Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-05 / 10. szám
16 1997. március 5. Sport Magyarok az atlantai dobogó tetején: Kovács István Bokszol, focizik és a jumpingnak hódol Ordódy Vilmos ________________ Ko vács István ökölvívó, 1996 legsikeresebb magyar férfi sportolója olimpiai győzelme után nem sokáig pihenhetett babérjain. Jelenleg második világbajnoki címének megszerzésére készül, és aztán - irány a hivatásos szorító. Mi atlantai sikeréről és jövőt illető terveiről faggattuk. Egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy álmában többször is megvívta az olimpiai döntőt. Mindig győztesen került ki az összecsapásokból? Igen. És el kell hogy mondjam, roppant kellemes, ha az ember álmodik valami szépet, és az bejön. Az életben ugyanis ez ritkán sikerül. Nekem szerencsére teljesültek az álmaim. Azt is tudtam, hogy az olimpiai bajnokokat milyen nagy szeretet övezi, de ami atlantai győzelmem után következett, az minden álmot, képzeletet felülmúlt. Már Barcelonában is esélyeskén indult, mégsem sikerült a győzelem. Mit csinált másképp, mint négy évvel korábban? Eltérő volt a felkészülésem, más volt a gondolkodásmódom. Tapasztaltabb lettem, többet tudtam a pofonokról. Mégsem vagyok benne biztos, hogy a nagyobb rutin segített a győzelemhez. Úgy gondolom, inkább a pszichikai felkészítés volt a döntő. Jóval kiegyensúlyozottabb voltam, el tudtam magammal hitetni, hogy megnyerem az aranyérmet. Melyik volt nehezebb ellenfél: az elődöntőben a thaiföldi, vagy a döntőben a kubai fiú? Ha a mérkőzés pontarányát nézzük, akkor nagyjából hasonló volt a két összecsapás. Az igen kellemetlen harcmodorú ázsiai srác ellen az első két menet nem úgy sikerült, ahogy terveztem, a hajrá már szerencsére igen. Ezen a mérkőzésen „csak” a döntőbe jutás volt a tét, és ez nem nyomasztott annyira, mint a finálé. Ráadásul a thaiföldivel már korábban is találkoztam, és legyőztem. A kubai tehát lényegesen keményebb diónak bizonyult. Szerencsére két egész nap állt a rendelkezésemre, hogy megemésszem annak a gondolatát, hogy olimpiai döntőben bokszolok. Amikor a kötelek közt vívta „élet-halál” harcát, tudatosította-e, hogy szinte az egész ország a képernyők előtt szurkol Kovács Istvánnak? Nagyon. Talán szentimentálisán hangzik, de tényleg mindvégig éreztem a szurkolók szeretetét, bizalmát. Az eredményhirdetéskor, a himnusz hangja mellett csodálatos és felemelő érzés volt az a tudat, hogy 15 millió embernek szereztem örömet. Tartott a pontozóktól? Nem különösebben. Csak arra összpontosítottam, hogy véghez- vigyem azt, amit elterveztem. A külső körülmények nem érdekeltek, csak magamra, a teljesítményemre figyeltem. Hogy ízlett a győzelem után az atlantai sör? Hány korsó csúszott le? A szombati döntő után olyan fáradt voltam, hogy csak nagyon rövid ideig ünnepeltünk. Vasárnap akartuk pótolni a mulasztást, ám tervünket keresztbe húzta az amerikaiak egyik fura intézkedése, a vasárnapi szesztilalom. Az aranyéremre áldomást tulajdonképpen csak odahaza ittunk. A tévé jóvoltából többször hallottuk Kovács István atlantai közvetítéseit. Tetszett a szakkommentátori feladat? Nem érzem magam erre hivatottnak, azt hiszem, szakkom- mentátomak még túl fiatal vaNévjegykártya Neve: Kovács István Született: 1970. augusztus 17. Egyesülete: Vasas Edzői: Bódis Gyula (nevelő) és Szántó Imre (jelenlegi) Súlycsoportja: 54 kg Legjobb eredményei: 1991 világbajnoki aranyérem (Sydney) és Eb-arany (Göteborg), 1992 olimpiai bronz (Barcelona), 1996 Eb-aranyérem (Vejle) és olimpiai elsőség (Atlanta) A jobb ököl készenlétben, közben szeme már az ellenfél mozdulatát lesi Archív-felvétel gyök. Mégis örültem a lehetőségnek, hogy bennfentesként szólhatok a szurkolókhoz, mert jól tudom, mit érez a versenyző egy adok-kapok után, milyen a lelkiállapota a győzelem vagy a vereség pülanatá- ban. Sajnos, Erdei Zsolt mérkőzésénél csődöt mondott az egyébként mértéktartó szpí- kelésem. A találkozó kimenetele annyira megbénított, hogy egyszeriben képtelen voltam megszólalni. Nagyon szerettem volna segíteni Zsoltnak, de ez természetesen lehetetlen volt. Mi motiválja még az olimpiai bajnokot? Motivációs célokat mindig lehet és kell is találni. Most például a gyorsan közeledő világbajnokság az. Az említett vb-t Budapesten rendezik. A hazai közönség előtt könnyebb vagy nehezebb lesz bunyózni? Nagyon nehéz feladat vár rám. Több újságíró meg is jegyezte, ezen a világbajnokságon én csak veszíthetek. Ha győzök, azt írják majd, esélyeshez méltán szerepeltem. Szakmai ázsióm viszont már aligha fog emelkedni, hiszen szinte mindent megnyertem, amit lehetett. Voltam Európa-, világ- és olimpiai bajnok. Ha nem az én nyakamba akasztják majd az aranyérmet, a fejemhez vágják, hogy már nem vagyok a régi. A pesti vb-t egyfajta kihívásnak tekintem, és kötelességemnek érzem, hogy a hazai nézők előtt világbajnok legyek. Ha sikerül, ez lesz eddigi pályafutásom csúcspontja. Nem dédelget magában egy titkos álmot, hogy megismételje Papp Laci olimpiai mesterhármasát? Ilyen teljesítményre csak nagyon kevés sportoló képes. Én nem érzek magamban annyi erőt, hogy még nyolc évig ott legyek a csúcson. Ha már Barcelonában bejött volna az arany, elképzelhető lenne, hogy még 2000-ben Sydneyben is szorítóba lépek. Egyébként nincs szándékomban, és nem is tudnám Laci bácsit „űberolni”, hiszen ő jóval tehetségesebb volt, mint én. Sok öklöző az olimpiai aranyérmet ugródeszkának tekinti a profik világába. Kokót is foglalkoztatja a hivatásos ring? Az olimpiai győzelem tényleg a legjobb ajánlólevél a hivatásosak táborába. Az említett ugródeszka viszont már jó ideje az európaiakra is érvényes. A profi bunyó népszerűsége az öreg kontinensen is hihetetlen méreteket öltött. Nem titok, engem is megkerestek már a menedzserek, ám tudtukra adtam, semmi pénzért nem hagyom ki annak a lehetőségét, hogy honi szorító- ban nyeljek világbajnokságot. A vb után, ha sikerül megegyeznünk - márpedig úgy néz ki, hogy igen, mert több kedvező ajánlatot kaptam -, valószínű, átlépek a hivatásosak táborába. Mire lenne képes jelenleg a legkiválóbb profik ellen? Nehéz megmondani. Úgy hiszem, hogy tehetségemet és az eddig végzett munkámat bizonyos szinten a legjobb profik közt is tudnám kamatoztatni, de hogy pontosan mire lennék képes, azt csak néhány mérkőzés után tudnám megmondani. Biztosan nézte a Tyson-Holy- field összecsapást. Kinek szurkolt, és miért? Holyfield győzelméért drukkoltam, ő személyes ismerősöm. Ki- lencvenegyben Floridában együtt edzőtáboroztunk, vannak közös fotóink is. Nekem nem tetszik az a borzasztóan agresszív és kőkemény bunyó, amely Tysonra jellemző. Ilyen harcias ökölvívót még életemben nem láttam. Azt hiszem, hosszú időbe telik majd, míg születik egy hasonló típusú ökölvívó. Kokéról közismert, hogy szeret focizni, és hogy legújabban a bungee-jumpingnak, azaz a halálcsóknak is hódol... A futball az csak hobbi számomra. A jumpinggal próbára akartam tenni bátorságomat. Nagyon kíváncsi voltam a zuhanás élményére. Ez az érzés, amely semmi mással nem hasonlítható össze, olyan fantasztikus hatással volt rám, hogy beleszerettem a halálugrásokba. Mindenkinek ajánlom, aki valami különlegességre vágyik. Kuriózumkosár Kivágni minden fát? Nem nyugszanak a jövő évi na- ganói téli olimpiával kapcsolatos aggodalmak. John Johnston, a Nemzetközi Síszövetség síakrobatikai bizottságának vezetője amiatt adott hangot nemtetszésének, hogy túl sok fa található a sportág mogul számának majdan színteréül szolgáló pályán. Javasolta, vágják ki az összesét, mert ezzel meg lehetne háromszorozni az ottani nézőszámot. „Csodálkozom, hogy Nagano miért nem élt már eddig is ezzel a lehetőséggel?” Nógatása nem igazán talált tetszésre a játékok szervezőinek körében. Tétovázásukat látva a sportvezető megjegyezte: „A fák újból kinőnek, de az olimpia valószínűleg soha többet nem lesz Naganóban.” Kik indulnak a Forma-l-ben? Március kilencedikén kezdetét veszi az idei Forma-l-es versenyidény. Mielőtt feldübörögnének a motorok, közöljük az autós gyorsasági világbajnokságon indulók névsorát, rajtszámukkal, nemzetiségükkel és versenyistállójuk feltüntetésével. 1 Dämon Hill (brit) és 2 Pedro Diniz (brazil) - Arrows- Yamaha, 3 Jacques Villeneuve (kanadai) és 4 Heinz-Harald Frentzen (német) - Williams-Renault, 5 Michael Schumacher (német) és 6 Eddie Irvine (brit) - Ferrari, 7 Jean Alesi (francia) és 8 Gerhard Berger (osztrák) - Benetton-Renault, 9 Mika Häkkinen (finn) és 10 David Coulthard (brit) - McLa- ren-Mercedes, 11 Ralf Schumacher (német) és 12 Giancar10 Fisichella (olasz) - Jor- dan-Peugeut, 14 Olivier Panis (francia) és 15 Shinji Nakano (japán) - Ligier-Mugen-Hon- da, 16 Johnny Herbert (brit) és 17 Nicola Larini (olasz) - Sau- ber-Petronas, 18 Jos Versatap- pen (holland) és 19 Mika Salo (finn) - Tyrrell-Ford, 20 Ukyo Katayama (japán) és 21 Jami Trulli (olasz) - Minardi-Hart, 22 Rubene Barrichello (brazil) és 23 Jan Magnussen (dán) Stewart-Ford, 24 Ricardo Rosset (brazil) és 25 Vicenti Sospiri (olasz) - Lola-Ford-Cosworth. Merk feladta a leckét Nem akármilyen teljesítménnyel rukkolt elő a német labdarúgó játékvezetők szokásos év eleji felmérőjén Markus Merk. A 34 éves FlFA-bíró a Cooper-teszt során 12 perc alatt 3400 métert futott. Teljesítményéről Winfried Schäfer, a Karlsruhe vezetőedzője úgy vélekedett, hogy az jobb néhány profi futballistáénál. Merk 1988 óta vezet Bundesliga-mérkőzé- seket és 1992-től a nemzetközi találkozókon is bíráskodik. A hét fotója: Farsang utáni futballistatánc, avagy a Portsmouth játékosainak öröme, miután kiverték az Angol Kupából a híres Leeds Unitedet. CTK-felvétel
