Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-07 / 19. szám
Modern élet 1997. május 7. 5 Pusztít a modern társadalom legújabb betegsége, a munkamánia Korunk Sziszüphoszai A hegymagasságú hullámok minden előjel nélkül jelennek meg Szélcsendes időben támadnak Pusztító hullámok Amikor kollégái esténként már a tévé képernyője előtt szundikálnak, Kurt megszokott kábítószeréhez nyúl. Az ő éjszakáit nem az álom vagy a szórakozás tölti ki. A személyzeti osztály főnökének ópiuma a munka, s a legnagyobb élvezetet számára a költségek számolása jelenti. A cégből akkor megy el, amikor a takarítónők megérkeznek. Lányait már hetek óta nem látta. Haza csak aludni jár. Diagnózisa beteges munkafüggőség. A Német Szövetségi Köztársaságban mintegy százkétszázezer embernek a munka nem a fél, hanem az egész életét kitölti, legalábbis ezt állítja Stefan Poppelreuter német pszichológus. A workholisták épp annyira ragaszkodnak a munkához, mint a kábítószeresek a fecskendőjükhöz. „Többségük addig dolgozik, amíg a kimerültségtől össze nem esik” - összegzi megfigyeléseit Poppelreuter. „Csak akkor kérnek segítséget, amikor a szervezetük felmondja a szolgálatot.” Gyomorfekély, magas vérnyomás, álmatlanság, koncentrációs zavarok, fejfájás, szívproblémák, szorongás és depresszió- ezek a tartósan foglalkoztatottak leggyakoribb egészségügyi problémái. Az orvosok mindössze a kimerültség szindrómáival foglalkoznak, de az okokat gyakran nem sikerül megfejteniük. Szinte az összes beteg tagadja, hogy beteges munkafüggőségben szenvedne. A fáradhatadanul dolgozók, általános vélemény szerint, a munkáltatók számára valóságos áldást jelentenek. Pedig a valóság ennek az ellenkezője. „Az a főnök, aki a munka megszállottja, tönkreteheti a vállalatot” - figyelmeztet Peter Berger, a Bad Zwesten-i Hartwald klinika vezető pszichológusa. A workholisták magukra vállalnak minden munkát, abban a meggyőződésben, hogy ők mindent jobban tudnak, ezáltal megfosztják a kollégáikat a motivációtól. A munkamániás ész nélkül veti bele magát a munkába, közben csökken a teljesítménye, hibákat követ el, amit még több munkával próbál jóvátenni. S kezdetét veszi egy ördögi kör. Az egészségtelen szorgoskodás ugyan a teljesítményorientált társadalom tipikus kísérőjelensége, mégsem új dolog. Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikus már 1919-ben leírja az úgynevezett „ vasárnapi neurózis” tüneteit - a fejfájás, rosszullét, hányinger azoknál a pácienseknél jelentkezett, akiknek hétvégén nem volt mit csinálniuk. 1971-ben az amerikai Wayne Oates felismeri e betegség és az alkoholizmus közötti párhuzamokat, s a tünetegyüttest „workholizmus”-nak nevezi el. Az újkor önkéntes Sziszüphoszai e betegség négy klasszikus fázisán mennek keresztül: A bevezető fázisban a gondolataik mind gyakrabban fordulnak a munkájuk felé. A személyi kacsolatok elveszítik jelentőségüket. Jelentkezik az önvád, s a heteg elkezd titokban dolgozni. A kritikus fázisban a beteg sok elfoglaltságában keresi a mentséget. Agresszívvé válik, ha a többiek erről kérdezik. Végül az egész életét a munkájához idomítja. A krónikus fázisban egyre több és több munkát vállal magára, de munkájának nincs konkrét célja. A munkáján kívül már semmi más nem érdekli. A végső fázisban a teljesítménye rohamosan csökkenni kezd, s a beteg fizikailag-lelkileg egyaránt összeomlik. Noha a betegség folyamata a legtöbb esetben hasonló, a pszichológusok több kiváltó okra figyeltek föl. Stefan Poppelreuter két alapvető sémát vázol fel könyvében. 1. Menekülés a problémák elől. Az ilyen típusú emberek a munkába fojtják személyes vagy társadalmi problémáikat. Menekülésük ráadásul még pénzzel, előmenetellel, társadalmi elismeréssel is jár. A stressz következtében a testben felszabaduló hormonok, így az adrenalin, noradrenalin vagy a kortizol a droghoz hasonló hatást váltanak ki - rövid ideig tartó feldo- bottságot és eufóriát keltenek. Idővel a beteg teljesen elveszíti azt a képességét, hogy a munkahelyén kívüli problémákkal megküzdjön. Ezzel szemben inkább a munkához fordul, mint droghoz. 2. Belső késztetés. Ezek az emberek azért dolgoznak, hogy minél magasabb hatalmi pozíciót érjenek el. Csak a főnök székében van olyan érzésük, hogy mindent ellenőrzésük alatt tartanak. De a tempót ezután sem képesek visszafogni. Ahelyett, hogy a munkát megosztanák másokkal, mindent egyedül csinálnak, és túlterhelik magukat. Mindkét típus nemtől, munkától, foglalkozástól függetlenül kialakulhat. Természetesen nem minden sokat dolgozó ember beteg, ha amellett a szabadidejét, legyen az bármilyen kevés, ki tudja használni. A workholista számára ugyanis a szabadidő kész katasztrófa. Ezért a workholisták terápiájának egyik lényege, hogy megtanuljanak szórakozni, megtanulják élvezni a pihenést. (Focus) A tengeren nem csupán a viharok idézhetnek elő katasztrófát. Számos hajó pusztulását váratlanul - szélcsendes időben - támadó, gigantikus méretű hullámok okozták. Veszélyességükre jellemző, hogy 1942-ben Skócia partjainak közelében, a 15 ezer amerikai katonát Angliába szállító hatalmas óceánjárót, a Queen Maryt majdnem felborította egy ilyen, minden előjel nélkül megjelenő, hegymagasságú hullám. A különös jelenség leírására a közelmúltban két amerikai matematikus, Fomberg és White kidolgozott egy modellt. Eszerint a tengeráramlatok és a nagy kiterjedésű örvénymezők az óceán állandó hullámzását bizonyos esetekben szokatlanul nagy hullámokká koncentrálhatják. Leggyakrabban Dél-Afrika délkeleti partjainál jelennek meg ilyen magányos hullámok, a méretük is itt a legnagyobb. Nincs olyan év, hogy ne okoznák néhány, a Közel-Keletről Európába vagy az Egyesült Államokba tartó óceánjáró pusztulását. A hajók, hogy sebességüket növeljék, a Dél-Afrika partjai mentén dél felé áramló Agulhas-áramlás mentén haladnak. Az uralkodó szélirány következtében ez az áramlás gyakran találkozik a vele csaknem szemközt haladó állandó hullámzással. A hullámok és az áramlás kölcsönhatására megváltozik a hullámzás iránya, és a hullámok sűrűbben követik egymást. Az elmélet szerint a keskeny, gyors áramlás okozta irányváltozás jócskán növelheti a hullámok magasságát: az áramlás lencseként fókuszálja a hullámzást. A számítógépes szimuláció szerint a magányos hullámoknak jellegzetes az alakja: egy bemélyedést követő meredek emelkedés. Ez egybevág azzal, ahogy a magányos hullámokkal találkozó tengerészek leírják a jelenséget: a hullám előtt „egy lyuk jelent meg a tengerben”. Fomberg és White most elméletileg kiszámította, hogy milyen valószínűséggel keletkezhetnek különlegesen magas hullámok egy szabálytalan áramlási fluktuációs mező különböző pontjaiban, az áramlást keresztező szabályos hullámok hatására. A hullám keletkezésének valószínűsége elsősorban attól függ, hogy a hullámzás milyen hosszan keresztezte az örvénymezőt, és csak kisebb mértékben függ az örvénymező szerkezetétől. Ajelenség egyelőre csak az elmélet szintjén kutatható. A fő probléma, hogy ilyen hullámok viszonylag ritkán keletkeznek, s még ritkábban észlelik őket, így nincs elég megbízható adat ahhoz, hogy a matematikai modellt ellenőrizni lehessen. A kutatók azt remélik, hogy a modell segítségével meghatározhatják, hol keletkeznek viszonylag gyakran magányos hullámok. Ennek ismeretében a hajók továbbra is kihasználhatnák az áramlások sebességnövelő hatását anélkül, hogy túl nagy kockázatot vállalnának. Science News A munkamániás csak akkor érzi jól magát, ha nyakig elmerül a munkában A workholista számára a szabadidő kész katasztrófa. A hullám előtt egy lyukjelent meg a tengerMozaik Veszélyes illúzió Az alacsony kátránytartalmú cigaretták, amelyek a dohányosok számára állítólag kisebb veszélyt jelentenek, a tüdőrák helyett csupán egy másfajta rákot okoznak. Azoknak a a kísérleteknek az eredményeképpen, amelyeket húsz éven keresztül folytattak svájci tudósok, bebizonyosodott, hogy a hagyományos cigaretták elsősorban a fő légzőszervek rákjáért felelősek, míg az alacsony kátránytartalmú cigaretták a periférikus légzőszervi területek megbetegedését okozzák. Nehéz összehasonlítani, melyik változat elfogadhatóbb: ha nem léteznének a hagyományos cigaretták, az említett kutatás alapján a világon a rák következtében történt elhalálozások legfőbb okozói épp az alacsony kátránytartalmú dohánytermékek lennének. Energikus tinédzserek A tinédzsereknek elképzelhetetlenül sok energiájuk van - mondja Gerry Fűnk angol fiziológus. - Ha valaki ezt felismerve a hónuk alá nyúl, kiváló sport- vagy épp szellemi teljesítményekre lehetnek képesek. Ne higy- gyék, hogy az iskolában túl vannak terhelve. Még így is épp elég kihasználatlan energiájuk marad. Gerry Fűnk azt állítja, hogy minden ember rendelkezik egy bizonyos mennyiségű energia- többlettel, amit ki kell magából adnia. A felnőtteknek kevesebb ilyen „fölösleges” energiájuk van, ezért nem tudatosítják, hogy a felhalmozott energia a tizenévesekben úgy vibrál, mint egy időzített bomba. Ha nem szabadulnak meg tőle a munka, a sportolás, a tanulás vagy valami más nemes elfoglaltság közben, bizonyos, hogy valami destruktív tevékenységre fogják fordítani. A nap és az egészség A napon való tartózkodás az emberek számára több optimizmust, jobb kedvet és természetesen jobb egészségetjelent. A helyi egészségügyi statisztikák szerint Nagy - Britannia vagy Északkelet- Franciaország lakossága körében háromszor akkora a valószínűsége annak, hogy öngyilkosságot követnek el, mint a napos Korzikán élőknél. Az észak-franciaországi Galais kikötőváros környékén élőknek háromszor nagyobb az esélyük arra, hogy emésztőrendszeri rákban betegszenek meg, mint a Pireneusokban élőknek, s hogy májcirrózisban halnak meg, annak háromszor akkora az esélye, mint a Korzikán élőknek, akik közismerten sok bort fogyasztanak.
