Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-07 / 19. szám

12 1997. május 7. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Támad a Mars! Tim Burton (Batman, Batman visszatér, Ollókezű Edward, Karácsonyi lidérc­nyomás, Ed Wood) sci-fi- paródiáját - állítása szerint - a hatvanas évek elején ké­szített reklámkupon-soro- zat ihlette. Maga a rendező egy szóval sem említi, de aki látta a tavalyi sikerfil­met, A függetlenség napját, annak nyilvánvaló, hogy a Támad a Mars! azt parodi­zálja. A sztori szinte jelene­tenként egyezik, ám a Burtontől megszokott feke­te humor, bizarr látásmód teszi ezt az egyébként ugyanolyan profi módon, a digitális technika, a komputeranimáció csodáit felvonultató mozidarabot sokkal élvezetesebbé, mint humorának céltábláját. Az idegenek ezúttal sem békés szándékkal érkeznek a Földre, ám az USA elnöke (Jack Nicholson) hallgat tu­dós tanácsadójára (Pierce Brosnan), és ahelyett, hogy hadseregét mozgósítaná, ünnepélyes fogadást szer­vez, amelyen a földiek bará­ti fogadtatásukról biztosít­ják az űrből jöttékét. S bár az első találkozáson a kicsi zöld lények csontvázzá léze- rezik az egybegyűlteket, be­leértve a tiszteletükre az ég­be röpített békegalambot is, még ez a szimbolikus értel­mű tettük sem győzi meg Amerika első emberét. A go­nosz kis földönkívüliek min­den eszközt felhasználnak, hogy elfoglalják bolygón­kat. Nem átallják szőke szexbomba képében be­csempészni egyik „emberü­ket” a Fehér Házba... Ami­kor már hullahegyek, fel­égetett, felrobbantott váro­sok szegélyezik a marslakók útját, és kiderül, hogy az atombomba sem árthat ne­kik, a véletlen segít.... A fergeteges gegekkel tarkí­tott mozidarab rövidke epi­zódszerepeiben is igazi sztárok (Glenn Close, Dany DeVito, Anette Bening, Sarah Jessica Parker, Michael J. Fox, Rom Jones) tűnnek fel. Mindannyian önfeledten élvezik a komé- diázást. Heti hír Mel Gibson nemet mondott Szinte lehetetlen: az igéző­én kék szemű hollywoodi világsztár, Mel Gibson visz- szautasított egy harminc- millió dolláros gázsival járó filmfőszerepet. A nők bálvá­nya a Halálos fegyver ne­gyedik részének főszerepére mondott nemet. A producer és a rendező nem tudja mire vélni a dolgot, hiszen ennyi pénznek nehéz ellenállni, ráadásul Mel Gibson a pénz­imádó sztárok népes táborá­ba tartozik. A rossz nyelvek szerint Gibson korántsem gondolta komolyan a sze­repelutasítást, sokkal in­kább még magasabb gázsit szeretne, azért „kéreti ma­gát” egy kicsit szokatlan döntésével. Legújabb filmjében. Rene Russóval Móray Máté: „Ma már tudom, hogy jól döntöttem. Izraelben van mit tanulnom.” Győrből ment táncolni a Szentföldre Szabó G. László „Miért is sietnék?” Oláh Csaba felvétele len klasszikus balettegyüttese. Tel Avivban dolgozunk egy szép stúdióban, és onnan utazga­tunk fellépni jobb színházakba. A re­pertoár meglehető­sen sokszínű. A klasszikus darabok sebb táncegyütte­seit vonzza. Olyan előadásokat látha­tok, amilyeneket itthon soha. A ba­lettmesterem pe­dig azt mondta: ha a karriered során feltűnik valaki, akire rábólint a Száz éve született Johannes Brahms, a nagy osztrák komponista, akit Liszt is kedvelt és elismert Mogorva agglegény volt, a romantika legdoktorabb szerzője BREUERJÁNOS________________ Ő volt az utolsó a Habsburg-bi- rodalom zenéjét egységes egésznek halló muzsikusok so­rában. Szellemében nagyon osztrák - ehhez képest Ham­burgban látta meg a napvilá­got. Apja szintén zenész, mat­rózkocsmákban, mulatókban húzta-kürtölte a talpalávalót. Johannes, a gyermek a búcsút intő romantika legdoktorabb zeneszerzőjévé vált hamarost. Szívébe zárta Schumann, s ami még fontosabb lehetett, Schumann-né Clara Wick, de Liszt is, Weimarban. Görgey Artúr tábori hegedűsének, Re­ményi Edének, az emigráns­nak volt a zongorakísérője 1852-1853-ban, s közben a kor popzenéjéből gyártott át­iratokat. Huszonkilenc évesen unta meg a cigányéletet, s telepedett meg Bécsben (1862). Nagyon megbecsülték, kivált, hogy ki lehetett játszani, mint valami látszatra vaskalapost, Liszt és Wagner nyelvújítása ellen. Azt már csak a kevésbé siket, száz esztendőt vénült utókor hallja, mennyi a rokonság Wagner és Brahms között (fi­gyelmeztető jel lehet az elfo­gult napi zeneideológusok­nak). Arnold Schoenberg ta­nár úr, az expresszionista ze­nepápa elsősorban Brahms műveit elemezte a növendéke­inek, mondván, hogy a szak­mát igen, a „modernséget” nem tudja velük megtanítani. De Kodály privátnövendéke, Kadosa Pál is arra emlékezett, hogy a köröndi otthonban - a tér még nem viselte a mester nevét - javarészt Brahmsszal foglalkoztak. Utolsóként tudta egyben tarta­ni a Monarchia zenei hangjait barátjával, Johann Strauss- szal, bár a periférián - Pesten hol nagy kultusza volt, epés elődeim megjegyezték olykor: túlságosan komplikált, hossza­dalmas, szálkás a muzsika, amit ír. Szívesen jött mindazonáltal, és gyakran, karmesternek, mű­vei zongoristájának is. Szerzői estjén Budapesten mutatta be B-dúr zongoraversenyét a Fil­harmonikusokkal (1881). És Pestre ment, ha jó Don Giovanni-előadást akart halla­ni. Igaz, akkor épp Gustav Mahlernek hívták az opera fő­nökét a Sugár úton. Reményi után a magyar Joachim Józseffel, a berlini he­gedűiskola és kamarazenei ha­gyomány megteremtőjével kö­tött meghitt barátságot. írt ne­ki versenyműveket, egyebeket is. Mi tagadás, századunk hosszú ideig nem kedvezett a mogor­va agglegény súlyos kompozí­cióinak, bár olykor egy Toscanini vagy Furtwängler igyekezett rábeszélni szimfó­niáira a kényes pesti publiku­mot. Brahms-ciklust tán húsz éve bír el ez a közönség. Las­san kitisztult mindaz, amit ré­gebben szövevényesnek-túlbo- nyolítottnak hallottunk; mára, száz évvel a halála után, nem vitatott többé a Brahms-muzsi- kák drámai izzásának, szemér­mes poézisének, iróniától-tö- redezettségtől mentes emocio­nális tartalmának, formai kul­túrájának valódi értéke. Ma már nehéz is lenne elkép­zelni, milyen lenne zenei éle­tünk az ő zseniális alkotásai nélkül. szíved, akkor tarts ki mellet­te, mert a szerelem abszolút kiszámíthatatlan. Belemerül­ni csak akkor lehet, ha utol­ér. Nekem ez most másod­szor is sikerült. Hova sies­sek?” mellett neoklasszikus es mo­dern alkotásokban is táncolok. Az első évadban harminc sze­repet kellett betanulnom. Ezek között voltak ötperces duettek és komoly szólószere­pek is. Ami külön öröm szá­„Későn érő típus voltam mindig.” feltételek mellett is el lehet vi­selni. Az én esetem szerencsé­re másról szól. Én az első perc­től fogvájói érzem magam. És nemcsak azért, hogy rengete­get tanulhatok, hanem mert a magánéletem is új fordulatot vett. Beleszerettem egy izraeli lányba. Ami persze nem azt je­lenti, hogy ott fogok élni, ha­nem, hogy boldog vagyok. Szakmailag is minden jól ala­kult. Az Israel Ballet harminc­éves társulat. Az ország egyet­momra: a világ legjobb koreo­gráfusainak az alkotásaiba is bekerültem. Balanchine vagy Rudi von Dantzig műveivel Győrben aligha találkoztam volna.” Krzysztof Pastor, a Holland Nemzeti Balett lengyel szár­mazású koreográfusa testreszóló táncot komponált Móray Máté számára. „Életemben először dolgoz­tam olyan alkotóval, aki az én gondolat- és mozdulatvilágo­mat is figyelembe vette. Nem diktált - belőlem, az én egyé­niségemből indult ki a kompo­nálás során. Gershwin zenéjé­re készített vadonatúj dara­bot, és mondhatom: nagyon nagy sikerünk volt. A Győri Balettben azonban sokkal csa­ládiasabb a hangulat, mint a kinti társulatnál. Más világ az ottani, egészen más. Mond­hatsz bármit, mindenre van válaszuk. Ha nem beszélsz, akkor megszólítanak. Ülsz a kezedben egy könyvvel és megkérdezik, mit olvasol és milyen nyelven. Valahogy minden így működik náluk. Spontán. Szervezettség nél­kül. Nagyon nagy a káosz, mégsem áll le semmi.” Hogy hány évre szól Móray Máté szerződése? Egyelőre nem siet haza. Amíg csak le­het, külföldön marad. „Későn érő típus voltam min­dig, bár mostanában kezdek már felgyorsulni. A tudás, a tapasztalat megszerzéséhez viszont idő kell. Izraelben pe­dig van mit tanulni. Tel Aviv híres helv A viláv levneve­Ha a szív már tudja, mit akar, az észnek nem illik akadé­koskodnia. a szüleitől kapta. „Izrael szép hely, mondták, ott mindig süt a nap, a tengerpar­ton pedig megnyugszik az em­ber. Ez tényleg így van. Izrael igazi kultúrcsemege, a mele­get szeretem, a tengerpart gyönyörű. Ha eléggé nyitott vagy és pozitív beállítottságú, mindenütt tanulhatsz. Még ott is, ahol nem nagyon érzed jól magad. Egy év nem olyan hosszú idő. Annyit gyengébb az észnek már nem illik aka­dékoskodnia. Most egyébként Kunderát idéztem. Nagyon szeretem a regé­nyeit. Most is úgy jöttem haza öt nap­ra, hogy három nadrágot és két pó­lót hoztam a koffe­romban és vagy ti­zenöt kiló elolva­sott könyvet. Ennél kevesebbel vissza­menni sem fogok, az biztos.” Az első „útravalót”, kilencvenöt nya­rán. elutazása előtt Andrássy gróf Izraelbe költö­zött. Móray Máté, a Győri Ba­lett Monarchia, Monarchia cí­mű produkciójának rokon­szenves hőse második évadját tölti az Israel Ballet társulatá­ban. Szerződéskötésében első­sorban kalandéhsége motivál­ta. Húszévesen ilyen lehetősé­get nem hagyhat ki az ember, mondja. Főleg, ha tanulni, fej­lődni akar. Külföldre szerződni többféle­képpen lehet. Móray Máté az édesapjának köszöni a lehető- séeet. „Látványtervező a Vígszínház­ban, s miután azt a feladatot kapta, hogy szerezze be a le­hető legjobb fénytechnikát, el­indult szépen országról or­szágra. Az izraeli Operában aztán meg is találta. Rövid idő alatt olyan sok okosat hallot­tak tőle, hogy felkérték, ma­radjon ott dolgozni. Én már ehhez túl öreg vagyok, felelte, viszont a fiam táncol. Fülébe jutott ez az Israel Ballet igaz­gatónőjének, aki éppen akkor új táncosokat keresett, és kap­tam egy levelet, hogy küldjék magamról fényképet és írjam meg a szakmai ön­életrajzomat. Pár héttel később már videofelvételt kért tőlem, és telefonon a szerződést is fel­ajánlotta.” Harmadik győri évadja végén nehéz szívvel közölte mindezt itthoni igazgatójával. Rá­adásul nem is egye­dül lépett ki az együttesből. Barát­nőjét is vitte magáva „Nem hiszem, hogy a dönté­sünk jólesett Kiss Jánosnak, hiszen számolt velünk, jelen­tős szerepeket kaptunk tőle mindketten. Komoly érvágás lehetett számára, hogy elme­gyünk, de a lelke mélyén talán velünk érzett. Segítőkész volt és megértette, hogy művész­embereket nem lehet karóhoz kötni. Ha valakinek a szíve el­döntötte, hogy mit akar, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom