Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-07 / 19. szám
8 1997. május 7. Riport Az infarktust átvészelve a faragás lett a legkedveltebb időtöltése Fába, csontba faragott természet S.Forgon Szilvia______________ Az alkotás az egyik legnemesebb emberi tevékenység. Az alkotó ember ismeri a teremtés minden örömét és gyötrelmét. Dolgozzon bár vésővel, tollal, kalapáccsal, ecsettel vagy éppenséggel fúróval, mint a légi Sárközy Dénes. Szép, emeletes ház kapuján csöngetünk a falu egyik csöndes utcácskájában. A hívatlan vendégeket a ház őrzője becsülettel megugatja, majd a láncát tépi el, hogy figyelmeztesse gazdáját: idegenek érkeztek. A fogadtatásunkra elősiető házigazda alig győzi csitítani: - Hallgass már! Kölyök még, no meg a láncot tozik. Mert Sárközy Dénes amellett, hogy húsz éve vadászik, faragással is foglalkozik. De minderről már kis műhelyében, a szebbnél szebb faragásokkal díszített puskatusok, szarvasagancsból faragott miniatűrök között beszélgetünk.- A betongyárban dolgoztam mint csoportvezető, amíg infarktust nem kaptam két éve. Azután leszázalékoltak és itthon maradtam. Hiányzott azonban a munka, az állandó elfoglaltság, ezért kezdtem el farigcsálni. Nem tanultam én soha, csak mint gyerek faragtam valamikor régen. Rajzolni azonban jól tudtam, a saját fantáziám szerint lerajzoltam az őzet, a vaddisznót, min■■■ Nem vártam volna, hogy nemzetiség szerint különböztetik meg a jelentkezőket. sem szereti - magyarázza kezét nyújtva Sárközy Dénes. - Ki kellene már vinnem egy kicsit megfuttatni. Ilyen tájt már járunk a foglyot, a fácánt kihajtani a lucernásból, nehogy oda fészkeljenek, de még nem elég magas a vetés, nem akarom kivinni, mert csak elriasztaná a vadat. Boss, a cseh bajuszos a gazda szavára elhallgat, de bennünket mindaddig bizalmatlanul méreget, amíg be nem lépünk a házba. Hogy a házigazda a vadászsport szenvedélyének hódol, az már a folyosón kiderül. Vadászati témájú képek, trófeák, fafaragások díszítik körös-körül a falakat. A faragott ruhaakasztó a házigazda első munkai köze tardenféle állatot. Aztán gondoltam egyet: hátha ki is tudnám faragni. És megpróbáltam. Két éve a Pol’ovníctvo a rybárstvo című lapban volt egy felhívás: jelentkezzenek a nyitrai kiállításra azok a vadászok, akik faragással foglalkoznak. Én is jelentkeztem, de azzal utasítottak el: Hol olvastam én a felhívást? Talán az Új Szóban? Akkor jelentkezzek oda! Ezzel bizony elvették a kedvemet. Nem vártam volna, hogy még itt is nemzetiség szerint különböztetik meg a jelentkezőket. De azért nem adtam fel. Faragásaim azóta eljutottak Zólyomba, Kassára, még Floridába is... Sárközy Dénes egyik „specialitása” a faragással díszített puskatus. A különböző vadászmotívumokat először lerajzolja, majd kifaragja, hogy a megrendelő aszerint választhassa ki a neki tetsző motívumot. Közeli s távoli ismerősök, vadásztársak puskáit díszítik Sárközy Dénes faragásai. Bámulatos kézügyességről tanúskodnak a szarvasagancsból faragott miniatűrök. Mexikói nyakkendők, szalvétagyűrűk, evőeszköznyelek, ruhaakasztók is. Már az ökör szarvába is faragott képeket. A ritka szép munkákat elnézve senki sem gondolná, hogy Sárközy Dénes sem a rajzot, sem a technológiát nem tanulta, de még a szerszámait is maga fabrikálja. Az ilyen emberre szokás mondani: „őstehetség”.- Ez tulajdonképpen csak hobbi, ebből nem lehet megélni. A vadásztársaknak, ismerősöknek ingyen faragok, a falubeliek meg nem értékelik a munkámat. Ezért jelentkeztem továbbképzésre Dunaszerdahelyre, ahol üvegfestészetet fogok egy hónapon át tanulni. Ilyen szakma a környéken nincs, azzal talán el lehet érni valamit. A faragás a vadászat mellett megmarad továbbra is kedvtelésnek. A Sárközy családban hárman vadásznak, bátyja, aki Breznón él, vadászkéseket is készít. S bár mint minden vadász, Sárközy Dénes is szívesen beszél a fegyvereiről, a vadászat lényegét másban látja.- Nem a puska a minden. Nem azért lettem vadász, hogy lövöldözhessek, hanem hogy a természetben lehessek. A vadászat lényege nem a gyilkolás. Bele kell szólni a természetbe, mert ha elszaporodik a kártékony vad, annak a hasznos vad látja a kárát. Mi nemcsak elejtjük a vadat, hanem törődünk is vele, etetjük, gondozzuk, őrizzük. Az orvvadászoktól meg a vad kutyáktól, amelyeket a pozsonyiak dobnak ki az autóikból a szeméttel együtt. Néha úgy érzem, az ember a legkártékonyabb allat... Teljesen tudatlanul vágtam bele a faragásba, nemcsak hogy a technológiát nem ismertem, de azt sem tudtam, milyen szerszámok kellenek hozzá. Így a szerszamaimat nagyrészt magam szerkesztettem. Az esztergályoskést például átalakítottam fafaragásra. A miniatűröket pedig fogászati fúróval készítem. Kicsit nagyobb csapágyat tettem bele, mert az eredeti nagyon gyorsan tönkrement, s a végebe olyan tűt tettem, amilyet a technikusok használnak. Tűnődés kukával, medvével Hernády (Herdics) Ferenc Reggel hét óra múlt, tompán csapódik mögöttem házunk lexi- konbelsejű, hatalmas fakapuja. Kihalt az utca, csak a pékárut szállító furgon motorja búg halkan a túloldalon, gondatlan vagy merész gazdájára várva. A járdaszéli keskeny árok mellett makacs kis akadályokká fagytak az egyenetlenül kilapátolt földrögök, ráadásul vékony hóréteg borítja őket. Egyébként szélcsend, lassan oszladozó köd; zúzmara élőn és élettelenen. Óvatosan felgyorsítom lépteimet, s ahogy a sarokhoz érek, fokozatosan kirajzolódnak a szemeteskukának meg a benne turkáló alaknak a körvonalai. Közelebb érve profiljából is felismerem: a szomszéd Ignác végzi gépiesen a megszokott reggeli teendőjét. Fürkész-lecsap-ki- emel-letesz-felegyenesedik. Közömbös hangon viszonozza köszönésemet, felületes szemlélő számára mintha megkeményednének vonásai; a látszólagos közöny dacot takar, szüntelen lázadást a világ dolgaival szemben, amely időnként átcsap gyilkos dühbe, a szociális segély átvételekor mohó pálinkapusztításba, remek csemegéül szolgálva az élelmiszerbolt elárusítónőinek, akik összesúgnak a háta mögött, esetleg valamelyikük zárórakor sipítozva megállapítja, hogy elfelejtett egy rúd drága szalámit venni Gyulus- kámnak és a pénztárgépet már lezárták; ezzel ellentétben Ignác - ám legyen, tántorogva, de - hazaviszi és előhúzza hóna alól a fél barna kenyeret, az est fénypontjaként diadalmasan felmutatja a huszonöt deka olcsó pari- zert... Megborzongok, talán nem is a hidegtől. Hat piciny éhes száj, az asszony rosszul titkolt betegséggel retteg a holnaptól, és várja haza nap mint nap a gépkocsivezetőből kukabúvárrá vedlett urát. Mormogá- sa véget vet mélázásomnak, maga olyan szakmicsoda, íróember vagy miféle, majd kijavít, ha helytelenül mondom, de megismétlem a kedvéért, hogy semmiből lettünk és semmivé váltunk, bök a mellére bütykös mutatóujjával. Na idefitty, szaki- kám, annyira még nem romlott a látásom, hogy ezt a darab sonkát itthagyjam, hej, a rohadt k... anyját annak a sok bőrfotelben terpeszkedő, ingyen élő csavargónak, fejezi be egyszuszra. Igen, igaza van, azelőtt a kommunistákat szidtam verhetetle- nül, egyet azonban elárulok magának, mégpedig azt, hogy akkor szartengerben gázoltunk, most meg trágyalevet szürcsölünk... Na ne siessen már annyira, még ezt hallgassa meg, ezt a mókás témát: nos, megfigyeltem, szomszéd, a szegényebbje meg a munkanélküli sosem állítja, hogy mindenki talál munkát, aki igazán dolgozni akar, röhej az egész, ezen gondolkozzék el, s közben a jólmenők persze váltig hajtogatják ezt az impotens baromságot, féltve a biztosat... Megdobhatna egy szál cigivel, hajön visszafele, van még itt dolgom, ja, újságot ne vásároljon, mert csak fölidegesíti magát! A trafikban megveszem a doboz cigarettát, az újságot, és nem idegesítem fel magam - odahaza olvasom el, később. Eljátszadozom a gondolattal, vajon a REND és az önmaguk állásának vigyázóin kívül hányán s miképpen válaszolnának egy szórólapon olvasható, efféle f( hívásra: - ,A gyengébbek ked’ ért: vizsgáljuk meg lelkiismeri tünket, parancsnokunknak mindannyian illőképpen meg! szöntük a kezünkbe adott mo: dályt, melyet ugyan bátran fo díthatunk bármerre, visszafel sem (?) sülhet már el, hiszen ; első próbalövéskor csütörtöki mondott...?” Dehát mégis - ú világ, új törvények, manapság köszönetét kellene mondanui a váratlan és viszonzatlan pof nokért, netán - tudathasadás kizáró bizonylatunkat lobogt: nánk a Sorba...? Esetleg - fe- nyítő szavak, komor tekintet« kíséretében - hátrakötött sári kai rophatnánk szilajul a hely ben topogónkat, míg csak féli
