Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-09 / 15. szám
1997. április 9. Kópé Nagy László versei Borzasán A nyúl meg a szarka Csini-csin, csin-csere-rere, szólnak a kékfejű széncinkék. Cseréljünk: szív-csere-bere, cinkeszíwel én is víg lennék. Tél van, a télnek gyomra van, s én borzasabb vagyok nálatok. Ti összebújtok boldogan, a kazal aranyos házatok. Tulipánfejű kakasok Balajti Zsolt illusztrációi Lelkemből kelve világra, dalaim tollasodjatok, táncoljatok, ti sarkantyús, tulipánfejű kakasok. Ágaskodjatok vállamon, hívjatok új hajnalt nekem kukorékolva köznapon, pirossal nyomott ünnepen. Ne cibáljátok hajamat, hogyha a búbaj rámesett. Fölfuvalkodva vörösen védjétek meg a szívemet. Élt egyszer egy nyúl. Olyan, mint a többi. Csak, ki tudja, miért, nagyon szeretett dicsekedni mások előtt olyasmivel, ami nem volt igaz: hogy ő milyen erős, milyen vitéz, és milyen jó vadász. Egyszer egy elejtett őzgidát talált a nyúl a mezőn. Alighogy letelepedett a gida mellé, arra repült a szarka. Meglátta, milyen zsákmányra tett szert a nyúl, leszállt egy ágra, onnan köszöntötte, s megkérdezte tőle:- Hé, szomszéd, hol szerezted ezt a jó zsákmányt?- Leterítettem! - felelte a nyúl. Elámult a szarka: még hogy egy nyúl őzgidát terített le! De a kérkedő nem nyughatott:- Olyan vadász vagyok én, hogy ha úgy istenigazában nekilátnék, minden vadat leterítenék! Annyi zsákmányt ejtek, amennyit csak akarok! Most felfalom ezt az őzet, aztán megyek medvét ölni. Meghajolt a szarka mély tisztelettel a nyúl előtt.- Taníts meg rá engem is, szomszéd! - kérte. - Mindig éhes vagyok.- Megtanítalak én! - felelte a nyúl. - Nem nagy mesterség a vadászat. Csak jól tátsd ki a csőrödet, és kiabálj! Ennyi az egész. Kiabálni csak tudsz?- Hogyne tudnék! Kiabálni aztán igazán tudok! - felelte a szarka, közben pedig azt gondolta: „Minek menjek el medvét ejteni, amikor itt ül egy nyúl a csőröm előtt?” Felröppent a szarka egy magasabb ágra, kitátotta a csőrét, és rikoltott, ahogy a torkán kifért! Úgy lármázott, hogy a szomszéd ágon üldögélő cinkék ijedtükben mind lepotyogtak a földre. A nyúlnak meg hűlt helye! Úgy halálra rémült, hogy futásnak eredt. Senki se látta, merre inait el. Üldögélt a szarka, töp- renkedett: „Hogy lehet ez? A nyúl nem esett el, hanem kereket oldott? Úgy látszik, nem kiáltottam elég hangosat. No, majd legközelebb, ha zsákmányt látok, jobban kitátom a csőrömet!” Ide-oda szállt az erdőben. Ha vadat pillantott meg, kiabált, csörgött, ahogy csak az erejéből telt. Persze a nagy lármájával egyetlen vadat sem terített le. A vadászok azonban észrevették, hogy a szarka a megbúvó vad fölött kiabál. Ahol az erdőben rikoltozni kezd, arrafelé indul a vadász. Igyekszik a szarka, csörög, lármázik, tátogatja a csőrét, lecsüggeszti a szárnyát, farkát billegeti, s azt gondolja közben: „Mindjárt elejtem a vadat! Mindjárt!” A vadász meg ott terem, leteríti a vadat, és magával viszi. De megesik az is, hogy a szarka a vadászt pillantja meg leshelyén. Örvendezik: „Ó, milyen nagyvad! Mindjárt elejtem!” És hangos lármájával elriasztja a vadakat. Nem jut se neki, se a vadásznak. (Amur-menti orosz mese) Az állatok beszéde A kimondott szóból tanulunk, a motorzúgás veszélyre figyelmeztet bennünket, a rigó hajnali füttyének örülünk. A hangok világa éppen olyan sokféle, akár a betűké meg a színeké. A kutyaugatás Figyeljétek meg, hogyan ugat a kutya. Másképpen, ha örül a gazdájának, és máshogyan, ha láncra kötve az idegenre csahol. És hogy vonít, ha fázik! Ugatásával sok mindent meg tud mondani a gazdájának. Békabrekegés Nyári esténként halljuk, hogyan brekegnek a békák a tavak és a mocsarak partján. Egymást hívják, szólongatják. De ha a vízisikló elkapja valamelyiküket, vége a zenebonának, a sok béka egymás után fejest ugrik a vízbe, menekül. Igazán némák a halak? Néma, mint a hal - szokták mondani, pedig nincs igazuk. Víz alatti hallgató- készülékkel kihallgatták a halak „beszédét”. Ma már tudjuk, hogy a halak sziszegnek, füttyögnek, brekegnek, morognak, és doboló hangot is hallatnak. Persze, így, egyszerűen mindezt nem halljuk, de érzékeny készülék sgítségével igen. Az is kiderült, hogy a halak hallanak. A madárdal A madarak közül a legszebben az énekesmadarak szólnak. Az emberek régtől fogva szeretik a fülemüle és a kanári énekét. Szívesen tartják kalitkában, főleg a kanárimadarat, sőt dalosversenyt is rendeznek köztük, hogy hallják, melyik énekel a legszebben. A kakas reggelenként kukorékolva ébreszti az egész családot, a rigó pedig a fa tetejéről vidám füttyszóval köszönti a napot. Esti hangverseny a fűben Amikor leszáll a nyári alkony, s harmat hull a földre, a fűszálakra, előbújnak a tücskök. Fáradhatatlanul ciripelnek, muzsikálnak. A tengerparton másféle tücskök és szöcskék élnek. A fák lombjai közt tanyáznak, és nappal is szorgalmasan zenélnek. Harsány, zizegő hangjuk van. Rejtvény 1 2 3 4 5 6 7 1 8 9 T 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 ► 21 Vízszintes: 1. Nagy magyar író, június 29-én ünnepeljük születésének 118. évfordulóját. 8. Nagyon nagy. 9. Szag mássalhangzói. 10. Tetejére. 11. Fordítva becézett Miklós. 12. Bútor. 15. Vonat eleje! 16. Elpárolog. 17. Lánynév. 20. CD. 21. Fekete folyadék rajzoláshoz. Függőleges: 1. Sok szép verset, elbeszélést olvashattatok ettől az írótól, akinek ez év július 19-én ünnepeljük születésének ugyancsak 118. évfordulóját. 2. Időmérőket javít. 3. Sír. 4. Ordít kezdőbetű nélkül. 5. Kettős mássalhangzó. 6. Zsák mássalhangzói. 7. Táblatörlő. 11. Jó szag. 13. Fordítva halk zaj. 14. Vonatkozó névmás betűi keverve. 18. Személyes névmás. 19. LC. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 1. számú sor megfejtése. "mA beküldendő megfejtés: a keresztrejtvényben szereplő írók egy-egy műve.