Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-19 / 12. szám
4 1997. március 19. Háttér Önszerveződés a Krímen A németek visszatelepülnek Kijevben az ukrajnai németek első országos kongresszusán a közelmúltban elfogadták az ukrajnai német kisebbség etnikai újjászületésének programját. Heinrich Graut, az ukrajnai németek társaságának (Wiedergeburt) elnöke a tanácskozáson úgy foglalt állást, hogy az ukrán állami vezetésnek nincsen etnoszociá- lis koncepciója, és az ország új alkotmánya is csak felszínesen érinti az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Graut szerint Kijev „passzív és komolytalan” módon áll a gondok megoldásához. Az ukrajnai németek ezért önmaguk kívánnak hozzáfogni problémáik megoldásához; legfőbb céljuk a németek erkölcsi és jogi rehabilitációja. 1989-ben 38 ezer német élt az országban, 1939- ben viszont számuk még 546 ezer volt. Az etnikum nagyobb hányada asszimilálódott, a németek kétharmada az oroszt tekinti anyanyelvének. Az ukrajnai német etnikum önszerveződésének élén a krími németek állnak, akik tavaly novemberben megtartották első kongresszusukat. Elfogott programjuk szerint minden hazatérni kívánó németnek lehetővé kell tenni, hogy szervezett módon, elfogadható életkörülmények közé visszatelepüljön a Krímre. A második világháborúban, nem sokkal azután, hogy a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, az örményekkel, a bolgárokkal és a görögökkel együtt a krími németek váltak elsőként a sztálini nemzetiségi politika és védelmi elképzelések áldozataivá. 1941 augusztusában a Krím összes német lakosát (50 ezer fő) Kazahsztán és Oroszország távoli vidékeire szállítotA németeket követik a krími bolgárok és törökök is. ták. A Krím felszabadítása után, 1944 áprilisában száműzték a félsziget 200 ezer fős tatár lakosságát is. A száműzött krími tatárokkal ellentétben a Szovjetunió szétesésekor a németek nem kezdtek széles körű kampányba azért, hogy visszatérhessenek történelmi hazájukba. A németek önszerveződése sokáig azért is maradt el, mert reménykedtek, hogy Németország befogadja őket. Kiderült, hogy a németek jó része nem tud Németországba költözni, mivel hosszú időre nem tudja visszavezetni német származá- _____ sát. A krími németek kongresszusa átfogó programot fogadott el arról, hogy a száműzött németek 1996 és 2015 között visszatelepüljenek a félszigetre. A hosszú távú célok között szerepel, hogy a németek majdan nemzeti és kulturális autonómia kereteiben éljenek. A kijevi kormányzat 1992-ben hagyta jóvá a németek hazatérésének programját, amely 2000-ig 45 700 ember visszatelepítését irányozta elő. A hazatérési programot az utóbbi években valósággal elfojtották; a központi pénzügyi támogatás ma 17-ed része az 1992-es- nek. A képviselő viszont úgy ítéli meg, hogy a németek hazatelepülése nem történhet a tatárokéhoz hasonló, szervezetlen módon. A németek ön- szerveződésére, a képviseleti szervek létrehozására azért volt szükség, mert a jelenlegi ukrajnai törvénykezés nem képes biztosítani a német népcsoport nyelvének, kultúrájának újjászületését. Hírek szerint a krími németek önszerveződésének példáját követni fogja a félsziget bolgár és görög kisebbsége is. (Panoráma) Helmut Kohl kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy csak azok települhessenek haza, akik visszamenőleg igazolják német családfájukat Archív-felvétel Vizsgálatok Svájc ellen - alapos utólagos svájci önvizsgálat A háború hosszú árnyéka Thomas Borer, a svájci kormány által megbízott csoport vezetője magyarázza a náci vagyonnal kapcsolatos svájci magatartást a háború éveiben, illetve utána CTK/AP-felvétel Oplatka András, Neue Züricher Zeitung Az újságok szalagcímeiben szerepelni nem jó. Ezt az utóbbi hónapokban Svájc is tapasztalhatta. A lapokban különben alig- alig előforduló kis ország egy ideje nemzetközi nyomás alatt áll, melynek tárgya Svájc és pénzintézeteinek viselkedése a második világháborúban, s az azt követő években. Bár a svájciak többsége immár úgy látja, a társadalomnak, és elsősorban a bankoknak, a múltban elkövetett hibákért vállalniuk kell a felelősséget. Három különböző ügyről van szó. Először: a második világháborút békében átvészelő Svájc kereskedett a harmadik birodalommal, megfogalmazódik tehát a vád, hogy segítséget nyújtott a náciknak. Másodszor: a svájci bankok - a szemrehányások szerint mindmáig - nem számoltak el maradéktalanul azokkal a pénzekkel, amelyeket üldözött zsidók helyeztek náluk biztonságba. Harmadszor: Svájc a háború alatt mintegy 30 ezer menekültet, jórészt zsidókat, nem fogadott be; a visszaküldőitekre a halál várt. Mi mondható tehát az említett három pontról pro és kontra? A kereskedelem a harmadik birodalommal a háború éveiben tény, és megfelel a valóságnak, hogy svájci vállalatok a német hadiiparnak is szállítottak. Hitler cinkosává vált-e ezzel az ország? A mai, kizárólag erkölcsi megítéléssel szemben az akkori történelmi körülmények állnak: Svájc a nácik szemében „germán” föld volt, amelynek előbb vagy utóbb vissza kellett (volna) térnie a birodalomhoz. A nácik a demokráciáját mindvégig megőrző Svájcra ezért megvetően és ellenségesen tekintettek. A kis alpesi köztársaságot Franciaország eleste után, 1940 nyarától földrajzilag csak fasiszta államok vették körül. Az ország sem mezőgazdaságilag, sem iparának alapanyagaiban nem volt soha önellátó. A németek ezt a helyzetet a legkeményebb követelésekre használták fel. Nehezen védhető a kereskedelem egy másik fejezete, a „rabolt náci arany” kérdése. A hiedelmekkel ellentétben nem zsidóktól eltulajdonított vagyonról, vagy náci vezérek Svájcba menekített kincseiről van szó. A károsultak a németek által megszállt országok nemzeti bankjai voltak: aranytartalékait a nácik elvették. A Svájci Nemzeti Bank (SNB) Németországtól összesen 1,2 milliárd frank értékben vásárolt aranyat, s ennek kétharmada származott idegen bankokból. A szövetségesek már 1943-ben figyelmeztettek: az idegen nemzeti bankokból elrabolt aranyat eredeti tulajdonosaiknak vissza fogják követelni. Svájcot az a vád is éri, hogy a németek az aranyért kapott svájci frankkal fizettek hadiipari termékekért, amelyeket más semleges országokban szereztek be. Svájci oldalon ma nem is vitatja senki, hogy az SNB akkori igazgatósága súlyos hibákat követett el. A szövetségesek viszont beváltották fenyegetésüket. Svájc az 1946-ban 18 országgal kötött úgynevezett washingtoni egyezmény alapján ellenszolgáltatás nélkül átadott 250 millió frank értékű aranyat az angolszászoknak, akik ennek fejében elismerték, hogy nincsenek Svájccal szemben további követeléseik. Svájc szerint az ország a háború alatt talán orgazda volt, de az aranyat nem rabolta, mert ellenértékét megfizette. A második pont, az „alvó számlák” ügye a magánbankokat érinti. Tény, hogy a svájci bankok a holocaust áldozatainak leszármazottjaival szemben 1945 után formálisan korrekt, de embertelen bürokrata álláspontot képviseltek: aki nem volt képes a betétre való jogosultságát igazolni, azt elutasították. Előfordult az is, hogy koncentrációs táborokban elpusztult emberek rokonaitól azt kérdezték, tudnak-e az elhunytról halotti bizonyítványt felmutatni. A bankok a törvényekhez tartották magukat, ám nem értették meg 1945 után, hogy a normális polgári törvények nem számoltak tömeggyilkosságokkal. S a rendkívüli helyzet másfajta viselkedést és ügyintézést követelt volna meg. Ezért a hibáért, sőt bűnért a bankvilágnak és a társadalomnak utólag nagyon magas árat kell fizetnie. Mennyi pénz lehet még az „alvószámlákon”? A kérdésre Avra- ham Burg, a zsidó képviselet vezetője, maga is ezt válaszolta: több, mint a svájci bankok állítják, de sokkal kevesebb, mint amiről a zsidók álmodnak. A bankok 1945 után nem akartak senkit meglopni, nem elsősorban a náluk fekvő összegeket védték, hanem a banktitkot, mint üzleti elvet. A sors iróniája: ez utóbbi az üldözés éveiben arra szolgált, hogy a zsidó tulajdonosokat a nácik elől megóvja. A harmadik pont a háborúban visszautasított 30 ezer menekült kérdése. Lehet arra hivatkozni, hogy velük szemben 220 ezer befogadott állt, akiknek tíz százaléka zsidó volt. A nemzetközi nyomás késztette arra a svájci nagybankokat, hogy 100 millió frankot felajánljanak a holocaust még élő áldozatainak. Megfogalmazódik ugyanekkor egy-két dacos kérdés is: Miért Svájc? És miért csak Svájc? Miért kelljen annak az országnak hamut szórnia a fejére, amelyikben nem voltak diszkrimináló zsidótörvények, s ahonnan nem deportáltak senkit? Végül érlelődik a svájci polgárok körében az esetnek egy érdekes politikai tanulsága is. Svájc hagyományos semlegessége nevében nagymértékben kivonja magát a nemzetközi együttműködésből, s így egy szövetségesek és barátok nélküli ország benyomását kelti. De vajon akkor is sor kerülhetett volna egy ilyen kampányra, ha Svájc az Európai Unió tagja lenne? Nem rabolt náci aranyról volt szó. Lett volna ilyen kampány, ha Svájc az EU tagja lenne?---------Közlemény----------Pá lyázati felhívás Az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma 1997-re pályázatot hirdet a Szlovákiában élő magyar közösségek önazonosságának megőrzésére, fejlődésére és megerősödésére irányuló programok támogatására. Pályázni a következő szakterületeken, Illetve témakörökben lehet: I. OKTATÁSÜGY 1. Kód 11. A városi egyetemek infrastrukturális fejlesztésének támogatása. (Célpályázat) 2. Kód 12. A magyar tanítási nyelvű óvodákba és alapiskolákba való beiratkozást elősegítő országos, regionális és főként helyi projektek támogatása. (Célpályázat) 3. Kód 13. Szlovákiai magyar egyetemi oktatók (főleg kezdő fiatalok) tudományos képzésének és tudományos kutatásainak támogatása, különös tekintettel a pedagógus- és lelkészképzésre. (Célpályázat) 4. Kód 14. A magán- és egyházi iskolák, valamint óvodák infrastrukturális és nem Infrastrukturális fejlesztésének támogatása. (Célpályázat) 5. Kód 15. Folyamatos pedagógustovábbképzési programok, nyári egyetemek támogatása. 6. Kód 16. Oktatásüggyel foglalkozó szlovákiai magyar szakmai szervezetek tevékenységének támogatása. 7. Kód 17. Új oktatási és nevelési formák és módszerek kidolgozásának és bevezetésének támogatása. 8. Kód 18. Tehetséggondozó programok támogatása. 9. Kód 19. A magyar tanítási nyelvű óvodák, alapiskolák és középiskolák infrastrukturális és nem Infrastrukturális fejlesztésének támogatása. II. KULTÚRA, MŰVELŐDÉS 1. Kód 21. Hivatásos és félhivatásos színházak művészeti tevékenységének támogatása. (Célpályázat) 2. Kód 22. Közösségépítő kulturális egyesületek, klubok és egyéb szervezetek támogatása. (Célpályázat) 3. Kód 23. Amatőr és öntevékeny művészeti csoportok (Irodalmi színpadok, amatőr színjátszók, folklórcsoportok, kórusok, zenekarok, ének- és tánccsoportok) működésének támogatása. 4. Kód 24. Művelődési rendezvények, valamint ismeretterjesztést, közösségépítést folytató szervezetek rendezvényeinek támogatása. 5. Kód 25. Művészeti tevékenység (képzőművészeti rendezvények, kiállítások, tárlatok, ének-zenei szervezetek és rendezvényeik, táncművészeti tevékenység, alkotótáborok) támogatása. 6. Kód 26. Ifjúsági szervezetek és szerveződések tevékenységének támogatása. III. EGYHÁZAK ÉS HITÉLET 1. Kód 31. A keresztény-keresztyén értékrendet és nemzettudatot továbbító közösségépítő pályázatok támogatása, különös tekintettel az Ifjúság nevelésére. (Célpályázat) 2. Kód 32. A történelmi egyházi szervezetek támogatása (Infrastruktúra építése, vallási irodalmi tevékenység (lap- és könyvkiadás), működési költségek fedezése, felsőoktatás támogatása). 3. Kód 33. Rendkívüli esetekben egyházi épületek javítási vagy építési költségeihez való hozzájárulás. IV. CSEMADOK- SZERVEZETEK 1. Kód 41. A szövetség országos és regionális rendezvényeinek támogatása. 2. Kód 42. A szövetség fennmaradását biztosító működési költségek és beruházások támogatása. V. LAPKIADÁS 1. Kód 51. A gyermek- és ifjúsági lapoknál a nemzeti azonosságtudat kialakítását elősegítő tevékenységre kidolgozott tervezetek támogatása. (Célpályázat) 2. Kód 52. Folyamatosan megjelenő országos terjesztésű szlovákiai magyar lapok és folyóiratok támogatása. VI. TUDOMÁNY 1. Kód 61. A szlovákiai magyarságot érintő kutatási témák és tervezetek támogatása, ide értve az alapkutatásokat, interdiszciplináris tervezeteket, empirikus felméréseket, valamint a forráskiadást és dokumentációt Is. A pályázatokat az Illyés Közalapítvány Szlovákiai Alkuratóriumának Irodájában (tel.: 07/322 807), Illetve a Csemadok Területi Választmányai Titkárságán igényelhető ŰRLAPOKON lehet 2 példányban benyújtani. A pályázati űrlaphoz a fentebb említett helyeken beszerezhető TÖRZSLAPOT is pontosan kitöltve szükséges csatolni. A pályázati díj befizetését igazoló postautalvány szelvényének másolatát, Illetve a banki átutalási bizonylat másolatát a TÖRZSLAP alsó részén kijelölt helyre kérjük ráragasztani. A TÖRZSLAPON kérjük feltüntetni a pályázati szakterületet, illetve témakört jelölő kódszámot. Pályázati díj: 300,- Sk. A pályázati díjat az űrlapokhoz mellékelt minta szerint kitöltött „A” jelzésű postautalványon lehet befizetni, illetve átutalással a következő bankszámlára: Komercní banka, a.s. Bra- tlslava, 1100002251/8100. FIGYELEM! A pályázati felhívás nem vonatkozik a könyvkiadás támogatására, a magyarországi oktatási intézményekben folytatott tanulmányok és az ottani pedagógus-továbbképzés támogatására, valamint a magyarországi anyanyelvi, közművelődési, művészeti és szakmai táborozásokon, nyári egyetemeken történő részvétel támogatására, mivel ezekre a célokra más magyarországi szervezetek különítettek el forrásokat. Az Illyés Közalapítvány Szlovákiai Al- kuratóriuma csak a pályázati űrlaphoz mellékelt ÚTMUTATÓ szerint kitöltött, a megkövetelt mellékleteket tartalmazó, eredeti pályázati űrlapokon benyújtott és a pályázati díj befizetésének igazolásával ellátott pályázatokat bírálja el. A pályázatok beküldésének határideje 1997. március 28. (a postára adás utolsó napja). A pályázatokat a következő címre kérjük elküldeni: NADÁCIA ZOLTÁNA FÁBRYHO P.O. BOX 247 810 00 Bratlslava K-251
