Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)
1997-11-12 / 260. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 12. Majdnem önállóság TUBA LAJOS „Az iskolákat ne vegyétek át" - válaszolta nemrég egy magyarországi megyeszékhely sikeres polgármestere, arra a kérdésre, hogy a jelenlegi kompetenciái közül melyik kellene számára a legkevésbé. Amikor annak idején az állam átruházta rájuk az iskolákat, nem volt miből tovább finanszírozni a kihasználatlan kapacitásokat, így kénytelen volt bezárni egy nagy általános iskolát és elbocsátani négyszáz pedagógust. A hazai önkormányzatok is tisztában vannak vele, hogy az óvodák és az iskolák működtetése nem lesz túl hálás feladat. Mégis követelik, annyira kitartóan, hogy a magyarországiakkal való riogatással sem lehet kedvüket szegni. Ennek pedig valójában egyetlen oka van. Állami hivatalnokok képében ügyködő különféle kalandorok mára az állami oktatásügyi politikát a személyi és politikai bosszúállás eszközévé züllesztették. Ez nemcsak a magyar iskolákat sújtja, sőt bizonyos értelemben a szlovák iskolákban még rosszabb a helyzet. Ez motiválja az önkormányzatokat, hogy minden várható nehézség ellenére kitartóan követeljék az iskolák átadását. A nacionalisták azonban nehezen engedik el, amit egyszer már megragadtak. így aztán amolyan köztes megoldásként felmerül az ún. jogi önállóság lehetősége. Ez azt jelenti, hogy az iskola alkalmazza a pedagógusokat, a fejpénzzel maga gazdálkodik, miközben az igazgató kinevezéséről továbbra is a járási hivatal dönt. Sok helyen már ennek is örülnének, hiszen már ez is korlátozná a fent említett „hivatalnokok" mozgásterét. Mert van olyan magyar iskola, amely idén az egyhatodát kapta karbantartásra annak, ami a fejpénz alapján megilletné. A pénz megérkezik a járási hivatalba, csak éppen ott újraosztódik- egyszer majd az is kiderül, hogy kinek a javára. Az elmúlt két évben országszerte egy sor iskola megkapta ezt a fajta önállóságot. Kivételt újra csak a magyar iskolák képeznek, amelyek esetében valahogy lassú a döntéshozatal. Tudunk olyan járási szürke eminenciásról, aki kijelentette: náluk magyar iskola csak a testén keresztül kaphatja ezt meg. A frontot azóta is sikeresen tartja, bár a környezetéből származó információk szerint az utóbbi időben valahogy idegesebb. Ő nyilván jól tudja, hogy miért. JEGYZET Dépéhá és a SZER POLÁK LÁSZLÓ Most, hogy kipróbálták, milyen az, ha kikapcsolnak egy rádiót, meg hogy mi lesz, ha megemelik a lapok hozzáadottérték-adóját, a nép nyelvén a dépéhát, azon kaptam magam, hogy újra a SZER-t hallgatom. Igaz, magyar Szabad Európa Rádió már nincs, pedig én azon nőttem fel. A Cseke Lászlón, a Délutáni Randevún, ahol először hallottam Beatlest meg Rolling Stonest. Mondta is nagyanyám, „fiam ne hallgasd olyan hangosan, mert meghallják a »kommenisták«". Zavarták, meg recsegett, de nekünk tetszett: 19, 25, 33, 41,49! Ma is emlékszem a frekvenciákra! Most viszont csak a szlovák SZER-t hallgathatom, pedig kellene a magyar is. De hát nem fogok a washingtoni Capitoliummal vitázni, pedig a szenátorok már nyilván tudnak a dépéhás ügyről, s ha bejön, akkor az a szabad sajtónak annyi! A magyarnak is ! A Twist meg a SZER meg mint tudjuk, csak egy kapcsoló kérdése. Hogy a Twisttel mi lesz, nem tudom, de a SZER visszamehet Münchenbe. És miért haragszik a kormány a SZER-re ? Hát azért, amiért haragudtak rá Husákék meg Kádárék. Emlékszem a sztorira, amely lehet, hogy csak vicc. Szóval Kádár Jánost rettentően dühítette, hogy ha az MSZMP Politikai Bizottsága titkos ülést tartott, a SZER arról egy órán belül részletesen referált. „Baj van, elvtársak" mondta Kádár -, valaki leadja a drótot Münchennek, ezért ezentúl senki se ki, se be, az ajtót bezárjuk." Ellenvetés: „Kádár elvtárs, azért vécére ki kell mennünk, mi is csak emberek vagyunk." „Megoldható - mondta Kádár -, elvégre mind régi mozgalmi emberek vagyunk, megjártuk Horthy meg Rákosi börtöneit, a PB-ülésre mindenki hozzon vödröt!" Határozatjóváhagyva, a következő ülésre az elvtársak hozták vödreiket, működött a dolog. A kicsi is, meg a nagy is. Ajtó bezárva, senki se ki, se be. Pár óra múlva éktelenül dörömböl a takarítónő. „Mi van, Mariska elvtársnő?" kérdi Kádár. „Semmi, semmi, csak a Szabad Európa bemondta, hogy kivihetem a vödröket!" Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Sajnálom a madarakat, de nekem, munkanélküliként idén arról kell gondoskodnom, hogy a családomnak legyen télre eledele.... (Gossányi Péter rajza) A szlovákiai magyar politikai erőknek közös programra van szükségük Kisebbségi Dodona Nem tudom, s meggyőződésem: nem is fogom megtudni, milyen is „a szlovákiai magyarság politikai sírja", amelyet a három magyar párt együtt ás majd meg. DUSZA ISTVÁN Igencsak ama elhíresült dodonai jósda ködös - divatos közhellyel élve - jövőképrajzolásához hasonlít mindaz, amit a parlamentben képviseltetett három magyar párt tisztségviselői az elmúlt két-három esztendőben unióról, pártkoalícióról, szövetségi pártról, választási pártról és egységről nyilatkoztak. Annyi bizonyos, hogy bár ugyanazokat a politikai és jogi fogalmakat használják, mindig másra gondolnak. Csupán mert ezekkel álcázzák azokat az ellentéteket, amelyekről már nemcsak a tárgyalásokon, hanem a sajtóban is egyre többször nyilatkoznak. A politika - vagyis mindennapi élete, jövője, sorsa - iránt érdeklődő szlovákiai magyar választó meg csak annyit tud, hogy az Együttélés forszírozza az egyesülést, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös lista állítását szeretné, amelyen súlyuknak megfelelő számú helyet kínálna a csatlakozó pártoknak, a Magyar Polgári Párt pedig máris egy új pártot akar bejegyeztetni. Józan ésszel tekintve ezekre a tényekre igazából ugyanaz ötlik eszünkbe, mint a pártok 1990-ben történt alakulásakor. Mindegyik ugyanazt akarja, de másképpen. Ebből aztán kezdetben pártharc is kibontakozott, csinosítva a kormánypárti MPP és az ellenzéki Együttélés közötti ádáz nyilatkozatháborúval, amelyet az első szabad választásokon ügyesen megfejelt a magyarországi elektronikus sajtó is. Mire aztán minden világossá vált, elérkeztünk az 1994-es választásokhoz, amikor pártjaink túlélése és a szlovákiai magyarok parlamenti képviselete volt a tét. Ma sem rózsásabb a helyzet. A Magyar Koalíción belül nagyjából mindhárom politikai szubjektum a maga programja, elvei és gyakorlati módszertana mentén tud politizálni. De készülőben egy mindeddig senki által sem ismert új választásitörvény-javaslat, amelyről hallani ezt-azt. De legfőképpen: a DSZM, tekintet nélkül kis koalíciós partnereire, minimum ki fogja kényszeríteni a választási koalíciók esetében az eddiginél magasabb választási küszöböt. Ennek aztán számos variációja születhet meg az új területi átrendezés nyomán. Tehát a magyar pártok választási koalíciója nagy valószínűséggel megvalósíthatatlan. Marad tehát az egy új pártba történő transzponálása minden eddigi közös és nem közös programnak, személyes ellentétnek, eddig elkendőzött és csupán sajtónyilatkozatokban a sorok között sejtetett vitáknak. Nem ködös utalgatásokra, célozgatásokra van szükség Valami azonban elkezdődött. Valóban? Az MPP választási pártot alapítana. Az MKDM tudatában megnövekedett - érthető és pontosan elemezhető - népszerűségének a saját listáját kínálja fel a már nem egy, hanem két kispártnak. Az Együttélés pedig új helyzetét, népszerűségének bizonyítható csökkenését tudatosítva szeretne egy közös pártot, pártszövetséget. Eközben mindenki úgy tesz, mintha nem látná: a három párt elnöke elkezdte megdolgozni ugyanazokat a választókat. Elfeledve azt, hogy a választók a saját szerepüket pontosan látják: politikai, gazdasági és nemzeti kisebbségi érdekeiket majdan jól képviselő magyarokat juttatni a szlovákiai parlamentbe. Ha azonban átgondolt egyesülési tárgyalások helyett fóbikus pozícióféltéstől átitatódott sajtóháború kezdődik el, lekéssük az igencsak gyorsuló választási expresszt. Nagyon taktikusan mindeddig egyik pártelnök sem mondta ki: „én szeretnék lenni az új szubjektum elnöke". Mert új szubjektum lesz. Lennie kell. Erről ne győzködjük egymást, mert fölösleges. A nagy gond csak az, hogy Bugár Béla személyét elfogadja-e pártelnökeként, főnökeként Duray Miklós és A. Nagy László, vagy fordítva. Nem véletlenül említettem a sorban elsőnek Bugár Bélát. A szlovákiai magyar választók józanabbik hányada - függetlenül pártszimpátiától - képes belátni, hogy az MKDM politizálási gyakorlatának legnagyobb erénye a mértéktartó következetesség és a taktikus tolerancia. Nem véletlenül nőtt meg a mozgalom népszerűsége. Sikeresen ötvözte azt, amit az MPP jól elgondolva ugyan, de nem nagy sikert aratva képviselt a valamikori Čič- és az első Mečiar-kormányban, és azt, amit az Együttélés politikai bulldog módjára jogos érdekképviseletként taktikátlanul, többet ártó, mint használó pártelnöki nyilatkozataival akart elérni. Mindezeken a tényeken hiúság nélkül, nagyvonalúan túl kellene lépnie mindhárom politikai szubjektumnak és mindhárom elnöknek. Egy új politikai játszmában - kétségbevonhatatlanul - létrejövő új politikai párt programjának a gyors, az eddig szerzett tapasztalatok alapján történő kidolgozása lenne az elsődleges. Nem háromfelé húzó, háromféle pártprogram ötvözésére, hanem egy eredeti közös kidolgozására gondolok. Ismét ott tartunk, hogy ehhez nem elegendőek a három magyar párt egyenkénti kezdeményezései, mert közös programra van szükség. Nem pedig ködös utalgatásokra, célozgatásokra, s legkevésbé ijesztgető és megtévesztő dodonai jóslatokra - holmi politikai sírásókról. OLVASÓI LEVELEK Minden cseppet kipréselnek Valahol a Fekete-víz partján él egy borivó barátom, aki ilyentájt ősszel, szőlőszüretkor annyira kipréseli a szőlőt, hogy abból még a mondabeli Herkules sem bírna több cseppet kifacsarni. Kemény prés alatt várja országunk lakossága is a közelgő telet (lesz-e meleg víz, fűtés), és optimizmusra nincs okunk a közelgő újév beköszöntekor sem, hiszen Brigita Schmögnerová (DBP) szerint még folyik a „szüret", csavarnak egy újabbat a présen, vagyis mintegy 8 milliárd koronányi többletadóra számíthatunk. Vajon 1948,1968 után mit hoz 1998? Az biztos, hogy a vállalkozók többségétől, a bérből és fizetésből élőktől behajtják az utolsó garast is, ami viszont nem igaz a Mečiar-barát vállalkozók esetében. Ez utóbbiak még abból sem csinálnak gondot, ha fülig eladósodnak, hiszen országunkban egyedül ők szüretelnek, tarolnak, míg a többség lassan lecsúszik, eladósodik, és a beígért Svájc egyre jobban távolodik. Igazán ideje lenne ha végre a Pozsonyban ketyegő órát hozzáigazítanák a közép-európai időszámításhoz, talán még nem késő... Szabó Sándor Királyrév Enyhülésre várva Hát ezt is megéltük! Mármint azt, hogy Sokol érsek Ghymesi Irén rádióriporternek magyarul kezdett áradozni a komáromi templomi ünnepségekről, ahol latin és magyar nyelven énekeltek. Bár Sokol érsek csak töri a NOVÝ ČAS Vojtech Farkaš, Vadimír Mečiar egyik pöstyéni kezelőorvosa elárulta, hogy a kormányfőt Jozef Haring neurológus is kezeli. Pozsonyi neurológusok szerint szakágazatukban leggyakrabban agydaganatokkal, agyvérzéssel és degeneratív betegségekkel foglalkoznak. PRAVDA A Pozsony-ružinovi kórház ortopédiai részlegének orvosai nem hajlandóak tovább dolgozni Jozef Vojtaššák, a két hónapja kinevezett új főnökük keze alatt. Szerintük Vojtaššáknak alapvető szakmai ismeretei hiányoznak, nem képes együttműködni a kollégáival és felvenni a klinika munkaritmusát. A kórház igazgatójának és az egészségügyi miniszternek írt levelükben figyelmeztetnek: korábban hetente 25-30 beavatkozást végeztek ej, ma viszont legfeljebb 2-3at, de az is megtörténik, hogy egyet sem. A klinika ágyainak fele üres, így attól tartanak, hogy valaki szándékosan akarja azt a látszatot kelteni, hogy a részleg felesleges. SME Az a miniszter, aki a kormány ülésén maga javasolta, hogy a lapok számára 10 százaléknyi reklám felett emeljék meg az adót, és azt nyüatkozta: csalódott lesz, ha a parlament végül 20 százaléknál magasabb arányt szavaz meg, szombaton a legnagyobb nyugalommal állította egyik cikkében, hogy minisztériuma legfontosabb feladata a kultúrával kapcsolatos jogszabályok összehangolása az európai egyezményekkel és ajánlásokkal. Ha arra gondolunk, hogy az EU ajánlása szerint csak azok számára lehet adót emelni, ahol a reklám vagy az erotikával foglalkozó anyagok részaránya meghaladja az 50 százalékot, akkor nyilvánvaló, hogy Hudec magától mást vár el, mint a minisztériumától. Az ő javaslatai nem az európai, hanem a belarusz-kubai hagyományokból merítenek. NÁRODNÁ OBRODA Tavaly a szlovák hadiipar csak aknamentesítő berendezéseket tudott eladni külföldre. Rudolf Tvaroška vezérőrnagy szerint a kereslet csökkenésén kívül szerepet játszott az is, hogy közel száz hazai cég foglalkozik ilyen jellegű kereskedelemmel. A szlovák kivitel főként Közép és Kelet-Európába, a Távol Keletre, Közép- és Dél-Amerikába irányul. A nyugati piacra főként az ott régóta létező üzleti kapcsolatok miatt nem tudnak betörni. PRÁCA Öt évvel ezelőtt a szlovák átlagnyugdíj 97 koronával volt kevesebb a csehnél, tavalyra a különbség 1290 koronára nőtt. Az átlagkeresetek között a különbség 1992-ben 128 korona volt, tavaly viszont már átszámolva magyar nyelvet, és később szlovákul folytatta, ez a megnyilvánulása a szlovákiai magyarok irányába óriási gesztusnak számít. Megint beigazolódott a nyelvtörvény hibás volta, amit az érsek úr akarva-akaratlanul is megszegett, merthogy hivatalosan nyilatkozott. Más területen is mintha megindult volna a „megbékélés"; csak ki tudja, meddig fog tartani? A csúcsvezetők most kénytelenek mérsékelni a diszkriminációt, és mintha kevesebbet mutatkoznának a nyilvánosság előtt. Knapp Jenő Nagymegyer