Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
1997. április 2. Hány év(tized) múlva lesz a Tátra alatt téli olimpia? Poprád újra megpályázza Egy ideje elárasztották Szlovákiát a Poprád-Tátra pályázatot népszerűsítő hirdetőtáblák. A sportban járatlanabbak néha rákérdeznek: csak nem Szlovákiában lesz a 2006-os téli olimpia? Prikler László felvétele Szvetlána Masztyerkova fantasztikus éve Az atlantai dupla J. Mészáros Karoly Mint sok másban, ebben a kérdésben is megosztott az ország: az egyik tábor nagy reklámkampányba kezdve belevágott a második poprádi-tátrai, olimpiai rendezést megpályázó, előre beláthatatlan út végigjárásába, ellenlábasaik azonban a kételkedés ütőkártyáit húzzák sorra elő, s igyekeznek megkérdőjelezni a kétségkívül merész szándék lét- jogosultságát. Ettől függetlenül a karaván elindult, így érdemes megnézni, hova tart, utasai mit visznek magukkal. Ha az akkori csehszlovák kormányzat az utolsó pillanatban nem mond le a nyolcvannégyes olimpiára kínálkozó pályázási lehetőségről, akkor most már a harmadik tátrai próbálkozásnál tartanánk. Az első hivatalos jelentkezés kilencvenöt januárjában futott vakvágányra. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis úgy döntött, hogy a pop- rádi javaslat nem üti meg a négy legjobb pályázat szintjét, és képviselőnk kiszorult a rendezőjelöltek budapesti döntőjéből. Néhány hónappal később aztán az amerikai Salt Laké City kapta meg a 2002-es téli játékok rendezési jogát. Poprád most újra csatasorba állt. Kormánykezdeményezésből, pontosabban maga a miniszterelnök szorgalmazta, mondván: ne vesszen kárba az a tapasztalat, amely az első pályázat során összegyűlt. Január tizenharmadikán aztán az oktatási minisztérium, a nemzeti olimpiai bizottság és Poprád város képviselői aláírták a 2006-os poprád- tátrai téli olimpia pályázati titkárságának létrehozásáról szóló szerződést. Rögtön a rákövetkező hónapban nagy sajtókampány kezdődött, miközben az előkészítő bizottság is munkához látott. A végső tervezet őszre készül el, októberben a tátrai térségben népszavazás lesz arról, vajon óhajtják-e a lakosok az olimpiát. További fontos határidőnek ígérkezik az első jelentkezés elküldésének napja: kormánygaranciával alátámasztva 1998január végéig kell eljuttatni a NOB székhelyére, és ugyancsak a következő év augusztusának végéig kell a teljes tervezetnek elkészülnie. Eddig végigjárható az út, hogy aztán mi lesz tovább, az egyelőre kérdéses. Sok ember fejében megfordul manapság: egyáltalán van-e értelme a poprádi pályázatnak? Minek erőlködünk, ha ennél komolyabb kérdésekben sem tudunk zöld ágra vergődni. Az nyilvánvaló, hogy társadalmunk jelenleg nem képes eleget tenni a NOB szigorú követelményeinek, és nem tudná elviselni a vendéglátóra nehezedő terheket sem. Ugyanakkor viszont az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a versenybe szállás - bármelyik olimpia rendezési jogáért - már eleve a reklámcsatornák megnyitását jelenti. Ez ütőkártya a Poprád jelentkezését támogatók kezében. Az egyszerű adófizetőt a pályázati kampány pénzfedezete is fölöttébb érdekli. Amíg két éve megközelítőleg 40 millió koronát emésztett fel az első próbálkozás, addig a mostanira - sokkal erőteljesebb rajtja is sejtette - már öt- szörte nagyobb összeget, azaz 200 milliót szánnak. Csak az a kérdés: kinek a zsebéből fizetik? Állítólag három tételből áll majd a felhasználandó összeg: a költségvetésből származó kormányjuttatásból, az érintett városok és falvak forrásaiból és a vállalkozóktól. Tehát az adócsatomákon keresztül szinte valamennyien hozzájárulunk majd a következő olimpiacsalogató kísérlet finanszírozásához. Csoda hát, ha a népszerűsítő kampány egész Szlovákiát igyekszik lázba hozni, hogy minél többen tegyék magukévá az olimpia rendezésének gondolatát? Ez ma már nemcsak a tátrai régió különszáma. Ha belegondolunk abba, hogy a Sama- ranch-éra alatt az ötkarikásjátékok sorra a gazdag országokba költöztek (1988-ban a kanadai Calgary és dél-koreai Szöul, 1992-ben a francia Albertville és a spanyol Barcelona, 1994-ben a norvég Lilleham- mer, 1996-ban az amerikai Atlanta, 1998-ban a japán Na- gano, 2000-ben az ausztráliai Sydney és 2002-ben az amerikai Salt Lake City volt vagy lesz házigazda), akkor vajmi kevés esélye van egy közép-európai törpeállamnak a hatalmasok vetélkedésében. Ami csak jelzi, hogy a rendezési jog odaítélésében teljes mértékben érvényesül a jelentkező ország politikai biztonsága és gazdasági prosperitása. Poprádnak azonban mégis van egy reménysugara. Nagano és Salt Laké City után feltételezhető, hogy Európa kapja a következő téli játékok rendezési jogát, de ez csak egyfajta íratlan szabály, már nemegyszer felrúgták. Ha mégis földrészünk pályázói közül válogatnának, akkor a svéd Östersund, a svájci Sión, a német-osztrák összefogásban induló Berchtesgaden és Salzburg, a szintén osztrák Innsbruck és Graz, valamint a szlovén-oszt- rák-olasz támogatottságú Bad Klein- kirchheim lehet a befutó. Mindenesetre gyérebb a mezőny, mint két éve, ám Poprád így sem tartozik az esélyesek közé. Alighanem még sokáig kell várnia, míg sorra kerül. Salt Laké City három évtizeden át próbálkozott. Meddig bírja majd szusszal a tátrai régió s vele együtt egész Szlovákia? Szabó Zoltán Szvetlána Masztyerkova, a kiváló orosz középtávfutónő az elmúlt esztendő legsikeresebb női atlétájának számít. Az atlantai centenáriumi ötkarikás játékokon a 800 és az 1500 méteres síkfutásban diadalmaskodott. Nem sokkal az olimpia után Zürichben egy mérföldön (4:12,56), majd Brüsszelben az 1000 méteres távon (2:28,98) átírta a világcsúcslistát. Nem csoda, hogy az európai sportújság- írók őt választották 1996 legjobb női sportolójává. A 28 éves szibériai atléta korábban nem ért el komolyabb eredményeket, 1994- ben házasságot kötött Aszi- at Szajtov profi kerékpárossal. Férjét követve Spanyol- országban telepedett le, ekkor úgy tűnt, csak a családnak szenteli életét, befejezi aktív pályafutását. Azonban éppen az ellenkezője történt. Hamarosan megszületett Anasztázia nevű kislánya, ám Szvetlána már hatvan nappal a szülés után sportolni kezdett, tizenöt hónappal később kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatta magát. Szinte teljesen más versenyzőként tért vissza a pályára, sokkal elszántabb és sikeresebb lett. Tavalyi eredményeivel sokkolta a sportvilágot. „Első 800 méteres versenyemen a győztes szép játékbabát kapott ajándékba, nagyon irigyeltem ellenlábasomat, megfogadtam, hogy addig futok, míg nem nyerek én is hasonlót” - mosolyogva emlékszik a kezdetekre. Az orosz vezérkar sokáig nem akarta áldását adni, hogy Atlantában a 800 mellett 1500-on is rajthoz álljon. Attól tartottak, a hajrára nagyon elfárad, s végül érem nélkül tér vissza az Egyesült Államokból. Szvetlána csattanós választ adott a kétkedőknek, megismételte honfitársa, Tatjana Ka- zankina két évtizeddel ezelőtti montreali duplázását! „Úgy futottam, ahogy csak bírtam, attól tartottam, hogy riválisaim közül valaki megelőz. Szerencsémre erre nem került sor. Nagy iramot diktáltam, s a célegyenesben is megtartottam előnyömet.” A világcsúcsaiért egy kilogramm aranyat és 75 ezer dollárt kapott a szervezőktől, ebből az összegből bőven jutott ajándékra a nagymama által Moszkvában nevelt kétesz- tendős Anasztáziának... „Az idén világbajnoki címet akarok szerezni, hiszen ez eddig még nem sikerült. Természetesen folytatni szeretném a csúcsjavításokat, legfőbb ideje lenne Kra- tochvílová 800 méteren elért szakállas rekordját túlszárnyalnom. Nagyon készülök a 2000-es olimpiára, ahol az 5 kilométeres távon is rajthoz állok. Utána jó lenne, ha egy kisfiúval bővülne a család” - nyilatkozta Szvetlána Masztyerkova. Az atlantai célban CTK-felvétel Maga a miniszterelnök szorgalmaz- ta, hogy Poprád újra csatasorba álljon. A Sama- ranch-éra alatt az ötkarikásjátékok sorra gazdag országokba kerültek. Sportolóktól hallottuk Jágrjátéka a koronggal Megkérdezték Jaromír Jágrt, a Pittsburgh Pinguins cseh jégko- rongozóját, vajon hol van teljesítőképességének határa? „Egyáltalán nem gondolom, hogy annyira jól játszom, még nem áldoztam fel mindent a hoki oltárán. Arról álmodozom, hogy egyszer átvenném a korongot, egy percen át vezetném a jégen, miközben senkit sem engednék hozzáférni, s a végén pedig gólt szereznék vele. Még akadnak tartalékaim, és ha rendesen edzek majd, akkor egyszer megvalósítom nagy álmomat. Közben persze a többi játékos rendesen feldühödne. Mert egyáltalán nem kerülnénekjátékba.” Hajtós sürgeti a pénzt Atlantai balsikere után már nemigen számítottak arra, hogy magára talál. Hajtós Bertalan magyar cselgáncsozónak azonban ez a mellőzés adott erőt az újrakezdésre. Jövőjét feszegette: „Zsebben az új szerződés. Német klubom, a TSV Abensberg beleegyezett abba, hogy a 78 kilóban versenyezzek. Folytatom ott is, mert légiós-judo nélkül nem tudok megélni. A magyar sportban általánosjelenségként érzem, hogy az elmúlt években nem törődtek velünk igazán. Meg kell hát magunknak találni az utat. Sydneyhez kapcsolódva mondom: ha nemcsak 1999ben kezdenék el beígérni a nagy pénzeket, a milliókat, hanem már most tisztességesen megfizetnék az olimpiai felkészülést vállalókat, nem lenne gond. De így most van. Hirtelenjében azt sem tudom, miből fogom teletankolni az autómat, mielőtt leutazom a tatai nemzetközi edzőtáborba.” Braithwaite Christie-ről Barcelona százméteres síkfutó olimpiai bajnoka, a brit Linford Christie harminchat évesen már többször is emlegette visszavonulási szándékát. Erről a legutóbb érdekes módon nem az érintett versenyző, Atlantai kudarca után mit hoz Chrlstie-nek az athéni vb? CTK-felvétel hanem honfitársa és hazai ellenlábasa, Darren Braithwaite fejtette ki a véleményét: „Beszéltem Christie-vel, és úgy éreztem, hogy a szabadtéri világbajnokságig még mindenképpen versenyezni fog. Semmit nem veszített gyorsaságából és nincs olyan indok, ami miatt ne indulhatna az idei athéni vb-n. Nem hiszem, hogy felkészült volna a visszavonulásra. Linford mindig is emlegette csapattársainak, köztük nekem is, hogy világbajnokként szeretne búcsúzni. Tudom, hogy Athénban egy újabb diadallal próbálja megtoldani az 1993-ban Stuttgartban nyert vb-elsőséget. Az atlantai kizárás után nem akar lehajtott fejjel távozni az élsportból.”
