Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-19 / 12. szám
Nagyvilág 1997. március 19. 7 Bíró Lajos és Fenichel Sámuel tudósoknak az „emberevők” országában emeltek emlékművet Magyarok a pápuák földjén Ez a gránitszikla tán a pokol kapuját őrzi Prágai levél Küldjön egy gombot Havlovának! Nánási László ______________ ÚjKaledóniától keletre, a halál kapujában három kis korallszi- get, Maré, Lifou és Ouvéa található - meséli a 83 éves Balogh János akadémikus, egyetemi tanár. - Az ott élő Semmelweis Gyuri elintézte, hogy Maréra eljuthassak. Barátja, a törzsfőnök a repülőtéren megkért, hogy nagyon udvarias legyek a sofőrömmel, mert az az ő helyettese. így életemben először lett gépkocsi- vezetőm egy államfő helyettese. Ott minden napom úgy kezdődött, hogy a reggeli után az alfőnök kinyitotta előttem a liÉn voltam az első látogató, akivel az ötvenhatos magyarok találkozhattak. muzin ajtaját, betessékelt és megkérdezte, hová menjünk. Az egész szigeten mindenki tudta, hogy jár-kel itt egy különös öregúr. Nyilván őrültnek tartottak egy olyan embert, aki azért megy az őserdőbe, hogy bogarakat szedjen. A Kossuth-díjas ökológus a talajban élő parányok tanulmányozásával jutott el a világ számos nagy összefüggéséhez. Joggal mondhatná Ernst Schumacher szavaival: Small is Beautiful, a kicsi csodaszép.- 1965-ben talán én lehettem az első, aki nem hivatalos kiküldetésben, tehát nem diplomáciai szolgálatban vagy külkereskedőként Budapestről Ausztráliába és Új-Guineába utaztam - emlékezik Balogh professzor. - Én voltam az első olyan látogató, akivel az ott élő ötvenhatos magyarok találkozhattak. Ők akkor már borzasztóan telve voltak honvággyal. Éjjel fél háromkor érkeztem meg Pearthbe, mégis ketten is elém jöttek a repülőtérre. Dr. Mensá- ros Andor, a színész közeli rokona, aki később kint miniszter lett és Domahidi András, a jó nevű író. Ismeretségünk azzal kezdődött, hogy nem engedtek a szállodába menni. Nem sejtették, hogy ezzel milyen jót tettek velem. Hiszen én a megspórolt szállásköltségen körülbelül négy nappal tovább maradhattam. A következő segítőtársam Szentiványi József lett, Adelaide-ban. Ő akkoriban Pápua Új-Guinea növényvédelmét irányította. Ugyanolyan rovarász volt, mint én, együtt tanultunk az egyetemen. Az első benyomás, amit Ausztráliában, s még inkább Új-Guineá- ban szereztem, elképesztett. Azt mondtam Szentiványi Józsinak: „Nem hiszem, hogy rémeket látok, de itt nagy a baj.” Bizony ő ugyanígy látta. Eltöprengtem. Ha én az UNESCO-ban nagyon jó tervvel állok elő, és arra sok pénzt kérek, akkor azt elviszi más. Viszont, ha nem találják jónak, nem adnak rá egy fillért sem. Végül arra jutottam, hogy próbáljuk meg magyar módra. Nekem az Akadémia minden évben adott egy tengerentúli útra szóló repülőjegyet. Ezzel legfeljebb valami kongresszusra utazhattam volna el, mert a kutatások támogatásánál fontosabbnak tartották a fizikusok Dubnába küldését. Fontosabbnak, mint holmi szegény rovarász trópusi expedíciójának finanszírozását. Hiába hajtogattam, hogy nagy baj van a forró égövi talajokkal. Tehát megbeszéltük Szentiványi Józsival, hogy ebből magyar ügyet csinálunk. Ausztráliában elmondtam, ha a kinti magyarok segítenek nekem abban, hogy összeszedhessük a világ legszebb trópusi talajállat-gyűjte- ményét, akkor Budapesten lesz az ilyen kutatások eljövendő központja. Ilyesmit nem kell kétszer mondani a magyaroknak. Rögtön megértették, hogy ez végre-valahára olyan dolog, amiben nincsen politika. Megértették és átérezték azt, amit a professzor egyik környezetvédelmi tanulmányában így fogalmazott meg: „A tudomány hajlamos arra, hogy azt is felkínálja a társadalomnak, amire annak nincs (pontosabban fogalmazva: még nincs, vagy most nincs) szüksége, a társadalom viszont arra hajlamos, hogy azt se vegye át a tudománytól, amire feltédenül szüksége van (pontoA világ legnagyobb talajrovar- és pókgyűjteménye itt van a szobámban. sabban fogalmazva: most, azonnal, sürgősen szüksége van!).”- Új-Kaledónia tulajdonképpen egyetlen nikkeltömb, a Föld nikkelköpenyének felbillent része - magyarázza dr. Balogh János. - Az a hatalmas őslemez, amin Ausztrália elhelyezkedik, elérve egy mélytengeri árkot, lekanyarodik és a vége fokozatosan becsúszik, beleolvad a magmába. Tehát ez igazán a világ vége. Az ottani élőlények alkalmazkodtak ehhez. Különleges, hogy úgy mondjam, mérgezett evolúción mentek át, ez aztán a csemege a kutatónak! A szerencse kedvezett. Mint említettem, összeismerkedtem Semmelweis Györggyel, a nagy orvos leszármazottjával. Azt, hogy a világ legnagyobb talajrovar- és pókgyűjteménye itt van a szobámban, a Semmelweis családnak köszönhetjük. Expedícióm során bebizonyosodott, ha azt akarjuk, hogy a világban szétszóródott magyarokjob- ban összetartsanak, elég kiküldeni egy lelkes fiatal kutatót, akit majd ugyanúgy támogatnak, mint engem annak idején. S akkora egység lesz, mint a hatodik utam végén, amikor felavattuk az új-guineai egyetemen Bíró Lajos és Fenichel Sámuel emléktábláját. Bíró Lajos díszsírhelyét a Kerepesi temetőben méteres gyom borítja, mégis remélem, akad valaki, aki ápolja majd. Miért ne lehetne egy magyar tudósnak legalább olyan emlékműve a hazájában, mint amilyen az „emberevők” országában van? Cséfalvay Ildikó _________ Ha vel kórházi kezelésének idején azt rebesgették a rossz nyelvek, hogy a természetgyógyászatot nagyra becsülő Dagmar Veskmová saját kezdeményezéséből valamilyen gyógyszert adott be jövendőbelijének, amelytől egészségi állapota még kritikusabb lett; s állítólag, miután túlélte a szerelemnek ezt a „bizonyítékát”, kapcsolatukat már semmi sem rengetheti meg. Az emberek többsége, úgy tűnik, kedveli az optimizmusáról, entuziazmusáról és közvetlenségéről ismert tehetséges színésznőt, de akadnak olyanok is, akik intellektusát nem tartják elégségesnek ahhoz, hogy Vác- lav Havel oldalán képviselje az országot. Nem mindennapi siker és érdeklődés kísérte Dagmar Veskrno- vá-Havlová utolsó színrelépését a vinohradyi színházban ez év február 19-én, Strindberg Krisztina királynő szerepében. A karrierje csúcspontján lévő színésznő önszántából döntött úgy, hogy elbúcsúzik a színészettől, mivel az nem egyeztethető össze az elnök- asszonyi funkcióval. Bevallotta, hogy jobban szereti a férjét, mint a színházat. Dagmar Veskrnová 1975- ben tűnt fel először Juraj Herz Holky z porcelánu c. filmjének egyik főszerepében, s ezt követően ő lett a 70-80-as évek egyik legkeSzergej Mihajlov autóbuszokat vezetett, mindenki legnagyobb megelégedésére. Egy napon az eső szakadt, a kutyája pedig megbetegedett. Az állatorvos Moszkva másik végén rendelt. A metróban a nagyobb kutyákkal tilos közlekedni, így hát taxizni kényszeresettebb, legkedveltebb színésznője. Főleg vígjátékokban játszott, bár a Lepsie byí bohaty a zdravy ako chudobny a chory c. Jaku- bisko filmben lehetőséget kapott színészi tehetsége árnyaltabb oldalának a bemutatására is, ámbátor, a színésznő bevallása szerint, éppen ezt a filmet úgy vágták össze, hogy végül alig ismert magára. Az új elnökasszony az életben leginkább a harmónia elérésére törekszik. Szereti a kutyákat (két kutyája is van, s most Havel Dula nevű kutyájával együtt három), szeret aludni és imád autót vezetni - sorrendben a kilencedik autója most egy Nissan Micra. Kiismeri magát a különféle gyógyfüvekben, főleg a teákban. Nem szeret inteijút adni. Kedvenc írói: Woodehouse, Thurber, Ste- fan Zweig, Kundera, de főként Karéi Polácek, akivel egy napon születtek. Konzervatív beállítottságú, tiszteli a tradíciókat, szereti a régi holmikat, mivel „mindegyik valamilyen történetet rejt magában!”. Gyűjti a régi kulcsokat, a hosszú nyakú palackokat, gombokat, szemüvegeket, karikatúrákat (főleg önmagáról). Ezért, aki szeretne örömet okozni az elnökasszonynak, s rendelkezik a fent felsorolt régiségek valamelyikével, az mostantól fogva elküldheti azt közvetlenül a Prágai Várba (Prazskyhrad, 11000 Praha 1). rültek. Csakhogy egyetlen személyszállító sem állt meg. Szorult helyzetében hősünk remek megoldást talált. A kutyataxi majd megoldja! Szergej állati vállalkozását óriási lelkesedéssel fogadták a moszkvai gazdik, és a négylábúak taxisa meggazdagodott. Ebadta ötlet Moszkvában Hódító barnák Nem is olyan régen a divattervezők, fotósok és mindazok, akik számítottak a divatvilágban, a szőkékre esküdtek. De a barnák végigsuhantak a kifutókon, és háttérbe szorították a szőkéket. A divatvilág pedig lecsapott a barnákra. Az egyik trónfosztó YasmeenGhauri (képünkön) , aki pakisztáni apától és német anyától származik, egyébként kanadai állampolgár. Karrieije az utcán kezdődött. Egy fodrász szaladt utána Montrealban és kérte, üljön neki modellt. Azóta sokakat elbűvölt ébenfekete hajkoronájával. Hithű moszlim papája intelmei ellenére választotta ezt a pályát, és a siker az ifjú hölgyet igazolja. Mostanra kedvére válogathat, mert a legnevesebb divattervezők versengenek érte. Vasárnapi pletykák Csúcsforgalom ellen Az ember régi vágya, hogy repülni tudjon, mert a lebegés csodálatos dolog. Mi több, praktikus okai is vannak. Gondoljanak csak a délutáni csúcs- forgalomra, a lámpáknál araszoló kocsisorra... Nos, van aki összekötötte a kellemest a hasznossal. Ke- vin Meeham gondolt egyet, hőlégballont eszkábált furgonja tetejére, és autóstól a magasba emelkedett, hogy a szél szárnyán induljon hazafelé a munkából. „Való igaz, hogy a piros lámpánál nem álltam meg -mondja az ötvenkét éves Ke- vin-, de ezerötszáz láb magasban már nem ér utol a törvény.” Megnyugtatásul közöljük, szó sincs közveszélyes szabály- sértésről. Az attrakció csupán a Bristoli Hőlégballon Fesztivál része volt. Gomb hátán gomb Észrevette már, hogy a gombok mindig a leg- alkalmadanabb időpontban potyognak le? Mondjuk egy fontos randevú előtt, vagy ha a főnök szeretne megbeszélni egy lényeges kérdést. Ilyenkor mintha a föld nyelte volna el, soha többet nem találjuk meg őket. Nos, képünkön olyan felsőrész látható, amely nemcsak csinos, de hasznos is, hiszen egy-két gomb elvesztése igazán nem kelt feltűnést.
