Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-07 / 19. szám
1997. május 7. 7 Nagyvilág Az „igazságos” rendszer mindig győz a tétova igazság felett... Bűnüldözés - kínaiul Budapesti levét A szobrokról Egymást érik a rajtaütésszerű razziák Fotó: archív A stadion népbírósággá változott. A vádlottak megkötözött kézzel várják a bíróság döntését, amely: halál. Kínában folyik az ún. „Kemény akció”. Elsősorban a bűnözők, de a kényelmetlen emberek ellen is. Csang Pingnek ötezer jüant ígértek. Annyit, amennyit egy gyári munkás egy év alatt keres. Egy kis csomagocskát kellett kézbesítenie a kis falucskából, ahol lakott, a tartomány központjába. Csang nem kérdezte, mi van a csomagban. Tudta, aki a küldöncnek ennyit fizet, az milliókat keres a kábítószerrel. Három hónappal később Csang leborotvált fejjel áll a tehergépkocsi platóján, kezét három rendőr fogja. A teherautó szirénázva közeledik a stadion felé, ahol már harmincezer ember - többnyire diákok, gyári munkások - várja Csang és a többi 23 bűnös ítéletét. A tárgyalás néhány nappal előbb, gyorsan, alig pár óra leforgása alatt lezajlott. Nem számított enyhítő körülménynek a parasztcsalád nyomora, az apa korai halála, a fiú életkora sem. A kínai bíróságok nem ismerik az enyhítő körülményt. A bíró erélyes hangja betölti a stadiont, amikor felolvassa a nevüket. Az ítélet: bűnös. A büntetés: golyó általi halál. Ezután a tehergépkocsira rakott elítélteket a közeli erdőbe szállítják. Hátukra fekete keresztet festenek, a szívük helyére. A többi gyorsan zajlik. A Jün-nan dél-kínai tartományban lezajlott tömeges kivégzés a „Jen-ta” (Kemény akció) részét képezte, amelyet a kínai rendőrség a növekvő bűnözés ellen indított 1996-ban. Azóta afféle különleges állapot uralkodik a rendőrség és a bíróság berkeiben. A sajtó és a televízió naponta hemzseg a rendőrségi akciókról szóló hírektől. A lakásokba kommandók törnek be, a gyanúsítottakat félmeztelenül a földre kényszerítik. Több mint 100 000 illegális lőfegyvert koboztak el hat hónap alatt, több mint 200 000 embert zártak be, 1 700-at kivégeztek. Kínában hetven különféle esetben hozhatnak halálos ítéletet, többek közt zsarolásért, adócsalásért, lopásért, okirat-hamisításért, vagy akár cigarettacsempészésért. Az Amnesty International adatai szerint 1995-ben Kínában 2 535 rabot végeztek ki, ami több, mint az egész világon együttesen. A jen-ta akciónak „köszönhetően” ez a szám az idén sokkal nagyobb lesz. A pekingi vezetésnek sokkal többről van szó, mint az ország rendjéről. A jen-ta csak része annak a kampánynak, amellyel a hatalom meg akarja szilárdítani a pozícióját. Teng- Hsziao-ping kampánya „a kínai társadalom erkölcsi megtisztulását” tűzte ki célul. A bűnözők mellett a disszidenseket, a nemzeti vagy vallási kisebbségeket is üldözik. A hatóságok például a zömében iszlám lakosú, az ország északnyugati részén fekvő Ujgur autonóm területen mindenkit üldöznek, aki a terület függetlenségi törekvéseivel gyanúsítható. Az elmúlt hónapokban mintegy 15 000 muzulmánt csuktak be. ,A kemény fellépésnek azért van sikere”, mondja egy volt pekingi rendőrből lett bűnöző, „mert az emberek veszélyben érzik magukat. ‘95-ben a bankrablások, gyilkosságok száma 13 százalékkal emelkedett. Kínában több heroint koboznak el, mint bármely más országban. A rendőrség évente mintegy 25 000 elrabolt fiatal lányt szabadít ki a lánykereskedők karmaiból.” A kínai vezetés a bűnözési hullámra erőszakkal válaszol: erősíti a rendőrséget, elit alakulatokat és kommandókat hoz létre. ,A közeli években a rendőrök száma eléri az 1,6 milliót” - mondja az egykori rendőrtiszt. A húsz éve meghirdetett gazdasági reform a lakosság nagy részét alig érintette. A Világbank adatai szerint 350 millió kínai a létminimum alatt él, ami napi egy dollár bevételt jelent. A munkanélküliek és az alkalmi munkából élők száma hamarosan eléri a 200 milliót. Ma is 130 milliónyian ingáznak a városok között, alkalmi munkát keresve. Teng-Hsziao-ping reformjai meghozták a mozgás- szabadságot a kínaiaknak, ám a kínai bírósági rendszernek nem sok köze van a jogállamiság eszméihez. ,A törvények mindig is a hatalmasok eszközei voltak a szegények elnyomására”, mondja egy Jün-nan tartományi ügyvéd. A számok önmagukért beszélnek: tavaly 545 162 embert ítéltek el, s csak 1 886-an kaptak felmentést. Januártól, a büntetőtörvény reformjától kezdve a gyanúsított és ügyvédje valamivel jobb helyzetbe került, ám nem csodálkozhatunk a hongkongiak félelmén, akik nincsenek elragadtatva tőle, hogy a szigetországot visszacsatolják Kínához... A Stem alapján Brogyányi Judit _________ Azt olvastam valamelyik budapesti újságban, hogy szorgos fémgyűjtők most éppen Balassagyarmaton lopták el Szabó Lőrinc bronzból készült mellszobrát, Borsos Miklós alkotását. Azt hiszem, a tolvajok voltaképpen nem tudták, mit cselekszenek, hiszen a műalkotás eszmei értéke millió forintokban mérhető (legalábbis így szól a tudósítás), ők meg kilóra adták el a bronzot, amely ugyan értékes anyag, de a töredékét sem fizethették ki nekik az igazi értékből. A vandalizmus természetesen, a tudatlanságtól függetlenül, barbárság. S még inkább az, ha a tudatos szoborrombolás is említetlen marad... Mert erről az ellopott balassagyarmati mellszoborról nekem egy másik szobor jut eszembe. Az az álló figura, amelyik gépkocsival Budapest határába érkezvén jelezte, hogy a magyar főváros határán vagyok, s ha távoztam, tudhattam: a hátam mögött van a fél Magyarország. Igen, Osztapenko kapitányról van szó. Tudom, persze, hogy tudom, sok valószínűsége lehet annak, hogy a szerencsétlen szovjet százados 1944 karácsonyán nem úgy halt hősi halált, ahogy a legendák szóltak róla. Elképzelhető, hogy nem is a németek, hanem sajátjai lőtték le, de ő parlamenterként feladatot, nagyon kockázatos feladatot vállalt. A magyar fővárost akarta megkímélni a hosszú ostromtól, a hatalmas rombolástól. Mit tudhatott arról, miért olyan sürgős Sztálinnak Budapest gyors elfoglalása, talán még azt sem ismerte pontosan, ki az a Churchill nevezetű brit miniszterelnök, aki éppen Moszkvában tárgyalt, és a főparancsnok gyors katonai eredménnyel akarta meglepni őt... Osztapenko meghalt. Budapest megszabadult a náci megszállástól. Aztán következett egy négy évtizedig tartó szovjet megszállás. Ehhez Osztapenkónak semmi köze nem volt. Szoboralakja ott állt a magyar főváros határán, hogy lássuk: itt kezdődik Budapest. Már nem is szobor volt. S már nem is Osztapenkóra gondoltam, amikor elhajtottam mellette. Ahogyan a párizsiak sem Sztálinra vagy a háborúra gondolnak, ha kiszállnak a Sztálingrád metróállomáson. És ugyan kit zavar Bécsben, ahol szintén volt szovjet megszállás, a Schwarzenberg- emlékművel szemben álló, a szovjet hősi halottakra emlékeztető szobor? Osztapenkót valahol őrzik Budapesten, de nem ott áll, ahol kellene. Ahol most van, ott csupán egy rosszacska műalkotás. Ahol állt-történelem volt, s mindenkit arra emlékeztetett, amit átélt. Vagy a rosszra, vagy a jóra, de mindenképpen a históriára. Vagy egyszerűen csak Budapestre. S hogyan jutott eszembe Szabó Lőrinc mellszobráról Osztapenko? Hiszen Osztapenko eltávolításával mutattak „példát” arra, hogy a szobroknak nem muszáj ott állniuk, ahová alkotójuk tervezte. Eltávolíthatók. Vagy legálisan, vagy illegálisan. Aztán szépen leszokunk a történelmi tények tiszteletéről is. Különben május 16-án lesz 100 éve annak, hogy leleplezték Mária Terézia Fadrusz- alkotta márványszobrát, amelyet 1919 őszén a Pozsonyba bevonuló cseh légionáriusok romboltak le. Ilyen ez a mi XX. századunk. A XXI. is ilyen lesz? Teng reformjai mozgás- szabadságot hoztak, de nem jogállamot. Csak bűnözők járhatnak 400 000 márkába kerülő Merce- deseken. Osztapenko a magyar fővárost akarta megkímélni az ostromtól. Vasárnapi pletyka A rámenős balek Mr. Beán sikere osztatlan az egész világon. Anglia után meghódította Kanadát és az Egyesült Államokat, Atkinson tévéműsorait és videófilmjeit minden kontinensen milliók nézik. Rowan Atkinson egyébként már egy egész vitrint berendezhet különböző díjaival. Miután a hetvenes évek második felében önálló számokkal tűnt fel és főleg színházakban aratott szép sikereket, a BBC egyik humoros sorozatában végképp belopta magát a brit nézők szívébe. A Mr. Bean-videókazetták nem véletlenül állnak a ranglisták legelőkelőbb helyein: eddig mintegy ötmilliót (!) értékesítettek belőlük szerte a világon. E sorozatból kettőn már idehaza is jót nevethettünk a múlt év vége óta, s hamarosanjön a folytatás is: az elkövetkezendő hetekben, hónapokban a sorozat valamennyi darabja megjelenik közvetlenül a lakosság számára. Atkinson 1955-ben Newcastle-ban született, és az ottani egyetemen, valamint Oxfordban tanult. Hogy jó villamosmérnök vált volna-e belőle, azt nem tudhatjuk. Az viszont biztos, hogy a színészi pálya jó választás volt. Atkinson azzal a rendkívüli képességgel van megáldva, hogy kevés gesztussal is sokat tud mondani. Játékmackójával, egy ollóval vagy éppen miniatűr Austinjával néhány másodperc alatt olyan komikus helyzetet teremt, amit mások hosz- szas viccelődéssel sem képesek elérni. Hangja (az úgynevezett Bean-speak) külön figyelmet érdemel: hol csak valami hörgés tör elő belőle, hol valami beszédhibás gyerek jut róla eszünkbe. Akinek megvan Az oroszlánkirály eredeti, angol nyelvű változata, meghallgathatja Atkinsont mint Zazut, Simba dadusát és Mustafa király egyik bizalmasát. Mr. Bean-Átkinson már eddigi műsoraival is külön fejezetet képvisel a vígjátékok történetében. De a közönség hódolata nem csupán a nagy komikus színésznek szól. Az angol művész azon sztárok közé tartozik, akik teljesen egyesülnek szerepükkel és vigyáznak rá, nehogy ősz szekever- hessük Mr. Beant Rowan Atkinsonnal, a magánemberrel. Életéről alig nyilatkozik néhány szót, s csak any- nyit tudhatunk róla, hogy Sunetra nevű szépséges feleségével él, két gyermek apja, imádja az autókat, és mindig kapható jótékonysági fellépésekre. Csoda-e ezek után, hogy egy kanadai szupermarketben ötezren gyűltek össze, hogy láthassák élő show- műsorát? Az egyik ott poszto- ló rendőr állítólag megjegyezte: a korábban szintén ott fellépő Julio Iglesias közel sem vonzott ekkora tömeget szerelmes dalaival. Rowan Atkinson kisebb-na- gyobb szerepekben, játékfilmekben is szerepelt. Felismerhetjük őt a Sean Connery-féle James Bond-filmben (Sohase mondd, hogy soha), láthattuk a Nagy durranás 2-ben, bizonytalan papként a Négy esküvő és egy temetésben, A nagy balekben, melyben Emma Thompson és Jeff Gold- blum partnere. Igazi műfaja azonban a helyzetkomikumokra épülő „vígjáték”, melyben kisemberként kerül hétköznapi és nem mindennapi helyzetekbe, amelyeket szándékosan eltúloz. így van mit nevetnünk rajta, vagy egy kicsit talán magunkon is.
