Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-09 / 15. szám

2 1997. április 9. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Égi manna Vojtek Katalin ___________ Né zem a tévében a Timravá- ról szóló életrajzi filmet, ahol - századelőről és szlo­vák környezetről lévén szó - megjelenik a nemzetiségi el­nyomás is, decens, de rend­kívül elgondolkoztató for­mában, hogy úgy mondjam, mának szóló üzenetet hor­dozva. A nemzetiségi elnyo­matást egy szlovák falusi ta­nító esete példázza, aki csak akkor taníthat, ha hibátlan magyar kiejtéssel elmondja Petőfi Három madár című költeményét egy bizottság előtt. Az ifjú tanító összerop­pan a feladat súlya alatt, ide­gei felmondják a szolgálatot. Ennyi a filmbeli epizód, és én sírjak-e, nevessek-e. Nem tudom, mit szólnak hozzá a nyitrai régió pedagógusai, de erős a gyanúm, hogy se nem sírnak, se nem kacag­nak, csak szívből irigylik múlt századi szlovák kollé­gájukat. Nekik ugyanis, ha magyar nemzetiségűek és szlovák iskolában tanítanak (a régióban nincs egyetlen magyar nyelvű középiskola sem), szintén vizsgázniuk kell, a változatosság kedvé­ért szlovák nyelvből. Abból a nyelvből, amelyet - a filmbe­li tanítótól eltérően - tökéle­tesen beszélnek, s amelyen hosszú évek óta tanítanak. De nem egy költeményt, ha­nem több kötetre rúgó szak- irodalmat kell bevágniuk, s előzőleg 2000 koronát kell befizetniük, egy nyilatkozat aláírásának kíséretében, a kézjegyükkel tanúsítva, hogy a fizetésükhöz arányítva nem is jelentéktelen össze­get önként adományozzák a vizsgát lebonyolító intéz­ményjavára. Ezenkívül, ér­deklődésüket és igyekezetü­ket bizonyítandó, konzultá­ciókra is tanácsos eljárniuk, amit szintén a saját zse­bükből fizetnek. Ha élnének, a filmbeli tanító vizsgáztatói is konzultációkra járhatná­nak Nyitrára, a mai vizsgáz­tatókhoz, ellesni egy-két for­télyt. És persze, eltanulni az új terminológiát, amely a ré­gi trükköket új fedőnevekkel látja el, s úgy kínálgatja, mint égi mannát. Be­vesszük? Vendégkommentár Kis értet­lenkedő Vas Orró Hallom, hogy az oktatásügy jeles államtitkára körlevél­ben utasította a kerületi és járási iskolaügyi szerveket, intézkedjenek annak ügyé­ben, hogy a jövőben a ma­gyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelvet, történelmet és földrajzot csak szlovák nemzetiségű szakosok tanít­sák, természetesen szlovák nyelven. Arról nem szól a körlevél, hová menjenek a szlovák főiskolákat, egyete­meket végzett és országunk­ban érvényes oklevéllel ren­delkező magyar nemzeti­ségű szaktanárok, pedig hát ezt a piciny problémát azért figyelembe kellett volna venni. Ha megengedi a „felsőbbrendű” vezetés, ne­kem lenne egy, a körlevél­hez hasonlóan „okos” ötle­tem. A magyar nemzetiségű szakosokat (mivel mégis­csak szlovákiai egyeteme­ken, főiskolákon végeztek, szlovák nyelven, és a min­denféle hivatalos híresztelé­sekkel ellentétben tudnak is szlovákul) ott helyben át kellene helyezni a szlovák tannyelvű iskolákba, hogy mindenkinek egyformán ne­héz, értelmetlen és ered­ménytelen legyen a munká­ja, de főleg azért, hogy meg­szolgálhassa a minisztérium által ígért fizetési pótlékot is. Arról már nem is szólok, hogy mennyire megnőne a két nép egymás iránti tiszte­lete, ha úgy egy év múlva megjönne végre mindenki­nek (de főleg a „kísérletező” miniszteri dolgozóknak) a józan esze, és ki-ki vissza­mehetne a régi helyére, nem gyűlöletet szítani, hanem szlovákot, történelmet, föld­rajzot (az utóbbi kettőt saját anyanyelvén) nem középiskolás fokon TANÍ­TANI”. A szerző magyar szakos pe­dagógus Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Ha elfogadjuk, nyakunkon a kés Magyar iskolában szlovákul? S. Forgon Szilvia __________ A több mint hetven éve haszná­latos kétnyelvű bizo­nyítványok meg­szüntetése után a kormány újabb meg­szorító intézkedések­re készül a magyar tannyelvű iskolák el­len: az oktatási mi­nisztérium közokta- tásitörvény-terveze- tének 4. §-a alapján az alap- és középis­kolákban szeptem­ber elsejétől megszűnne a ma­gyar nyelvű történelem- és föld­rajzoktatás valamint a testneve­lés tanítása. Ha a kormány és a parlament elfogadja ezt a terve­zetet, akkor a szlová­kiai magyarság eddi­gi történelmének leg­nagyobb kihívásával lesz kénytelen szem­besülni. Az első tilta­kozó állásfoglalások már megjelentek a sajtó hasábjain. Az alábbiakban néhány pedagógus és egy, a magyar nyelvű okta­tást szívügyének te­kintő vállalkozó véleményét kö­zöljük. © Elkeli fogad­nunk. O Tenni kell ellene. Egy árva csepp sincs benne. Mindent kiittak az apáink és a nagyapáink. MS-Rencín Varga György alsóbodoki tanító A Ez egyértelmű diszkriminá- w ció. Vagy azzal, hogy be akarják vezetni a történelem és a földrajz szlovák nyelven való ta­nítását a magyar iskolákba, azt akarják a nép tudtára adni, hogy a magyar tanítók kukák? Ki me­rem jelenteni: a magyar pedagó­gus is tud olyan szinten tamtam, mint a szlovák. A céljuk egyér­telműen a magyar iskolák leépí­tése. S akkor hol marad Ko- mensky elve: minden nemzet a maga nyelvén lett tudós... Az al­kotmányból kifolyólag joga van a magyar gyereknek is az anya­nyelvén tanulni. Vagy nálunk nem érvényes az alkotmány? Paulisz Boldizsár alsóbodoki magánvállalkozó A Ehhez nincs mit hozzáten­ni. Ha a történelmet és a földrajzot nem magyarul fogják a magyar iskolába járó gyerekek tanulni, az öntudatuk szenved csorbát. Ilyen lépések után a szülők is elveszítik a reményt, úgy látják majd, mindegy, mi­lyen iskolába jár a gyerekük. És a magyar iskolák szép lassan el­sorvadnak. Épp ezt akarják elér­ni. Mert ők is tudják, amit mi: ahol egy magyar iskolát már be­zártak, ott többé azt meg nem nyitják. Erre megy ki a játék. Tóth Mária tardoskeddi iskolaigazgató Q Már a gondolattól is borsó­dzik a hátam. Elképzelhe­tetlennek tartom, hogy abban az országban, amely állítólag Euró­pa felé igyekszik, ilyen törvényt fogadhassanak el. Minden nem­zetnek tisztelnie kell a másikat, annak kultúráját. Másképp, más nyelven tanítani a történelmet, a földrajzot, mint eddig — erre nem találok szavakat. Szerin­Szórád Mária pogrányi pedagógus A Természetesen én sem ér- ^ tek egyet ezzel a törvényter­vezettel. Azt hiszem, az egész pedagógustársadalomak ez a vé­leménye. Habár nem ez az első ilyen kezdeményezés a miniszté­rium részéről, hiszen például a matematika-olimpiákon sem ka­punk magyar nyelvű példákat, hiába kérjük. Ez is a diszkrimi­náció jele. A másik oldalon meg él ebben az országban vagy egy­millió magyar, akik közül sokan nem merik magyarnak vallani magukat. Mert félnek. Ezek után még többen lesznek. tem semmi olyasmit nem taní­tottak eddig a magyar iskolá­kon, amivel sértették volna a szlovákokat. Ezzel a lépéssel a gyökereitől akarják megfosztani ezt a népet, mert tudják, az a nemzet, amely nem ismeri a gyökereit, a múltját, lassan megszűnik létezni. Nem hiszem, hogy a huszadik század végén ezt meg lehessen csinálni. Hi­szen már Romániában is észhez tértek. Szigeti Zsuzsanna nagyfödémesi pedagógus A Szerintem csak a teljes ^ összefogás segít. A pedagó­gusoknak, a pedagógusszövet­séggel és a magyar képviselőkkel összehangoltan kell cselekedni­ük. Akár polgári engedetlenség­re is sor kerülhet, csak a tervezet ne válhasson valóra. Testnevelés szakos vagyok, tudnék szlovákul tanítani, de nem vagyok rá haj­landó. Kérdem: mi lesz, ha egy szlovák pedagógus idejön a ma­gyar iskolába? Hogy fogja magát érezni? Az ő kedvéért mindenki szlovákul fog beszélni? Hová ke­rülnek azok a pedagógusok, akik eddig magyarul tanítottak? Az utcára? És van annyi szlovák pe­dagógus, hogy a helyükbe lép­hessen? Vagy meg kell változtat­ni a nemzetiséget? Ezt nem lehet tűrni, de eredményt csak össze­fogással lehet elérni. 400-500 embert mégsem küldhetnek el. Hiányolom a pártjaink fellépését is. A pedagógus partizánkodva nem oldhatja meg ezeket a prob­lémákat. Nem csoda, ha mostan­ság igen rossz a közérzet a ma­gyar iskolákban... Olvasói levél Altesti profit Miklósi Péter írását olvasva a Va­sárnap 7. számában, eszembe jutott egy tavaly nyári sztorim. A lányomékhoz utaztam, és ami­kor átszálltam a következő vo­natra, egy úr viccesen megszólí­tott: Kedves fiatalasszony, tud róla, hogy a szoknyája körben föl van hasadozva? Persze, én jót mulattam a humorán és kö­zöltem vele, hogy igen uram, tu­dok róla, hiszen ma ez a divat. És leült velem szembe, magával cipelve hatalmas két nagy utazó­táskáját. Rögvest be is mutatko­zott, de sajnos a vezetéknevére már nem emlékszem. Eldicse- kedte, hogy ő most Németor­szágból jön haza, és hogy na­gyon gazdag. Vagyis ő Németor­szágban él, de valójában ideva­ló, méghozzá Ipolyhídvégre. Aki nem tudná, ez a Hídvég egy nem éppen nagy falu Ipolyság közelében. Ez a Németországból jött úr azzal dicsekedett, hogy ő ebben a falucskában egy kaszi­nót építtet, amelyben majd csi­nos fiatal lányokat fog alkalmaz­ni szex céljára. A nagy táskák­ban is viszi már a kellékeket, és megy leellenőrizni a munkásait, hogy hogyan haladnak a mun­kával. Azt is elmondta, hogy most őt mennyire irigylik a falu­ban. Én megmondtam neki, hogy olyan félreeső, kis faluban ugyan kinek jutna az eszébe, hogy ott keressen egy bordély­háziéit. De a németünk nagyon magabiztosra vette a dolgát, mert hogy híre megy ám annak, kérem. Es hajönnek a pénzes nagyurak üzleti utakra, tudni fogják, hogy hol keressék az ő kaszinóját. Ha elkészül a mes­terműve, mondta, otthagyja Né­metországot, eladja az ottani há­zát, földjét, és végleg itthon ma­rad Hídvégen. Már egy éve lesz, hogy találkoztam ezzel az úrral, és nem tudom, mennyire kész az építkezéssel, s vajon a község polgármestere és a lakosság mi­lyen szemmel néz a dologra? Gondolom, a falunak is lesz be­leszólása az effajta mesterség működtetésébe. Városon talán még el is tudnék képzelni egy engedélyezett bordélyházat, de hogy falun is megengedhető le­gyen az üyesmi, szerintem ez nem helyénvaló dolog. Vagy ta­lán én lennék ennyire maradi? Elnézést kérek a hídvégi polgá­roktól, hogy megírtam a hallot­takat, de hát ezzel maga a tulaj­donos dicsekedett el. Juhász Irén Kőhídgyarmat Nem hiányzik a DSF Évek óta szintén olvasója va­gyok a Vasárnapnak. Nekem például nem hiányzik a DSF té­vé műsora, de ha a jövőben a Hang-Kép című mellékletben megjelenik, semmi kifogásom ellene. Ellenben nagyon hiá­nyolnám és velem együtt még sok más pozsonyi olvasó is, ha a dr. Ján Dóczy úr által kifogásolt, de eddig közölt műsorok eltűnnének a mellékletből. A Vasárnap nemcsak a Kelet- Szlovákiában élő magyarok szá­mára jelenik meg! És ha minden egoista olvasó által felesleges­nek vélt cikket vagy rovatot ki­vennék egy újságból, akkor az olvasó újság helyett üres papír­lapokat kapna kézhez. Balogh Aladár Pozsony

Next

/
Oldalképek
Tartalom