Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-19 / 12. szám
1997. március 19. Kópé Szabó Lőrinc Kicsi vagyok én Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. Kicsi vagyok én, nagy hős leszek én, aranyszobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én, boldog leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén! Nemes Nagy Ágnes A lámpa A szobában van a lámpa, hogy ragyog, hogy ragyog! Mert a lámpák boldogok. Mintha mindig mondaná: villogok, villogok! Rokonaim odakint a csillagok. Móra Ferenc Fityók Hol volt, hol nem volt, Ne- keresden túl volt, volt egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók. Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a botját. Darálni akarta az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát. Mikor apja megsokallta sok balgaságát, azt mondta neki:- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj, Fityók, szolgálatot keresni. El is ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot is. Ez volt a parancs:- Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan. Fityók mindent jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.- Ha kevés, tedd a patakba, megdagad benne - mondja neki a gazda tréfálkozva. Egy szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két gallyat, betette a patakba. Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor aztán hazament. Másnap azt mondja neki a gazda:- Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál. Kapja magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.- Ó, te esze fitty! - förmed rá a gazda. - Nem így kellett volna ezt csinálni! No, most már fogd be a négy lovat. Be is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két ló, nem bírja egymást húzni.- Ó, te oktondi! - kiált rá a gazda. - Ezt sem így kell csinálni! Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak.- Hanem azt megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd - förmedt rá a gazda Fityók- ra. Szót is fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána a kerék. De azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak amikor az erdőbe beértek, akkor mukkant meg:- Gazduram, baj van!- Mi baj, Fityók?- Kiesett a kerékszög.- Hej, mézes teringette, mért nem szóltál előbb!- Meg a kerék is elveszett!- Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lovat, pattanj a hátára, szaladj a kerékért! Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy vissza a kerékért. Meg is találja, illeged a ló hátára, de sehogy se akar megállni rajta. Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza. Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte a kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s mondja neki:- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?- Itt van a patakban - mutatja Fityók a két szál vesszőt. - Gondoltam, majd megdagad benne. Erre aztán már lőcs után kapott a gazda.- Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a kutyakopogóst. De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy meglódult, hogy még most is szalad, ha meg nem állt. Amelyiktek találkozik vele, fogadja fel cselédnek. Varga Lajos rajza A magyar mondakincsből A gyászmagyarok Taksony fejedelem idejében történt, hogy egy nagy magyar sereg rátört Galliára, mert zsákmányt akart szerezni. Amikor visszafordultak, hogy hazatérjenek, átkeltek a Rajna folyón, és a sereget három részre osztották. Az egyik sereg Eisenach városa mellett vonult el, amikor a szászok hercege váratlanul megrohanta, és kegyetlen elpusztította. A herceg csak hét magyart hagyott életben, ezeknek fülét levágatta, aztán így szólt hozzájuk:- Menjetek el a többi magyarhoz, s mondjátok meg, hogy mindenki így jár, aki a lábát beteszi a gyötrelmek országába! Eközben a másik két magyar sereg már behatolt a svábok földjére. Amikor a magyarok meghallották, hogy mi történt társaikkal és rokonaikkal, abbahagyták a zsákmányolást, és ami élőt, embert vagy állatot az Iller folyótól a Lajtáig találtak, mind levágták. A hét füleden magyarra pedig, akik élve hazatértek, ahelyett, hogy társaikkal együtt a halált választották volna, a közösség ilyen ítéletet hozott: Mindenüket, amijük csak volt, teljesen elveszítették, ingó és ingatlan vagyonukat egyaránt. Elválasztották őket feleségüktől és gyermekeiktől. Mezítláb, saru nélkül maradtak: semmiféle tulajdonuk nem lehetett, és mindig együtt kellett járniuk, sátorról sátorra koldulva, egészen életük fogytáig. Gondolkodom, tehát... Számtan Az összeadásban az összes szám szerepel, de csak egyszer. Keressétek meg a pontok helyére írandó számokat. Az első két oszlop számai többféleképpen is cserélhetők. 0 . 089 Egy gyufát kell máshová tenni, és a kivonás jó lesz! Madárlopás Pistike panaszkodik a tanító bácsinak: valaki reggel ellopta ablakából a pintyet, kalitkástul. A tanító bácsi végignéz az osztályon:- Mindenki itt van?- Igeeeen! - felelik kórusban.- Akkor álljatok föl! Megtörténik.- Mindenki fölállt?- Igeeeen! - zúgja a kórus.- Az is, aki ellopta a pintyet? Egy vékony hang hátulról:- Igen!
