisztikai kimutatásokat hoztak nyilvánosságra. Az adatokból kiderült, hogy Nagano szomszédságában ti­zennégy százalékkal kevesebb szabadidősport-szerelmes síelt a tavalyi azonos időszak muta­tójával összevetve. - A gondot az okozza, hogy az olimpiával kapcsolatos előversenyek és a gyakori hivatalos látogatás olyan sok esetben jár sípálya­bezárásokkal, útlezárásokkal és terelésekkel, hogy a hobbi­síelők inkább máshova men­nek el kikapcsolódni. Aggó­dunk emiatt - mondta a tele­pülés turizmusáért felelős hi­vatal vezetője. Ronaldo és Susana Jószerével gyerek még Ronaldo, az FC Barcelona brazil csatárcsillaga. Az ifjú, húszesztendős legény már csak azért is a tinédzser­leányok álma, mert nemcsak hírneves, de roppant gazdag is. Nos, a dél-amerikai labda­rúgó kegyeiért esdeklők most egy időre felhagyhatnak a só- hajtozással, mert a deli táma­dó társra talált. A szőke hölgyet Susana Wernernek hívják. Legutóbb a híres riói karneválon mu­lattak együtt. A szupersztár hatezer mérföl­det utazott azért, hogy ő is lejtse az utcai táncot, no meg Susana is megért egy ekkora utazást. A hét fotója, avagy amikor a brit rendőrök is zuhany alá futnak a londoni maratonin CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom