Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-16 / 16. szám
Politika 1997. április 16. Prikler László felvételei Bauer Edit: „A szlovák delegáció ellenezte a monitorozó bizottság létrehozását.” Kialakuló európai mérce P.Vonyik Erzsébet __________ Bauer Edit hosszas parlamenti huzavonák után, póttagként került be abba a tíztagú küldöttségbe, amely Szlovákiát képviseli az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében. Külföldi nyomásra lett végül is a delegáció tagja, márpedig az ET alapszabálya szerint kezdettől fogva ott lett volna a helye a parlament harmadik legerősebb szubjektumának, a Magyar Koalíciónak a képviselőjeként. Az Együttélés képviselőjével annak kapcsán készült az alábbi beszélgetés, hogy az ET- ben e hónapban új monitorozó bizottság kezdi meg működését. Az új bizottság hogyan ellenőrzi a tagországok kötelezettségeinek teljesítését? A monitorozó bizottság a maga nemében különleges, mert először alakul úgy bizottság, hogy az ET-ben képviselt egyes frakciók hozzák létre. Az eddigi bizottságok úgy jöttek létre, hogy az egyes országok delegálták a tagokat. A küldöttségvezetőkből álló testület felülbírálhatja a jelöléseket, hogy a területi egyensúlyt is megtartsák. Rendkívül fontos, hogy globális európai szempontot próbál meg érvényesíteni. Nem történhet meg, hogy az egyik küldöttség tagja a másikéval megegyezik, hogy valamit elnéznek az egyik országnak, s cserébe ezért a másik iránt más dologban toleránsabbak lesznek. Vannak bizonyos tapasztalatok, s ezért helyezték más alapokra a bizottság működését. A bizottság tagja lehet annak az országnak a képviselője is, amelyet épp nagyító alá vesznek? Ez egy nagy, 65 tagú bizottság, amely raportőröket nevez ki, valószínűleg nem az érintett országból. A jelentéstevők összegyűjtik az információkat, jelentést készítenek, amit véleményezésre megkap az érintett kormány, s meghatározott időn belül reagálhat rá. A két anyagot együtt tárgyalja meg az illető bizottság, majd módosításokkal a parlamenti közgyűlés elé terjeszti. Kik tehetnek javaslatot az esetleges szankciókra? Elsődlegesen a jelentéstevők, de ajavaslataikat igazán nem lehet megkérdőjelezni. Lehet ellentételezni más véleménnyel, de végső soron a parlamenti közgyűlés dönt. Az eddigi raportőri jelentéseknek nem volt kényszerítő erejük, az illető országokat nem késztették az ajánlások megszívlelésé- re. Ez egy nagyon érdekes kérdés. Az Európa Tanácsnak többféle dokumentuma van. Ha megnézzük a Szlovákia felvételét rögzítő 175-ös jegyzőkönyvet, akkoriáthatjuk, hogy bizonyos feltételeket a kormányzat teljesített. Ezeknek a további sorsát követi a monitorozó szerv. Úgy tűnik, hogy ebben a monitorozó bizottságnak más lesz a munkamódszere: nem egy országot vesznek górcső alá, hanem egy bizonyos témát és azt megvizsgálják minden ET-tagországban. Elképzelhető, hogy az ajánlások végső soron kötelező érvényű dokumentumként is megjelenhetnek, de megmaradhatnak ajánlás szintjén, mint például az 1 201-es. Ezeknek különböző lehet a sorsa, példa rá a szlovák-magyar alap- szerződés, amellyel beemelték az 1201-es ajánlást a belső jogrendbe, míg más országokban valóban csak az ajánlás szintjén érvényes. Kikényszeríteni rendkívül nehéz, vannak kötelezettségek, amelyek teljesítése kikényszeríthető: így az emberi jogok területén működik az emberi jogi bizottság, és az emberi jogok bírósága, ennek a döntése kötelező minden ország számára. A többi ajánlás teljesítése nem kényszeríthető ki. A monitorozók ajánlásai a szankciók révén lesznek átültethetek a gyakorlatba? Azért is lesz más ez a monitorozó bizottság, mert megszűnik az a helyzet, amit az új demokráciák sérelemként élnek meg: eddig csak őket monitorozták. Gyakran még joggal is mutatnak rá arra, hogy más országokban sem tartják be teljes mértékben az ajánlásokat és a vállalt kötelezettségeket. Tehát van értelme annak, hogy témák szerint hasonlítsák össze az egyes jogi normák betartását. Az Európa T anácsot valahol úgy kellene látnunk, hogy ez az Európai Unió kapuja és az általános emberi jogokat próbálja úgy megfogalmazni, hogy Európában kialakuljon egy egységes, vagy legalábbis nagyon hasonló jogi közeg, ahol az emberi jogoknak a polgári, politikai és egyéb jogoknak hasonló értelmezése van. Milyen jellegű szankciókról lehet szó? Felfüggeszthetik az Európa Ta- nács-beli tagságot, a küldöttség mandátumát. Az újfajta monitorozás elvezethet oda, hogy az ET-országokban egy-egy témában végrehajtandó felmérések nyomán kialakul valamiféle európai mérce, amelyhez a tagországoknak fel kell zárkózniuk. Ez a folyamat arra irányul, hogy legyenek európai standardok. Van arra esély, hogy egységesülő jogi háttér alakuljon ki. De van ennek egy ellenfolyamata is, elsősorban abból adódóan, hogy az egyes országokban meglehetősen különbözőek a feltételek. Genfben az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó szakértői értekezlete 1991-ben leszögezte, hogy tekintettel az eltérő belső jogrendre és problémákra, nem lehet általános megoldásokat alkalmazni. Dokumentuma fölsorolja a célravezető, pozitív példákat, amelyeket megoldásként ajánl, egészen a területi autonómiáig. De a szlovák kormány elfogadhatatlannak tart egy sor ajánlott nemzetközi példát, s ezekről úgy nyilatkozik, hogy nem is léteznek. A szlovák küldöttség hogyan fogadta a szankcionáló bizottság felállítását? A szlovák delegáció a monitorozó bizottság kialakításának módját rendkívül ellenezte, egy oknál fogva. Az igazi ok az lehet, hogy a vezető kormánypárt nem tagolódott be semmüyen pártfrakcióba a parlamenti közgyűlésben, hiszen a liberális frakció nem hagyta jóvá tagságát. A DSZM-nek nincs esélye egyenes ágon bejutni a monitorozó bizottságba. Ilyen egyszerű: ellenvetésekkel élnek, hogy a globális szempontok nem célravezetőek, sértik az ország szuverenitását. Ez nem helytálló, mert egy sor olyan probléma merült fel Európában, amelyeket nem lehet országos problémáknak tekinteni, beleértve az emberijogokat. Egyre szélesedik azoknak a jogoknak a köre, amelyek nemzetközi figyelem tárgyát képezik, nem pedig egyetlen ország belügyét. Jogi gubanc Rezes lemondása körül Addig marad, ameddig hagyják Fekete Marian Ismét nem vett részt a múlt heti kormányülésen Alexander Rezes, közlekedési, postaügyi és távközlési miniszter - egy újabb megbetegedése miatt. A szlovák napilapok egyes kiváló kommentátorai szerint éppen Rezes döntögeti minden miniszteri távozások időtartamának csúcsát. Pedig még januárban, „törékeny egészségi állapotára” hivatkozva maga mondta: „a nagyon- nagyon közeli jövőben dől el, maradok-e a tisztségemben”. Rezes ugyanakkor, az úgymond törékeny egészségi állapotában leledzve, nemcsak azt fontolgatta, marad-e miniszteri posztján, hanem azt is, kijöjjön a helyére, ha ő távozna. Kötötte az ebet a karóhoz: utódja csak olyan valaki lehet, aki a kormányban ugyanazon érdeket képviseli majd, mint ő. Utódjaként a szlovákiai posták főnökét szemlélték ki, és március 7-én Meciar felkérte a köztársasági elnököt, hogy a szlovák alkotmány 111. cikkével összhangban hívja vissza Rezest, mert a miniszter lemondott. Néhány dörzsölt újságíró ezzel kapcsolatban utánanézett az említett alkotmányjogi rendelkezésnek és hivatalos értelme zésének. Közvetve rámutattak arra is, hogy a szlovák köztársasági elnök az alkotmányos szabályokat semmibe véve váltott le tavaly augusztusban három minisztert. A köz- társasági elnök irodája számára ezek a sajtóbe li figyelmeztetések fölöttébb kínosak vol tak. Rögvest orvosolta a dolgokat: az államfő Rezest nem haj landó visszahívni, amíg a miniszter saját kezűleg nem Pillanat nyilag mindenki elégedett önmagával. írja alá le mondását és nem adja át azt a köztársaság elnökének (tehát nem Meciamak!), vagy amíg Meciar, kormányelnökként nem terjeszt elő egy indítványt Rezes visszahívására (függetlenül attól, hogy egy ilyen előterjesztéssel Rezes egyetértene-e vagy sem). Egyéb alkotmányos lehetőség a miniszter leváltására, visszahívására egyszerűen nem létezik. Ez következik abból a szlovák alkotmányból, amelynek elfogadását Vladimír Meciar a saját érdemének tartja. Pillanatnyilag mindenki elégedett saját magával. Elégedett a köztársasági elnök, mert sikerült Meciamak egy hibát felrónia. Meciar is elégedett, mert elmondhatja; „mindent megtett” azért, hogy a jóformán semmit sem dolgozó miniszterétől megszabaduljon, ámde a köztársasági elnök ezt is megakadályozta. Elégedett lehet Alexander Rezes, hiszen élvezheti a kormánytagsággal járó előnyöket, a kassai vasgyári részvénytársaság is elnapolja ülését, amelyen őt minden baja és betegsége ellenére a felügyelő bizottság elnökének kellene megválasztani. A szívritmusszabályozóval élő miniszter másrészt betegállománya ellenére is részt vehet a szlovák elit báljain, ahol a kíváncsiskodók kérdéseire válaszolva esküszik örök hűséget Meciamak, és főként kívülállóként szemlélheti a személyét érintő vitát, amelyet neki esze ágában sincs megoldani azzal, hogy a lemondását az alkotmányos előírások értelmében írásban terjessze az államfő elé. Rezesnek egyébként van annyi vagyona, hogy senkitől sem kell berezel- nie. Vonal alatt Megbuktunk demokráciából? Szűcs Béla _______________ A szlovákiai lapok tele vannak hírmagyarázatokkal, nyilatkozatokkal, fejtegetésekkel arról, hogy miért nem kerülünk be az első körben a NATO-ba. A kormánypolitikusok két fő indokot ismételgetnek. Először is Clinton és Jelcin megegyezett Szlovákia kihagyásáról (Meciar a kiötlője) , másodsorban pedig az, hogy a szlovák hazafiatlan ellenzék és újságírók kétségbe vonják az ország demokratikus rendszerét, amit a nyugati politikusok készpénznek vesznek és azért azt hirdetik, hogy Szlovákia még nem érett a NATO-tagságra. Nincs nap, hogy a tizenhat NATO-tagország valamelyik vezető politikusa ki ne jelentené, hogy Szlovákia már nincs a felvételre kiszemeltek első csoportjában. Ezt már kormányunk is kénytelen beismerni, miközben továbbra is propagálja felemás politikáját. Meéiar pártja papíron a NATO-tagság híve, azonban a kormánykoalíció másik két pártja azt nyíltan ellenzi. De micsoda miniszterelnök az, aki hónapokig szó nélkül tűri legközelebbi koalíciós partnereinek szembenállását? Ilyen belső ellentmondások között írta ki a kormány a népszavazást a NATO-ba lépésről, amit koalíciós partnerei nyíltan elleneznek. Mi értelme van ennek? Nem is szólva a benne foglalt három kérdésről, amelyből kettő nyílt provokáció, ugyanis nincs semmilyen reális alapja, mivel a felvétel nem jár atomfegyverek elhelyezésével és külföldi katonák állomásoztatásá- val az új tagállamok területén. A világsajtó szerint mindez csak arra jó, hogy hátha elutasítja a lakosság a belépést és akkor a kormányt nem éri bírálat a kimaradásért. Egyik olvasónk azt kérdezi, hogy a NATO-ba pályázó tizenkét ország közül miért csak Lengyelország, Csehország és Magyarország esélyes az első körben és Szlovákia helyett miért emlegetik a politikusok Romániát és Szlovéniát? A fő ok, hogy ezekben az országokban eredményesebben folyik a demokratikus átalakulás. Ők nem kaptak figyelmeztetéseket a demokratikusjogok megsértése, az ellenzék lehengerlése miatt és a madridi csúcs közeledtével határozott lépéseket tesznek az európai normák teljesítése felé. Szlovákia viszont visszautasította a nyugati figyelmeztetéseket és magabiztosan azt ismételgette, hogy nálunk a demokrácia van olyan szinten, mint a többi belépésre pályázó országban, sőt eléri több NATO-ország színvonalát is. Hány Szlovákiában járt nyugati politikus fejtette ki finoman, diplomatikusan, vagy nyíltabban, hogy meg kell gyorsítani a demokratizálási folyamatot, azonban a kormánynál mindez süket fülekre talált. Érdemes megemlíteni, hogy a kisebbségi politikával kapcsolatban is voltak kifogások (például a nyelvhasználati törvény hiánya), a javulás helyett azonban növekedett a ránk nehezedő nyomás. Demokráciából megbukott a szlovák kormány, hiába vizsgázott egészen jól makrogazdaságból. Közép-Eu- rópa térképére pislantva szembetűnő, hogy Szlovákia kihagyása a NATO-ból bizonyos stratégiai űrt jelent a szövetségben. Meciarék abban bíztak, hogy geopolitikailag a NATO ezt nem engedheti meg magának. De Madridban az új tagok megválasztásánál az illető ország belső demokráciája lesz a döntő, ez a geopolitikánál is többet nyom a latban. Szlovákia kimaradása az első körből nem jelenti az ország végleges elszigetelődését, hacsak a sértődött kormány nem keres magának keleten szövetségest. Felvetődhet két fontos kérdés. Milyen lesz a szlovák-magyar határ átjárhatósága, ha Magyarország NATO-tag lesz, Szlovákia nem? Több magyar politikus szerint semmi sem változik, s reméljük, így lesz. S a másik kérdés: milyen lesz a kormány kisebbségi politikája, ha kimaradunk a NATO-ból? Milyen lesz, ha a nacionalisták vérszemet kapnak, mert nem kell tartaniuk demarsoktól? Remélhetőleg a következő választásokon sikerül leváltani ezt a kormányt, akárcsak nemrég Romániában.
