Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-09 / 15. szám
2 1997. április 9. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Égi manna Vojtek Katalin ___________ Né zem a tévében a Timravá- ról szóló életrajzi filmet, ahol - századelőről és szlovák környezetről lévén szó - megjelenik a nemzetiségi elnyomás is, decens, de rendkívül elgondolkoztató formában, hogy úgy mondjam, mának szóló üzenetet hordozva. A nemzetiségi elnyomatást egy szlovák falusi tanító esete példázza, aki csak akkor taníthat, ha hibátlan magyar kiejtéssel elmondja Petőfi Három madár című költeményét egy bizottság előtt. Az ifjú tanító összeroppan a feladat súlya alatt, idegei felmondják a szolgálatot. Ennyi a filmbeli epizód, és én sírjak-e, nevessek-e. Nem tudom, mit szólnak hozzá a nyitrai régió pedagógusai, de erős a gyanúm, hogy se nem sírnak, se nem kacagnak, csak szívből irigylik múlt századi szlovák kollégájukat. Nekik ugyanis, ha magyar nemzetiségűek és szlovák iskolában tanítanak (a régióban nincs egyetlen magyar nyelvű középiskola sem), szintén vizsgázniuk kell, a változatosság kedvéért szlovák nyelvből. Abból a nyelvből, amelyet - a filmbeli tanítótól eltérően - tökéletesen beszélnek, s amelyen hosszú évek óta tanítanak. De nem egy költeményt, hanem több kötetre rúgó szak- irodalmat kell bevágniuk, s előzőleg 2000 koronát kell befizetniük, egy nyilatkozat aláírásának kíséretében, a kézjegyükkel tanúsítva, hogy a fizetésükhöz arányítva nem is jelentéktelen összeget önként adományozzák a vizsgát lebonyolító intézményjavára. Ezenkívül, érdeklődésüket és igyekezetüket bizonyítandó, konzultációkra is tanácsos eljárniuk, amit szintén a saját zsebükből fizetnek. Ha élnének, a filmbeli tanító vizsgáztatói is konzultációkra járhatnának Nyitrára, a mai vizsgáztatókhoz, ellesni egy-két fortélyt. És persze, eltanulni az új terminológiát, amely a régi trükköket új fedőnevekkel látja el, s úgy kínálgatja, mint égi mannát. Bevesszük? Vendégkommentár Kis értetlenkedő Vas Orró Hallom, hogy az oktatásügy jeles államtitkára körlevélben utasította a kerületi és járási iskolaügyi szerveket, intézkedjenek annak ügyében, hogy a jövőben a magyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelvet, történelmet és földrajzot csak szlovák nemzetiségű szakosok tanítsák, természetesen szlovák nyelven. Arról nem szól a körlevél, hová menjenek a szlovák főiskolákat, egyetemeket végzett és országunkban érvényes oklevéllel rendelkező magyar nemzetiségű szaktanárok, pedig hát ezt a piciny problémát azért figyelembe kellett volna venni. Ha megengedi a „felsőbbrendű” vezetés, nekem lenne egy, a körlevélhez hasonlóan „okos” ötletem. A magyar nemzetiségű szakosokat (mivel mégiscsak szlovákiai egyetemeken, főiskolákon végeztek, szlovák nyelven, és a mindenféle hivatalos híresztelésekkel ellentétben tudnak is szlovákul) ott helyben át kellene helyezni a szlovák tannyelvű iskolákba, hogy mindenkinek egyformán nehéz, értelmetlen és eredménytelen legyen a munkája, de főleg azért, hogy megszolgálhassa a minisztérium által ígért fizetési pótlékot is. Arról már nem is szólok, hogy mennyire megnőne a két nép egymás iránti tisztelete, ha úgy egy év múlva megjönne végre mindenkinek (de főleg a „kísérletező” miniszteri dolgozóknak) a józan esze, és ki-ki visszamehetne a régi helyére, nem gyűlöletet szítani, hanem szlovákot, történelmet, földrajzot (az utóbbi kettőt saját anyanyelvén) nem középiskolás fokon TANÍTANI”. A szerző magyar szakos pedagógus Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Ha elfogadjuk, nyakunkon a kés Magyar iskolában szlovákul? S. Forgon Szilvia __________ A több mint hetven éve használatos kétnyelvű bizonyítványok megszüntetése után a kormány újabb megszorító intézkedésekre készül a magyar tannyelvű iskolák ellen: az oktatási minisztérium közokta- tásitörvény-terveze- tének 4. §-a alapján az alap- és középiskolákban szeptember elsejétől megszűnne a magyar nyelvű történelem- és földrajzoktatás valamint a testnevelés tanítása. Ha a kormány és a parlament elfogadja ezt a tervezetet, akkor a szlovákiai magyarság eddigi történelmének legnagyobb kihívásával lesz kénytelen szembesülni. Az első tiltakozó állásfoglalások már megjelentek a sajtó hasábjain. Az alábbiakban néhány pedagógus és egy, a magyar nyelvű oktatást szívügyének tekintő vállalkozó véleményét közöljük. © Elkeli fogadnunk. O Tenni kell ellene. Egy árva csepp sincs benne. Mindent kiittak az apáink és a nagyapáink. MS-Rencín Varga György alsóbodoki tanító A Ez egyértelmű diszkriminá- w ció. Vagy azzal, hogy be akarják vezetni a történelem és a földrajz szlovák nyelven való tanítását a magyar iskolákba, azt akarják a nép tudtára adni, hogy a magyar tanítók kukák? Ki merem jelenteni: a magyar pedagógus is tud olyan szinten tamtam, mint a szlovák. A céljuk egyértelműen a magyar iskolák leépítése. S akkor hol marad Ko- mensky elve: minden nemzet a maga nyelvén lett tudós... Az alkotmányból kifolyólag joga van a magyar gyereknek is az anyanyelvén tanulni. Vagy nálunk nem érvényes az alkotmány? Paulisz Boldizsár alsóbodoki magánvállalkozó A Ehhez nincs mit hozzátenni. Ha a történelmet és a földrajzot nem magyarul fogják a magyar iskolába járó gyerekek tanulni, az öntudatuk szenved csorbát. Ilyen lépések után a szülők is elveszítik a reményt, úgy látják majd, mindegy, milyen iskolába jár a gyerekük. És a magyar iskolák szép lassan elsorvadnak. Épp ezt akarják elérni. Mert ők is tudják, amit mi: ahol egy magyar iskolát már bezártak, ott többé azt meg nem nyitják. Erre megy ki a játék. Tóth Mária tardoskeddi iskolaigazgató Q Már a gondolattól is borsódzik a hátam. Elképzelhetetlennek tartom, hogy abban az országban, amely állítólag Európa felé igyekszik, ilyen törvényt fogadhassanak el. Minden nemzetnek tisztelnie kell a másikat, annak kultúráját. Másképp, más nyelven tanítani a történelmet, a földrajzot, mint eddig — erre nem találok szavakat. SzerinSzórád Mária pogrányi pedagógus A Természetesen én sem ér- ^ tek egyet ezzel a törvénytervezettel. Azt hiszem, az egész pedagógustársadalomak ez a véleménye. Habár nem ez az első ilyen kezdeményezés a minisztérium részéről, hiszen például a matematika-olimpiákon sem kapunk magyar nyelvű példákat, hiába kérjük. Ez is a diszkrimináció jele. A másik oldalon meg él ebben az országban vagy egymillió magyar, akik közül sokan nem merik magyarnak vallani magukat. Mert félnek. Ezek után még többen lesznek. tem semmi olyasmit nem tanítottak eddig a magyar iskolákon, amivel sértették volna a szlovákokat. Ezzel a lépéssel a gyökereitől akarják megfosztani ezt a népet, mert tudják, az a nemzet, amely nem ismeri a gyökereit, a múltját, lassan megszűnik létezni. Nem hiszem, hogy a huszadik század végén ezt meg lehessen csinálni. Hiszen már Romániában is észhez tértek. Szigeti Zsuzsanna nagyfödémesi pedagógus A Szerintem csak a teljes ^ összefogás segít. A pedagógusoknak, a pedagógusszövetséggel és a magyar képviselőkkel összehangoltan kell cselekedniük. Akár polgári engedetlenségre is sor kerülhet, csak a tervezet ne válhasson valóra. Testnevelés szakos vagyok, tudnék szlovákul tanítani, de nem vagyok rá hajlandó. Kérdem: mi lesz, ha egy szlovák pedagógus idejön a magyar iskolába? Hogy fogja magát érezni? Az ő kedvéért mindenki szlovákul fog beszélni? Hová kerülnek azok a pedagógusok, akik eddig magyarul tanítottak? Az utcára? És van annyi szlovák pedagógus, hogy a helyükbe léphessen? Vagy meg kell változtatni a nemzetiséget? Ezt nem lehet tűrni, de eredményt csak összefogással lehet elérni. 400-500 embert mégsem küldhetnek el. Hiányolom a pártjaink fellépését is. A pedagógus partizánkodva nem oldhatja meg ezeket a problémákat. Nem csoda, ha mostanság igen rossz a közérzet a magyar iskolákban... Olvasói levél Altesti profit Miklósi Péter írását olvasva a Vasárnap 7. számában, eszembe jutott egy tavaly nyári sztorim. A lányomékhoz utaztam, és amikor átszálltam a következő vonatra, egy úr viccesen megszólított: Kedves fiatalasszony, tud róla, hogy a szoknyája körben föl van hasadozva? Persze, én jót mulattam a humorán és közöltem vele, hogy igen uram, tudok róla, hiszen ma ez a divat. És leült velem szembe, magával cipelve hatalmas két nagy utazótáskáját. Rögvest be is mutatkozott, de sajnos a vezetéknevére már nem emlékszem. Eldicse- kedte, hogy ő most Németországból jön haza, és hogy nagyon gazdag. Vagyis ő Németországban él, de valójában idevaló, méghozzá Ipolyhídvégre. Aki nem tudná, ez a Hídvég egy nem éppen nagy falu Ipolyság közelében. Ez a Németországból jött úr azzal dicsekedett, hogy ő ebben a falucskában egy kaszinót építtet, amelyben majd csinos fiatal lányokat fog alkalmazni szex céljára. A nagy táskákban is viszi már a kellékeket, és megy leellenőrizni a munkásait, hogy hogyan haladnak a munkával. Azt is elmondta, hogy most őt mennyire irigylik a faluban. Én megmondtam neki, hogy olyan félreeső, kis faluban ugyan kinek jutna az eszébe, hogy ott keressen egy bordélyháziéit. De a németünk nagyon magabiztosra vette a dolgát, mert hogy híre megy ám annak, kérem. Es hajönnek a pénzes nagyurak üzleti utakra, tudni fogják, hogy hol keressék az ő kaszinóját. Ha elkészül a mesterműve, mondta, otthagyja Németországot, eladja az ottani házát, földjét, és végleg itthon marad Hídvégen. Már egy éve lesz, hogy találkoztam ezzel az úrral, és nem tudom, mennyire kész az építkezéssel, s vajon a község polgármestere és a lakosság milyen szemmel néz a dologra? Gondolom, a falunak is lesz beleszólása az effajta mesterség működtetésébe. Városon talán még el is tudnék képzelni egy engedélyezett bordélyházat, de hogy falun is megengedhető legyen az üyesmi, szerintem ez nem helyénvaló dolog. Vagy talán én lennék ennyire maradi? Elnézést kérek a hídvégi polgároktól, hogy megírtam a hallottakat, de hát ezzel maga a tulajdonos dicsekedett el. Juhász Irén Kőhídgyarmat Nem hiányzik a DSF Évek óta szintén olvasója vagyok a Vasárnapnak. Nekem például nem hiányzik a DSF tévé műsora, de ha a jövőben a Hang-Kép című mellékletben megjelenik, semmi kifogásom ellene. Ellenben nagyon hiányolnám és velem együtt még sok más pozsonyi olvasó is, ha a dr. Ján Dóczy úr által kifogásolt, de eddig közölt műsorok eltűnnének a mellékletből. A Vasárnap nemcsak a Kelet- Szlovákiában élő magyarok számára jelenik meg! És ha minden egoista olvasó által feleslegesnek vélt cikket vagy rovatot kivennék egy újságból, akkor az olvasó újság helyett üres papírlapokat kapna kézhez. Balogh Aladár Pozsony
