Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-09 / 15. szám
Nagyvilág 1997. április 9. „A nagy igyekezet ellenére sem sikerült román jelleget adni a térnek” Kolozsvár, Erdély fővárosa Aniszi Kálmán Zágrábi level Rendezői jobb Forró Evelyn Féltem a találkozástól, mert tudtam, hogy már sohasem találkozunk. Sem én, sem más, soha többé nem láthatjuk. Milliószor elolvastam annak idején az újságban, láttam a szörnyű képeket, mégsem tudtam elképzelni, milyen lehet Mostar nélküle. Még 1990 szeptemberében, amikor arra jártunk, ott a lábánál, egy kávézóban üldögéltünk, és gyönyörködtünk benne. Igen, a világörökség része volt, önmagában páratlan, és mint ilyen, pótolhatatlan. Már vannak ugyan tervek, hogy újjáépítik, de a legtökéletesebb más sem lehet olyan, mint az eredeti volt. Már a hercegovi- nai várost jelző táblánál éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, szívesebben mentem volna előbb ebédelni, SFOR-tankokat nézni, bármit, csak ne szembesüljek a látvánnyal. Végiggondoltam, hogyan is történt, történhetett. Azt mondják, a boszniai horvát hadsereg generálisa adott parancsot a felrobbantására. Civil, polgári foglalkozása színházi rendező volt. Kínomban magamban „végigjátszottam” a „darabot”. Már folynak a próbák, a csatajelenetnél tartanak, amikor a rendező megszólal, ott, jobbra, az a híd, no, az nem illik mégsem ide. Tüntessék el! - szólt a parancs. És a hidat felrobbantották. Az élet fintora, hogy ugyanezt az embert később majdnem kinevezték a Horvát Kulturális és Információs Központ vezetőjévé. Aztán valaki észbe kapott, talán mégsem kellene egy kulturális intézmény igazgatójává tenni. Azt is mondják, hogy stratégiailag olyan veszélyes volt a híd, hogy meglétével egy egész háborút lehetett volna elveszíteni, és ha az ellenség átjut a túlsó partra, akkor ezrek pusztulnak el. Biztosan mindenre van magyarázat, de nem biztos, hogy el is lehet fogadni. Nos, húztam volna az időt, de belül hajtott valami, oda kell menni. Látni kell! Túl kell esni ezen! Mániákusan mentem a hídhoz, aztán egyszer csak megláttam. A helyét. Helyette - a képeken már ezerszer látott-függőhíd. Emberek járnak át rajta, leng ide-oda, olyan hídszerű hidacska. Háború szülte. Az volt a furcsa, hogy nem éreztem semmit. Nem haragudtam senkire, nem fájt, nem sokkolt. Aztán mentem tovább, megtaláltam a régi kis kávéházat. Jólesne egy kávé, gondoltam, és innen jól látni a hidat is. Már majdnem leültem, amikor mintha áramütés ért volna, visz- szafordultam és... Nem volt ott. Akkor fájt igazán. Akkor éreztem és értettem meg, hogy A MOSTARI HÍD NINCS TÖBBÉ! Már a her1" cegovinai várost jelző táblánál éreztem, hogy___ összeszorul a gyomrom. B. B. mint írónő A divatnak - a memoárírásnak - egy sztár sem tud ellenállni. Brigitte Bardot is közkinccsé tette gazdag életének titkait. A könyv egyszerre jelent meg Franciaországban, Németországban és Belgiumban. Biztosra vehetjük, hogy nem telik bele sok idő és magyarul is olvashatjuk a híres filmcsillag őszinte (?) vallomásait. Rédey-palota, ahol először játszottak magyar színházat 1792- ben, a Bánffy- és a Teleki-palota, a regényíró Jósika család háza, a Wolphard-féle zodiákus ház és az elmagyarosodott Hinz patikus háza. Körben és töményen a magyar történelem tárgyi bizonyítékai. Ez zavarja nemcsak a polgármestert, hanem régóta a román nacionalistákat is.- Pedig viszonyítási alapnak ott van például Buda, Győr, Sopron vagy Nagyvárad... Illetve Bécs, amelynek egy része magyarok, csehek, olaszok, hor- vátok keze munkáját dicséri. Pálffy táborszernagy palotája a legnagyobb az osztrák fővárosban. Mindez nem zavarja a bécsieket, hisz Bécs egy sok- nemzetiségű birodalom fővárosa volt. Ugyanúgy Kolozsvár is a soknemzetiségű Erdély fővárosa. Viszont Funar, amióta polgármesterré választották, azon mesterkedett, mesterkedik, hogy Kolozsvárt a roma- nizmus központjává tegye.- Régebben is voltak hasonló kísérletek? A nacionalista románok a főtér magyar jellegét már az elmúlt időszakban is megpróbálták ellensúlyozni azzal, hogy a Széchenyi térből Mihály Viteazul teret csináltak. Csakhogy a volt Széchenyi tér legszebb házai ma is a legrégebbiek, azok, amelyek a magyar eklektika és szecesszió stílusában épültek. Hiába volt tehát a nagy igyekezet, nem sikerült román jelleget adni a térnek.- Ezért Funar gondolt egyet, és az egykori Hunyadi téren felállítatta Avram láncú, a mócok 1848-49- es véres kezű vezérének a szobrát.- És róla nevezték el a teret is. Igen ám, de ezt is olyan gyönyörű épületek szegélyezik, mint a magyarok által épített Nemzeti Színház, a Törvényszék, a Pénzügyi Igazgatóság, a Protestáns Teológiai Akadémia és több, a református egyház birtokában lévő százötven-kétszáz éves ház. A téren csak két román létesítmény van, a maga módján elég impozáns kated- rális és az Avram Iancu-szobor.- Mi volt a főtéri ásatások igazi célja?- Az, hogy miután feltúrják a főteret, áthelyezzék a város szívét és a közéletet az Avram láncú térre. Országosan pedig az, hogy magyarellenes feszültségkeltéssel eltereljék a figyelmet a vágtató inflációról és a növekvő munka- nélküliségről. Hiába volt tehát a nagy igyekezet, nem sikerült román jelleget adni a térnek. Herédi Gusztáv író, Kolozsvár Városi T anácsának volt RMDSZ- tanácsosaként, ellenzéki társaival kemény küzdelmet folytatott Gheorghe Funar, a magyarfaló polgármester és ultranacionalista embereinek üzel- mei ellen. A román parlamentben az elmúlt években lejátszódott magyarellenes megnyilvánulások tükrében ez a küzdelem sokszor már-már reménytelennek látszott. Viszont feladni sosem volt szabad. Ezt jól tudták e dicstelen küzdelem szenvedő alanyai is. Most mintha valami kedvezőbb változás előtt állnánk. (Bárcsak a próféta beszélne belőlünk!) Ez a beszélgetés is azt sugallja, hogy a helyzet tisztázása nemcsak a magyarok, hanem a románok érdekeit is szolgálja, a két nép méltóságán ejtett esetleges csorbákat segít kiköszörülni.- Tősgyökeres kolozsváriként hogy látja, volt-e az elmúlt évekhez hasonló feszült hangulat a városban? Még Ceausescu idejében sem, nemhogy régebben. Olyan utcában nőttem fel, ahol magyarok és románok együtt éltek, anyanyelvemmel egyszerre tanultam meg a románt. De nemcsak a kolozsváriak beszélték jól egymás nyelvét, így volt ezzel a környéken is szinte mindenki. Aki Erdélyt olyan eszményi helynek tünteti fel, ahol az emberek mindig boldog egyetértésben éltek, hazudik. Erdély legalább annyira a nemzetiségi torzsalkodások és vallási villongások színhelye volt, mint a békés egyetértésé. De a tömegek csak akkor ellenségeskedtek, amikor felülről erősen szították a gyűlöletet.- Most is mintha egy rosszindulatú, harsány többségi uralkodhatnék tanúi lennénk.- Azelőtt is nagyon nehéz volt, de a ’89-es események óta újságok sokasága, a rádió és a televízió valósággal ontották magukból a mérget. Nagyon erős nemzetiség-, főleg magyarellenes magatartást tanúsítottak. Az ultranacionalisták monopolhelyzetben voltak, a békés románság sajtólehetőségei jóval szerényebbek és halkabbak. Azért mondom ezt mind múlt időben, mert él bennem a remény, hogy a választások más irányba terelik a dolgok menetét. A tömegele csak akkor ellenségeskedtek, amikor felülről szították a gyűlöletet.- Hogyan született meg annak idején Funar fejében az a groteszk gondolat, hogy az ásatások ürügyén elmozdítsa helyéről a Mátyás-szobrot? Ennek hosszú története van. Mátyás király szobra valamiképpen Kolozsvár jelképe. Az ellenzék már a kilencvenes választások előtt odahelyezte tevékenysége súlypontját, ott gyülekezett, szónokolt, őrséget állt... A görög katolikusok, akiknek nincs templomuk, a szobor előtt miséznek négy-öt éve. A főtér a város szíve. így volt ez gyermekkoromban is. Anyám mesélte, hogy amikor 1918 végén a románok bejöttek Erdélybe, Mátyás király szobra előtt járták a Hóra Uniri-t. A főtér tehát központ. De magyar központ. Egy hatszáz éves gyönyörű, gótikus templommal és Mátyás király pompás szobrával a közepén. A főtér négy oldalán pedig olyan épületek, mint a Vasárnapi pletykák A szőke Wieka és Cári Philip Cári Philip herceg Szőke, meseszép és az ország egyik legősibb nemesi családjának sarja - nem más ő, mint aló éves Wieka Thott, a 17 éves Cári Philip svéd herceg életének első nagy szerelme. A svéd lánynak heves rohamokkal sikerült bevennie az amúgy igencsak szégyenlős királyi csemete szívét. Már akkor lángra lobbant Cári Philipért, mikor első ízben találkoztak Philip új iskolájában, a Lundsberg internátusbán. A királyi udvarban nemigen örülnek a herceg kibontakozó románcának, ugyanis neki nemsokára fontosabb dolgokkal kell majd foglalkoznia, mint a szerelem. Amint ugyanis nagykorúvá válik, neki kell majd átvennie nemrég elhunyt nagybátyja, Bertil herceg reprezentációs feladatait. Kérdés, vajon marad-e mellette elég ideje a szerelemre? Diana Egy szokatlan ötlet nagy feltűnést keltett egész Angliában. Diana hercegnő árverésre bocsátotta pazar ruhatárának legszebb darabjait. Ez volt ugyanis az első eset, hogy egy hercegnő áruba bocsátotta levett, ruháit. Csupa olyan darabról van szó, melyeket korábban kiemelkedő alkalmakkor viselt. A szokatlan akcióra azért szánta el magát, hogy a mintegy négymilliárd forintnyi rekordbevételből finanszírozhassa a London peremkerületében épülő legmodernebb angol szívkórház felépítését. Dr. Hasnat Khan szívspecialista oldalán az elmúlt egy év során Dianának bőven volt alkalma átélni a legjobb orvosok életmentő akcióit. Saját klinika a szívsebésznek - micsoda bizonyítéka ez a szerelemnek! Khannak - a klinika főorvosi Diana és Dr. Hasnat Khan nemcsak a szakmai, hanem a magánéletben is közös utakon járnak posztja várományosának- ezek után már esze ágában sincs visszautaznia Pakisztánba, hogy politikai pályáját egyengesse. Károly herceg Közel 300 rokon és az európai uralkodóházak képviselői jelenlétében vettek végső búcsút a 83 éves korában elhunyt Margaret von Hessen hercegnőtől Darmstadt evangélikus templomában. Anglia trónörökösét, a 48 éves Károly herceget mélyen lesújtotta legkedvesebb nagynénje halála, és sűrűn hulló könnyeit sem szé- gyellte a sírjánál. Margarettel sokszor találkozott, mikor éleKároly apjával, Fülöppel a darmstadti temetésen te válságos pillanatait élte át. Nála mindig nyitott fülekre talált problémáival, s ő volt az, akinek mindig őszintén kiönthette a szívét.
