Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-09 / 15. szám
iblicisztika 1997. április 9. 9 száz napospulykát öt hűtő- sabb legyen, még galambokat is erényben tárolja. Ezenkívül, tenyészt számukra. Itatáskor a y védencei kosztja változató- vizet vitaminokkal dúsítja. A kerecsen- és a vándorsólyom a legveszélyeztetettebb tollas ragadozók közé tartozik. Az anyalai tanyán született fiókákat két-három hetes korukban a szabadban élő párok fészkébe csempészik. Teszik ezt annak a reményében, hogy a szabadban felnövő madarak a későbbiek során természetes szaporulattal növelni fogják e nemes állatok számát. Prikler László felvételei Amint megjelenik a gazdi, a ragadozók felélénkülnek, mert tudják, hogy enni inni kapnak, aztán hamarosan fejükre kerül a kis sapka, és irány a határ, ahol kedvükre kiélhetik természetes ösztöneiket. A kondíció szempontjából nagyon fontos, hogy a madarak naponta, függetlenül az időjárástól, a magasba emelkedjenek. A természetvédelmi törvények előírják, hogy a solymászok ragadozóinak lábára rá kell erősíteni az állatok legfontosabb adatait, valamint a tulajdonos címét és telefonszámát. Az értékesebb egyedek rádióadóval is rendelkeznek. (Áruk kb. 5000 korona.) Ha a madár az edzés vagy a vadászat során túl messze kalandozik, a gazdája a képen látható bemérő antenna segítségével (hatótávolsága 20 kilométer) tudja megkeresni. fiát is kitagadta, mikor az a szemére vetette a szóbeszé- viszonyt folytat Illyés János mokkái (Rozália aztán va- íát a székesfehérvári jezsuita zióra hagyta). Amadé Antal )dva élte át a már nem is vele elesége (állítólagos) szerelmi myát: n vagy te Mária, hanem egy üa/Oszve háborodott hara- ’úria/Átkot, ki nem áldást en ára vátja/Mert hűlik érette rődés márkája.” naian szépen írja le szenve- t ugyanazon versében: ács” mert szívemet ky vágom yembűl/S - haragossan mo- kínoknak mérgíbűl/Látod lángh jön ky szívemből tes- íűl/Patakok áradnak ártatlan nembűi.” Még egyszer megpróbálta feleségét visszahódítani, hiszen még mindig szereti: fiával együtt akarta Nagyszombatból hazarabolni, de nem sikerült. Teljes elfordulásuk egymástól azután történt, hogy Rozália - kihasználva férje elutazását - fegyveresekkel hordana Nagyszombatba a győri, bá- ri és bősi kastélyok minden berendezését. Hiába pereskedett Amadé Antal, sohasem kapott vissza semmit. „Czimboráló, hamis Holló, megátkozott Kígyó/Hazugh mondó, csalfán szólló, egy hitván Poroszló ./Kinykű Fördő, gorosz üdő/Fejedre légyen jövendő/Szí- vedet has, lábodat vas, marja dühös kuvasz.” (Kétcsígben eset személlyrűl meg átkozott jegyessirűl) Amadé Antal, ahogy felesége is, egyre inkább a vallásban keresett vigaszt, hiszen azt fiában, bármennyire szerette is, nem találhatta meg; nem értette fia tékozlását, kártyaadósságait. Szerelmével és házaséletével foglalkozott ugyan legtöbb világi versében, de kivétel is akad. Versben üdvözölte Ebegényi László tábornok lányát, Esztert, mikor férjhez ment Viczay Jóbhoz (Szent Eszternek méltó dicsíreti- ül, el nem felejtkező emlékezeti- rül), Lelovics László uram órácskájának leábrázolása címen költeményt írt ismerőse láncon függő, londoni gyártmányú órájáról. A dámák kétszínűségét kis versben mutatja be: „Hódulnakis, nemis, akarjákis, nemis,/Igírnekis, nemis, adnakis jól, nemis,/ Fogadnakis, nemis játszódnakis, nemis,/ Biztatnakis, nemis, álhotatlanokis.” (Mindnyájan jól tudjuk, szerelem, sérelem...) Képei élénkek, a sablonok mellett meglepően eredeti metaforák is fellelhetők. Klaniczay Tibor irodalomtörténész szerint benne olvadt össze a Gyöngyösi-hagyomány, a jezsuita költészet formavilága, a kor vallásos érzelmessé- ge és a szerelmes verselés. Az ő korában még Gyöngyösi felező tizenkettese volt az általános, ő már mégis több, bonyolultabb, de könnyedebb strófaszerkezetekkel próbálkozott. Vallásos versei már „egyformábbak” (általában 14-17 versszakosak, aab ccb ddb rímeléssel, 5-5-7 szótagszámmal). A négy utolsó dologról (halál, utolsó ítélet, örök tűz, mennyei örök boldogság) szólnak; elmélkedik a vüági hív- ságokról, múlandóságról. Vallásos révületét így úja le: „Már nyelvem röbög,/Szívem is pihög,/Pennám elhull markom- bul./Elmém elkábul,/Magam mint fábul/Vónik, s kemény már- ványbul...” (Az utolsó Itíletnek rettenetes napjárul...) Megpróbálkozott „Szent Istvány Első Magyar Királynak és szent Imre Hercegh Fiánok életeknek csekély le Ábrázolásával” is, egyáltalán nem unalmasan, pergő, érdekes elbeszélésmódban: „Hanem nagy sokára: Sarolta míhiben/Fogad egy szent Fia, ki lészen kedviben./ Nem csak Apostol lesz: üli királyszékben,/Istvány neve lígyen: szent körösztöllésben.” Verseiből erő árad, tehetség és hozzáértés, volt kitől örökölnie Amadé Lászlónak. Friss szín a XVIII. századból Amadé Antal költészete (ha csak töredék is), hiszen a könnyedebb strófaszerkezet használatával, a kicsinyítéssel, témáival előkészítője a rokokó verselésnek. De nemcsak ez az érdeme: versei meglepnek kitárulkozásukkal, őszinteségükkel; néha megdöbbentenek, néha megmosolyogtatnak, de elgondolkodtatnak: nem hagynak vélemény nélkül, nem hagynak a korba, a 18. századba való beleélés, belegondolás nélkül. Amadé Antal a víz az üvegpohárban, tisztán látjuk a vizet is, s az üvegpohár sem marad látatlanul.
