Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-26 / 13. szám
12 1997. március 26. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Mulholland Az ötvenes évek Amerikáját idéző film klasszikus bűnügyi történet, annak valamennyi jól bevált elemével. A nyomozás a gyönyörű prostituált halálának ügyében folyik, közben fény derül egy zsarolási kísérletre; kiderül, hogy a vizsgálatot vezető zsarut is gyengéd szálak fűzték az áldozathoz. Végül megoldódik a titok; a szálak magas katonai körökbe, a ne- vadai sivatag atomkísérleteit vezető tudósokhoz vezetnek. Az eddig leírtak alapján azt hihetné bárki, hogy tucat- filmről van szó, ám a Mulholland - hála a kiváló színészeknek (Nick Nolte, John Malkovich, Melanie Griffith, Chazz Palminteri, Treat Williams) és a rendezőnek - kivételesen különleges élményt kínál. Az új-zélandi Lee Tamahori nevét tavalyelőtti munkája, az Egykoron harcosok voltak tette világszerte ismertté. A számos nemzetközi elismerés hatására Hollywood felfigyelt rá, és szerződést kapott a MulhoEand megrendezésére. Tamahori bravúrja éppen az, hogy az amerikai filmekre jellemző egyértelműséget, a szereplők karakterének semati- kusságát minden illúziót szer- tefoszlató, őszinte szemléletével árnyalja. Zsaruhősei - ahogyan az bizonyára gyakorta előfordul - mentalitása nem sokban különbözik az általuk üldözött bűnözőkétől. A film különleges rendőrosztagának tagjait ugyanaz a betyárbecsület tartja össze, mint a bűnbandákét. Felhívás Mesemondók figyelmébe! A Gödöllői Agártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének Kultúrökológiai Csoportja, a Juhász Gyula Városi Könyvtár, a Petőfi Sándor Művelődési Központ és a Pszicholingva Nyelviskola- Kiadó 1997. május 23-24-én rendezi meg Gödöllőn Fa ága rügyével címmel a Kárpát-medencei Magyar Népmesemondók Találkozóját. Célunk, hogy felkutassuk és bemutassuk a Kárpát-medence magyar nyelvterületén még élő magyar népmese hagyományait. Szeretnénk meghívni azokat a határainkon túli népmesemondókat is, akik meséiket közösségeiktől tanulták, akiknek életéhez természetes módon hozzátartoznak a magyar népmesék és ezt a szájhagyományos örökséget továbbadják az utánuk következő nemzedékeknek. A gödöllői találkozóra korhatár nélkül hívjuk és várjuk mindazokat a mesélőket, akik a magyar népmesemondás hagyományát őrzik, példájukkal maguk neveltek ki nyomdokaikba lépő fiatalokat, és mindazokat, akik ezt a csodálatos örökséget átvették, továbbviszik, folytatják, így együtt mutatkozhat be 1997 májusában Gödöllőn átörökítő és örökös, „fa ága rügyével”. A találkozó legjobb mesemondóit jutalmazzuk. A résztvevők utazási költségeihez segítséget nyújtunk, étkezést, szállást biztosítunk. 1997. április 15-igváijuka résztvevők jelentkezését. Cím: Juhász Gyula Városi Könyvtár 2100 Gödöllő, Dózsa György u. 10. Tel./fax: 00 3628-410-570 Juraj Herz tizenegy éve Münchenben él. Legújabb filmje, a Passzázs kafkai ihletésű. Szabad bolyongások Szabó G. László Akárhol forgat, akármerre jár is a világban, elsőként mindenütt A hullaégetőt kötik a nevéhez. Juraj Herz 1968 történelmi heteiben fejezte be negyedik filmjét, mégsem tartozott az akkori cseh új hullám legendás nagy csapatába, hiszen minden alkotásával más irányba ment. Filmjei értékéből azonban ez a megállapítás sem vonhat le semmit. A múlt év édes játékait Monté Carló- ban díjazták, a Petróleumlámpákat Atlantában, a Mor- gianát Chicagóban, a Szerelmünk napját Sorrentóban, A kilencedik szivet Madridban, A szűz és a szörnyeteget Párizsban. Cseh és szlovák filmek után német és francia produkcióban készült alkotások. És ugyanúgy, mint annak idején Prágában és Pozsonyban: műfaji hűtlenség. Klasszikus mese után televíziós dokumentumsorozat 1939 augusztusáról. Wolfgang (Amadeus Mozart)-történetek után cirkuszi életképek bizonyos (buta) Augusztináról. Aztán német-orosz-cseh összefogásban dokumentumfilm Borisz Paszternák szerelméről és múzsájáról, Laráról, valamint az „emberarcú szocializmusról”. És egy újabb mese A császár új ruhájáról, majd két krimi Maigret felügyelő naplójából. Juraj Herz legújabb filmje, a Passzázs a kolozsnémai születésű Karéi Pecka 1975-ben, Torontóban megjelent kafkai ihletésű, allegorikus novellája alapján készült. „Csaknem harminc éve, A hullaégető óta nem forgattam ilyen filmet. Ennyire izgalmas történettel ugyanis ritkán találkozik az ember. Pecka novellájában mindent megtaláltam, ami ifjúkorom óta érdekel. A fantasztikum, a titokzatosság, az álom és a valóság különös összefolyása, az erotika, a kafkai szorongás akkora hatással volt rám a könyv olvasása közben, hogy a majdani film szinte percek alatt lepergett előttem. A realitással és a fikcióval mint rendező A szabadságról minden rendszernek más az elképzelése. egyébként is szeretek eljátszani. Számomra akkor a legizgalmasabb egy történet vége, ha az utolsó pillanatban mindent megkérdőjelezhetek, ha a képek többféleképpen értelmezhetőek.” Szakadó esőben, mentőkocsik szirénázása közben forgalmi dugóba kerül egy negyvenöt év körüli banktisztviselő. Házassági évfordulójuk alkalmából ajándékot akar venni a feleségének. Lerobbant kocsiját otthagyja a tülkölő autók között, és beszalad egy belvárosi átjáróba. Meglát egy angyali kislányt, és elindul utána. Sötét folyosók, lépcsőházak, nyomasztó labirintusok, erotikától fülledt mosdók, lakásbelsők, kazánházak, alagsori termek, egy egész föld alatti panoptikum. Bolyongások, félelmek, kalandok, menekülések, elképesztő találkozások várnak a férfira. „Elnyeli” a passzázs. Iratait elveszik, identitását elveszíti. Tévelygéseinek, megjegyzéseinek szem- és fültanúi vannak. Az angyali kislány ismét megjelenik. Csalogatja fel a fénybe. Kint szakad az eső. Az ajándék a kezében. Vissza kellene ülni a kocsiba. „Pénzt is, producert is kaptam a filmhez, csak forgatókönyvírót nem találtam. Először egy német kollégát kértem fel, aztán egy Németországban élő cseh írót, harmadszorra pedig egy prágait. Egyikkel sem sikerült zöld ágra vergődnöm. A téma azonban továbbra is fogva tartott. „Münchenben sem arany az ember élete" Fotó: Prikler László „Elnyeli” a passzázs. Iratait elveszik, elveszíti. Képtelen voltam le- identitását mondani róla. A francia producer egy neves francia -------------fo rgatókönyvírót tanácsolt. Egy év alatt hat verzióban tette le elém a történetet, de egyik változat sem tetszett. Nem maradt más hátra: nekem kellett megírnom a forgatókönyvet. Ennyit én még sosem ültem a komputer mellett, pedig van vagy kétezer számítógépes játékom. A forgatókönyv végül is megszületett, a film pontosan olyan, amilyennek elképzeltem. Jacek Borowskit, a főszerepet alakító lengyel színészt szinte kafkai regénybe illő baleset érte a forgatás alatt. „Prágában, a Lucernapasszázsban és Liberecben, a kilenc éve katasztrofális állapotban levő, bezárt gőzfürdőben vettük fel a jelenetek túlnyomó részét. Négy nappal a forgatás befejezése előtt négy hónapra kellett leállnunk a szerencsétlenül járt Jacek miatt. --------------- Hátborzongató dolog történt vele. Lezuhant egy tátongó aknába. Szerencsére annyira szűk volt az akna, hogy megfordulni nem tudott, így aztán állva zuhant és talpra esett. Hat helyen törött el a lába.” A Passzázs a szabadság filmje is, nemcsak a félelmek, az eltévedések története. A szexuális felszabadultság, a szabad gondolkodás, a szabad véleménynyilvánítás filmje. „Tizenegy évvel ezelőtt még én sem mondhattam szabadnak magam. Olyan országban éltem, ahol ha el is jutottunk a „passzázs” kijáratáig, a „ki- és belépő” a „portás” kezében maradt. A szabadságról tulajdonképpen minden rendszernek más az elképzelése. Milos Formán filmje, a Larry Flynt pere is ezt hangsúlyozza, azért szeretem. Oscar-díjra jelölt filmemet, A hullaégetőt azért tiltották be annak idején, mert a főhős az uralkodó felfogás elvtelen híve volt. Tehát nem a rendszerellenessé- get, hanem az erkölcstelenséget látták benne. 1982-ben forgatott filmemet, A szarkát már ezen a címen zárták dobozba. Mai munkáimba nem a politikusok, hanem a producerek szólnak bele. Nekik is határozott véleményük van a szabadságról, főleg az alkotói, a rendezői szabadságról. Ilyen értelemben Münchenben sem csupa arany az ember élete.” Hetvenöt éve született Pier Paolo Pasolini, az egyetemes filmművészet egyik legjelesebb egyénisége Merész, vakmerő és zseniális pályát futott be Dobai Péter ____________________ Pi er Paolo Pasolini 1922. március 5-én született Bolognában. Atyja régi ravennai nemesi család saija, katonatiszt, Mussolini Afrikába vonuló fasiszta csapat- zászlói alatt szolgált, anyja friuli tanítónő. Trauma 1.: Pasolini sohasem tudta megbocsátani magának, hogy - mint vértanúhalált halt testvére - ő maga nem ragadott fegyvert a német megszállók ellen, ehelyett a költészetbe, a festészetbe „menekült”. Trauma 2.: ,.Anyámat kimond- hatadan szerettem. Apámra mindig ellentmondásos érzelmek elegyét zúdítottam. Egyszóval, míg anyám egész lényéért rajongtam, apám iránt valami részleges szeretetet éreztem.” Trauma 3.: A homoszexualitás. „Nem is annyira a homoszexua- litást ítélik el, hanem sokkal inkább az írót, akit nem lehet a homoszexualitásával sakkban tartani vagy zsarolni, vagyis ezzel az eszközzel kényszeríteni arra, hogy beálljon a sorba.” („Az életem csupa rettenet.”) Trauma 4.: Pasolinit kizárják az olasz kommunista pártból, továbbá eltiltják tanítói-tanári munkájától. Kiállítja festményeit, nem csekély sikerrel. Pasolini, ha ez egyáltalán találó jelző lehet egy latin-mediterrán művészre: puritán volt, ellenfelei személyét múló és olcsó divatnak ítélték, alig adtak neki sanszot. Hetvenöt éve született Pasolini, de ebből több mint két évtizedet elvett az erőszakos, bestiálisán brutális halál, amely 1975-ben, 53 éves korában véget vetett minden tervezett, új költői és fiimi alkotásnak, minden kreatív megnyilvánulásnak. Halála máig tisztázadan, rejtélyes körülmények zúzták össze géniuszát, energiáit, közeli filmterveit (Szent Pálról készült filmet készíteni). Senkivel, még Pasolini legközelebbi barátaival sem értek egyet, miszerint egy elcsábított (féldebil) fiatalember botütései végeztek volna vele. A neves festőművész, Giuseppe Ziga- ina, Pasolini ifjúkori barátja (ő készítette el festményeinek, grafikáinak katalógusát), szárnyaló - de alaptalan - fantáziálással odáig megy, miszerint Pasolini megszervezte, előkészítette és „végigcselekedte” saját barbár halálát. A valóság sokkal „valóságosabb”, sokkal esetlegesebb és emberibb. Pasolini meg akarta rendezni a Szent Pálról szóló filmet, de még előbb, valahogy közvetíen barátai és munkatársai előtt mondta: be akarta festetni erősen őszülő haját és rendbe akarta hozni a fogait. Az ember nem úgy szokott készülni a halálra, hogy előzőleg fodrászhoz és fogorvoshoz siet. Az életmű, az „üzenet”: hatalmas és sokoldalú. Itt és most fel sem sorolható: húsz verskötet, tizennégy filmforgatókönyv, kilenc regény, a Mámmá Romától egészen a halála évében készült Salo, avagy Sodorna 120 napja című filmjéig (e két film között mintegy húsz játék- és rövidfilmet forgatott), igen, már ez is a szakadatlan termékenység mind tágabb köreit nyitja meg. Közben filmjei miatt úgyszólván negyedévenként meg kellett jelennie vádlottként nem kevesebb, mint harminc polgári-cenzori perben. Aligha véleden, hogy ezek a meghurcoltatások súlyos gyomorfekélyhez, gyomorvérzéshez vezettek. Hat hónapig ágyához kötötte kínzó betegsége. E hat hónap alatt megírt hat drámát. Színpadra. Bátor és páratlanul sokoldalú életműve kivédhetetlen mélyrepülésben bombázza szét az európai értelmiség bárgyú beletörődését a gyávaság erejével vélt megvál- toztathatadanba, nemkülönben az értelmiség önnön kishitű be- letőrédésének igazolására férceit filozófiákat. Pasolini ama cáfolhatadan tudás és meggyőződés fölényes tudatában volt, hogy ezek a filozófiák, ideológiák a hatalom bármikor fegyverre, sortűzre átváltható fegyverei. Ezért végezték ki az ostiai tengerparton.
