Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-19 / 12. szám
Politika 1997. március 19. 3 Beszélgetés Páll Sándorral, a VMDK elnökével A miniszterasszony alternatívái • • Ügyünk reményteljes Virágozz, vagylagosság! Sinkovits Peter ____________ A Kis-Jugoszláviában tavaly megtartott parlamenti és hely- hatósági választásokon a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége rendkívül sikertelenül szerepelt, ezért a tagság decemberben lecserélte Ágoston Andrásék garnitúráját, és új vezetőséget választott. A VMDK új elnöke Páll Sándor lett. Az Óbecse melletti Péterréven született 1951-ben, az egyetemen jugoszláv irodalmat tanult, egy ideig szerb nyelvet oktatott. Mostani foglalkozását tekintve földműves, mint mondja, szántóvető emberként legalább szavatolt a függetlensége. A szerb szkupstyina parlamenti képviselője, a VMDK frakciójának vezetője. Doktori disszertációjában a jugoszláv-magyar irodalmi és történelmi kapcsolatokat dolgozta fel, s ehhez hozzásegítették őt a pozsonyi évek is. Páll Sándor 1985 és ’87 között szerbhorvát lektorként dolgozott a pozsonyi Komensky Egyetem indoeurópai tanszékén, s annak könyvtárában bukkant rá egy világi eredetű szerb kéziratos verses gyűjteményben a második ilyen legrégebbi szerb nyelvemlékre. Felfedezése annak idején szenzációnak számított. Páll Sándor elnökké való megválasztását a minap a Szerb Igazságügyi Minisztérium is hitelesítette, ezt követően készült vele az interjú a Vasárnap számára. A legutóbbi megmérettetésen a VMDK könnyűnek találtatott... A hibákat az Ágoston-féle volt vezetés téves irányvételében kell keresni. Akik most a szervezet elnökségébe és tanácsába kerültek, meg jómagam is, már egy évvel ezelőtt állandóan azt hajtogattuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséggel meg kell teremteni a konszenzus minimumát, s együttesen, valamint a szerb ellenzékkel közösen kell fellépni a választásokon. A VMSZ - ellentétben a VMDK-val - következetesen azt állította, hogy fontosak a magyar parlamenti képviselők, s nem mindegy, hányán jutnak be a szerb, illetve a vajdasági képviselőházba. A vajdasági magyarság ezt a koncepciót részesítette előnyben, végeredményben a 80 ezer szavazatot összeszedő VMSZ 2:1 arányban diadalmaskodott a 40 ezer szavazattal rendelkező VMDK felett. A helyhatósági választásokon a korábbi VMDK-s vezetés rideg és merev magatartása miatt a vereség még lesújtóbb volt: az önkormányzati tanácsnokok száma 10:1-hez volt, természetesen a VMSZ javára. Döntően ez figyelmeztetett a változtatások szükségességére? Úgy mértük fel, hogy a meglevő vezetés menesztése elkerülhetetlen, új vezetőség folytassa a munkát, egyszersmind új taktikát és stratégiát kell kialakítani. Ez utóbbinak az a lényege, hogy a VMDK és a VMSZ közösen lépjen fel a leendő választásokon. Természetesen, ha az autonómia ügyében szót tudnak érteni, azaz mindketten elfogadják, hogy a megválasztott magyar tisztségviselők nem a kinevezőnek, hanem a vajdasági magyarságnak tartoznak felelősséggel - ez az autonómia alfája és ómegája. A stratégia tehát a VMSZ-szel való együttműködés, mindenütt, ahol lehetséges, úgyszintén közösen kell megállapítanunk és eldöntenünk, hogy a választási időszakban partnerként mely ellenzéki pártok jöhetnek számításba a szerbiai politikai porondon. Tehát voltaképpen az RMDSZ mintáját kell követni. Hasonlóképpen szükséges a vajdasági magyarságra most jellemző divergens politikai folyamatok megfordítása a konvergencia irányába, a nemzeti konszenzus minumuma alapján, s ily módon hatalmi pozícióba kerülni. Dolgainkat helyettünk mások nem végzik el. Az irányítása alatt eltelt rövid időszakban kapcsolataik a VSZM-szel normalizálódni látszanak... A kérdés most az, hogy a vajdasági magyar politikusok milyen módon tudnak felelősségteljesen közös akaratot képviselni. Ez egyébként kifejezetten az itt élő magyarság zömének óhaja. A decemberi közgyűlésünk után ez irányba próbáltunk elmozdulni, a szerbiai oktatásügyi minisztert nemrégiben már a VMDK és a VMSZ közös küldöttsége kereste fel. A két magyar politikai szervezet között a közeljövőben más témák vonatkozásában is megkezdődnek a tárgyalások. Ezek természetesen nem helyettesíthetik a mi autonómia-törekvéseinket, de az adott keretek között máris jobban érvényesülhetnek a vajdasági magyarok érdekei. A szerbiai pártok közül melyekkel lenne érdemes együttműködni? E tekintetben számunkra két tömörülés látszik igazán fontosnak: az Együtt (Zajedno) koalíció, velük egyébként kiválóak a kapcsolataim, a másik pedig az úgynevezett Vajdasági Koalíció (ez a vajdasági Liga és a parasztság szövetsége). Az lenne az ideális, ha ez a két tömörülés a legközelebbi választások alkalmával szintén konszenzusra tudna jutni, legalább Vajdaságban. Ebben az esetben - a magyar pártok támogatásával - ez jelentős erőt képviselne. Ha nem jutnának egyezségre, akkor választanunk kell, melyik (esélyesebb) tömörülést pártfogoljuk. Az Ágoston-vezette VMDK-nak az utolsó időszakban eléggé leszűkültek a nemzetközi kapcsolatai... Teljes újrakezdés szükségeltetik. Be kell mutatkoznunk a magyarországi pártoknak, azon felül egészében véve fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatok ápolását. Ám - hadd tegyem hozzá - nem ez a döntő. Céljaink megvalósításához elsősorban itthon, országon belül kell támogató pártokat találnunk. Ez az igazi megoldás. Tudni kell továbbá, hogy három-négy évvel ezelőtt a szerb ellenzéki pártok a magyar autonómia kérdéséről tárgyalni sem voltak hajlandóak. Mára a perszonális autonómiát már többé-kevésbé elfogadhatónak tartják, a területit még nem. Úgy gondolom, ez utóbbira is mutatkozik esély. Nem idegen tőlük ez az elképzelés, különösen Vük Draskovi- csék Szerb Megújhodási Mozgalma mutat megértést a dolgok közös rendezésére. Ok tisztában vannak azzal, hogy az itt élő kisebbségek milyen súllyal esnek latba egy választás esetén, valamint a belső szerbiai rendezés folyamatában. Az ügy tehát nem kilátástalan. Zsilka László __________________ Kö nnyekig meghat a művelődés- ügyi miniszterasszony és beosztottjainak a magyar iskolába járó gyerekek jövője iránti aggodalma. Szegény gyerekek, a magyar iskolában nem tanulnak meg szlovákul és épp az egyre hivatalosabb nyelv ismeretének hiánya boldogulásuk akadálya. De hát valóban oly nehéz a szlovák nyelv elsajátítása? Villamoson, autóbuszban a szlovák fiatalok hangos társalgását akaratlanul is hallva az ellenkezőjéről győződök meg. Ebből ítélve a szlovák szülők csemetéinek szókincse se több har- minc-ötven szónál, s jobbára az emberi és az állati test legintimebb részeit idéző szavakra zsugorodott. Kár, hogy az utca embere nem minden területen olyan jártas, mint épp az anatómiában. Erről egy szórakoztató műsornak szánt adásból győződhettünk meg. Egy fiatalasszony a bükk- és tölgyfát, a másik a vasat, a harmadik az acélt jelölte meg. Ugye, amit az iskolában megtanultak... Az utóbbi időben éppen a magyar iskolákkal kapcsolatban terjedt el az alternatív titokzatos fogalma. Ami afféle vagylagosságot jelent, tehát: vagy így, vagy úgy. A minisztérium elképzelése szerint a magyar gyerek vagy járhat szlovák iskolába, vagy a magyar iskolában fogják a tantárgyakat szlovákul tanítani. Szoktatásként előbb csak a történelmet, a földrajzot meg a testnevelést - hogy a folyamatosság elvét betartsák. Később a többi tantárgyat is, majd végül a magyar nyelvet és irodalmat is szlovákul tanítanák. Ekkor azután kiderítenék, hogy elvégre magyar iskolára nincs is szükség, ha már ott is szlovákul folyik az oktatás. Az alternatív oktatás „fantasztikus” ötlet, bárki agyából is pattant ki. Sejtésem szerint a miniszterasszonyéból, aki a vagylagosság nagymestere. E képességére már akkor felfigyeltem, amikor a parlamenti ellenzék a miniszterasszonynak a tudományos ateizmus (akkoriban ez volt a hivatalos elnevezése) népszerűsítésében szerzett múltrendszerbeli érdemeit méltatta. A kormány- párti honatyák azzal a szakmai indokkal szavaztak és előlegeztek bizalmat ateista múltú miniszterüknek, hogy a vüág kiröhögné őket, ha a többség az ellenzék javaslatára menesz- tené párthívét. Miért is kellene őt leváltani, aki oly állhatatosan hű maradt önmagához és vagylagosságához? Miután ugyanis az ateizmuz elvesztette időszerűségét, ügyes pálfordulással az „alternatívát” választotta. Erről árulkodik az a fénykép, amely a kormány hivatalba lépésekor celebrált misén készült és a másnapi sajtóban is megjelent. A nemrég még istentagadó honasszonyt ábrázolja, amint éppen keresztet vet magára. Valóban Ő (nagy Ő-vel!) a legrátermettebb személy a tárca élére, akinek irányításával iskoláinkban különösen jól felkészült vagylagos állampolgárok nőhetnek fel, akik szükség szerint tudnak majd idomulni a gyakran változó körülményekhez, akárcsak a tisztelt miniszterasszony. Éljen és virágozzék a vagylagosság! Éva Slavkovská az alternatíva-választás nagymestere Archív-felv. Szükség szerint idomulni tudók kellenek. Vonal alatt „Nadstandardné ?” Szűcs Béla ________________ Mi ndenekelőtt elnézést kérek olvasóinktól, hogy ilyen elszlo- vákosított idegen szavas címet adtam jegyzetemnek, azonban állandóan itt cseng a fülemben és elmondom róla a véleményemet. A kormánypárti politikusok ezt a szót naponta többször is elsütik külföldön, vagy a nálunk járó magasrangú külföldi vendégek előtt. Ha felvetődnek a kisebbségi problémák, ha szemrehányást kap a kormány a be nem tartott ígéretekért, nyomban ott a válasz: a magyaroknak „nadstandardné”, vagy ahogy a magyarországi sajtó használja - szupeijogaik vannak Szlovákiában. Az idegen szavak szótára szerint a „standard” átlagszintet jelent, vagyis az általánosan elfogadott előírásoknak megfelelő dolog. A „nadstandardné” pedig annyit jelent, ennél több, vagyis „szuper”. A kormány szerint üyen magas színvonalúak a mi jogaink a mai Szlovákiában, ezért szó nélkül tűrjünk el minden magyarellenes intézkedést, elszlovákosítási kísérletet. Mivel erre képtelenek vagyunk, a hazafiak előhozakodnak az ezeréves magyar elnyomás minden problémájának hány- torgatásával, színes ecsetelésével és a Magyarországon élő szlovákok helyzetének ostorozásával. A magyar képviselők, értelmiségiek, különféle fórumokon számtalanszor kifejtették, hogy a Szlovákiában rekedt több mint félmillió magyaron nem lehet számonkémi a történelmi Magyarország politikájának hibáit, sem azt, hogy a Magyarországon élő szlovák kisebbség nem olyan szervezett, s hogy identitástudata megkopott és problémákat okoz a szlovák iskolák megnyitása. Mi köze ma ehhez a csallóközi és bodrogközi magyaroknak? Ezt rendezzék az országok közötti kapcsolatokban és ne próbálják a mi nemzetiségi életünket le- zülleszteni, szétverni. Tény, hogy Csehszlovákiában magas szintűek voltak a nemzetiségi jogok. Nem lehetett ezeket a balkáni országokhoz hasordítani, sőt még egyes nyugati országokhoz sem. Talán nem vetem el a sulykot, ha azt írom, hogy az első köztársaságban, sőt még a totalitarizmus néhány évtizedében is átlagon felüli volt a szlovákiai magyarság helyzete. A magyarok helyet kaptak a közélet minden területén, teljes mértékben érvényesült a kétnyelvűség (szóban és az iratokon!), az iskolarendszert nem fojtogatták - hogy csak néhány dolgot említsek. Ézek a hagyományok bennünk élnek és ezért képtelenek vagyunk megérteni, hogy a demokráciát építő Szlovákiában, a mai Európában nehezen kiharcolt jogainkat, vívmányainkat egyre nyirbálják, anyanyelvűnket kiszorítják a közéletből, állandóan csökkentik a magyar kultúra támogatását és újabb terveket okoskodnak ki a magyar iskolák elszlo- vákosítására. Sajnos, ajelenlegi kormány a kisebbségi politika irányítását kiadta albérletbe a nacionalistáknak. Ennek egyik legutóbbi bizonyítéka az is, hogy a parlamenti nemzetiségi bizottságból kénytelenek voltak kilépni a magyar képviselők, mivel a szlovák többség teljesen lehetetlenné tette a magyar érdekek érvényesítését. Iván Gasparovictól, a parlament elnökétől legutóbbi brüsszeli útján megkérdezték, mi van az egyik régebbi javaslatával, a nemzetiségi politikát rögzítő „Fehér könyv” kiadásával. Gőgösen azt válaszolta, hogy az európai országok nehezen fogadnák el a Szlovákiában érvényesített „átlagon felüli” nemzetiségi jogokat, ezért nem óhajtják hivatalos dokumentumban rögzíteni. Pedig mindenki tudja, hogy jó néhány nyugati országban jobb lehetőségeik vannak a kisebbségeknek, mint nálunk. A kormány még ezt is soknak tartja, ezért össze-vissza hazudozik a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény megalkotásáról, és az iskolaügyi minisztérium boszorkánykonyháján már elkészült három tantárgy szlovák nyelvű tanításának a terve. A hazafiak szerint még ez is belefér a szupeijogokba. Léphaft Pál karikatúrája
