Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
Hetvenéves Puskás Ferenc, a csatárkirály, akit ezen a héten tisztelettel emleget és ünnepel az egész futballvilág 16 1997. április 2. ______________________________Sport____________________ A földkerekség legismertebb magyarja Batta György___________________ Pu skás Ferenc hetvenéves korára megkapja a szakma legnagyobb elismerését - a világ legjobb játékosai koronázzák csatárkirállyá Budapesten „életműve” elismeréseként. Puskás már a hetvenes években a földkerekség legismertebb magyarja volt. Egy UNES- CO-felmérésből kiderült, hogy többen ismerik őt a világ országaiban, mint Petőfit, Szent- Györgyi Albertét vagy Bartókot. Hová jutott a világ! - sziszegte néhány pallérozott elme a listát böngészgetve. Pedig a magyarázat egyszerű volt már akkor is: a futball nem ismer nyelvi akadályokat, kifejezőeszközeit az analfabéták is megértik, a tanulatlan emberre is hull fénycsík a nap alakú gömbből. Szepesi György, aki a kispesti srácot, a kamasz-zsenit már első mérkőzésein látta a magyar bajnokság meg a válogatott csapat meccseit közvetítve, minden idők legnagyobb játékosának tartotta a „Svábot” vagy „Öcsit”, akit családi nevén Pur- czeldnek hívtak, s aki az aranycsapatnak nemcsak a kapitánya volt, hanem egyben legeredetibb egyénisége is. Az első interjút még a hetvenes évek elején készítettem vele Pozsonyban, a Slovan-stadion melletti Klub Szállóban. A Slo- van ugyanis összekerült a BEKJ Puskás perbetei autogram-osztogatása (1996) ben a görög Panathinaikosszal, s a görögök edzője Puskás Ferenc volt. Öcsit számos budapesti barátja is izgatottan várta a meccs előtti, keddi villany- fényes edzés előtt. A Panathinaikosz Bécsben szállt meg, s az utolsó percig az a hír járta, hogy a görögök magyar mestere nem lesz ott a pozsonyi kispadon, mert fél. Azért fél, mert katonaszökevénynek számít, s mint ilyet, a „szomszédos, baráti ország” rendőrsége megbilincselhet és kiadhat Magyarországnak. Én is ott izgultam a magnetofonommal a pálya szélén: akkoriban az Új Ifjúság sportrovatát vezettem, s nem titkolt vágyam volt rendre interjút készíteni a leghíresebb magyar futballistákkal. Sohasem felejtem a pillanatot, amikor feltűnt a görög csapat, s én megláttam azt a játékost, akit addig csak egy-egy tévé- közvetítésből vagy Szepesi György felejthetetlen riporteri remekléseiből ismertem. Nem szaporítom a szót, Puskás interjút adott, szűk egy órán át ültem az asztalánál, mondatait hangszalag őrzi, amely élmény- beszámolókon, író-olvasó találkozókon is gyakran lepergett, szenzációszámba ment. Az Új Ifjúság nyolcrészes sorozatban közölte az írást, de első sportkönyvemből a cenzor kidobta, pedig már a fénykép is be volt tördelve a megfelelő oldalra. A mai napig üres az a hely Hidegkúti, Grosics és Bozsik fotója mellett... Akkor láttam pályám során először és utoljára, mit jelent, ha valóban érdekeset, szenzációsat ír az ember. A pozsonyi Dukla utcai nyomdában a még forgó gépből szedte ki a nyomdász az új számot, s nyitotta ki nyomban a Puskás-sorozatnál, hogy azon melegében elolvashassa a következő folytatást. A legnagyobb élmény azonban nem is az interjú, hanem az a negyedórás látvány volt a Slovan-pályán, amit az akkor negyvenhat éves Puskás Öcsi mutatott be, miközben kapura rugdosott. A két kapust foglalkoztatta lövéseivel; azóta sem láttam olyan sallangmentes, tökéletes stílusú rúgásokat senkitől, sem a pályán, sem a tévében, sem filmeken. Elmondhatatlan az a míves- ség, pontosság és szépség, amely a szemem elé tárult. Akkor értettem meg, miért is volt olyan rendkívüli futballista Puskás Ferenc: nemcsak tündöklő agya, térbeli látása emelte a többiek fölé, hanem ez a máig utánozhatatlan rúgó technika. És persze a robbanékonyság, a szervezőkészség, a veleszületett ér- telmesség. Ki hitte volna akkor, hogy két évtizeddel később, 1994-ben a szlovákiai magyar újságírók futballcsapatát az a rendkívüli megtiszteltetés éri, hogy a dániai magyar öregfiúk elleni koppenhágai találkozónkra elkísér bennünket Szepesi György és a háromszoros olimpiai bajnok, Papp Laci mellett Puskás Ferenc is! Látogatásuknak híre ment, a három jeles egyéniséget meghívták a Dán Televízió stúdiójába. Én is ott voltam, mint csapatkapitány - hogy minek, máig sem értem, én voltam a szendvicsen a petrezselyemdísz. De láthattam, hogyan bánik egy olyan világhírű játékossal a riporter meg az operatőr, mint amilyen Puskás Ferenc volt, mennyi tisztelet és figyelmesség övezte. Papp László háromszoros olimpiai bajnok ugyan, de Puskás az Puskás. És Puskás Ferenc a hadvezérek nyugalmával és fölényével válaszolgatott a kérdésekre. Villámgyorsan kapcsolt ott is az agya, mint mindegyik, vele készített interjú során. De megéltem vele szomorú hangulatú találkozást is - 1993-ban a szlovákiai Komáromba hívták Buzánszkyval meg Hidegkútival együtt egy vendéglői vacsorára, miközben kérdésekre válaszoltak. Talán hat érdeklődő jött el azon a hétfő estén... Puskás a második világháború utáni idők talán legfontosabb küldetését teljesítette: örömöt tudott szerezni a nyomorgóknak, a meggyötört és megcsonkított ország lakóinak. Még füstölögtek a felrobbantott hidak Budapesten, de a futballpályák lelátóin már talpsoltak a góloknak. Puskás Ferenc tartotta az Alfredo di Stefano, egykori játékostársa a Reál Madridban:- Pancho, ahogyan mi spanyolul elkereszteltük, nagy egyéniség volt és az is maradt. Az egész ember csupa ' nemeslelkűség. Nem befolyásolta őt a környezete, mindig bőkezű volt azzal, aki tőle valamit kért. A min- denekfölött jó bajtárs. És csak ezután jött a futball- fesztivál, amikor a közönség a lelátókról élvezte az ő lel- kületét és pompás játékát, külön és énmellettem, mindig, amikor csak a labda közelébe került. Sebes Gusztáv, az aranycsapat szövetségi kapitánya:- Remek taktikai érzékkel rendelkezett, a másodperc tört része alatt felismerte a emberekben a lelket, amikor legendás csapatát győzelemről győzelemre vezette. Puskás Ferenc 1997. április másodikén töltötte be hetvenedik életévét. Gratulálunk! helyzetet és kihasználta a legjobb lehetőséget. Szeme volt a pályán, rögtön látta, hová kell továbbítania a labdát. Soha nem volt önző, ha egy társa jobb helyzetbe került, azonnal őt segítette. A labdaátvételét, a labdakezelését ma is tanítani kellene. Igazi karmester volt, mindig irányította a játékot, mindig lelkesítette a társait. Imádott győzni. Hidegkúti Nándor, az egykori csapattárs:- Megnyugtató érzés volt mellette játszani. Főleg az önzetlensége miatt. A 6:3- as angol-magyaron például úgy lőttem a második gólomat, hogy ő a földön feküdt, rákiáltottam, hogy passzold ide, mire nagy erőfeszítéssel a lábak közül kikanalazta a labdát. Közös emlék a Dániában győztes újságírócsapat és a Puskás-Papp-Sze- pesi trió találkozásáról (1994) Ordódy Vilmos felvételei Első sportkönyvemből a cenzor kidobta a Puskásról készült írást. Kapitánya volt az aranycsapatnak, s egyben legeredetibb egyénisége is. Róla mondták: Kuriózumkosár Pontozógép kontra pontozóbíró Többségi döntéssel az Egyesült Államok Amatőr Ökölvívó Szövetsége visszaállította a bokszmérkőzéseken a pontozóbírák alkalmazását, pedig a nemzetközi versenyeken már mindenütt pontozógépet használnak. Maga a szövetség elnöke sem értett egyet vezetőtársaival. Szerinte a jelenleg érvényben levő értékelési módszer nem vált be, úgyanúgy a korábbi állapot visszaállítása sem kecsegtet megoldással. „Ezzel egy lépést tettünk hátrafelé, hiszen a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség minden hivatalos viadalon a pontozógépet alkalmazza. Ezt én is ellenzem. A „számítógépes” boksz azért nem megfelelő, mert ahhoz, hogy egy versenyző pontot érhessen el, egyidőben az ötből legalább három pontozónak jeleznie kell a találatot. Ők viszont a ring különböző részein ülnek, és nem láthatnak minden érvényes ütést, márpedig így a gép megfelelő gombját se nyomják le.” Óvatosan kelj fel a fotelből! Dávid Seamon, az angol labdarúgó-válogatott és az Arse- nal kapusa nem is sejthette, hogy azért nem léphet majd hetekig pályára, mert bő egy hónapja tévét nézett. A harminchárom éves hálóőr otthonában ült a képernyő előtt, majd olyan szerencsétlenül kelt fel a fotelből, hogy elcsúszott. Eleinte nem sokat törődött az apró sérüléssel, ám fájdalmai később olyan gyakran jelentkeztek, hogy kórházba kellett vonulnia, ahol a látlelet szerint azonnal megműtötték. Szerencsére a beavatkozás sikerült, de Seamon ebben az idényben már aligha kerül vissza a pályára. Ma Junren receptmagyarázata Ma Junren, a kínai csodafutók edzője újfent hangoztatta, hogy tanítványai soha nem használtak doppingszereket. Megismételte: futóinak magas energiatartalmú étrendet állított össze. A siker kulcsát a kemény munkában és a már említett étrendben látja. Atlétanői - az edző szerint - teknősbékavérből és meztelen csigából készült levest fogyasztottak. Ehhez egy különleges halféléből főzött ételt (a pontos receptet nem árulta el) adott. A leves hatásosságát azonban csak később fedezte fel. A kínai edző szerint más országokban viszont igenis doppingolnak: „Az egyes teljesítményfokozó készítmények csak akkor kerülnek fel a tilalmi listára, ha már sikerült kifejleszteni az előzőnél még jobb doppingszert.” A hét fotója, avagy amikor a csatár magasugró-kísérlet során próbál a labdához jutni CTK-felvétel Papp Lászlóval a szlovákiai magyar újságírók csapatának koppenhágai mérkőzésén (1994)
