Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-12 / 11. szám
1997. március 12. Sport Vonalvégen Puhl Sándor, akit zsinórban harmadszor választottak a világ legjobb labdarúgó játékvezetőjévé Münchenben jó volt magyarnak lenni! J. mészáros károly lem kell, nem mintha más találkozón nem kéne. Mivel egy kiemelt fontosságú csoport- mérkőzést fújtam, mind a két félen lehetett érezni a feszültséget, dehát ezt én úgy fogom fel, hogy mi, játékvezetők ezért vagyunk, az a dolgunk, hogy ne hagyjuk elszabadulni az indulatokat. Némi szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy elég komoly tekintélyem van ahhoz, hogy a játékosokra kellőképpen tudjak hatni. A mérkőzés után éreztették-e önnel az angolok, hogy kikaptak? Á, nem! A futball őshazájában ez egyáltalán nem divat. Ettől függetlenül nem voltak jó hangulatban, az természetes. A rájuk jellemző gentlemanes magatartással viselkedtek. Utána rendeztek egy hatszáz fő körüli fogadást a Wembleyben, az is baráti, jó hangulatú összejövetel volt. Tavalyi találkozásunkkor titkos vágyairól is kérdezősködtem. Akkor azt mondta, azokról nem szokott beszélni, mert olyankor általában nem teljesülnek. Utólag elárulhatja: vágyott arra, hogy újra ön legyen a világ legjobb játékvezetője? így konkrétan nem fogalmazódott meg bennem, sohasem fogalmazódik meg. Inkább arra vágyik az ember, hogy a lehető legkevesebb hibával próbáljon közreműködni egy- egy évben. Ennek az összerakása olyan, mint a leNapjainkban ő a magyar futball egyedüli küldötte a világ abszolút élvonalában. Magasan jegyzik mindenfelé, tisztelik, szemrebbenés nélkül rábízzák még a legrázósabb nemzetközi meccseket is. Január húszadikán Münchenben hatalmas megtiszteltetésben volt része: zsinórban immár harmadszor őt választották földkerekségünk legjobb játékvezetőjévé, alig egy hónappal később pedig a londoni Wembleyben fújta az angol-olasz vb-selejtezőt (0:1). Ha valaki még nem tudná: Puhl Sándorról, az egri Domus áruház igazgatójáról van szó, akit elfoglaltsága közben munkahelyén értem el telefonon. A képernyőről nézve hatalmas csata folyt a Wembley gyepszőnyegén, ugyanakkor a bírót alig-alig lehetett észrevenni a pályán. Könnyű meccsen kellett bíráskodnia? Könnyű mérkőzés soha sincs. Persze mind a játékvezető, mind a játékosok tehetnek azért, hogy egyszerűbb legyen a bíró dolga. Azon a februári estén a szó szoros értelmében játszottak a csapatok, igaz, hogy kemény harcban nagy tétcsatát vívtak, de valahol mégis a játék domborodott ki, és így a néző járt a legjobban. És nehéz volt ezt a drámai összecsapást kézben tartani? Könnyűnek nem mondanám. A huszadik perc táján szereztek vezetést az olaszok, és onnantól kezdve eléggé kétséges volt a mérkőzés végkimenetele, egészen az utolsó pillanatokig Ilyenkor bor- z a s z t nagy pontosí tás és figye„Még soha nem vezettem hibátlanul” Prikler László felvétele gójáték vagy egy mozaikrendszer, belőle épül fel az egész esztendő. Ha valaki jól működik a mérkőzéseken, akkor van esélye előkelő helyen végezni. Azt azért tudtam, hogy az első párban vagyok. Hogy ki a legjobb, azt nem az én dolgom eldönteni. Vannak erre hivatott emberek a szakmából. Természetesen borzasztóan jól esik, ha engem választanak, komoly elismerés, szakmailag hatalmas dolognak tartom. Münchenben a magyar futball egykori nagyjaival ünnepelték. Előtte az utolsó pillanatig titkolták, hogy ön vagy az olasz Pairettó lesz-e az első. Mikor tudta meg, hogy nyert és mire gondolt akkor? Csupán a díjkiosztó gálán, amikor az asztaltól szólítottak. Mindvégig titokban tartották a végeredményt. Akkor Münchenben magyar nap volt, hisz Puskás Öcsi lett az évszázad gólkirálya, ugyanezen a listán szegény Schlosser Imre - ő már nem él - volt a második, a harmadik pedig Zsengellér Gyula, aki személyesen jelen volt. Akárcsak Szusza Feri, akit hatodiknak rangsoroltak. És eljött Deák Feri is, ő egyazon bajnokságban a legtöbb gólt szerezte. Hogy mire gondoltam akkor? Jó volt magyarnak lenni. Hiszen nem vagyunk olyan sokan a világon, hogy gyakran örülhetnénk a sikernek. Ha valakit egymás után háromszor választanak a világ legjobbjának, változtat-e Játékvezetői felfogásán? Nem kísért ilyenkor a túlzott önbizalom? Fogalmaim szerint nincs jó játékvezető, csupán jól működő van. Bármilyen szintű bírónak rendelkeznie kell egy nagyon komoly önkontrollal, és sohasem szabad, hogy ez eltűnjön belőle. A legnehezebb éppen az egészséges út megválasztása. Meddig nem hivalkodó valaki, hol az a pont, ameddig azért kell, hogy érezzék, valóban ott van a játékvezető, és hol az a pont, ahol ez átcsapna önbiza- lom-túltengésbe. Visszatérve az elején említettekre. Van egy mottó, miszerint az a jó bíró, akit nem lehet észrevenni a pályán. Én már ezen egy kicsit változtattam: „Az a jó játékvezető, akit nem lehet észrevenni a pályán, de amikor kell, akkor Sporttörténeti fotó: sorsolás az 1994-es brazil-olasz világbajnoki döntő előtt. Puhl tenyerén az érme, Dunga (sárga mezben) választ, Baresi meg figyeli, hogy neki mi jut Archív-felvétel észre lehet venni, hogy ott van.” Tavaly titkon reménykedett abban, hogy önre bízzák az Ebdöntőt. Ehelyett az angol-német elődöntőt fújta. Kárpótolta ez a mérkőzés az elúszott finálét? Utólag azt mondom: igen. Miért hazudnék, perszehogy szerettem volna a döntőben közreműködni, ez nem titok. De nem minden döntőt kell rám bízni. A torna kielemzése után, úgy érzem, nem jártam rosszul, hisz az Eb legjobb összecsapását vezethettem, és ráadásul aránylag tűrhetően is. Tallózzunk még a tavalyi meccslistáján. Egyáltalán számon tartja valahol, hogy 1996- ban hányszor bíráskodott? Kapásból pontosan nem tudom megmondani, de a fejemben minden mérkőzésből - nemcsak a tavalyiakból - megmaradt egy-egy emlékezetes mozzanat, amely az életem végéig elkísér. A tavalyi találkozói közül az Ebelődöntőt tartja a legsikerültebbnek? Igen. Annak volt a legnagyobb tétje, és szakmailag, színvonalában is a legjobb mérkőzés volt, amit vezettem. Hál’ istennek, nekem is kijött a lépés. Akadt-e olyan mérkőzés is, amelyet legszívesebben elfelejtene? Egész találkozó nem. Egy-egy- nek viszont voltak olyan esetei, melyekben hibáztam, azokat elfelejteném. Sajnos, ez olyan pálya, melyen hiba nélkül nem lehet működni. Az volna a legnagyobb baj, ha valaki elhinné magáról, hogy hibátlanul tud mérkőzést vezetni. Én még soha nem vezettem hibátlanul, és nem is fogok, de ezt úgy kezelem, hogy az élet rendje, s a kettő együtt jár. Nyártól szakkommentátorként hallhattuk a Duna TV futball- közvetítései közben. Hova sorolja ezt a közszereplését? Nem annak a megítélése a dolgom, hogy jól avagy rosszul döntött-e a bíró, azt mindenki maga megteszi. Az én szerepem arra korlátozódik, hogy kimondottan a játékvezetéssel és a mérkőzés folyamán született döntésekkel kapcsolatosan helyben értékeljem az esetleg felmerülő szakmai kérdéseket, s kapjon a néző egyből választ arra, hogy mi miért történt. A labdarúgás nagyon egyszerű játék, ugyanakkor sok-sok útvesztő van benne, melyeket számtalanszor még a játékosok sem ismernek. Idén nem lesz sem Európa- bajnokság, sem világbajnokság. Ennyi elismerés után van-e még valamilyen játékvezetői óhaja, kívánsága, amit szeretne, ha 1997-ben megvalósulna? Mindig van. Minél több rangos mérkőzés vezetésére vágyók, ez valamennyi játékvezető kívánsága. De a legfontosabb az, hogy a lehető legjobban működjek azokon a találkozókon, melyeket a nemzetközi szövetségek rám bíznak. Ennél nincs nagyobb kihívás. Tavaly nyáron egyszer Duna- mocson fújta a sípot. Van-e most meghívása Szlovákiába: bíráskodni, élménybeszámolóra? Jelenleg nincs, de máshova van akármennyi. Csak idő kérdése, hogy mikor mit tudok vállalni. Dunamocson nagyon jól éreztem magamat, s remélem, jól szórakoztak azok is, akik kijöttek a mérkőzésre. Mindenféleképpen szükség van ezekre a találkozókra. A sport mélyíti a barátságot, új kapcsolatok teremtődnek. Valahol ilyen szerepem is van, hisz aki népszerűvé válik, annak ez is kötelessége. És én ezt szívesen vállalom. Kuriózum Agonizáló román tornaklubok Octavian Belu, a román olimpiai tornászválogatott edzője valóságos panaszáradattal állt elő a sportágában uralkodó hazai áldatlan állapotokról, megemlítve versenyzőinek tudásszintjét és az általános pénzhiányt. Szerinte gyakorlatilag jelenleg nem létezik román tornasport, főleg azután, hogy legjobbjuk, Lavinia Milosevici visszavonult, Ana-Maria Bi- can pedig még az atlantai olimpián elszenvedett balesete következtében dőlt ki hosszú időre a sorból. „A klubok többsége jóformán csak agonizál, annak következtében, hogy a jó edzők külföldre mentek el dolgozni.” Elsősorban a krónikus pénzhiány okoz fejtörést: „Itt vagyok például én, akinek a havi bére négyszázezer lej (körülbelül hatvanhat dollár - a szerkesztő megj.), de tavaly szeptember óta semmi fizetést nem kaptam.” A kopasz sem doppingolhat! Különös doppingeset zaklatta fel a spanyol labdarúgó-bajnokságban szereplő Celta Vi- go játékosát, Borja Aguirret- xut. A focista legnagyobb megrökönyödésére a Vallado- lid elleni mérkőzés után szervezetében nandrolont mutatott ki a doppingvizsgálat. A hátvéd hajhullásának megakadályozására évek óta gyógykészítményt használ, valószínűleg ez tartalmaz tiltott szert. „A játékos elmondta nekem, hogy a kopaszság megakadályozása miatt szedett be tablettákat” - nyilatkozta a Celta Vigo kluborvosa. Hét öltés Sjöberg arcán Feljelentést tett az egykori magasugró világcsúcstartó svéd Petrick Sjöberg egy huszonegy éves nő ellen, aki egy stockholmi éjszakai szórakozóhelyen megdobta őt egy üveggel. A sportoló arcát hét öltéssel kellett összevarrni, és a nemrég nálunk is versenyzett skandináv elmondása szerint csak centimétereken múlott, hogy nem vakult meg a jobb szemére. Az incidensre azután került sor, hogy a magasugró megkérte a fiatal hölgyet, fejezze be sörének locsolását. „Ő erre csak nevetett és folytatta, majd amikor már azt hittem, hogy vége a dolognak, hirtelen hozzámvágta az üveget” - nyilatkozta Sjöberg. A hölgy mindennek az ellenkezőjét állítja, szerinte az atléta locsolkodott a pezsgővel. Hogy ki mondott valótlant, azt eldönti a bíróság. A hét fotója, avagy Mike Richter gólmentési akrobatamutatványa a New York Rangers kapujában CTK-felvétel
