Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-19 / 12. szám
blicisztika 1997. március 19. 9 Háromszáznál jóval többen zarándokoltak el a szlovákiai délvidék legkülönbözőbb tájairól Olmützbe, hogy jelen lehessenek az Esterházy Jánosra emlékező szentmisén. Az egykori Egyesült Magyar Néppárt elnökét távollétében ítélték halálra. Leánya, Esterházy-Malfatti Alice most azt kérte a jelenlévőktől, hogy a megbocsátás és a megbékélés jegyében emlékezzenek. Az ünnepi prédikációt tartó Lé- nárd Károly annak idején személyesen is találkozott Ester- házyval a lipótvári börtönben, s úgy fogalmazott, hogy Esterházy vértanúja volt hitének és nemzetiségének. Azért fohászkodott, hogy a keresztény érzelmű politikus maradványai végre a szülőföldben nyugodhassanak, ne pedig rabföldben. Esterházy-Malfatti Alice megil- letődötten fogadta az egyszerű emberek érdeklődését, s végtelenül hálás volt azért, hogy az idős asszonyok messzi falvakból is eljöttek és adóztak édesapja emlékének. A mirovi várbörtönben elhunyt politikai foglyok temetőjében egyetlen sír sincs, csak egy közös emlékmű. Alatta helyezték el a hamvakat tartalmazó urnákat. Közöttük vannak valószínűleg Esterházy földi maradványai is. A megemlékezés több résztvevője hazai földet szórt szét a környéken, az emlékművet pedig elborították a virágok. Az emlékezés utolsó állomása a mirovi fogolytemető. Aki csak tehette, a ragyogó napsütésben felkapaszkodott az itteni közös emlékműhöz. Jenünk ik ügye tehát a nemzeti ztízs kérdésévé vált Szlová- an. Két irányból is. Egyrészt gyven éven keresztül meg- norított és a rendszerváltás i végre ismét felegyenesedni nó magyar népcsoport, más- t az önállósági törekvések nára egyre nagyobb teret kö- lő hangadó szlovák értelmi- egy részénél, amely Ester- / személyét, illetve annak re- ilitálását, akadálynak tekin- : saját céljai elérésének útjá- . Az ügyek menet közben terelődtek hivatalos meder- tiogy 1991 őszén, a szlováki- lagyar pártok egyetértésben :rházy János személyét ter- tették fel a Masaryk-díjra, yet Václav Havel elnök a társaság megalakulásának évfordulóján akart kiosztani azoknak, akik a Csehszlovák Köztársaság fennállása során bármikor demokratikus magatartásról tettek tanúbizonyságot. A felterjesztés jelentősége abban állt, hogy a jelölést az SZNT is elfogadta, mi több, Esterházy neve, mivel Dominik Tatárka után a legtöbb szavazatot kapta a felterjesztendők listáján, a szlovák-magyar társadalmi közmegegyezés fontos részévé válhatott volna. A jövő nehézségeinek előjele volt, hogy az utolsó pillanatban - Ladislav Deák kezdeményezésére, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia közbelépésére - Esterházy nevét Havel köztársasági elnök töröltette a kitüntetettek közül. A törlés híréről számot adó bizalmas információ szerint Havel nem akart újabb konfliktust a szlovákokkal „egy elítélt magyar” miatt, ugyanakkor tudtul adta azt is, hogy a valószínűleg Szlovák közbelépésre Esterházy nevét kitüntetettek közül. gyorsan lefolytatható rehabilitálás után nem lesz akadálya a Masaryk-díj jövőbeni átadásának. Ennek következtében viszont nem akadt egyetlen olyan magyar, aki a köztársaság 70 évnyi fennállása során, demokratikus magatartás miatt kitüntetést érdemelt volna. Nem csoda, ha a megalázó elbánás után mind Esterházy János gróf leánya, mind a szlovákiai magyar pártok egyes képviselői, annál is inkább, mert a díjat lejárató nevek is előfordultak a jelöltek között, eleve visszautasították a díj későbbi átvételét. Az Esterházy János rehabilitálását hivatalosan kérelmező beadványára leánya, a Rómában élő Malfatti Esterházy Alice a következő választ kapta a Szlovák Igazságügyi Minisztérium bírósági rehabilitálásokkal foglalkozó részlegének igazgatójától: „Sajnálattal kell közölnöm, hogy a bírósági rehabilitálásokról szóló 119/1990 sz. törvény szerint az ön apjára nem vonatkozik a bírósági rehabilitálás. Ez a törvény ugyanis csak azokra vonatkozik, akik 1948. február 25. és 1990. január 1. közt estek bírósági ítélet alá. Az ön apja viszont 1947-ben volt elítélve.” A hivatalos közegen akadt fenn Esterházy Alice azon próbálkozása is, hogy édesapjának hamvait, emberhez méltó eltemetés végett, visszakapja. Esterházy János leánya, élve a törvény adta lehetőséggel, 1992 júliusában nyújtotta be a pozsonyi városi bírósághoz a Szlovák Nemzeti Bíróság által hozott 1947-es ítélet felülvizsgálatának kérvényét. A felülvizsgálat célja az volt, hogy a perújrafelvételt kérve bebizonyítsa az egykori ítélet igazságtalanságát. Ez, a Szlovák Igazságügyi Minisztérium Rehabilitációs Részlege igazgatójának, dr. Boronnak a szavai szerint is de facto a rehabilitálást jelentette volna. A tárgyalás levezetésével azt a dr. Peter Samkót bízták meg, aki Duray Miklós ellen a köztársaság felforgatásának vádjával indított per bírája is volt az egykori Husák-rezsim legsötétebb éveiben. Dr. Samko a per lefolytatásához szakértői anyagot kért a Szlovák Tudományos Akadémiától. A szakértői anyag elkészítésének feladatát dr. Ladislav Deák és dr. Iván Kamenec kapta meg, s ezzel akár azt is mondhatnánk, hogy a kör bezárult. (Következő számunkban folytatjuk) Havel elnök törölte a
